MENÜ

Szubklinikai anyagcsere betegségek felderítésének lehetõségei tejelõ állományokban

Oldalszám: 88
Elek Péter 2014.06.19.

Az ÁT Kft. 2002-es statisztikája alapján a hazai regisztrált tehénállomány 10%-a hullik el évente, ami 22.000 tehenet jelent, aminek vágó értéke is 2.2 milliárd Forint. Tovább súlyosbítja a helyzetet, hogy a felmérés alapján az elhullások jelentõs része, 70 %-a az ellést követõ 60 napon belül következik be, aminek az esetek többségében valamilyen anyagcsere betegség az oka.

Ezzel, ha csak az elhullásokat vesszük számba, az anyagforgalmi betegségek országos szinten kb. 1.5 milliárd Forint veszteséget okoznak a tejtermelõk számára. Az anyagcsere betegségek további kártétele, hogy tejtermelés csökkentését okoznak, ezen kívül a beteg állatok kezelése is többletmunkát, gyógyszer- és állatorvosi költséget ró a termelõre. Ha a nemzetközi irodalmi adatok alapján megvizsgáljuk az egyes hazai tehenészetekben is gyakori anyagcsere betegségeket, akkor a termeléscsökkenésbõl, beteg állatok kezelésébõl, a meghosszabbodott két ellés közötti idõbõl és az elhullásból adódó veszteségek átlagosan 80-150 ezer Forint veszteséget okoznak minden egyes klinikai eset elõfordulásakor. A gyakoribb betegségek által okozott veszteségek mértékét az 1. táblázatban foglaltuk össze.

 

1. táblázat: Gyakoribb anyagcsere betegségek gazdaságossági hatásai



Ketózis, máj elzsírosodás



130-160 eFt



Magzatburok visszamaradás



100-120 eFt



Ellési bénulás



130-150 eFt



Bendõacidózis



  70-130 eFt



Oltógyomor baloldali áthelyezõdés



130-160 eFt

 

 

 

 

 

 

 

Sajnálatos módon a klinikai esetek csak a „jéghegy csúcsát” jelentik, mert a szubklinikai forma elõfordulási gyakorisága sokkal nagyobb és az esetek többségében felderítetlen marad. A szubklinikai megbetegedések gazdasági kára a takarmányértékesítés romlásán, csökkent tejtermelésen, gyengébb szaporodásbiológiai eredmények által a klinikai formához képest összességében lényegesen nagyobb, ezért a szubklinikai esetek kiszûrése elengedhetetlen fontosságú az eredményes tejtermelés érdekében.

A telepi problémák, melyek kialakítják az egyes anyagcsere betegségeket nagyon sokrétûek lehetnek. Vannak viszonylag egyszerûen detektálható rendellenességek, mint például a pontatlan takarmánykiosztás, de az esetek jelentõs részében összetett, a menedzsmentet, a takarmányozást és a környezeti tényezõket egyaránt érintõ összetett problémáról van szó. Egy teleplátogatás során rendkívül rövid idõ áll rendelkezésre a problémák okainak felderítésére, továbbá az okok egyértelmû meghatározásához általában nincs elegendõ információ. A változtatásokhoz, döntésekhez szükséges információkat speciális vizsgálatok, mint például állományfelmérés, takarmányvizsgálatok, takarmányadag értékelés, tõgybiológiai és szaporodásbiológiai vizsgálatok, valamint anyagcsere vizsgálatok elvégzésével lehet összegyûjteni.

