MENÜ

Õszi alaptrágyázás szerves és mûtrágyákkal

Oldalszám: 33
Dr. Tóth Zoltán 2014.06.19.

A tápanyagellátás a sikeres növénytermesztés egyik meghatározó tényezõje. Nem lényegtelen azonban, hogy milyen anyagok felhasználásával, milyen adagban, milyen idõpontban és milyen térbeli elhelyezésben juttatjuk ki a tápelemeket.

Az alaptrágyázással a területünkön termesztett következõ növényállomány (növényállományok) számára azokat a tápelemeket juttatjuk ki a szántóföldre, amelyek a talajban nem, vagy csak nem számottevõ mértékben mozognak. Nem kell számítani ezért kimosódásukra és olyan - illetve azt közelítõ – mélységben kell elhelyezni õket, ahol a gyökérzet túlnyomó része megtalálható és ahol a talajnedvesség is állandóbb, mivel a növények így könnyebben felvehetik ezeket a tápanyagokat.

A tápelemek mélységbeli elhelyezkedése ugyanakkor számos esetben a gyökérzet fõ tömegének elhelyezkedését is befolyásolhatja, ezért célunk ezeknek a tápelemeknek minél mélyebb elhelyezése, biztosítva ezáltal a gyökérzóna mélyebb rétegekben történõ kialakulását. Közvetett hatásként javul a növényállomány szárazságtûrése, mivel a gyökérzet könnyebben hozzájut talaj mélyebb rétegeiben tárolt vízhez is, illetve a talaj fölülrõl történõ fokozatos kiszáradása során a növényt csak késõbb éri vízhiány. Ilyen mélységû talajmunkát természetesen nem végzünk feltétlenül minden évben, ezért bizonyos tápelemek és trágya típusok a talajmûvelés és a vetésváltás rendszerével összhangba hozva periodikusan több évre elõre is kijuttathatók és a legmélyebb talajmûvelési mûvelettel, az õszi mélymûveléssel dolgozhatók a talajba.

Alaptrágyázással elsõsorban a szerves trágyákat, továbbá a foszfor és kálium hatóanyagokat tartalmazó mûtrágyákat juttatjuk ki, mivel a nitrogéntõl eltérõen a foszfor és a kálium mozgása a talajban jelentéktelen. A kálium kismértékû mozgása humuszban szegény homokokon fordulhat elõ, a foszforra pedig inkább a túlzott mértékû lekötõdés a jellemzõ. A nitrogén hatóanyagból mozgékonysága miatt õsszel alaptrágyaként csak kisebb mennyiséget célszerû kijuttatni, annyit amennyit õszi vetésû kultúrák esetén az állomány õsszel igényel, illetve amennyit az elõvetemény nagy mennyiségben talajba dolgozott szármaradványa indokol. A nitrogén õszi alaptrágyaként nagyobb mennyiségben történõ kijuttatása száraz éghajlatú övezetekben gyakorlat, ahol a tavaszi csapadék bizonytalansága nem garantálja a tavasszal kijuttatott fejtrágya, illetve a vetés elõtt sekélyen a talajba dolgozott nitrogén kellõ mértékû bemosódását és ezzel összefüggõ hasznosulását.

A tápanyagadagok kalkulálásakor figyelembe kell venni, hogy a talajba bevitt tápanyagoknak csak egy bizonyos részét veszik fel a növények. Az egyes tápelemek hasznosulásának mértékét befolyásolja a talaj tápelem tartalma, fizikai-kémiai tulajdonságai, ökológiai tényezõk, a tápanyagok formája, kölcsönhatása és a növények felvételi kapacitása. Gyenge ellátottságú talajokon a növények fajra jellemzõ fajlagos tápanyagigényét (egységnyi mennyiségû fõtermésben és a hozzá tartozó melléktermésben lévõ tápelem tartalom) meghaladó mennyiségû – fõként foszfor és kálium - hatóanyagot kell kijuttatni ahhoz, hogy a növények igényeit kielégíthessük. A pozitív tápanyagmérleg eredményeként a talaj könnyen oldható foszforban és káliban gazdagodik, ami a biztonságosan nagy termések érdekében kívánatos.

A talajoldatban a P mozgékony, de amíg a talaj szorbciós kapacitása nem telítõdik, a mûtrágya-P alacsony hasznosulást mutat. Ezt követõen a talaj(oldat) P-forrásul szolgál. A talaj ammónium-laktát oldható P2O5 tartalmának 10 mg/kg mennyiséggel történõ emeléséhez különbözõ vizsgálatok szerint szerint, eltérõ talajtípusokon 70-300 kg/ha P2O5 szükséges. Az ehhez szükséges mennyiséget a talaj kémhatása és mésztartalma jelentõsen befolyásolja.

