Miért etetünk élesztõket kérõdzõkkel?

Az egyik elmélet szerint kifejezetten élõsejtes, azaz életképes és további szaporodásra képes élesztõkészítményt kell etetni, mert

1. ezek kedvezõ hatással vannak a bendõflóra összetételére, továbbá
2. jelentõs oxigénfogyasztásukkal megkötik (azaz elhasználják) a bendõgázban lévõ, illetve az oldott oxigént.

A másik felfogás szerint az élõ, illetve életképes élesztõsejtek jelenléte nem fontos, hanem maguk az élesztõsejtek jelenléte, továbbá a már elölt élesztõsejtek korábbi táptalajának szárazanyaga fejti ki a kívánt hatást. Ennek mechanizmusa többlényegû, úgy mint

1. a megfelelõ eljárással készült élesztõkészítmény (akár még él, akár már elpusztult) kellemes illatával és ízével étvágyfokozó hatású,
2. az élesztõk korábbi táptalajának szárazanyag tartalma és a technológiai folyamat során nagyrészt elroncsolt élesztõsejtek tartalma fejti ki a kedvezõ hatást a bendõflórára, valamint
3. az elölt élesztõsejtek és korábbi táptalajuk a kérõdzõ állat számára rendkívül fontos nutritív anyagokat tartalmaznak.

A kérdéskört némileg tágítva, ugyanakkor nemcsak bendõflóráról, de bendõfaunáról is beszélnünk kell a továbbiakban (a protozoák gyakran nem nyernek említést).
Mindkét filozófia mögött komoly gyártók állnak, felkészült szakemberekkel. Tény, hogy mindkét féle élesztõkészítmény esetében bizonyított azok kedvezõ hatása a kérõdzõ állatokra. Ugyanakkor az is tény, hogy a hatásmechanizmussal kapcsolatos magyarázatok egy része kevésbé, vagy egyáltalán nem bizonyított, illetve nem általánosan elfogadott a szakemberek, kutatók körében.

Az élesztõkultúra
A DIAMOND V élesztõkultúra azonos nevû gyártója a másodikként említett koncepciót képviseli immár 60 éves kutatói és gyártói tapasztalat alapján. A DIAMOND V kifejezetten elölt élesztõsejteket és azok korábbi, beszárított táptalaját tartalmazó élesztõkultúrát gyárt.
Az élesztõsejtek rendkívül lassan szaporodnak és a bendõben nagyon gyorsan elpusztulnak. A vélt oxigénfogyasztást megkérdõjelezi több közismert tény is. A bendõgázok rendesen rendkívül kevés oxigént tartalmaznak, jellemzõ összetételük: 65% széndioxid, 27% ammónia, 7% nitrogén, 0,6% oxigén, 0,2% hidrogén, 0,01% kénhidrogén.
Jelentõs mennyiségû fakultatív anaerob szervezet él a bendõflórában (pl. Streptococcus bovis, Lactobacillus acidophilus és Propionibacterium acnes) és a bendõfaunában (Isotricha és Dasytricha spp.), amelyek létszámához és potenciális oxigénfogyasztásához képest a takarmánnyal bevitt élõsejtes élesztõ elhanyagolható jelentõségû:

• az élõsejtes élesztõ jellemzõ napi adagja: 50 milliárd élõ (életképes) sejt;
• a természetes fakultatív anaerobok száma a bendõben kb. 107–108 sejt/gramm bendõtartalom;
• egy 100 literes bendõben így akár 10 billió fakultatív anaerob szervezet is élhet;
• kb. 200-szor több természetes oxigénfogyasztó sejt található a bendõben, mint amennyi oxigénfogyasztó élesztõsejtet naponta beviszünk;
• ezért a bevitt élõsejtes élesztõk oxigénfogyasztása bejutásukkor csak 0,5%-a lehet az összes oxigénfogyasztásnak – a baktériumokéval és protozoákéval hasonló oxigénfogyasztást feltételezve (miután gyorsan elpusztulnak, ez a fogyasztás is megszûnik).

