Kukorica erjesztéssel és/vagy konzerválással történõ tartósítása

Az alkalmazott módszer kiválasztásánál – a teljesség igénye nélkül – a következõket mindenképpen célszerû figyelembe venni:

-          Mekkora a rendelkezésre álló szárító kapacitása, ill. mekkora a bérszárítás költsége,

-          Milyen raktározási lehetõségek állnak fenn a szemes termények esetében (horizontális raktár, fémsiló kapacitása, stb.), ill. az erjesztett takarmányoknál (falközti siló, fóliahengerben történõ raktározás lehetõsége, stb.),

-          Az adott állatfajta és a takarmányozási rendszer szempontjából mely nedvességtartalom az optimális (pl. élettanilag nagyon jó választás lenne a sertések esetében a nagy nedvességtartalom mellett roppantással elõkészített, erjesztett szemes kukorica, de technológiailag ez az eljárás csak a telepek egy részénél kivitelezhetõ – ellenben tehenészetek esetében az említett rendszer gond nélkül alkalmazható),

-          Szeretnénk-e kiküszöbölni korábbi betakarításon keresztül az állategészségügyi szempontból jelentõs penészgombák és toxinjaik kártételét,

-          Sertés és baromfi esetében a rendszer mely pontján szeretnénk esetleg bevinni hozamfokozó tulajdonsággal rendelkezõ szerves savakat – a szemes termények tartósítása vagy erjesztése útján, ivóvízen keresztül, közvetlenül a fõkeverõnél, vagy mindezek kombinációjával?

 Látható, hogy már az egyes alapkérdések is összetett problémát vetnek fel, és a gyakorlati döntéshozatal során megannyi más, üzemspecifikus tényezõt is figyelembe kell venni. Azoknál az üzemeknél, ahol a növénytermesztés alapvetõen az állattenyésztési ágazatot szolgálja, viszonylag egyszerûbb a helyzet, de a legtöbb esetben értékesítési célra is termesztenek növényeket. Itt azt is érdemes figyelembe venni, hogy pl. azzal, hogy a takarmánycélú növényeket szárítás nélkül tároljuk, a növénytermesztõ ágazat is jól járhat, hiszen nagyobb szárítási kapacitás marad a többi termény számára. Ugyanez érvényes hiányzó raktárkapacitás esetére is: amennyiben a nagyobb hozam tárolási problémákat vetne fel, akkor érdemes elgondolkozni azon, hogy a takarmányozási célú növények raktározására más alternatívák is szóba jöhetnek (pl. nedves állapotban, fóliahengerben történõ tárolás), s így – részben vagy teljesen – „meg lehet úszni” a közraktározási költségeket.

A szemes kukorica anaerob erjesztéssel történõ tartósítása alapvetõen akkor ajánlott, amikor a termény nedvességtartalma 23-28 %-nál magasabb. Az egész szemeket is lehet erjeszteni, de élettani és gazdasági szempontból is elõnyös, ha a takarmányt már ekkor elõkészítjük közvetlen feletetésre, pl. roppantással.

 A termények aerob módon történõ tartósítása akkor célszerû, ha a szemek víztartalma 23-28% alatti. Bár magasabb nedvességû szemek is tartósíthatók megfelelõ készítményeinkkel, de a magasabb dózis miatt ebben az esetben az erjesztés már gazdaságosabb (lásd 1. ábra). Természetesen ez a módszer is ötvözhetõ elõkészítéssel.

1. ábra: Az egyes tartósítási-elõkészítési változatok költségeinek alakulása a nedvességtartalom függvényében (általános).

Megjegyzés: Az a nedvességtartalom, amelytõl kezdve érdemes módszert váltani, több tényezõ függvénye (pl. hatóanyagok ára, technológia költsége, növényfajta, állatfaj, stb.)

Javasolt hatóanyagok, adagolási technológia

Erjesztés útján történõ tartósításkor egyrészt fontos, hogy megfelelõ irányban, gyorsan menjen végbe az erjedés, másrészt biztosítani kell a megfelelõ aerob stabilitást és ki kell küszöbölni a káros utóerjedési folyamatokat. Az erjedés elõsegítése – pH-csökkentõ és szelektív mikrobagátló hatása miatt –  pl. hangyasavval oldható meg, a védelem biztosításához pedig a propionsav, szorbinsav, illetve a benzoesav felel meg leginkább. A szemek konzerválásához jelenlegi ismereteink szerint a propionsav hatóanyag a legcélravezetõbb.

A szerek kijuttatásakor – akár önálló, akár roppantással egybekötött kezelésrõl van szó – ügyelni kell arra, hogy a hatóanyagok megfelelõ koncentrációban és egyenletesen kerüljenek a terményre.