A kalászosok fajtahasználata

A 40%-hoz közeli vetésterületi részarány (kb. 1,8 millió ha) legnagyobb részén õszi búza (1,1-1,2 millió hektár) díszlik, melyet az árpa követ megközelítõen 400 ezer hektáros vetésterülettel - ebbõl az õszi árpa 203-221 ezer hektáron terem. Évente eltérõ mértékben ugyan, de közel 60 ezer ha-on történik a tavaszi zab vetése. A rozs vetésterülete 50 ezer ha, a triticaléé 120-130 ezer ha. Az 1999/2000 évi eddigi maximumhoz (10 500 ha) képest kisebb területen folyik napjainkban tönköly búza termesztése (1500-2000 ha), s ugyancsak néhány ezer hektárt tesz ki az õszi- és tavaszi durum búzával, a közönséges tavaszi búzával és a rizzsel bevetett szántóterület nagysága.

A fajlagos terméseredmények – részben az utóbbi évek nemegyszer szélsõséges idõjárási viszonyai hatására javarészt csökkentek. A legutóbbi másfél évtized alatt jelentõs mértékben csökkent a közönséges búza, az õszi- és tavaszi árpa, valamint a zab hozama, stagnált a rozs hektáronkénti termésátlaga. Csak a triticale esetében tapasztalható az újonnan termesztésbe vont fajták nagyobb produktivitásának eredményeként termésnövekedés. A fajonkénti részletesebb adatokat az 1. táblázat tartalmazza.

1. táblázat

A fõbb gabonafélék termésátlagai /kg/ha/ (KSH, 1998-2001. nyomán)

A termelés biológiai alapjait illetõen is nagyfokú fajtaszám növekedés tapasztalható. A változás mértékére vonatkozóan példaként az 1997. és a 2003. évi Nemzeti Fajtajegyzékben szereplõ fajok fajtáinak számát ismertetjük a 2. táblázatban. Ugyanez a táblázat arra is alkalmas, hogy a hazai és külföldi eredetû fajták számarányát is bemutassuk. A minõsített fajták száma a vizsgált viszonylag rövid idõ alatt több, mint 2,2 szeresére növekedett, s ezen belül a hazai nemesítésû fajták száma 1,8-szeresére, a honosítottaké közel 2,8-szeresére változott. Az EU-csatlakozást követõen a külföldi eredetû fajták száma ennél jóval nagyobb mértékben fog emelkedni, ezért is lesz jelentõsége a már készülõ ajánlati fajtalistáknak, mely az egyes földrajzi térségekben legjobban használható fajták neveit fogja tartalmazni, tájékoztatva egyúttal a gazdálkodókat is a fajtaválasztás elõsegítése érdekében.

A 2-4. táblázatok a fajtahasználat mikéntje szempontjából is csoportosítják az egyes fajokhoz tartozó fajtákat. A 3. és 4. táblázatokban csak a 2003. évi fajtajegyzékben szereplõ fajtákat csoportosítottuk használat szerint. A táblázatok azt is jelzik, hogy a fajok számának növekedése (pl. tönköly búza) mellett az egyes fajokon belüli hasznosítási módok száma is nõtt (õszi vetésû sörárpa), s ugyancsak szélesebb körû lett a fajok termeszthetõségi lehetõsége (tavaszi vetésû triticale). A fejlesztés további irányát jelentik az õszi zab, valamint a fehér szemszínû õszi búza fajtajelöltek megjelenése is.

2. táblázat

Az 1997 és 2003. évi fajtalistákon szereplõ kalászos fajták fajtacsoportonkénti és eredet szerinti száma

A legnagyobb mértékû fajtaszám-növekedés a tönköly mellett a triticale fajtáknál következett be, s ugyancsak több, mint kétszeresére nõtt az õszi búza fajták száma is. Az OMMI az újabban minõsített fajták esetén már a hasznosítási módok szerinti klasszifikációt is elvégzi, s ennek megfelelõen a forgalomba lévõ 126 fajta sütõipari tulajdonságok szerinti csoportosítását a 3. táblázatban foglaltuk össze. A fajták érési idõ szerinti osztályozása a betakaríthatóság tervezésénél jelentõs, de egyúttal arra is utal, hogy a különbözõ ökológiai kitettségû helyekre más és más éréscsoportba tartozó fajtaszortiment állítható össze. Az utóbbi években mutatkozó aszályos idõjárás a fõbb tendenciákat illetõen az éréscsoportok közötti különbségeket mérsékelte, de még így is mintegy két hetes érési különbség mutatható ki a korai és középkései fajták biológiai érettsége között.

