MENÜ

Eurokomform telepet akartan létrehozni - Cserveni úr mintagazdasága - Nagy szakmaszeretet, akarat és kitartás kell a gazdálkodáshoz…

Oldalszám:
2014.06.18.

Az aratási szezon kellõs közepén sok-sok telefon egyeztetés után végre sikerült személyesen is találkoznunk Cserveni Csaba úrral az UTÓD-AGRO KFT ügyvezetõjével. Szigetvári szárító és tároló telepén két munka között fogad minket, tehát sietve beszélgettünk. Elõször a szakmai múltjáról szólt:

- Középiskolás koromban nagyon szerettem a biológiát és érdekelt minden, ami ezzel volt kapcsolatban. Természetesen a mezõgazdasági termelés is felkeltette az érdeklõdésemet. Amikor dönteni kellett a pályaválasztásról, én ezt az utat választottam és nem döntöttem rosszul. Továbbra is azzal foglalkozom, amiket szeretek: növényekkel és gépekkel.

-         Ugye Ön se vállalkozóként kezdett dolgozni?

-         Persze, hogy nem. A Szigetvári Állami Gazdaság egyik kerületének voltam a vezetõje. 6000 hektárt bíztak rám az ezzel járó felelõsséggel együtt. Ez jó iskolát jelentet. Sokat tanultam itt a gazdálkodásról.  A rendszerváltás után nyolcan megvásároltuk a területet és elkezdtük rajta gazdálkodni. Ez 2002 õszéig tartott. Ezzel párhuzamosan volt egy kis magángazdaságom és ott is dolgoztam. A kárpótlások során a családunk is területhez jutott és ezen az összesen 60 hektáron gazdálkodtam. Szép lassan nõtt a terület és 1999-ben elkezdtem egy Zöldmezõs beruházást. Akkor vettem az elsõ komoly gépeket, kombájnt és traktort és egy 1000 tonna befogadó képességû síktárolót. Ekkor már háromszáz hektáron dolgoztam.

-         2002 úgy tudom jeles dátum az Ön munkás életében.

-         Így igaz. Akkor végleg megszûnt a közös tulajdonú kft-k és a feleségemmel közösen egy családi vállalkozást hoztunk létre. A síktárolót még 1000 tonnával bõvítettük. Viszont a termény szárítása és tárolása továbbra is gond volt, ezért ennek megoldása érdekében is lépéseket kellett tenni. A megoldást a székesfehérvári  MEPET KFT. jelentette. Õk az elsõ tárgyalástól a kulcsátadásig mindent felvállaltak. A szükséges pályázatot is megírták és gondozták. Az építésen felül a technológia átadását és a betanítást is vállalták. Rövid idõ alatt megépítették a darabonként 1300 tonna befogadású fémsilókat és a PETKUS szárítót. Ez utóbbi igen kiváló technikának bizonyult és üzem biztosan, jó minõségben teljesíti az elvárásokat. Az én PETKUS 2500-15 DU szárítómmal akármilyen szemes terményt, sõt vetõmagot is száríthatok. Fontos dolog egy vállalkozónak, hogy mindig tudja milye van. Ezért a belsõ szállító rendszerbe egy elektronikus billenõ mérleget is építettem, így mindig pontosan tudom, hogy mennyi termény van a fémsilókba. A szárító 2003-tól mûködik teljes kapacitással a legnagyobb meg-elégedésünkre.

-         Csak saját terményt szárít és tárol?

-         Nem. Az évek során kialakult egy partneri kör, akiknek teljes körû szolgáltatást végzünk. A vetéstõl a növényvédelmen át a betakarításig. Persze szárítunk és tárolunk is bérbe partnereink számára. Most már közel 1000 hektáros saját területen gazdálkodunk és körülbelül ugyanekkora a bérmunkába megmunkált terület nagysága.

-         Mik a szakmai tervei?

-         Jövõre szeretnék megpróbálkozni a vetõmagszárítással is. Ez nagyon kényes és igényes mûvelet. Ez a technológia nagy precizitást és fegyelmet követel. Itt nem szabad hibázni, mert egy évi munka mehet kárba. Remélem és tenni fogok azért, hogy ennek a kihívásnak is eleget tudjunk tenni.  

-         Bõvítésen gondolkodik?

-         Két éven belül nem de utána tervezem a tárolókapacitás növelését, mert arra nagy szükség lesz, sõt már van is. Azt követõen szeretném komplettirozni a telepet egy tároló színnel és egy kis mûhellyel.

-         Cserveni úr! Ön egy minta értékû mezõgazdasági vállalkozást mûködtet sokak megelégedésére. Mik a hosszú távú tervei?

-         Mint mondtam családi vállalkozásként dolgozunk. Szeretném és megvalósulni látszik az a dédelgetett tervem, hogy gyermekeim is bekapcsolódjanak a munkába Úgy tûnik két fiam is a mezõgazdasági munka irányába keresi jövendõ boldogulását. Remélem, fogok még együtt dolgozni a fiaimmal szolgálva a magunk és mások boldogulását de addig még sokat kell tanulni nekik is és nekem is. Hiszen  az élet is és a szakmánk is egy nagy kihívás és ahogy Táncsics mondta:

         „Aki nem jól tanulja meg a mesterségét: maga vallja kárát…”