MENÜ

Néhány gondolat a malacnevelésrõl

Oldalszám: 75
Dr. Gács Pál 2014.06.18.

Az utóbbi néhány hónap kellemes áremelkedésének okán most megint kicsit könnyebb, egyszerûbb. Hosszabb távon azonban ez nem jelent semmit. Jól megfigyelhetõen és kiszámíthatóan az átvételi árak és támogatások együttes összege a 260-270 Ft/ élõtömeg szint alatt-felett mozog, mégpedig úgy, hogy az ezt meghaladó árszint mindig jóval rövidebb idõszakot jelent, mint az ez alatti.

A magasabb árszintre jóval gyorsabb és drasztikusabb a reakció (támogatáscsökkentés – megszûnés, vágóhídi kapacitáscsökkentés, import, átvétel halasztása), mint az alacsony árszintre (termelés csökkenés). Ez utóbbi amúgy is nagyon puha

eszköz, mert – még mindig – eleve túlkínálat van, az önellátási fok 1,3, ami azt jelenti, hogy az egyensúly fenntartása érdekében az elõállított vágósertések 30 %-át exportra kell préselni.

Nincs más, 250 Ft alá kell szorítani az önköltséget.

 Amire koncentrálni érdemes: 

a)          Az elkészülési idõ (születéstõl 110 kg - tt -ig)

Ne haladja meg a 160 napot. Ez nem öncél, mint az elsõ látásra tûnik, az állandó költségek (munkabér, menedzsment, segédüzemág, fûtés, szellõzés…) egységnyi termékre (fajlagos állandó költség) vetített szintje ezen múlik.

A 160 napos elkészüléshez az alábbi teljesítmények kellenek:



Életnap



Tömeg/kg



Adott idõszak ttgy g/nap



 



70. nap



 



30 kg



 



100. nap



50 kg



700 g/nap



160. nap



110 kg



1000 g/nap

 Ez messze nem a genetikai potenciál, ez a teljesítmény nem igényli az élettanilag optimális környezetet, ez a jelenlegi (mert minden változik) gazdaságossági optimum.  

 b)         Telepi fajlagos takarmányfelhasználás (összes takarmány felhasználás és az értékesített sertés hányadosa) ne haladja meg a 3,2 kg/kg –ot. A növendékekre vetítve ez 2,6 kg/kg-ot jelent a születéstõl elkészülésig, ami lehet több, ha az értékesítési átlagtömeg a 110 kg-ot meghaladja, ez esetben a malacnevelésnél jelentkezõ magasabb állandó költségek fajlagos szintje csökken. Ezt a szintet a sertés alaphelyzetben (átlagos genetika, környezet, takarmány) tudja. A résznaturáliák (különösen a szaporítási fázisban) boncolgatása persze mindig szükséges, a magas takarmány felhasználás okai itt keresendõk.

Néhány célparaméter:

-        170 nap alatti két ellés közti átlagos idõ

-        10 < választási átlag leellett kocára vetítve

-        választást követõen 5 % alatti összkiesés

 Az elõzõ cikkben megállapítottuk, hogy az eredményes sertéstartás alfája a fiaztatás, ezen belül is eminensen a fiaztató technológiája. A következõ fázis a malacnevelés. Minimális cél a 70 napos korra 30 kg-os testtömeg elérése. Ha ez nincs meg, lehetetlenség a 160 napos elkészülési idõ. Alapfeltétel a genetika – környezet – takarmány harmóniája.

 A.           Környezet

1)      Alapprobléma a nem kielégítõ állategészségügyi helyzet. Ez jelenthet egyrészt

-        alacsony állategészségügyi státuszt akár a négyes mentesség megléte mellett, pl vagy/és haemophylus, cirko, parvo, disentéria, torzító orrgyulladás stb.

-        rossz higiéniás állapotot

-        a fertõzési lánc megszakítatlanságát

-        telepen belüli újrafertõzõdést

A patogén kórokozók felhalmozódása közvetlenül okozhat megbetegedést és elhullást. Kevésbé nyomon követhetõ, kár az immunrendszer fokozott aktivitásából származik: immunaktivitás nõ ® fokozott ellenanyag termelés ® az ehhez szükséges fehérje és energia felhasználás nõ ® hízékonysági (ttgy, takarmány felhasználás), de még a vágási paraméterek is romlanak.

A fertõzési lánc megszakítása

-        az egyszerre ürítés – telepítés következetes megvalósításán,

-        az egyes fázisok térbeli elkülönítésén,

-        az egyes fázisokban az egységek számán

-        a telepen belüli anyag – állat – ember forgalom szabályozásán múlik.

Nem kis mértékben telepméret függvénye. Szokták mondani, hogy kicsiben minden más. Ez így van, az egyedi szintû gondoskodáson kívül minden hátrányosabb. A fázisok nem, vagy kevésbé különülnek el, az egységek túlméretezettek.

