A trágyakezelés gépesítése

Az állattartó telepeken nagy mennyiségben keletkezett, magas szervesanyag-tartalmú, de nagyon eltérõ (fajta- és technológiafüggõ) hasznosanyag-tartalmú melléktermék, környezetvédelmi szempontból gondot okoz, ha elhelyezése ellenõrizetlenül és szakszerûtlenül történik. Hasznosításával viszont komoly elõnyökhöz juthatunk.

Az istállótrágya a háziállatok szilárd és híg ürülékének szerves alomanyagokkal kevert tömegébõl áll. A friss trágya felhasználásra még nem alkalmas, mert sok el nem bomlott szerves anyagot tartalmaz, amely a talajéletet inkább hátráltatná, mint fokozná. Ezért a friss istállótrágyát kazlakba összerakva néhány hónapig érlelni kell. Ez alatt baktériumos bomlási folyamat megy végbe, amíg a trágya többé-kevésbé egynemû, nem kellemetlen szagú anyaggá érik. Így a szerves anyag a talajban jobban elbomlik, a tápanyagok, pedig a növények gyökerei számára felvehetõvé válnak. Az istállótrágya mégsem elsõsorban tápanyagpótló trágyaanyag, hiszen például 2-2,5 kg pétisóval tudunk annyi nitrogént juttatni a talajba, mint 100 kg istállótrágyával. Ezzel szemben a humuszmennyiség fokozásával, a talajszerkezet javításával pótolhatatlan szolgálatot tesz a talajélet serkentésében. Az istállótrágya valamennyi szerves anyag közül a legteljesebb értékû trágyaanyag. Hatása a talajra és a termelt növényekre egyaránt kiterjed, ennek következtében a talajszerkezet javul, a termésmennyiség fokozódik, a termelés biztonságosabbá válik. Mivel az istállótrágya a talaj mikroszervezeteit is táplálja, hatására olyan biológiai viszonyok alakulnak ki, amelyek a talajba juttatott mûtrágyák érvényesülését is fokozzák.

Az istállótrágya hasznosítás lehetõségei

1, Az istállótrágyázás a legszélesebb körben alkalmazott talajjavító-anyag, a növények tápanyag- és vízigényének pótlására való felhasználása közismert.

2, Talajszerkezet javítás

3, Komposztálással értéknövelt kereskedelmi árú elõállítása

4, Biomassza energetikai hasznosítása

Mindezen ismeretek szem elõtt tartásával kell kezelni, az elsõ pillantásra csak nyûgöt jelentõ szerves mellékterméket. Érdemes tehát a különbözõ állatok tartástechológiáit áttekinteni:

Hazai körülmények között a szarvasmarhatartásban keletkezik a legnagyobb mennyiségû szervestrágya. Az állatok testtömegük 10%-át adják le naponta, 2/3-ad részben szilárd, 1/3 részben folyékony formában. Ezt a mennyiséget növeli az alomanyag, amely kialakítástól függõen, 1-5 kg/nap lehet állatonként. Az almozásra szalma, kukoricaszár, faforgács, fûrészpor alkalmas. Ezen alomanyagok használati értéke nem egyforma, (a felsorolás egyfajta értékelés is). Az esetek többségében a szalmát (búza vagy árpa) használják szarvasmarha almozásra. A különbözõ alomanyagoknak különbözõ a nedvszívó képességük, a lebomlási idejük, a hozzáférhetõségük, az áruk stb. A friss trágya sok nitrogént tartalmaz, ennek egy része erjedéskor elvész, az éréskor keletkezõ nitrogén tartalmú anyagokat az alomagyag köti meg, tehát az annál hatékonyabb, minél nagyobb benne kiinduláskor a C-N arány. 

A 80-as években épült korszerû nagyüzemek nagyrészt kötött technológiát alkalmaztak. Ezek trágyakezelése talán a legegyszerûbb. Itt ugyanis a lekötött állat csak (70-80%-os valószínûséggel) a meghatározott helyre juttathatja a trágyát. A kialakított, 100-150 mm mély trágyalépcsõben felgyûlõ, és a kézi módszerrel oda továbbított maradék trágyát különféle mûszaki berendezésekkel el lehet távolítani.

