MENÜ

A repcedarázs életmódja és elõrejelzése

Oldalszám: 47
2014.06.19.

Országosan elterjedt kártevõ, amelynek a fellépésére változó mértékben ugyan, de minden évben számítani kell. Termesztett növényeink közül fõ tápnövényei a repce és a mustár de kártételét retken és tarlórépán is megfigyelték. Gyomnövények közül a vadrepce (Sinapis arvensis), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), mezei tarsóka (Thlapsi arvense), erdei kányafû (Roroppa silvestris) és az útszéli zsázsa (Lepidium draba) a tápnövényei. Õsszel a fiatal repceállományok egyik legveszélyesebb kártevõje.

Évente 3 nemzedéke fejlõdik. A kifejlett lárva telel a talajban, majd az áttelelõ nemzedék rajzása általában május elejétõl kezdõdik. Ekkor a fõ tápnövénye a mustár. Ezt követõen a második nemzedék rajzása június végén kezdõdik, és petéiket az árvakelésû repcére vagy zöldtrágyának vetett mustárra, repcére rakják. A harmadik és egyben legnépesebb nemzedék rajzása már augusztus végén megkezdõdhet és októberig is elhúzódhat, az álhernyók az õszi repcén táplálkoznak.

A nõstény a tojásait a levél fonáki részén a levél szövetébe helyezi el, egy levélbe több tojást is tojhat. Az álhernyók által elfogyasztott táplálék mennyisége növekedésükkel párhuzamosan ugrásszerûen megnõ. A két utolsó lárvastádiumban fogyasztják el a lárvafejlõdés alatti táplálékuk 86-88%-át. Következésképpen, ha kezdetben alacsonynak is tûnik a kártevõ egyedszáma érdemes folyamatosan figyelemmel kísérni az egyedszámát és az okozott kár mértékét az állományok megóvása és az idõben végrehajtandó védekezés érdekében.

 

Tömeges elszaporodására akkor számíthatunk, ha az év során folyamatosan nagy mennyiségben áll rendelkezésre a gazdanövénye és jellemzõen csapadékban szegény az idõjárás. Az imágók rajzásának nyomon követésére alkalmazhatjuk a Moericke-féle sárga tálat vagy a sárga ragacslapokat. A tömeges lárvakelés általában a darazsak megjelenésétõl számított 14-20 nap múlva következik be. Ekkortól kezdõdõen a védekezés szükségességének megállapításához heti több alaklommal felvételezzük az álhernyók egyedszámát. Ha a repce érzékeny fejlõdési stádiumában – 2-6 leveles állapot – az álhernyók egyedszáma eléri a 2-4db/m2-t védekezzünk ellenük. A védekezést a fiatal, elsõ vagy második fejlõdési fokozatú lárvák ellen idõzítsük, mert ekkor még csak kismértékû kárt okoznak és érzékenyebbek a növényvédõ szerekkel szemben. Nyáron, agrotechnikai úton is védekezhetünk az árvakelésû repcén károsító lárvák ellen a növényállomány alászántásával. Ha ezt nagyobb területen tervszerûen elvégezzük, hatékonyan csökkenthetjük az utolsó nemzedék egyedszámát és ezzel együtt kártételét.

IRODALOM:

Benedek Pál-Surján József-Fésüs István(1974): Növényvédelmi elõrejelzés

Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

 

Glits Márton-Horváth József-Kuroli Géza-Petróczi István(1997): Növényvédelem

Mezõgazda Kiadó, Budapest

 

Jenser Gábor-Mészáros Zoltán-Sáringer Gyula (1998): A szántóföldi és kertészeti növények kártevõi Mezõgazda Kiadó, Budapest