Még egyszer a mikotoxinokról …mit tudunk tenni?

Különös veszélyt jelentenek ezek az anyagok az abrakfogyasztó állatokra, mint a baromfi, sertés.
A mikotoxinok két módon jutnak be a növényekbe, gabonákba:
A vegetációs idõszakban. Ennek hajlamosító tényezõje a meleg és a magas nedvesség, ill. páratartalom. Ez a két körülmény együtt rendkivül kedvezõ a gombák szaporodására és növekedésére, és így a toxintermelésre is. A penészgombák az összes, általunk takarmányozásra, ill. étkezésre használt gabonaféleségeken élõsködnek. Vannak penészgomba - Fusarium rezisztens gabonafajták, de a gyakorlatban alkalmazásuk nem elterjedt.
A tárolás során – ú.n. raktári penészek. Itt szintén hajlamositótényezõk a meleg és a nedvességtartalom. A gombák elszaporodása és károsító hatása a tárolás idejének függvényében fokozódik. Még súlyosabb a helyzet, ha a terményt magasabb víztartalommal tároljuk be. (14% feletti nedvességtartalom nagyon veszélyes). Ügyelni kell arra, hogy a raktárban ne legyenek beázások, nedves felületek.
A gabonák penész- és toxinártalmának csökkentése, ill. megelõzése alapvetõ követelmény a gazdaságos állati termék elõállitás érdekében.
A vegetációs idõszakban a szántóföldi gombafertõzések káros hatásainak mérséklését a betakarításkori savas kezeléssel érhetjük el. Ehhez alacsony szénláncú szerves savakat használunk – fõleg propionsavat. A beraktározás során rápermetezzük a szemekre a propionsavat, ami elöli a penészgombákat, így azok nem szaporodnak tovább a tárolás során. Ezzel a kezeléssel kapcsolatban az alábbiakat kell figyelembe venni:

1. A biológia három számot nem ismer:  0., átlag és 100. Ez azt jelenti, hogy 100%-os hatást szinte sohasem lehet elérni. A propion sav illó zsírsav, tehát idõvel a hatásfoka jelentõsen csökken, és az el nem pusztított gombaspórák új fejlõdésnek indulhatnak. Különösen igaz ez, ha a kezelt szemek beáznak valahol, és lemosódik róluk a rájuk permetezett propionsav.
2. Propionsavas kezelésnél jól kell megválasztani a kezelési sav-dózist. A túl savanyú takarmányt a sertések nem szívesen fogyasztják, az étvágytalanságot okoz. Különösen fontos ezt figyelembe venni, ha a telepen ivóvíz-savanyítás történik, vagy ha a takarmányba valamilyen savanyító szert keverünk (pl. colibacillózis, urogenitális fertõzés megelõzésére, ill. kezelésére). pH <4 esetén már jelentõsen csökken az étvágy.
3. Propionsavas kezeléssel a gabonaszemeken lévõ penészgombákat ugyan elöljük, de a már képzõdött toxinokat nem. A toxinok zöme hõ- és saválló. Közönséges módszerekkel nem lehet õket megsemmisíteni.
   A raktári penészgomba szaporodás és toxintermelés ellen a betakarításkori savas kezelésen túlmenõen biztosítani kell a beázás, nedvesedés és melegedés mentes tárolás körülményeit. A gabonákat idõnként át kell szellõztetni, és meg kell tisztítani a tört szemektõl, mivel ezek feltárt táptalajt jelentenek a penészgombák számára. A tört szemekben található a legtöbb toxin (valamint a korpában!!). Megfelelõ rágcsáló irtásról is gondoskodni kell a gabonaraktárakban. Látható takarmány károsodás esetén a károsodott részek etetését korlátozni kell ill. be kell szüntetni. Helytelen az a nézet, hogy a hízókkal megetethetõk a problémás tételek, mert ott viszont a toxinok csökkentik a súlygyarapodást, károsítják az egészséget. Könnyû bárkinek kiszámitani, mibe kerül egy sertéstelepen egy napi plusz hízó takarmányozás. Helyenként a penészes takarmányokat juhokkal vagy halakkal etetik meg, de hát azok is állatok…
   A takarmány összetevõket célszerû megvizsgáltatni penészgomba és toxintartalomra az aratás után, a takarmányozásra történõ felhasználás elõtt. A vizsgálatnak egyetlen szépséghibája van: nagyon nehéz az objektív, érdemleges eredményt adó mintavétel, mivel a gombák és a toxin eloszlása a gabonákban nem homogén. Objektív eredmények eléréséhez általában nem elegendõ egyetlen takarmányvizsgálat. A vizsgálat pedig költségekkel jár. Úgy vehetjük, hogy a pozitiv minta értékelhetõ (csak a tény szempontjából, mennyiségileg nem), a negatív minta csak annyit árul el, hogy az adott tételben nem találtak penészgombákat, ill. toxinokat. A végleges ítéletet mindig az állatok mondják meg, ha „okosan kérdezzük õket”. A tárolással a gabonák minõsége toxikológiailag és beltartalmilag is romlik. Ilyen szempontból az aratási évet kell szem elõtt tartani. A penészgombák életmûködésükhöz ugyanúgy a gabonák beltartalmi értékeibõl fogyasztanak, mint a haszonállatok. Ezért az aratási év végéhez közeledve a beltartalmi értékek már nagy valószínûséggel alacsonyabbak, mint az aratást követõ idõszakban. Célszerû ezért technológiaszerûen megvizsgáltatni a takarmányokat, ill. takarmány összetevõket április környékén, és a recepturákat a kapott vizsgálati eredmények alapján újra kell értékelni. A legfõbb probléma az energiatartalom. Az összes életfolyamatnak, így a szaporodásnak is legfõbb limitáló tényezõje az energia. Hiába optimalizáljuk a takarmányainkat a többi beltartalmi értékmérõ vonatkozásában, ha az állatok anyagcseréje katabolikus (bontó) stádiumba kerül, az életfolyamatok károsodnak. Legelõször a szaporodás romlik, mert a fajfenntartás kerül veszélybe az állatokban mûködõ „számítógép” program szerint. Márpedig a fajfenntartás ösztöne mindenek felett áll az állatvilágban. Az állatok a véletlenre nem szaporodnak!!!

