A mezõgépgyártás lehetõségei

Vannak azért természetesen magyar tulajdonban lévõ üzemek is, amelyek ma is eredményesen termelnek – tájékoztatott Szendrõ Péter, a Magyar Tudományos Akadémia Agrár-mûszaki Bizottságának elnöke azon a fórumon, amelyet szeptember elsõ napján tartottak. A hazai mezõgépgyártás, annak sorsa és jövõje sokakat érintõ kérdéseket vet fel, így az elõadássorozat népes hallgatóságot vonzott. De természetesen a résztvevõk arra is kíváncsiak voltak, milyen manapság a hazai mezõgépipari termékek nemzetközi versenyképessége.

Az elõadók erre is pontos választ adtak. A Magyar Mezõgépgyártók Szövetségének elnöke, Püski János elõadásában arról tájékoztatta a résztvevõket, milyen helyzetbe került a hazai mezõgépgyártás, hogyan jutott el idáig és milyen arányt képvisel jelenleg. Miként mûködtek ezek a vállalatok a rendszerváltás elõtt, s azt követõen hogyan alakultak ki a mostani nagyüzemek. De megtudtuk azt is, hogy a mezõgépgyártók többsége a ’90-es évek elején került magánkézbe. Egy évtizeddel késõbb a hazai mezõgazdasági gépek részegységeinek aránya ismét növekedett, azonban a létszám erõsen lecsökkent. A jelenlegi gépgyártók termékeinek 70–80 százaléka az országhatáron kívül talál vevõre, pedig kifejezetten

jó talajmûvelõket és növényvédõ gépeket gyártunk. A betakarító gépek adaptereiben is piacvezetõnek számítunk, s ez utóbbival a hazai piac 50 százalékát ellátjuk. A mezõgazdasági gépek gyártásával jelenleg összesen 110 vállalkozás foglalkozik. Érdekességként említette az elõadó, miszerint elõfordult, hogy a magyar gazdálkodók nem akkor vásároltak erõ- és munkagépeket, amikor arra szükségük volt, hanem akkor, amikor a pályázatot kiírták, s arra támogatást kaptak. Ezen kellene változtatni, s azon is, hogy olyan gépeket és gépegységeket gyártsunk itthon, amelyeket a nagy vezetõ multinacionális cégek nem készítenek. Emellett az is elõrelépés lenne, ha a gyártmányfejlesztések számát növelnénk – zárta mondandóját az elõadó. Magda Sándor, az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának elnöke elõadásában arról beszélt, hogy véleménye szerint milyen az az agrárium, amely a jövõben versenyképes lehet. Csak az a gépvásárlás lehet gazdaságos, amelyik rövid idõ alatt megtérül, így azok a gépgyártók lehetnekeredményesek, amelyek összefognak egymással és versenyképes termékeket készítenek. Mint mondta, a nemzeti kutatásfejlesztésre a közelmúltban 10 milliárdot fordíthattak, s ezen kívül a közeljövõben 6–7 milliárd forintra pályázhatnak a mezõgépgyártás szereplõi. A Gazdasági és Közlekedési Minisztérium politikai államtitkára, Szanyi Tibor az egyre csökkenõ támogatás miatt piacorientált termelésre bíztatta a gépgyártókat és a gazdálkodókat. Az együttmûködés szükségességét külföldi és hazai példával támasztotta alá. Óvta a mezõgépgyártókat attól, hogy a közeljövõben ne a támogatási lehetõségeket, hanem a piac igényeit vegyék figyelembe. Máhr András, az FVM helyettes államtitkára felhívta az ágazat szereplõinek figyelmét arra, hogy a gépekkel és fejlesztésekkel kapcsolatos támogatások rendszerében változások várhatók. A jövõben nem csupán egy-egy termékre, egy-egy gépre lehet majd pályázni, hanem projektekre is. Ennek elõnye például az, hogy tovább tud mûködni majd ez az ágazat és így fejleszthetõk tovább a termékek, a gépgyártás. Hátránya viszont, hogy a pályázatok elkészítése az eddiginél is bürokratikusabb lesz.