Korszerû, nagy teljesítményû magajáró gépek a cukorrépa betakarításához

Ennek megfelelõen, az elmúlt években a cukorrépa-betakarítás gépesítésében is jelentõs mûszaki fejlesztés következett be, valamint technológiai váltásokra is sor került. Így – a ’90-es évek közepéig általánosan (~ 90%-ban) alkalmazott kétmenetes betakarítási technológiák helyett – elõtérbe kerültek az egymenetes, 6-soros, gyûjtõtartályos magajáró betakarító-gépekre alapozott technológiák. Általánossá vált a tábla szélén prizmázott, vagy a gyári átvevõ-helyeken depózott répagyökerek szállító jármûre (vasúti vagonba) való felrakás elõtti utótisztítása, és ennek megfelelõen a különbözõ (áttelepíthetõ, ill. magajáró) utótisztító-rakodó gépek alkalmazása is. Az elmúlt évben a teljes termõterület több mint 80%-áról már a magajáró egymenetes, gyûjtõtartályos (ún. „bunkeres”) gépek takarították be a cukorrépát, és az újabb gépfejlesztések, gépberuházások már az egyre jobban elterjedõ – a táblaszéli depózást is megvalósító – kétfázisú betakarítási technológiákhoz igazodnak.

A magajáró betakarító gépek mûszaki jellemzése



A magajáró, 6-soros, bunkeres cukorrépa-betakarító gépek közel azonos szerkezeti egységekbõl épülnek fel. Fõbb részeik a következõk: a váz a járószerkezettel, motorral és a vezetõfülkével; a fejezõ-, kiszedõ-, tisztító-szerkezetek, és a gyûjtõtartály az oldalkihordó elevátorral. A hidrosztatikus hajtású, 2 vagy 3-tengelyes, általában négykerék kormányzású gépekkel, különbözõ kormányzási módok (mellsõ-, hátsó-, párhuzamos hídkormányzás) valósíthatók meg. A káros talajtömörödés csökkentése érdekében az egyes gépek (pl. Ropa, Holmer) eltolt nyomvonalon is üzemeltethetõk, s a mûvelõnyomos (mûvelõutas) termesztéstechnológiákban is kedvezõ munkaminõséggel használhatók. A betakarító gépek munkavégzõ szervei között lényeges eltérés nincs, inkább úgy jellemezhetõk, hogy technikai „finomságbeli” különbségek vannak. A fejezõ-kiszedõ-elõtisztító egységek a gépek mellsõ kerekei (és a gépkezelõ) elõtt vannak elhelyezve, ami jó „rálátást” biztosít a gépkezelõnek a mûködõ részekre, valamint így (termény) „taposási kár” sem keletkezhet. A gépeken rotoros (lengõkéses) levéleltávolító egységek és differenciált fejezést megvalósító tapogatófésûs fejezõ-szerkezetek találhatók meg, s a levágott répaleveleket a gépek balra-kihordó csigája rendre rakhatja vagy a talaj felszínén szétterítheti. A fejrészüktõl eltávolított gyökereket hajtott (excenterrel mozgatott) kiásóvas-páros kiszedõ-szerkezetek emelik ki a talajból és továbbítják azokat az elõtisztító korongokra, vagy az elõtisztító spirál-bordás hengerekre. A gépek tisztító-szerkezetei pálcás-korongos megoldásúak és a gyökértisztító úthossz 9–12 méter között változik. A szennyezõdésektõl megtisztított gyökereket hossz- vagy keresztirányú felhordórostélyok juttatják a gyûjtõtartályba. A különbözõ (15–40 m3-es) térfogatú „bunkerek” felül terítõ-csigával rendelkeznek, alul fenékszalagos kivitelûek. A terítõ-csigák biztosítják a tartályok (~11–27 t) répa befogadóképességének megfelelõ kihasználását, a változtatható láncsebességû fenékszalagok elõsegítik a gyökerek tartályon belüli mozgatását, azok gyors (30–60 másodpercen belüli) leürítését. A gépek (balra) kihordó-elevátorainak szélessége különbözõ. A keskenyebb (~1,6 m) elevátorok is lehetõséget nyújtanak a gyökerek menet közbeni szállító jármûre történõ ürítésére, a szélesebb (1,8–2,2 m) elevátorok a táblaszéli ürítést gyorsítják meg. A korszerû – komfortos – vezetõfülkébõl a gépkezelõ elektromágneses vezérlõtömb segítségével kezeli a mûködõ részeket és végzi el az egyes gépbeállításokat. Ezen magajáró gépek nagy részénél beépített sorvezetõ automatikák, fejezési magasság- és gyökérkiszedési mélységhatároló berendezések is megtalálhatók. A gépkezelõk munkáját könnyíti továbbá a légrugós vezetõülés, állítható-dönthetõ kormánykerék, az automatikus kormányzást biztosító berendezés (autopilot), a központi zsírzórendszer stb. A gépkezelõk részére kedvezõ ergonómiai feltételek nemcsak tehermentesítik a gép vezetõjét, hanem egyben javítják is a betakarító gépek munkaminõségi mutatóit. A gépek fülkéjében a fedélzeti-komputerek is megtalálhatók, amelyek hang- és képernyõkijelzéssel tájékoztatják a gépkezelõket az egyes szerkezeti egységek mûködésérõl.