A fentieken kívül a takarmányokat célszerû (csaknem kötelezõ) toxinkötõkkel kiegészíteni. A jó toxinkötõk alapvetõen a két alábbi anyag valamelyikét, vagy mindkettõt tartalmazzák:

1. Agyagásványok. Ezek lehetnek mono- és bipolárisak. Monopolárisak pl. a kaolinitek, alginitek. Ezek nem szelektív toxinkötõk, ami azt jelenti, hogy megköthetik a vitaminokat, ásványi- és egyéb hatóanyagokat is. Ezt fígyelembe kell venni az alkalmazásuk esetén. Másik csoportjuk a bipoláris agyagásványok, mint illitek, kloritok, montmorillonitok, diatoma föld. Ezek szelektív toxinkötõk, mivel az egyéb hatóanyagokat nem kötik meg. Továbbá szerkezetük rétegzettsége révén „szétlapozhatók”, és így az aktív felületük az eredeti sokszorosára növelhetõ.
    A montmorillonit és a diatoma föld a bélcsatornában
     - csökkenti a digesztív áramlási sebességet – jobb toxinkötés
     - védi a bél falát,
     - aktív katalitikus felületet képez,
     - speciális endo- és mikotoxinkötõ
     - stabilizálja a bél mikroflórát,
    összegezve: reológiai, adszorpciós és katalitikus hatásuk van.
   
2. Élesztõ sejtfal kivonat. Specifikus nagy hatású mikotoxinkötõ. A bélcsatornában az alábbi hatásokat fejti ki:
        - védi a bél falát,
        - speciálisan köti az endo- és mikotoxinokat,
        - stabilizálja a bél mikroflórát,
    összegezve: jelentõs adszorpciós hatása van.

A toxinkötõket célszerû minden fázisban alkalmazni. A tenyészállatoknál a zavartalan szaporodás, a malacoknál és hízóknál a megfelelõ növekedés, fejlõdés és súlygyarapodás érdekében. Nem lehet a toxinkötõk kispórolásának az ár az oka, mivel a legtöbb toxinkötõ megfizethetõ, másrészt a toxinok okozta károk sokszorosan meghaladják a toxinkötõre kiadott költségeket. A sertéstenyésztés és -tartás legnagyobb költségei a tenyészállatoknál az üres napok költsége és a meg nem született vagy fel nem nevelt malacok értéke, a növendékeknél és hízóknál pedig a kiesés és a többlettakarmány felhasználás. Az így jelentkezõ többlet költségeket kell szembeállítani a toxinkötõ árával.