A tejelõ állományok egészségi állapotának felmérésére irányuló törekvések szellemében az anyagcsere vizsgálatokat a hetvenes évek eleje óta végzik több, kevesebb sikerrel. Ezeknek a vizsgálatoknak az úttörõje az Egyesült Királyságban kidolgozott Compton anyagcsere vizsgálati rendszer volt, mely három tehéncsoportot, a szárazonállókat, a nagy és a közepes tejûeket célozta meg. Ezek a vizsgálatok elterjedtek egész Európában, de a rendszernek hátránya volt, a vizsgálatok magas költsége, a korabeli módszerek pontatlansága, valamint a vizsgálatba bevont egyedek alacsony, az adott populációt nem kellõen reprezentáló száma. Az anyagcsere vizsgálatok a módszerek és a technika fejlõdésével tökéletesedtek és elterjedt dignosztikai eszközzé váltak több fejlett tejtermeléssel rendelkezõ országban. Az AGROKOMPLEX C. S. RT. több angliai és egyesült államokbeli egyetem, valamint a Provimi Holding kutatási eredményei alapján létrehozta a TEJELÕ ANYAGCSERE-VIZSGÁLATI RENDSZERT. A TEJELÕ ANYAGCSERE-VIZSGÁLATI RENDSZER egy olyan komplex, vérvizsgálaton, takarmányadag elemzésen és állományfelmérésen alapuló vizsgálat, melynek célja az állomány anyagcsere állapotának és táplálóanyag ellátásának felmérése, a rendkívül nagy gazdasági károkat okozó szubklinikai anyagcsere betegségek felderítése.

A vizsgálat három, az anyagcsere betegségek kialakulása szempontjából leginkább érintett tehéncsoportot, az ellés elõtt 21 napon beüli elõkészítõ, az ellést követõ 5-21 nappal lévõ friss fejõs és a 30-60 napja laktáló nagytejû csoportokat érinti. Mindhárom csoportból az állománylétszámtól függõen nagy számú, a csoportokat jól reprezentáló, statisztikailag is jól értékelhetõ 10-15 vérmintavételre kerül sor. A mintavétel során különösen fontos, hogy csak egészségesnek látszó tehénbõl származó minták kerüljenek értékelésre, mert a klinikailag beteg tehenek eredményei torzítják a felmérés eredményét. A minták vizsgálata a mintavételt követõ nyolc órán belül megtörténik az AGROKOMPLEX C. S. RT. vérlaboratóriumában, egy humán gyógyászati célokra kifejlesztett, nagyteljesítményû automata véranalizátor segítségével. A minták vizsgálata során 16 paraméter kerül meghatározásra, melyekbõl következtetni lehet az állomány energia, fehérje, makroelem, szelén és karotinellátására, valamint a májfunkciókra, a vízháztartásra és a sav-bázis egyensúlyra. Az adatok statisztikai értékelését követõen az eredmények jól értelmezhetõ grafikus és táblázatos formában kerülnek közlésre. A vizsgálati rendszer elõnye, hogy az eredmények mind egyedileg, mind pedig az egyes csoportok átlagai alapján értékelésre kerülnek, ami lehetõséget ad az egyes csoportokon belüli egyedi eltérések nyomon követésére. Az értékelés az egyes csoportok közötti lényeges különbségeket is kiemeli, melybõl következtetni lehet az ellés körül lezajló fontosabb anyagcsere változásokra. Ezen kívül egy rövid szöveges részben a vizsgálat során talált problémákat és a megoldásukhoz szükséges javaslatokat foglaljuk össze közérthetõ módon, mely segítségül szolgál a telepi döntéshozatalban. A felmérés a javaslattétellel nem fejezõdik be, hanem egy késõbb végzett kontroll vizsgálat során gyõzõdhetünk meg a javasolt változtatások eredményességérõl.

 


 

A fenti rövid ismertetésbõl jól látható, hogy a TEJELÕ ANYAGCSERE-VIZSGÁLATI RENDSZER eredményes eszköz az állományokban nagy gazdasági károkat okozó elléskörüli klinikai, szubklinikai megbetegedések felderítésében és leküzdésükhöz szükséges változtatások megtervezésében. Az új szolgáltatással kapcsolatos bõvebb tájékoztatásért forduljanak szakembereinkhez.