Kalászos gabonák direktvevõ gépei

A direktvetési eljárás és eszközeinek jellemzése

A direktvetés technológiailag és eszközeiben is eltér a hagyományostól. Direktvetésnek az nevezhetõ, amikor a talaj az elõzõ növény betakarításától a vetésig megmunkálatlan, s ezen idõ alatt a területen (legfeljebb) csak kémiai védekezést (herbicid kijuttatást) végeznek. Vetéskor speciális nyitócsoroszlyás direktvetõ géppel a csoroszlya által nyitott keskeny, sekély magárokba, vagy talajrésbe (hasítékba) helyezik a magvakat, s amely mûvelet során a talaj felszínének csak mintegy 10-15 %-os megbolygatására kerül sor. A vetõmagvak kivetése, talajba helyezése után, a nyitócsoroszlyák és a takarókerekek közé (soronként) nyomó-kerekek vannak beépítve, amelyek feladata a magvak kellõ mértékben történõ talajba nyomása, megteremtve ezzel a mag-talaj közötti jó kontaktust a biztonságos és gyors csírázás, kelés elõsegítése érdekében. Ugyancsak igen fontos szerepet töltenek be a direktvetõ gépeknél a magtakaró-tömörítõ kerekek, melyek a takaráson, talaj felszín tömörítésen kívül gyakran a vetõelemek mélységszabályozására is szolgálnak.

A direktvetési technológia jellemzése

Az ország szántóterületének jelentõs részén, évente mintegy 1,0-1,3 M.ha-on folyik kalászos gabona termesztés. Ezen terület döntõ többsége õsszel kerül bevetésre, zömmel õszi búza, kisebb részben õszi árpa céljára. A mintegy 1,0 millió ha terület 35-40 %-a nyári betakarítású kalászosok, valamint a borsó és a repce után, 20-25 %-a kora-õszi, õszi betakarítású ipari (burgonya, napraforgó, cukorrépa) és egyéb növények, míg a fennmaradó kb. 40% pedig az ugyancsak õszi betakarítású kukorica után kerülhet bevetésre. Az elõvetemény betakarítása és az õszi vetés közötti idõszakban végzett talajmûvelés is az elõzõ hármas tagolásnak megfelelõen történik meg.

A nyári betakarítású kalászosok után tárcsával, vagy ekével – sajnos, általában megkésetten és a talaj megfelelõ lezárása nélkül – tarlóhántást végeznek, majd több menetben, korábban a tarlóápolásra, késõbb pedig a vetõágy készítésre kerül sor, amelynek gépei a különbözõ tárcsák és a magágykészítõ gépek (un. kombinátorok) lehetnek. A kora õszi-, õszi betakarítású ipari és egyéb növények után – az ekét általában mellõzve – tárcsával és kombinált magágykészítõ gépekkel végzik el a talajelõkészítést. Ezek közül nehezebb a napraforgó utáni tarlóhántás, magágykészítés, míg a burgonya és cukorrépa esetében ez általában könnyebb munkamûveleteket jelent és nagyobb részt 1-2 menetben elvégzett tárcsázással megoldható. Napraforgó elõvetemény esetén a nagy tömegû, erõs és szívós napraforgószár jelenti a problémát, melynek felaprítása, majd talajba keverése, az ilyen területen a vetõágy elkészítése, jelentõsen nehezebb feladat és költségesebb eljárás, mint a másik két növény esetében.

Valamennyi elõvetemény közül a legnehezebb feladatot a kukorica utáni kalászos gabona (többségében õszi búza) vetése jelenti, amikor is – idõben általában késõn – nagy tömegû kukoricaszár marad vissza a tarlón. Ilyen területeken a tarlóhántás, magágykészítés – a kukoricaszárnak a szembetakarítással egymenetben, vagy azt követõen külön menetben végzett zúzása után – ekével, majd tárcsával/magágykészítõ géppel, esetleg többmenetes tárcsázással végezhetõ el.

Az elõzõekbõl látható, hogy a hazai termesztés mai gyakorlatában bármely elõvetemény utáni õszi búza vetésekor, a vetést megelõzõen több menetben is szükséges talajelõkészítési munkálatok végzése. Ezek a mûveletek (szántás-, vagy tárcsázás, szántáselmunkálás, magágykészítés) nemcsak jelentõs költséget, hanem tetemes idõt is igényelnek, így egyaránt növelik a termelési költségeket, illetve a többmenetes mûveletek végrehajtása késlelteti a vetést. A fenti problémák kiküszöbölésére – az energia- és eszköztakarékosság, a talajvédelem jegyében –, a technológiai-mûszaki fejlesztések eredményeképpen kerültek kialakításra a teljes felületû talajmûvelést mellõzõ, közvetlen vetést megvalósító gabona-direktvetõ gépek. Direktvetés esetén a talaj felszínén található szármaradványokat elvágják (aprítják), keskeny, sekély vetõbarázdát (magágyat) nyitnak, – a vetõmagvak talajrésbe juttatása után – a megfelelõ magtakarást biztosítják, a talajfelszínét kellõen lezárják és ezen technológiai mûveletek elvégzésének feltételeit a különbözõ mûvelõszerszámokkal megteremtik.