Ezek a módszerek közül az egyik legegyszerûbb a telepi traktor elejére szerelt tolólap. A tolólap legnagyobb elõnye, hogy nem igényel külön energiát és gépet a mûködtetése, ugyanakkor viszonylag nagy mennyiségû anyaggal is elboldogul, tehát a kitrágyázás gyakorisága csökkenthetõ, ami az összes ráfordítást csökkenti.

Csörlõs trágyakihúzó (kutya). Ez egy, a trágyacsatornában csörlõvel vontatott tolólap (géplapát). A munkaeszközt elektromos hajtású csörlõ drótkötéllel vontatja keresztül a csatornán. Elõnye, hogy egyszerû szerkezetû, üzembiztos készülék. Hátránya a drótkötél ára, és, hogy az üzemeltetéshez két-három személy szükséges. 

Hasonlóan mûködnek az egyéb pl.: kaparóláncos, lengõlapátos és szárnylapátos módszerek. Itt a szállítóelemek folyamatos mozgása szállítja a depó felé a trágyát, emberi munkaerõ nélkül. Mindegyik rendszer elõnye a kis élõmunka-igény, hátránya viszont a jelentõs beruházásigény mellett a gépek jelentõs amortizációja, fokozott karbantartásigénye

A fent felsorolt módszerek közül a legegyszerûbb a kaparóláncos trágyakihordó. Itt a trágyacsatornában két párhuzamos lánc között elhelyezkedõ kaparóelemek végzik a trágyatovábbítást. Hasonlóan a trágyaszóró-kocsik lehordó-szerkezetéhez. A stabilan beépített rendszert egyszerû szerkezet és alacsony karbantartás-igény jellemzi. Hátránya a veszélyessége, hiszen a lánc nem áll meg, ha valami beszorul alá, és a zajos üzem, ami viszont a kaparóelemek kialakításával változhat. A folyamatosan mozgó lánc haladási sebessége célszerûen 2-3 méter percenként.

A lengõlapátos-, és a szárnylapátos trágyakihordó-rendszerek bonyolultságuk, fokozott karbantartásigényük miatt nem közkedveltek az állattartásban. Itt a továbbítóelemek az õket érõ terhelés hatására elmozdulnak, és ezzel szállítási irányban munkát végeznek, üresjáratban, pedig minimális erõkifejtéssel állíthatók vissza az alaphelyzetbe a következõ továbbítási fázishoz. Mindezt a lengõlapátos rendszer 1,5-1,8m-es ciklikus mozgással végzi, míg a különféle szállítóelemû szárnylapátos trágyakihordók rotációs elven mûködnek.

Mind a szarvasmarhatartásban, mind az egyéb fajtáknál egyre inkább elõtérbe kerül a mélyalmos tartástechnológia. Ez ugyanis, amellett, hogy lényegesen olcsóbb, közelebb áll az állatok természetes körülményeihez. Itt kerül elõ ismét az alomanyag kérdése, amely a mélyalom minõségét és mennyiségét is döntõen befolyásolja. Szarvasmarhatartásban mélyalmos technológiánál szalmából 5-10 kg szükségeltetik naponta állatonként. A szalmát szálasan, vagy aprítva teríthetjük az állatok alá. Az aprított alomanyag nedvszívó képessége nagyobb, kisebb mennyiség is elegendõ belõle, ezzel szemben nehezebb kezelhetõsége (mozgatás, takarítás, tömörödés stb.) és az aprítás energiaigénye is fennáll.

A mélyalmos trágyaeltávolítási rendszerben megtakarított napi költséggel szemben a ciklusidõ végén jelentõs kiadások állnak. Az évente, illetve a termelési ciklusnak megfelelõ rendszerességgel elvégzett tisztítás és takarítás jelentõs szervezési munkát és dologi kiadást jelent.

Mûszakilag a jelentõsen összetömörödött, olykor nagyon vastag, trágyaréteg kitermelése, és elszállítása jelenti a feladatot.