Azonban az élesztõk nem a feltételezett mértékben fognak oxigént fogyasztani. Tudjuk, hogy a Saccharomyces cerevisiae élesztõ oxigénfogyasztása erõsen függ a környezet illózsírsav-tartalmától. Az összes élõsejtes élesztõkészítmény ennek valamelyik klónját tartalmazza. (Gyakran megtévesztõ, hogy a sütõélesztõt, a sörélesztõt stb. helytelenül mint eltérõ fajokat említik, illetve a Saccharomyces cerevisiae különbözõ klónjainak tulajdonítanak a fajra nem jellemzõ, különleges tulajdonságokat.) 110 mM illózsírsav-koncentráció mellett a legsavtûrõbb klónok oxigénfogyasztása is gyakorlatilag megszûnik. A Journal of Dairy Science szakfolyóiratban 1996 és 2003 között elismert szerzõk több cikke jelent meg a szarvasmarha bendõjének illózsírsav-tartalmáról, amely érték nem volt egyszer sem 93 mM alatti, viszont gyakran 130 mM feletti. Ilyen magas illózsírsav-koncentráció mellett a rendkívül savtûrõ Issatchenkia orientalis (egy jellemzõen a melaszon megtalálható élesztõfaj) is felfüggeszti aerob tevékenységét. Ebbõl az következik, hogy az élõsejtes élesztõk laborban, in vitro mért oxigénfogyasztása a valóságban, a szarvasmarha bendõjében ettõl eltérõ, azaz elhanyagolható lesz. Mindez továbbra sem zárja ki, hogy az élõsejtes készítmények kedvezõ hatással legyenek a bendõflórára és részben ezáltal, részben közvetlenül a szarvasmarhára, de ez a kedvezõ hatás semmiképp sem magyarázható a vélt oxigénfogyasztással.
A DIAMOND V élesztõkultúra szándékosan nem tartalmaz élõ sejteket, illetve ilyenek kis mennyiségben csak a kíméletes szárítási technológia miatt mutathatók ki benne. Ami in vivo (bendõfisztulás teheneken) is bizonyított, azt jelen cikkben már fentebb összefoglaltuk.

Melyiket válasszam?
A kérdés megválaszolása egyszerre egyszerû és roppant bonyolult is. Annyiban egyszerû (lenne), hogy a napi adagok költségeit össze kellene hasonlítani, és az olcsóbbat választani. Itt az a gond, hogy nyilván nem maga a napi 50 gramm DIAMOND V élesztõkultúra beltartalma fog eredményezni napi 2 literrel több tejet, hanem az, hogy az élesztõkultúra hatására javul az állat étvágya és rostemésztése, ezért több szárazanyagot fogyaszt, tehát megnõ a takarmányfelvétele, és a megnövekedett takarmányfelvétel fogja végül a tejtermelés javulását okozni. Tehát a korrekt számításhoz figyelembe kell venni a többlettfogyasztás költségét is. Természetesen ugyanezt kellene figyelembe venni az élõsejtes élesztõk esetében is: itt sem az élõ sejtek okozzák a csodát, hanem hasonló módon a több takarmányból lesz több tej. Tehát azt kell megvizsgálni, hogy melyik élesztõkészítmény etetése mennyi közvetlen költséget (élesztõ ára) és mennyi takarmányozási többletköltséget jelent, valamint hogy milyen értékû termelésnövekedést eredményez a másik oldalon. Ennek alapján már egyszerûen eldönthetõ, hogy melyik készítményt kell választani. A DIAMOND V szakemberei mindezt a 60 év alatt már kiszámították, és az ügyfelei is, akiknek köszönhetõen a DIAMOND V élesztõkultúra az Egyesült Államok és a nagy tejtermelési kultúrával rendelkezõ nyugat-európai országok piacvezetõ élesztõkészítménye lett.