Õszi vetésû szántóföldi növényeink talajlakó károsítói

Az elmúlt év végén és ez év tavaszán, azokon a táblákon, ahol elmaradt a szántás vagy gabonát monokultúrában termesztettek, vagy a táblák szélén mûveletlen szegélyeket hagytak, láthatóvá vált a gabonafutrinka lárvájának, a csócsárolónak a károsítása, amely a talajban telelt át. 4 C˚ napi középhõmérséklet fölötti hõmérsékleten elkezdte rágni a fiatal leveleket, ezzel foltokban a vetés pusztulását idézte elõ.  A csapadékos tavasz kedvezett az életben maradásának, így a károsítás tovább folytatódott 2004 - ben is. A csócsároló lárva szeptembertõl károsíthat. A védekezés szükségességét a búzacsomós csalogató módszerrel (lásd: késõbb) állapíthatjuk meg. Ez szerint, ha egy csomó alatt háromnál több lárva van, a megelõzõ védekezés indokolt.

A májusi cserebogár imágója szõlõben, erdei fákon, csonthéjas gyümölcsfákon, ligetekben, csemetekertekben egyaránt károsít. Elõször karéjos rágást, majd tarrágást végez. Lárvája a föld alatti növényi részeket rágja, amelynek hatására a növények lankadnak, sárgulnak, gyengén fejlõdnek. Magyarország területén, foltokban, a Kárpát medencében kialakult hét törzs közül, a V. VI. és a VII. törzs károsít. Háromévente fejlõdik ki egy nemzedék. Az imágó április végén, május elején rajzik, majd tojást rak, amihez nedves talajállapotot igényel. 2 – 3 peterakás alkalmával közel 90 tojást rak le. A június végén, július elején kelõ lárva az elsõ vedlés után kezd el növényekkel táplálkozni, addig humuszt fogyaszt. Az elsõ nyáron zajlik az elsõ, majd a következõ nyár elején a második vedlés. Ez után kifejlõdõ L3 - as lárva okozza a legnagyobb kárt. Táplálkozásuk elsõsorban május – június és augusztus – szeptember idõszakaiban intenzív a talaj felszínén. A lárvák a talajban a nyirkos, levegõs körülményeket kedvelik, viszont a belvizeket már nem tudják átvészelni, -4 Cº - on pedig elpusztulnak. Tavasszal 7 Cº - on kezdik meg mozgásukat, táplálkozásukat, pedig 11 – 12 Cº - on. A VI. törzs 2002 – ben rajzott, ami azt jelenti, hogy 2004 õszén kifejlõdnek az imágók, és a talajban telelnek. 2005 tavaszán nagy létszámú rajzásuk várható.

A pattanóbogarak lárvája a drótféreg, szintén a polifág károsítók közé tartozik. A kis és nagy pattanóbogarak lárvái, a kis és nagy drótférgek, valamint az alkonybogaraknak, sároshátú bogaraknak és a csíborbogaraknak áldrótféreg típusú lárvája van. Mindegyik típus kártékony. A pattanóbogarak imágói az avarban telelnek, majd április végén rajzanak ki. A tojásrakásuk május – júniusban a talaj felsõ rétegébe történik, a sûrûbb növényállományokba. A lárvák kifejlõdéséig nedves talajállapotot igényelnek. Ezért a vízközeli, vagy nehezen kiszáradó talajokat részesítik elõnyben. A lárvák az elsõ kettõ fejlettségi stádiumban nem kártékonyak, növényi táplálkozásukat a III. lárvastádiumban kezdik meg. Az optimális hõmérséklet 20 Cº a drótférgek számára. Fejlõdésük 3 – 5 év között változik fajtól függõen, így 2 – 4 telet töltenek lárva állapotban. A kártétele változatos, a csírázó magvak belsejét kirágják, gabonánál a föld alatti szárrészben rágva pusztítják a szöveteket. Csemetéken a vékony gyökerek károsításával a csemete sínylõdni kezd. A karógyökerû, gumós, vagy hagymás növényeknél a föld alatti növényi részekbe, jellegzetes járatokat rágnak, így a termények tovább romlanak. Nagyobb számban való fellépése a vetemény vagy szántóföldi növényállomány foltokban történõ pusztulását okozhatja.

A májusi cserebogár és a drótférgek elõrejelzésének módszerei, a talaj vizsgálata térfogati kvadrát módszerrel, és a búzacsomós csalogatás. A térfogati kvadrát módszer lényege, hogy az 1 m2 - en 50 cm mélységig elhelyezkedõ lárvák számát és fejlettségét vizsgáljuk meg. Ha sûrû a növényállomány 3 – 4 db lárva, ritka sor és tõtávnál (pl. kukorica) 1 – 1,5 db lárva jelent veszélyt. A lárvák ellen a sorkezelések gyérítõ hatásúak. A talajfertõtlenítés akkor a leghatásosabb, amikor vetés elõtt, a lárvák még nem vonulnak a talaj mélyebb rétegeibe. A védekezést a cserebogár imágók ellen, a tojásrakás elõtt kell elvégezni.

A búzacsomós csalogatás lényege, hogy a kikelt búza gyökérzete által termelt CO2 csalogatja a lárvákat. Õsszel célszerû elvégezni a vizsgálatot, amikor egymástól 60 cm – nyi távolságra háromszög alakban 1 evõkanálnyi búzát vetünk. A kizöldült búzacsomók alatti drótférgek, pajorok, csócsárolók számát meghatározzuk. Ez alapján dönthetünk a védekezés szükségességérõl. A kártevõ elleni védekezésben fontos szerepe van a talajmûvelésnek, agrotechnikának. Nagyobb létszámuk esetén vetés elõtt talajfertõtlenítés szükséges.

A csávázott vetõmag használata segíti a kórokozók, kártevõk elleni küzdelmet. Az õszi káposztarepce csávázása több szempontból is indokolt. A talajból és növényi maradványokról terjedõ kórokozók ellen és az õsszel, valamint tavasszal megjelenõ kártevõk ellen is védelmet biztosít.