Az épülettõl (belmagasság, terepjellemzõk, akadályok-, pillérek helyzete, a köztük való mozgás lehetõsége stb.) függõen kell megválasztani a szükséges technikát. Itt a megfelelõen felszerszámozott traktoros homlokrakodók, univerzális rakodógépek, teleszkópos rakodógépek, illetve forgógémes rakodók, jöhetnek számításba.

A forgógémes rakodók ma már kiszorulóban vannak a piacról. A rosszemlékû, mindig hidraulikaolajban úszó UNHZ-k ideje lejárt. Hasonló forgógémes egységek elsõsorban teherautóra szerelve fontos szerephez jutnak a mezõgazdasági anyagmozgatásban, de a betömörödött trágya feltépése nem az a munka, amit erõltetni kell ezzel a technikával.

Sok helyen megvannak még a hazai gyártmányú UNIRAK univerzális rakodók, illetve ennek külföldi megfelelõi. Nagyon hasznos gépei a telepek fenntartásának, apró méreteik, fordulékonyságuk révén a leghatékonyabb eszközök lehetnek, különösen alacsony belmagasságú hodályok és baromfiólak takarításakor. Azonban, éppen kis méretük, és kis teljesítményük miatt a mélyalom feltárására nem igazán alkalmasak. Inkább a végsõ fázisban, a finom takarításban lehet nagy szerepük.

Az ellenkezõ végletet képviselik a nagyteljesítményû forgótornyos munkagépek, amelyeket elsõsorban építõiparban, a mélyépítésben lehet kihasználni. Nagy méretük folytán az istállók kitrágyázására csak korlátozottan használhatók.

Sokkal inkább alkalmasak a szarvasmarha-istállókban keletkezõ mélyalom kitermelésére, a nagyteljesítményû traktorokra szerelt hidraulikus homlokrakodók, és az utóbbi 8-10 évben robbanásszerûen terjedõ önjáró teleszkópos homlokrakodó-gépek.

Mindkét homlokrakodó típus szinte korlátlan szerszámválasztékkal tehetõ alkalmassá egy szarvasmarhatartó-telepen elvégzendõ mindenféle munkára. Az univerzalitást csak a beruházáskor meglévõ pénz korlátozhatja. Különösen a teleszkópos homlokrakodók beszerzése nem olcsó, valamennyi szükséges szerszám beszerzése, pedig további 20-30%-kal növelheti a beruházási költséget. Ugyanakkor ezek az eszközök univerzális hasznosíthatósága, rendkívüli rugalmassága, mûszaki fejletsége indokolja a nagyarányú elterjedtségüket.

A két homlokrakodó, a hagyományos, traktor elejére illeszthetõ, és a speciális célgépként létezõ teleszkópos rakodók közül választani nem egyszerû. A mûszaki igények pontos felmérését követõen alapos gazdasági számításokat kell végezni. Érdemes a piacon alaposan szétnézni, mert sok kereskedõ forgalmaz homlokrakodókat. Az eltérõ ajánlatok közül nehéz lehet a választás, de itt különösen fontos, hogy a meggyõzõdjünk a gépet eladó cég mûszaki hátterérõl. A géphez hozzá adott szolgáltatások (szerviz, alkatrészellátás, oktatás stb.) ne csak papíron létezzenek, hanem valóban naprakészen rendelkezésre kell, hogy álljanak. Itt tehát elõnybe kerülhetnek az országos lefedettséggel rendelkezõ, nagyobb szervizhátteret, alkatrészraktárt fenntartani képes eladók, még ha ennek az ára a beszerzési költségbe bele is van építve.

Mûszakilag a teleszkópos rakodók egy sokkal korszerûbb technikát képviselnek. A speciálisan emelésre- és rakodásra kialakított felépítmények, alacsony súlyponttal, nagy manõverezõképeséggel (négykerék-kormányzás, hidraulikus hajtás, fokozatmentes teljesítmény-leadás), komfortos (jó kilátást biztosító, hõ- és hangszigetelt) biztonsági kabinok, elektromos, hidraulikus és mechanikus biztonsági elemek, a speciális munkaeszközök garmadája, az azok kezelésére alkalmas kiegészítõ funkciók mind a munka hatékonyságát és biztonságát szolgálják.