A betakarított cukorrépa (másodlagos) utótisztítása és rakodása az áttelepíthetõ (mobil) és a magajáró gépekkel valósítható meg. A helyhez kötött (de áttelepíthetõ) gépek (pl. Kleine RL 140) fogadó garatjába különbözõ rakodó gépekkel lehet a répagyökereket bejuttatni és azok a tisztítás után kerülhetnek a szállító jármûre. A magajáró tisztító-rakodó gépek (pl. Ropa euroMaus, Kleine RL 200 SF) felszedõ-asztalukkal „hatolnak be” a gyökérhalomba (a répa prizmába) és a gyökereket a megtisztítás után rakják a szállító jármûvekre. Ennek megfelelõen egy alkalmazás-technikai problémával is lehet találkozni: ugyanis a mobil tisztító-rakodó gépeket egy bizonyos tömegû répa felszedése-tisztítása után át kell telepíteni, míg a magajáró cukorrépa tisztító-rakodók megfelelõ szállítókapacitás – és természetesen a jól kialakított, nagy tömegû répaprizmák – esetén folyamatosan dolgozhatnak.

A betakarító géppark jelenlegi összetétele



A cukorrépa betakarítás gépeinek hazai vonatkozásában jelenleg két jelentõsebb (német és francia) „vonal” fígyelhetõ meg. Ezek közül a német betakarító gépek nagyobbrészt egymenetes (pl. HOLMER, ROPA) betakarítási technológiákat képviselnek, s a magajáró kivitelû, 6-soros gépek különbözõ (11–27 t) répabefogadó képességû gyûjtõtartályokkal rendelkeznek. A szintén német KLEINE gépek között a vontatott egymenetes (KR-2), a traktorra szerelt kétmenetes (KR-6 II./R-6 III. + L6), valamint a magajáró, gyûjtõtartályos (SF-10) betakarító gépek is megtalálhatóak. Az ugyancsak német STOLL betakarító gépek közül – bár részarányuk az utóbbi években jelentõsen csökkent – a vontatott (2-soros) és a traktorra szerelt (6-soros) adapteres gépek (Stoll MRG-6) dolgoznak még a cukorrépa betakarításában.



Az elmúlt évben a Holmer betakarító gépek a terület közel 65%-áról, a Ropa gyártmányok ~ 12,5%-áról, míg a magajáró és traktorra kapcsolt Kleine magajáró és adapteres gépek a terület ~ 9%-áról takarították be a répagyökereket.



