A gabona termékpálya jellemzõi

Az élelmiszer elõállításban résztvevõk versenyhelyzetét az Európai Unióban az elmúlt években két általános külsõ tényezõ befolyásolja. A fogyasztó- és környezetcentrikus gazdálkodás és a világ fejlett országainak élelmiszerpiacán tapasztalható állandóan változó versenyhelyzet. A versenyképesség komplex fogalom, amelynek biológiai, technikai-technológiai, élelmezési stb. vonatkozásai, ismérvei vannak. A versenyképesség általában a közgazdasági (árak, költségek, jövedelem, piaci viszonyok, támogatások és elvonások), másrészt a természeti (éghajlat, talajviszonyok, csapadék) és üzemi (üzemtípus, tagoltság, erõforrás-ellátottság) adottságok függvénye. A verseny eredményét a piacgazdaságban az állam közvetlen – a támogatások és elvonások révén – befolyásolja. A termelõk részérõl két alapvetõ lehetõség kínálkozik a jövedelmek alakulására, a költségek csökkentése, illetve a termelõ árak emelése, a jobb minõségû termékek elõállításával. A költségek csökkentésében jelentõs szerepet játszhat az üzemtípus, az üzemméret és az üzem berendezettsége.
A termelõi árak befolyásolására kisebb lehetõség kínálkozik, mivel ez elsõsorban piacfüggõ kérdés.  A világ gabonatermelése 2003-ban megközelítette a 2,068 millió tonnát. Ebbõl 28%-a hántolatlan rizs, 27%-a búza és 45%-a egyéb gabonaféle. A legnagyobb gabonatermelõ országok az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína.
Az 1. táblázatban mutatjuk be a búza, kukorica és a gabonafélék összes termõterületét, termésmennyiségét és termésátlagát az Európai Unióban és hazánkban a 2001, 2002 és 2003-as évek átlagában (1. táblázat).

Az 1. táblázatból látható, hogy a búza termésátlaga 63%-a, a kukorica pedig 60%-a az EU átlagának. Ha figyelembe vesszük a 2004-es magyar termésátlagokat, amikor rekordtermés volt hazánkban búzából 5,13 t/ha,
kukoricából 7,0 t/ha, ebben az esetben sem értük el az EU országainak átlagtermését.
Hosszabb idõszakot alapul véve megállapítható, hogy az EU országaiban a gabonafélék termésátlagai növekvõ tendenciát mutatnak, ellentétben a hazánkban megfigyeltekkel (2. táblázat).

A termésátlag-csökkenés okait vizsgálva összetett problémával állunk szemben. Az okokat vizsgálva a következõk állapíthatók meg.
Az Európai Uniós elõrejelzések szerint számunkra talán kedvezõ változások várhatók, amelyek szerint az uniós országokban a cereáliák termelése rövid távon várhatóan kismértékben csökken a farmtámogatások és az energianövények támogatásának bevezetésével. Ugyanakkor az is prognosztizálható, hogy közép távon az átlaghozamok emelkedésével az össztermés növekedik.
Hazánkban a köztermesztésbe vont fajtákról általában megállapítható, hogy a nemzetközi összehasonlításban versenyképesek, a modern termesztéstechnológiai feltételeknek megfelelnek, ennek betartásával bõséges termést képesek produkálni.
A kedvezõ termõhelyi adottságok és a magas színvonalú biológiai alapok ellenére a tõkehiányból eredõ ráfordítások csökkenése, illetve az egyre gyakoribb száraz periódusok következtében (mennyiségi és minõségi) a termésátlagok nagyfokú változása, a felvásárlási árak ingadozását idézi elõ.
Az AKI elõrejelzése szerint a gabonafélék hazai piacát hosszabb távon a stagnáló humán és ipari felhasználás, rövid távon pedig a csökkenõ állatlétszám következtében a visszaesõ takarmánykereslet jellemezheti. Az említett növényeket a közvetlen támogatások kifizetési rendszerétõl függetlenül akár a komperatív elõnyökkel nem rendelkezõ területeken is érdemes lesz termeszteni (elsõsorban kukorica vonatkozásában). Azonban az ilyen bõvítéseknél figyelembe kell venni a hatékonyságot.
Az exportképes magyar gabona versenyképessége bizonyos szállítási távolságon belül a Dunán történõ szállítással versenyképes. Ezzel szemben a kukorica exportja kedvezõbbnek ítélhetõ a Duna-Majna-Rajna vízi út vonzáskörzetében.
Az Európai Unióban történt belépéssel a számunkra kedvezõ támogatási és intervenciós rendszer bevezetésével az ágazat helyzete stabilizálódik.
A gabonatermelés jövedelmezõsége hosszabb távon javulást mutat, amely stabilitást biztosít a termelés és értékesítés területén. Ez elsõsorban a nagyobb területû gazdaságok piaci pozícióját fogja erõsíteni. Ez azonban a termõföld  haszonbérleti díjának drágulását erõsíti, növeli a termelési költségeket, viszont elõnyt jelent a saját tulajdonú földdel rendelkezõknek. A búza és kukorica jövedelemhelyzetét az AKI közlése szerint az 1. és a 2. ábrán szemléltetjük.
A számítások szerint a társas vállalkozásokban a búzatermelés jövedelmezõségének javulása várható. A kukoricatermelésnél a magasabb termésátlagok miatt nagyobb mértékben emelkedik a hektáronkénti jövedelem.
A gabonaágazat termék elõállításával felmerülõ problémák, feladatok a SWOT-analízissel szemléltethetõ legjobban (3. táblázat).