Mindezzel szemben a hagyományos homlokrakodók talán csak az egyszerûséget tudják felmutatni. A biztonság, és komfort a hordozó traktor sajátja, attól függ a teljesítmény, és manõverezõképesség is. Ma már a legtöbb gyártó szintén széles szerszámválasztékkal csábítja a vevõt.

Ezzel a szarvasmarha ágazat lehetõségeit ki is merítettük.

Trágyakezelés a sertéstenyésztésben

A sertéstenyésztést két alapvetõen eltérõ folyamat jellemzi. A reprodukálási fázis és a hizlalás. Ezek a folyamatok lényegesen eltérnek egymástól, és, még ha azonos telepen is, de egymástól jól elszeparált térben zajlik a termelés.

A reprodukciós fázis a koca- és kanszállások vemhesítõk és fiaztatók épületeiben az állatok viszonylagos elszigeteltségben élnek lényegesen jobb körülmények között, mit a hízlaldákban. A fialtatók kivételével jellemzõen hígtrágyás rendszereket alkalmaznak, amelyek tisztíthatósága, higénikusan tarthatósága egyszerûbb.

A hízlaldákban már többször találkozhatunk tömör padozattal, illetve részleges rácspadozattal. Ezek trágyacsatornáiban a már fent ismertetett csörlõs, kaparóláncos és lengõlapátos rendszerek továbbítják a trágyát az istállókon kívülre, ahol szintén hasonló módszerrel, gyûjtõ-szállító kocsival, vagy –konténerrrel, esetleg központi gyûjtõcsatornában, a fentiekben ismertetett beépített mechanikus módszerek valamelyikével jutatják el a trágyát a szabvány szerint öt oldalról zárt pihentetõ-térbe, vagy egyéb (komposztálás, energetikai hasznosítás) feldolgozás helyére.

A jól kezelt átmeneti tárolóban érik hasznosíthatóvá a trágya. Megszabadulva a fertõzõ szervezetek nagy részétõl és a növények számára felvehetõ anyagokká alakulva.

A sertéstartásban, figyelembe véve a környezetvédelem aggályait, egyre inkább terjednek a mechanikus módszerek a hígtrágyakezeléssel szemben. Ekkor ugyanis lényegesen koncentráltabb, kisebb tárolóteret igénylõ trágya keletkezik. A gépi-emberi munka arányának eltolása érdekében pedig az almozás csökkenése is jellemzõ.

Mindezen átalakulásokat az alkalmazott technológia rugalmassága teheti lehetõvé, és kemény pénzügyi számítások alapozzák meg.

 Baromfi- és kisállattenyésztés

A baromfi-, és nyúltenyésztéskor viszonylag kis tömegû, de nagyon koncentrált (heves) trágya keletkezik. Ennek eltávolítására mechanikus berendezések szolgálnak, amelyek többnyire az integrátorok által szállított termelési rendszer részét képezõ battériák integrált részei. A battériák alatt általában kaparóláncos, vagy drótkötéllel vonatott vonólap végzi a trágyaeltávolítást. Megjelentek a trágyakihordó szállítószalaggal szerelt többemeletes ketrecrendszerek is. Példa van a keresztben elhelyezett szállítószalagra is. Itt a szalag a ketrecek rácsos alján át lehulló trágyát egy hosszanti trágyacsatornába továbbítja és onnan mechanikus módszerrel (kaparólánc) távolítják el a trágyát.

A mélyalmos tartású húsbaromfi (csirke, pulyka, kacsa stb.) istállókban a szarvasmarha-tenyésztésnél megismert, de az itteni istállóméretekhez igazodó rakodógépek, tolólapos kistraktorok jöhetnek számításba. Általában fülke nélküli erõgép (csak megfelelõen méretezett bukókerettel) egyszerû tolólappal, vagy homlokrakodóval.

Mint az a fentiekbõl kiderülhetett a trágyakezelés megválasztása sok- ismeretlenes egyenletrendszer. Beruházás, illetve korszerüsítés elött érdemes alaposan körülnézni a piacon. Ajánlatos az idevontakozó pályázati lehetõségek átböngészése is. Az állattenyésztési ágazat nyereségesség múlhat a döntésen.