A francia gyártmányú betakarító gépek között egy- és kétmenetes változatok vannak. Az 1980-as években még igen jelentõs – a betakarított területre vonatkoztatva ~ 70%-os – részarányt képviselõ kétmenetes Herriau gépsorok száma fokozatosan csökkent, s ez az arány jelenleg csak 5% körüli. A francia Matrot és Moreau gépek – összességében – ~ 6%-ban „részesültek” a betakarításból. Ezeknél a magajáró, egymenetes, 6-soros gépeknél a közvetlen átrakós és az átmeneti (~ 4,5 m3-es) elõtároló tartályos kivitelek találhatók meg a hazai gyakorlatban, amelyek a folyamatos gyökérgyûjtést csak a szállító jármû váltás idejére teszik lehetõvé, ezért munkájuk jó üzemszervezést – szinte állandó szállító jármû biztosítást – igényel.



Az elõzõekben ismertetett betakarító gépek/gépsorok mellett természetesen még egyéb gépek is megtalálhatók. Ezek közül kiemelendõk az olasz magajáró BARIGELLI (3 és 6-soros) egymenetes, az angol vontatott GARFORD Victor-4, az amerikai WIC és Arts-Way, a jugoszláv Majevica gyártmányú gépek, azonban azoknak a betakarított területre vonatkoztatott (~ 2%) részarányuk a többiekhez viszonyítva jelentõsen kisebb.



A betakarított gyökerek utótisztítását-rakodását 100–150 t/h rakodási teljesítményû, traktorüzemeltetésû, áttelepíthetõ, vagy 200–250 t/h rakodási teljesítményt biztosító magajáró (pl. KLEINE RL-200 SF; ROPA euroMaus) gépekkel végzik el. A magajáró utótisztító-rakodó gépek üzemeltetéséhez a kedvezõ répaprizma méretek – 7-8 m szélesség, 2,5–3,0 m magasság – a magajáró bunkeres gépekkel alakíthatók ki.

A betakarítás hatékonysága



A cukorrépa-betakarítás hatékonyságát alapvetõen az alkalmazott gépek munkaminõsége, mûszakonkénti (idényenkénti) teljesítménye, a gépek által okozott betakarítási veszteségek határozzák meg. Ezen belül a betakarítás hatékonysága a rendelkezésre álló mûszaki eszközöktõl, azok üzemelési jellemzõitõl, az alkalmazott betakarítási technológiától és a termõhelyi körülményektõl függ. Ezek a tényezõk egymással összefüggésben állnak, egymáshoz közvetlenül is kapcsolódnak és alapjaiban határozzák meg a betakarítás egész munkafolyamatát, annak eredményességét.



A cukorrépa betakarításakor a munka minõsége alatt a szabvány által elõírt szabályosan fejezett répagyökerek arányát/tömegét – az átadott gyökértömeget – értjük, amelyet az átvevõ cukorgyár átadáskor minõségi (fejezetlenségi) levonással nem terhel meg. A fejezetlenség miatti várható levonás már a répatáblán könnyen megállapítható: ugyanis nagyszámú mérés átlagában meghatározták, hogy amennyiben a fejezetlen és a magasan fejezett répák számaránya eléri a 40%-ot, akkor már 5% cukorgyári levonás terheli az átadott répa mennyiségét. Ugyanehhez a minõségi tényezõhöz kapcsolódik az átadott cukorrépa szennyezettsége is, amely cukoripari átvételkor szintén levonásként „érvényesül”. Könnyen kiszámolható, hogy 50 t/ha termésátlag esetén, ha a betakarított répa 15%-os szennyezettségét – a tábla szélén – egy utótisztító-rakodó géppel áttisztítva 5%-ra csökkentjük, ez 100 ha betakarításakor 500 t föld felesleges elszállításától mentesíti a termelõt, ill. a szállítót.



A betakarító gépek mûszakonkénti – idényenkénti – teljesítménye, az éves mûszakórák számának növelésével jelentõsen befolyásolja (befolyásolhatja) az adott gép fajlagos beruházási igényét, ill. üzemeltetési költségét.