A gabonatermékek kereskedelme jelentõs változáson ment keresztül az ellátási felelõsség, a felvásárlási kötelezettség, a területi behatároltság elvébõl és gyakorlatából kiindulva a szabad kereskedelemig. A rendszerváltást követõen az egyes szereplõk részaránya jelentõsen változott. Az integrációs és koordinációs kapcsolatok kis része megmaradt, nagyobb hányada átalakult és sokkal változatosabb lett. Új típusú szövetkezetek, gazdasági formák (kft., bt., részvénytársaság), TÉSz-ek alakultak. Jelentõs részesedést szereztek a külföldi multinacionális cégek, egyes ágazatokban a 80%-ot is meghaladja tulajdonrészük.
A probléma komplex kezelése (termelõi és gyártói kör nehézségei) nemcsak a marketingterületet öleli fel, hanem közrejátszanak a technológiai hiányosságok, a kiszámíthatatlan piaci változások, amelyek nem oldhatók meg csupán marketingeszközökkel.
Az elmúlt idõszakban jelentkezõ problémák ellenére a mezõgazdaság termékértékesítési rendszere, a koordinációs és integrációs kapcsolatok változtak és sokszínûbbé váltak. A változásokat az alábbiak szerint lehet összefoglalni:

• a mezõgazdasági kereskedõk egy része megszûnt, más része átalakította tevékenységi körét;
• a régi piacok szereplõ (mezõgazdasági szövetkezetek, termelési rendszerek) új szerepkört töltenek be;
• a külföldi tõkeerõs élelmiszeripari vállalatok aktívabb termeltetési politikát alkalmaznak;
• a korábbi vertikális kapcsolatok felbomlottak;
• a mezõgazdasági vállalatok átalakulásával, illetve feldarabolásával a kínálat elaprózódott;
• új piaci intézmények jelentek meg (tõzsde, közraktárak)
• megváltoztak az egyes funkciók, a termelõk maguk értékesítenek, raktároznak, exportálnak, élelmiszer-elõállítók hizlaldákat vásárolnak.

A gabonavertikumra jellemzõ változások: a gabona-termékpálya alapvetõ jelentõséggel bír a magyar agrárvertikumban. Jelenleg a vertikumban kialakult vertikális koordinációs formák a következõk (Lehota, 2000):

• szerzõdéses kapcsolatok,
• a tárolás, raktározás és kapcsolódó intézményei,
• szövetkezetek, társulások és együttmûködési formák,
• vertikálisan koordinált minõségszabályozási rendszerek,
• kisegítõ intézmények (információ, logisztika, pénzügy).

Ezek alapján három alapvetõ irányt lehet meghatározni:

1. malom- és takarmányipar (részaránya 20–25%)
2. gabona-nagykereskedõk (integrátorok, hazai és export nagykereskedõk részaránya 20–50% között állandóan növekvõ)
3. kisebb gabonakereskedõ cégek (részarányuk 16–52% csökkenõ tendencia).