A direktvetés alkalmazásának fõbb elõnyei a következõkben foglalhatók össze:

-        talajvédelmi szempontból elõnyös, mert a talajfelszínen a szármaradványok fedettséget biztosítanak, csökkentve a felszín párolgási veszteségét (nedvesség-vesztését), valamint az eróziót és a deflációt, megakadályozva a talajszerkezet károsodását;

-        a minimális talajmozgatás következtében a humuszban, növényi gyökerekben leggazdagabb, biológiailag legaktívabb talajréteg felszínen maradása megnöveli a talaj felsõ rétegének szervesanyag-tartalmát;

-        az élõmunka-, energia-, idõ- és költségráfordítások jelentõsen csökkenthetõk.

A direktvetési eljárásnak, mint sajátos termesztési rendszernek természetesen hátrányai is vannak (pl.: az elõvetemény betakarításakor a szármaradványokat a területen felaprítva és egyenletesen szétterítve kell kint hagyni, alkalmazása speciális direktvetõ gép beszerzését igényli, a vetés elõtt sokszor elmaradhatatlan a felületi vegyszeres gyomirtás és annak költségei a gazdálkodót terhelik, stb.), illetve a módszer alkalmazása elõtt egyéb szempontok is megfontolandók lehetnek.

A vetõgépek jellemzése

Eltérõ körülmények között a különbözõ termelési kultúrák (eltérõ vetésforgók) más és más kialakítású gabona direktvetõ gépet igényelnek. Ennek figyelembe vételével kerültek kialakításra a jelenleg használatos gépek, amelyek a következõ fõbb csoportokra oszthatók:

-        hagyományos gabonavetõ gépek direktvetésre alkalmas kiegészítõ berendezésekkel ellátva (pl. KÜHNE vetõgép + YETTER csoroszlyakocsi);

-        könnyebb körülmények között használható direktvetõ gépek (pl. TUME vetõgép gabona tarlón);

-        nehéz körülmények között is használható direktvetõ gépek (pl. JOHN DEERE 750A vetõgép kukorica tarlón is).

A gabona direktvetõ gépcsalád ismertetése

A gabona-direktvetõ gép-családot összefoglalva az 1. ábra szemlélteti. A gabona-direktvetõ gépeket félig függesztett és vontatott kivitelben gyártják. A gyakorlatban a félig függesztett változatok az elterjedtebbek, azonban 6 m-es, vagy ennél nagyobb munkaszélesség felett csak a vontatott változatok ismeretesek. A gépek soros vetési módot valósítanak meg. A gépek többségén – elöl – soronként vágótárcsák vannak elhelyezve, amelyek feladata az elõvetemény tarlón maradt – vetõsorra esõ – melléktermékeinek átvágása, a vetõcsoroszlyák megfelelõ mélységben talajba hatolásának biztosítása.