Számos sertéstelepen az egyes hizlaldák gyakorlatilag soha nem ürülnek ki, az ürítés

– feltöltés folyamatos. A néhány százkocás telepeken az irányítás értelemszerûen két fõbõl áll, azonban ez sem a funkciók elkülönülése okán, hanem a váltások (hétvégi, szabadság alatti, betegség, egyéb) megoldhatóságának kényszerén alapul. Az egyes fázisok dolgozói létszáma nem elégséges a munkák elvégzésére, következésképpen más istállók dolgozói segítenek be a telepítés, ürítés, szállítás, mozgatás munkáiba. Mindez azt jelenti, hogy telepen belül az egyik legfertõzõbb ágens - az ember – szabadon mozog.

Kívánatos lenne a korcsoportonkénti térben elkülönített felnevelés. (többhelyszínû termelés Multiple Site Production) Két telepes tartási rendszerben a szaporító fázis a hizlalástól elkülönül. A háromtelepes rendszerben a szaporító fázis további két helyszínre tagolódik (kocaszállás és elletõ, illetve malacnevelõ). Nyugaton ez általános, nálunk vannak rá példák.  

2)      Tartástechnológiai berendezések a malacnevelõben

a)            Fõbb malac-utónevelõ típusok:

-        rácspadlós – teremfûtéssel és malacmelegítõ lappal, lagunával vagy víztálcával

-        fél rácspadlós – fedett részben malacmelegítõ lappal, vagy padlófûtéssel

-        padozatos, almos – malacbúvóval, vagy anélkül, helyi sugárzó hõforrással

-        padozatos alom nélküli – padlófûtéssel.

Bármely tartási rendszerben elképzelhetõ a megfelelõ elhelyezés, mégis kikristályosodni látszik az alábbi elhelyezési rendszer:

-        rácspadló, mûanyag padozat elemekkel

-        az élettér szervizút szintjével azonos.

-        trrgya és vizelet – csurgalékvíz lagunába kerül, fázisvégi ürítéssel.

-        a padozatba fedett fûtõelemek kerülnek az élettér 15-20 %-ába

-        takarmány kiosztás tartályos köretetõvel, ad libitum történik a létszám 30%-ának megfelelõ etetõállással

-        vízellátás az etetõ mellett sekély víztükörrel, szelepes itatóval.

-        falkalétszám azonos a hizlaldai falkalétszámmal.

-        szellõzés – teremfûtés automata szabályzókkal, érzékelõkkel.

A falkalétszámról: a beruházás nyilván olcsóbb a nagyobb falkalétszám mellett, mégis azt gondolom, hogy több ok miatt is megfontolandó az almok születéstõl – vágásig történõ együtt elhelyezése, azaz a kutrica méretek (malacnevelõben és hizlaldában) a 10 körüli férõhelyre történõ kialakítása. Egy malacférõhelyen a kutrica élettartama alatt 60-70 malac ( 10 év évi 6-os forgó) készül el, a beruházáskori magasabb fajlagos költség hosszú távon elhanyagolható. Számos indokból egyet emelnék ki:

A vérsavó cortisol szintje falkalétszámtól függ. 2-10 közötti létszámnál a legalacsonyabb, ez fölött 15 –ös létszámig enyhén, e fölött drasztikusan nõ. Egyes vizsgálatok szerint a legmagasabb egyedi elhelyezés esetén (növendékekre vonatkozó mérések alapján). A cortisol szint a stresszterhelés indikátora, növekedésével arányosan romlik a termelés.

Férõhely igény:

-                  Rácson 0,24 m2 /db

-                  Padozaton 0,3 m2 /db

Javasolt klíma paraméterek:

 Hõmérséklet: 26-28 C0

 Páratartalom: 40-60 %

 NH3 tartalom: 0,02 tf ‰

                               Légcsre: 1,5 m3/ h / ttkg

                               Légsebesség: 0,1-0,2 m/s

B.           Takarmányozás

1)            A választási idõ döntõen meghatározza nemcsak a kezdõ takarmányt, hanem – miután az egyes lépcsõk szorosan összefüggenek – a további – starter, malactáp minõségét és milyenségét is. Ennek szemléltetésére a lizin igényt használom fel:



 



Testtömeg



kg



Lizin



%



28-35 napos választás



5-10



1,2



 



20-25



0,9



 



21 napos >választás



5-7



1,8



 



8-20



1,5



 



20-27



1,2

Ez jelzi egyrészt, hogy nem elégséges korai választás esetén a prestarter elé beilleszteni egy akármilyen baby-startert, változtatni kell a prestarter-starter-malactáp milyenségén is, másrészt jelzi, hogy takarmány költség növekedése nem csak az elsõ lépcsõben drágul, a költségtöbblet hosszabb távon hat.