Kálium esetében pozitív egyenlegre az évi 100 és az e feletti kg K2O/ha adagnál számíthatunk. Feltöltõ trágyázás esetén általában jobb hatékonyságot mutatnak a nagyobb tápanyag adagok, mivel a kisebb adagok többszöri kijuttatása során a tápelemek relatív nagyobb mértékû lekötõdést mutatnak.

A nitrogén a talajban fõleg szerves vegyületekben található és csak igen kis mennyiség - az összes nitrogén néhány százaléka - van jelen szervetlen (növények számára gyökéren keresztül felvehetõ NO3- ill. NH4+) formában. A humusz és az összes nitrogén között az összefüggés általában szoros (mivel az összes nitrogén túlnyomó része szerves kötésû), de az összes nitrogén és az ásványi nitrogén (vagyis a talaj N szolgáltató képessége) között meglehetõsen laza az összefüggés. Elsõsorban arra kell tekintettel lenni, hogy a talaj ásványi nitrogéntartalma a környezeti elemekkel összefüggõ szezondinamikát mutat, ezért a nitrogén trágyák kijuttatását a termesztett növények igényéhez kell igazítani a környezeti feltételek és a termõhely adottságainak figyelembe vételével.

A szerves trágyák tápelemeik nagy részét a növények számára közvetlenül nem felvehetõ szerves kötésben tartalmazzák, ezért azok a talajban lejátszódó mikrobiológiai folyamatokon keresztül ásványosodva csak több éven keresztül táródnak fel és válnak felvehetõvé a növények számára. Ebbõl adódóan hasznosulásuk is eltér a mûtrágyák hatóanyagaitól. Mivel a talajfelszín fizikai paramétereinek szélsõséges ingadozása nem kedvez a lebontást végzõ mikroszervezeteknek és a szerves trágyák többféle makro és mikro elemet is tartalmaznak szintén mélyen kell azokat a talajba dolgozni. A szerves trágyák – különösen az istálló trágya – kijuttatásakor nagy gondot kell fordítani a munkaszervezésre. Kiszórás után ugyanis a lehetõ legrövidebb idõn belül a talajba kell azt forgatni, különben nagymértékû tápanyagveszteséggel számolhatunk, elsõsorban a nitrogén tartalmú gázok elillanása következtében.

Az istállótrágya értékcsökkenése a szétterítés és a leszántás között eltelt idõ függvényében

(forrás: Kismányoky, 1993)

A szétterítés és a leszántás között eltelt idõ

Hatékonyság (%)

azonnal alászántva

100

6 óra múlva alászántva

80

24 óra múlva alászántva

70

4 nap múlva alászántva

50

A szerves trágyák így az istálló trágya tápanyagtartalma jóval alulmarad a mûtrágyákéhoz képest, ezért jelentõsen nagyobb adagokat kell kijuttatni belõle. Az istálló trágya tápelem tartalma számos tényezõ függvénye (az állat faja, neme, kora, a takarmány és az alomanyag mennyisége és minõsége, az állat kora, egészségi állapota, a trágyakezelés és tárolás módja, stb.), de átlagosan az érett szarvasmarha trágya N:P:K tartalma 0.5:0.25:0.6 %-nak vehetõ. A 49/2001. (IV. 3.) Kormányrendelet (Nitrát direktíva) alapján a szervestrágyával, szennyvízzel és szennyvíz iszappal éves szinten kijuttatott nitrogén mennyisége nem haladhatja meg a 170 kg/ha értéket. Ezen számok alapján a hektáronként 35 t körüli istálló trágya adag tekinthetõ megengedhetõnek, ami többé-kevésbé fedezi a következõ évi termés tápelem igényét, figyelembe véve azt is, hogy az istálló trágya tápelem tartalmának csak egy bizonyos része táródik fel a kijuttatást követõ esztendõben. Általában a legkönnyebben és leghamarabb a kálium szabadul fel, az elsõ évben mintegy 60-80%-a hasznosul. A foszfor nehezebben tárul fel, az elsõ évben csupán 30-50%-a. Az istállótrágyából ásványosodó foszfor felvehetõsége ugyanakkor nagyon jó, mivel a bomlás során megteremtõdõ enyhén savanyú (szénsavas) közegben a foszfor oldott állapotban marad. A nitrogén ásványosodása igen különbözõ. Minél nagyobb az istálló trágya nitrogén tartalma, annál nagyobb mértékû az elsõ évi hasznosulás. Amennyiben a trágya C:N aránya 30:1-nél tágabb (ideális: 15-20:1), tehát nitrogénben szegény, az elsõ évi hasznosulás gyakorlatilag elmarad.