Az elõvetemény tarlómaradványainak átvágásához olyan – rugóval, vagy hidraulikusan terhelhetõ – vágótárcsák szükségesek, amelyek a vetõ-sorokban levõ réteget átvágják, ugyanakkor a szárrétegen keresztülhatolást úgy oldják meg, hogy a nagy tömegû tarlómaradvány ne akadályozza a gép folyamatos munkáját, s üzem közben eltömõdés ne fordulhasson elõ. Ennek megfelelõen a gépegységen elöl- vagy közvetlenül a vetõcsoroszlyák elõtt (egy, vagy két sorban) helyezik el a vágótárcsákat, amelyek csipkés-, csipkés-profilos, hullámos-tárcsák lehetnek. A vágótárcsákat a vetõsorokban minden esetben a keskeny barázdát (talajrést) megnyitó tárcsás csoroszlyák követik, amelyek egyes-, iker- vagy hajlított kivitelben, 2-, esetleg 3-sorban vannak elrendezve. A hagyományos módon végzett gabonavetéssel szemben – amikor is a vetést megelõzõ különbözõ talajmûveletek után puha, laza magágyba kerül a vetõmag –, direktvetés esetén kemény, tömörödött (egyes helyeken még a betakarító gépek és szállító jármûvek kerekei által is megnyomott, „agyontaposott”) talajba kell a vetõmagot elhelyezni. A vetõbarázdába megfelelõen kiadagolt vetõmag és a kemény talaj közötti kapcsolatot – a mag-talaj kontaktust – a vetõcsoroszlyák mögött soronként elhelyezett magnyomó kerekekkel biztosítják. Ilyenkor a magárok felülrõl még nyitott, s a magvakat a körülötte lévõ (általában) kemény földdel még be kell takarni. Erre a célra a gépeken különbözõ kivitelû tömörítõ kerekeket építenek be, amelyek a magvak környezetében tömör, míg a magvak felett puha, morzsalékos talajréteget alakítanak ki. Egyes gépeknél – a teljes munkaszélességben – rugósfogú talajfelszín elmunkálók is megtalálhatók. A gépek magadagoló rendszere mechanikus és a magadagolás soronkénti, vagy központi, de soronkénti eloszlású lehet. A direktvetõ gépek magadagoló szerkezete tolóhengeres, bütykös hengeres, vagy központi adagolóelemes megoldású, ahonnan a magtovábbítás gravitációs, ill. a kialakítástól függõen, pneumatikus – nyomólevegõs – úton történik a soronkénti tárcsás csoroszlyákhoz. A vetõmag tartályok kialakítását és azok ûrtartalmát elsõsorban a gépek munkaszélessége és a magadagolás/eloszlás módja határozza meg. A kisebb munkaszélességû gépeknél a legtöbb esetben a vetõgépek gerendelyére épített és annak teljes szélességében végighúzódó, lemezbõl készült, alul – az adagoló szerkezeteknél – szûkülõ keresztmetszetû magtartályok találhatók meg. Ezeknél a magtartályoknál a toló-, vagy bütykös hengeres adagoló elemek a tartályok alsó részén helyezkednek el, és a vetõmagvak gravitációs úton elõször az adagolónyílásokon keresztül az ejtõcsövekbe, onnan pedig a csoroszlyák által nyitott barázdákba hullanak. A nagyobb munkaszélességû, központi adagolású és pneumatikus magtovábbítású vetõgépeknél a magtartályok központi, vagy központosított kialakításúak, s elhelyezésük a gép gerendelyére merõleges, vagy azzal párhuzamos lehet. Több vetõgép esetében a központi magtartályokat már egy külön kocsin helyezik el, amelyet az üzemeltetõ traktorhoz kapcsolva, a vetõgép elé beépítve, azzal együtt vontatnak. A különbözõ vetõgépek vetési mélysége mechanikus, vagy kombinált (mechanikus + hidraulikus) módon állítható be. Az egyes gépeknél a vetõmag talajba nyomása, betakarása, a vetõsor tömörítése és a talajfelszín elmunkálása különbözõ szerkezeti egységekkel valósítható meg.

A legtöbb gabona-direktvetõ gép alkalmas a vetéssel egymenetben a tápanyag visszapótlására, a különbözõ szilárd mûtrágyák kijuttatására.

Gabona direktvetõ gépek alkalmazási területei

Az összeállításban tárgyalt gabona-direktvetõ gépek alapvetõ feladata különbözõ – akár -szélsõséges – körülmények, talajállapotok mellett a gabona vetõmagvak talajmûvelés nélküli pontos kiadagolása és egyenletes mélységben azok talajba juttatása. A gépek kiválasztásánál, alkalmazásánál a bevetendõ terület nagysága, a vetésre rendelkezésre álló idõ, a meglévõ géppark és a gazdaságossági szempontok mellett alapvetõen döntõ fontosságú, hogy a vetõgép az adott területen funkció-képes legyen, azaz várhatóan komolyabb technológiai és mûszaki üzemzavarok nélkül tudjon üzemelni. Ezek, valamint a direktvetõ gépek jellemzésénél leírtak figyelembevételével a gépek alkalmazhatóságánál a következõkre kell ügyelni:

-        idõszûke esetén, a talajmûvelés kényszerû elmaradásakor a hagyományos gabona vetõgépek kiegészítõ (direktvetõ) berendezésekkel (elsõsorban szárvágó tárcsákkal) felszerelve alkalmazhatók;

-        a könnyû építésû direktvetõ gépek gabona – elsõsorban tavaszi vetésû gabona – , borsó és szója elõvetemények után használhatók eredményesen;

-        a nehéz direktvetõ gépek minden körülmények között használhatók, de napraforgó és kukorica elõvetemények esetén az ilyen gépek alkalmazása célszerû.

A gabona direktvetõ gépek többségének munkaszélessége 3-6 m közötti és ezen gépek üzemeltetéséhez – munkaszélességük és tömegük függvényében – 90-130 kW motorteljesítményû erõgépek szükségesek. Átlagos körülmények között a gépek mûszakonként 25-30 ha területteljesítményekre képesek.

Az elmúlt évtizedekben széleskörben elterjedt mûvelõnyomos termesztéstechnológia megvalósítására a gépek alkalmasak. Így mechanikusan, vagy automatikusan egyes vetõ-sorok elzárhatók, a kihagyott sorok „nyom-párt” képeznek és a vetést követõ további mûveleteknél (tápanyag visszapótlás; növényvédelem) a munkát végzõ gépek kerekei ezeken a nyompárokon haladnak.

Néhány gabona-direktvetõ gép fõbb mûszaki jellemzõi az 1. táblázatban találhatók meg.

1. ábra

Gabona direktvetõ gépek fõbb mûszaki jellemzõi

1. táblázat