A hatékonyságot befolyásoló tényezõk közül legnagyobb jelentõséggel a betakarítási (kiszedési + elhagyási) veszteségek alakulása, azok nagysága jelentkezik. A gépi betakarításnak mindig is voltak és lesznek veszteségei, azonban nem mindegy, hogy az milyen nagyságú. A veszteségekkel csökkentett árbevétel jelentõsen csökkentheti a termelés jövedelmezõségét. Már 5% betakarítási veszteséggel számolva (50 t/ha termésátlag és 11 700 Ft/t átvételi minimum répaár mellett) ~ 30 000 Ft/ha az árbevétel-kiesés, s az a cukorrépa mennyiség, amely a területen kint maradt, 2,5 tonnát tesz ki hektáronként. Természetesen a gyakorlatban tapasztalható betakarítási veszteségértékek ennél nagyobbak, nem egy esetben megközelíthetik a 8–10%-ot. Jó mûszaki állapotban lévõ betakarító gépekkel, a talaj- és a növényjellemzõknek megfelelõ gépbeállításokkal, annak rendszeres ellenõrzésével, s a gépeket optimális (4–6 km/h) munkasebességgel üzemeltetve a betakarítás veszteségeinek 30–40%-os csökkentésére nyílik lehetõség.



Az elõzõekben felvázolt hatékonysági tényezõk közül a betakarító gép típusa, mûszaki színvonala, alapvetõen a gép konstrukciója a munka minõségére és a munka teljesítményére gyakorol hatást, s mivel a munkaszélesség (betakarított sorok száma x sortávolság) adott, a teljesítmény részben behatárolt. Az üzemelési jellemzõk közül lényeges a haladási (munka)sebesség, amely a betakarító gép típusától függõen veszteség- és teljesítménybefolyásoló tényezõ is. Az egyes betakarító gépek üzembiztossága, valamint az üzemeltetés idõkihasználási tényezõi az üzemelési mutatókat határozzák meg. A betakarítási technológia – a munkamûveletek összevonása révén – munkaszervezés centrikus, magába foglalva a kiszolgálás (a szállító jármû biztosításának) és a technológiai fegyelem lényeges elemeit a teljesítmény maximálása érdekében. A termõhelyi körülmények (talajállapot, gyomosság, növényeloszlás stb.) a betakarítás hatékonyságát az üzemi (helyi) adottságoknak megfelelõen javítják, vagy némely esetben ronthatják.



Az üzemi megfígyelések és a gyakorlati tapasztalatok alapján – az egyes helyi betakarítási és szervezési körülményektõl függõen – a 6-soros, magajáró gépek 1,0–1,3 ha/mûszakóra közötti területteljesítményekkel dolgoznak. Az üzemeltetés szervezésekor célszerû a magajáró gyûjtõtartályos gépeket két nyújtott (2 × 12 órás) mûszakban üzemeltetni, mert így a produktív idõkihasználás az átlagosnál jobb, és a gépek a napi 24 órából min. 20 mûszakórát üzemeléssel töltenek el, s az idõkihasználási tényezõket csak a mellékidõk (pl. személyi szükséglet, karbantartás, utazás stb.) csökkentik. A 24-25 m3-es (~ 16 t cukorrépa gyökér befogadó-képességû) gyûjtõtartállyal ellátott (pl. Barigelli, Holmer) gépek bunkerei – a terméshozamtól függõen – ~ 1200–1500 m úthosszon (~12–18 percig) teszik lehetõvé a gyökerek begyûjtését a szállító jármûvek mellõzésével.



Összefoglalóan megállapítható, hogy az elmúlt években megjelent új fejlesztésû, magajáró, gyûjtõtartályos, egymenetes cukorrépa-betakarító gépek jelentõs fejlõdést biztosítanak a hazai betakarítási technológiákban. Az eddig többségében alkalmazott kétmenetes betakarítási technológiák fokozatos felváltására a gépek alkalmasak. A nagy értékû gépek alkalmazásának elõnyei csak megfelelõ éves kihasználás (700–800 mûszakóra/év) és üzemszervezés, illetve nagy idényteljesítmények (800–1000 ha/év) esetén jelentkezhetnek.



Az országban beszerezhetõ 6-soros, magajáró, gyûjtõtartályos, egymenetes betakarító-, utótisztító-rakodó gépek fõbb mûszaki adatait, jelenlegi irányárait és hazai forgalmazóit a táblázat tartalmazza.