Az istállótrágyázás hatástartamát a talaj kémhatása és porozitása is jelentõsen befolyásolja. Savanyú kémhatású, illetve levegõtlen, kötött talajokon a lebontást végzõ mikroorganizmusok számára a körülmények kedvezõtlenebbek, ezért lassúbb, elhúzódóbb a trágya ásványosodása. Az elsõ évi hatás emiatt mérsékeltebb, viszont az istállótrágya hatása hosszabb ideig tart.

Az istállótrágyázás-mûtrágyázás kérdéskör régóta vita tárgya. Tény, hogy közel sem képzõdik olyan mennyiségben istállótrágya, ami a növénytermesztés tápanyagigényét biztosítani tudná. Közismert, hogy az istállótrágyának számos kedvezõ hatása van, de növénytáplálási szempontból azt is be kell látni, hogy a növény „nem válogat” a különbözõ forrásból származó tápanyagai között. Gyökéren keresztül meghatározott ásványi ionos formákban tudja felvenni az egyes tápelemeit, amelyek egyaránt származhatnak szerves, illetve ásványi (mû-) trágyákból.

A különbözõ formában kijuttatott tápelemek termésben történõ hasznosulása általában az ásványi (mû-) trágyák formájában kijuttatva nagyobb mértékû, amit igazolnak a Keszthelyen Láng Géza akadémikus által 1960-ban a mû- és szerves trágyák hatásának összehasonlítása céljából beállított jelenleg is folyó szabadföldi tartamkísérletek eredményei is.

Szerves és mûtrágyák hatása a termésre húsz év átlagában (Keszthely)

(forrás: Németh, 1983)

Kezelés

(ötszakaszos vetésforgóban 5 éves rotációkban)

Termés 30 év átlagában (gabona egység, t/ha/év)

%

Trágyázatlan kontroll

3.8

100

27.3 t/ha istálló trágya + 27.3 t/ha istálló trágyának megfelelõ NPK hatóanyag mûtrágya formájában

5.4

143

34.6 t/ha istálló trágya

5.3

139

34.6 t/ha istálló trágyának megfelelõ NPK hatóanyag mûtrágya formájában

5.6

148

34.6 t/ha istálló trágya 5 év alatt két részletben

5.0

133

69.4 t/ha istálló trágya 5 év alatt két részletben

5.5

145

69.4 t/ha istálló trágyának megfelelõ NPK hatóanyag mûtrágya formájában

6.4

168

104.1 t/ha istálló trágya 5 év alatt két részletben

6.0

158

104.1 t/ha istálló trágyának megfelelõ NPK hatóanyag mûtrágya formájában

6.5

171

 A kísérleti eredmények alapján megállapítható, hogy a különbözõ formában kijuttatott tápelemek vonatkozásában az ásványi (mûtrágya) forma hasznosult nagyobb mértékben a termésen keresztül, ami elsõsorban a nitrogén jobb hasznosulásának volt köszönhetõ. A mûtrágya nitrogénhasznosulásához viszonyítva az istállótrágya nitrogén tartalmának hasznosulása a különbözõ tápanyagszinteken ugyanis csupán mintegy 60-80% volt.

Az istállótrágya gyengébb tápanyag hasznosulása mellett azonban figyelembe kell venni a talaj fizikai állapotára gyakorolt kedvezõ hatását. Az istállótrágyázott parcellákon a talaj agronómiai szerkezete kedvezõbb, jobb a talajmorzsák méretszerinti eloszlása és stabilitása.

Hasonlóan kell megítélni a visszaforgatott növényi maradványok szerepét is. A gabonafélék szármaradványainak nagy mennyiségben történõ visszaszántása során kezdetben a vetésváltásban termesztett növények teljesítménye kisebb volt a csak mûtrágyázott parcellákhoz viszonyítva. Több mint tíz év elteltével a vetésváltás teljesítménye megváltozott és a melléktermékek leszántásának hatása kedvezõvé vált.

Hosszú távú szemléletben gondolkozva azt a megállapítást tehetjük, hogy a mezõgazdaságban képzõdött melléktermékeket a lehetõ legnagyobb mennyiségben célszerû felhasználni, de igazán hatékonyan, magas színvonalon csak az ásványi formájú tápanyagok bevonásával termelhetünk.