A fajok termeszthetõségi feltételei eltérõek. Ha mégis választani kell, hogy egy adott körzetben, vagy gazdaságban hogy milyen kalászos gabonát vessünk, akkor elsõdlegesen a termelési, hasznosítási célt, az adott fajra vonatkozó minõségi szabványt, majd ezt követõen az adott terület talaj- és klimatikus viszonyait szükséges figyelembe venni. A talaj- és klimatikus viszonyok adta lehetõségek kihasználása érdekében figyelembe kell venni, hogy a legjobb minõségû és intenzíven kezelt területekre elsõdlegesen a legjobb „minõségû” búza fajtákat vessük. Ahol a fehérjetermelés a döntõ, ott inkább triticalét vessünk, ha az egyéb feltételek megfelelnek. A tönköly búza a nagyon jó minõségû talajokra nem való, ott a túlzott nitrogénbõség hatására megdõl. Ez azonban nem jelenti azt, hogy akkor e növényfajt a lehetõ legrosszabb helyre tegyük, mert ez esetben viszont nem fogunk vele elérni megfelelõ mértékû (4-5 t/ha) és jó minõségû (40-45% sikér- és 18-20% fehérjetartalmú) termést. Az õszi árpa optimális termõterületei inkább az ország nyugati csapadékosabb részein helyezkednek el. A bevezetésre kerülõ õszi sörárpa fajták azonban már a tápanyagellátás terén finomítást igényelnek, csakúgy, mint a sörárpának termesztett tavaszi árpa fajták esetében. E fajták minõségi tulajdonságait a magas nitrogén-ellátottsági szint csökkenti, szemben a takarmányárpának termesztett fajták magas nitrogén igényéhez. A korábbiakban már volt róla szó, hogy a triticale a fehérje-önellátásra törekvõ gazdaságok egyik legfontosabb növényfaja lehet. E növényfaj legjobb termõtájai azok lesznek, melyek már az õszi minõségi búzatermesztés számára másodlagosan vehetõk csak figyelembe, illetve a talajadottságaik még közepesek-jók. A rozs legjobb termõtájai a klasszikus felfogásnak megfelelõen a homokos talajokon helyezkednek el.

A fajtakiválasztást jól segíti az OMMI által évente kiadásra kerülõ Leíró Fajtajegyzék. Ebben a füzetben részletesen felsorolásra kerül fajonként a hasznosíthatósági csoportok szerinti fajtanév, a fajtajogosult-, illetve a fajtát képviselõ neve, a származási ország és az állami minõsítés évszáma. Az egyes növényfajokon belül a tárgyévi fajtakísérleti eredmények mellett a termésmutatók ismertetésénél hosszabb idõszakot magában foglaló adatsorok is bemutatásra kerülnek. A faji sajátosságoknak megfelelõen az OMMI rendszeresen tájékoztat a fajták legfontosabb értékmérõ tulajdonságairól, így a kísérleti helyenkénti hozamokról, a növényállomány magasságáról, az állóképességrõl, a tenyészidõ kalászolásig és kalászolástól érésig terjedõ hosszáról, az õszi vetésû kalászosok télállóságáról, valamint a legfontosabb kórokozókkal szembeni érzékenységrõl és a beltartalmi mutatókról. Az õszi búza fajta megválasztásakor a fentieken túlmenõen az alábbi értékmérõ-, illetve beltartarmi mutatók számításba vétele szükséges:

-         hektolitertömeg;

-         ezerszemtömeg;

-         vetendõ csíraszám;

-         fehérje-tartalom;

-         esésszám;

-         sütõipari (minõségi) értékszám;

-         sikértartalom.

3. táblázat

A 2003. évi fajtalistán szereplõ õszi búza fajták használati cél szerinti csoportosítása

Különösen az õszi búza fajták esetén nagyon lényeges már a fajtakiválasztáskor annak tisztázása, hogy milyen irányú felhasználásra kerül az adott termény. A fajtakiválasztás céltudatosságának elõsegítése érdekében az 5. táblázatban a különféle hasznosítási lehetõségek esetén leginkább figyelembe veendõ tulajdonságokról nyújtunk tájékoztatást. E paraméterek és a termesztéstechnológia során alkalmazott, vagy használt eljárások, vagy készítmények között nagyon összetett kapcsolatrendszer létezik. Elöljáróban csak annyit célszerû javasolni, hogy a termelõ törekedjen arra, hogy az általa végrehajtott technológiai elemek következtében learatott terményének a mennyiségi és a minõségi mutatóiról minél több információt szerezzen meg. Ezeket az adatokat az egyes évjáratok legfontosabb idõjárási adataival célszerû hosszabb távon egybevetni, majd értékelni, s a kapott eredmények lehetõvé teszik azt, hogy a gazda egyre tudatosabban tud felkészülni egy-egy újabb termelési ciklusra.

Nagy segítséget jelenthet a tájékozódásban az is, ha a fajta kiválasztása elõtt a termelõk információt gyûjtenek az adott régióhoz, termõtájhoz legközelebb esõ fajtakísérleti állomások kísérleti eredményeirõl. E tekintetben célszerû az évente megrendezett regionális fajtabemutatókat látogatni, ahol arra is mód nyílik, hogy a jövõ fajtáiról is kellõ szintû ismeretanyagot lehet összegyûjteni.

4. táblázat

A 2003. évi fajtalistán szereplõ rozs és õszi árpa fajták használati cél szerinti csoportosítása

5. táblázat

(Pollhamer E-né 1988 nyomán)