2)            A prestarterek javasolt fehérjeszintje az elmúlt évben csökkent. Nem is a fehérjeszintet, hanem az aminosav szintet kell nézni. A 20 % feletti nyers fehérje emésztése olyan magas savigényû, amivel ebben a korban a malac nem rendelkezik, következményképpen:

-      Nõ a gyomor pH-ja → patogén kórokozók életfeltételei javulnak.

-        Emésztetlen fehérje kerül az emésztõrendszer hátulsó szakaszába → fokozatos baktériumszaporodás.

Mindezek a hasmenéses esetek gyakoriságának növekedéséhez vezet, ami ugyan gyógyítható, a malac termelése azonban soha nem lesz az, ami lehetett volna, mert gyarapodása csökken, megszûnik, vagy negatív értékké válik, amit soha nem hoz be, másrészt a bélhám kisebb - nagyobb mértékben mindenképpen sérül, takarmányértékesítõ képessége egész életében gyengébb lesz.

18-19%-os nyers fehérje szintet javasolnak, (sõt 16 %-osra is van példa) az esszenciális aminosavak optimális szintre történõ kiegészítésével. A fehérje emésztésének savigénye mellett a másik indok a fehérje szint csökkentésére a fehérje hordozók (szója, halliszt, tejpor) nagyon magas puffer kapacitása, mely többszöröse a gabonaféléknek. A takarmány 4-es pH –jának eléréséhez 100 g takarmányban a fehérje hordozók esetében 55-65 mmol HCL, a gabonafélék esetében 15 mmol HCL szükséges.

3)            A malacok takarmány preferenciája:

Valószínûleg ezzel kezdõdik az egész, mindennek ez az elsõ próbája. Döbbenetes különbségek vannak az étvágyban azonos beltartalom (mármint laborértékek) mellett. Nemrég végeztünk próbaetetést az egyik takarmányos cég kérésére, baby-starter („preprestarter”) jellegû anyaggal. Már az elsõ napon gyanús lett, a harmadikon visszamértem a vályúból a takarmányt, és – bár nyilván volt valami fogyasztás féle – a visszamért anyag súlya – vélhetõen a higroszkópos tulajdonsága miatt a levegõ páratartalmának adszorpciója okán – azonos volt a három nap összes eléjük tett takarmány súlyával. Máshol lehet hogy nem így lett volna, épp ezért ezeket a preferencia vizsgálatokat (egy almon belül két-három féle prestarter, osztott tepsiben) mindenkinek el kell végeznie a saját állományára vonatkozóan. Választás után minden gramm felvett takarmány számít. (a vízellátásra (módja, hõmérséklete) kiemelt gondot kell fordítani.)

Ami a malac szempontjából valószínûleg számít az az

-                 ízanyagok

-                 aromák

-                 fizikai forma

A mi dolgunk csak annyi, hogy ne tapadjunk le egy adott takarmány mellett, hanem folyamatosan végezzünk etetési próbákat, és válasszuk a legjobbat.

4)            Az egészséges állapot fenntartása választás után.

A felhasználható antibiotikumok száma csökken, gondolom, egészen a teljes tiltásig, mindenesetre erre kell készülni. A bélcsatorna mikroflórájának faji és mennyiségi szabályozására márpedig szükség van.

Faji összetétel szempontjából három fõcsoportba sorolhatók a mikroorganizmusok:

Fõflóra: a teljes baktériumtömeg 85-90 %-át alkotják, alapvetõen szükségesek és hasznosak, a malac számára felhasználható vegyületeket képeznek. (Bifidobacterium, Lactobacillus, Bacteroides, Fusobacterium fajok)

 Kísérõflóra: 1-15 % Enterococcus, E coli fajok

 Maradványflóra: nyomokban (Clostridium, Salmonella, Staphylococcus)

 Az utóbbi két csoport növekedésének pH optimuma 6-8 pH között, minimum értékük 5,6 pH (E. coliá 4,5 pH) alatt van, következésképpen savanyítani kell a

-         takarmányt

-         vagy/és az ivóvizet

a savanyító kiválasztásának szempontjait tárgyalja Muzsek A. (Agronapló 2004/7 p. 56.) ezért itt csak néhány hatást, terjedelmi oknál fogva felsorolásszerûen.

-         kedvezõ ízhatás -  kiemelt a jelentõsége választás után

-         bakteriosztatikus hatás- segíti a bélflóra eubiotikus állapotának fenntartását.

-         csökken a takarmányok puffer kapacitása

-         növekszik az emésztõenzimek termelése.

Minden adalékanyag és takarmány kiegészítõ akkor ér valamit, ha azt nem a durva tartási hibák lefedésére használjuk.