Tavaszi nyitány: a magágykészítés

Az alapvetõ szabályok – pl. kerüljük a tárcsák használatát, „szögben járassuk” a gépeket, 5–10 nappal a vetés elõtt induljunk el stb. – mellett tekintsünk át néhány fontos szempontot is.

A tavaszi talajmunkák közé sorolt egyengetési, vegyszerbemunkálási és vetõágy-készítési mûveletek végsõ soron egy célt, a vetõmag számára optimális kelési feltételek biztosítását szolgálják. Az ezen célok megvalósítására tervezett gépeknek az alábbi követelményeket kell kielégíteniük:

•  a vetési mélységnek megfelelõ lazítás, porhanyítás;
• alkalmazkodás a talaj felszíni egyenetlenségeihez;
•  egyenletes mélységû, aprómorzsás réteggel borított, tömör alapú magágy létrehozása;
•  a kelõfélben lévõ és még meg nem erõsödött gyomnövények irtása;
•  megfelelõ keverõmunka a starter mûtrágyák és más vegyszerek talajba munkálásához;
•  a munkavégzõ egységek cserélhetõsége a különbözõ növények igényeit kielégítõ mélységû, jól átporhanyított magágy létrehozásához;
•  összességében: hatékony segítség a jó magágykészítéshez és a talaj hõszabályozásához.

A gépek kialakításának fõbb jellemzõi széles üzemi körökben jól ismertek. A rugós fogú kultivátorkapák, talajterelõ-simító egységek, fogasok, különbözõ típusú és sor elrendezésû hengerborona egységek mindegyik, modern szerkesztési elvet képviselõ magágykészítõ gépen fellelhetõk. A beruházás tervezésekor ügyeljünk az ún. precíziós szintezési elvet képviselõ magágykészítõ gépek elõtérbe helyezésére, mivel az ún. paralell szintezési rendszerrel megvalósítható a jó minõségû magágykészítés szinte minden kritériuma. E modern gépek munkavégzõ elemei sekély, ill. mély magágyra is megfelelõek, elérik a nemzetközi színvonalat, ezért üzemeltetési problémát csupán a gépek helytelen kezelése és esetenkénti, szakszerûtlen beállítása okozhat.

A magágykészítõ gépek pontos beszabályozásához szükséges állító szerkezetek minden gépcsaládnál megtalálhatók. Az egyes típusoknál meglévõ, a keresztirányú mélység egyenletességet és azonos értékû visszatömörítést biztosító hidraulikus rendszer alkalmazása szakmai szempontokból feltétlen elõnyös. Ugyanakkor el kell fogadnunk az egyszerû, olcsóbb árképzésre törekvõ gépek esetében a merev, a rugós, vagy a kettõ kombinációját (torziós) ötvözõ elemterhelési rendszer meglétét is. Jól megfigyelhetõ, hogy az utóbbi idõben a sekély-, illetve mély vetõágyú növények talaj-elõkészítésére kombinált gépek tendenciájukban különváltak: korábban egy gépvázon belül cserélhetõk voltak a mûvelõ egységek, ma már a két feladatra szívesebben vásárolnak ún. célgépeket; gondoljunk például csak a cukorrépa, ill. a kukorica talaj-elõkészítéshez ajánlott és egyre szélesebb körben már ismert új típusokra. E gépek mûvelõ elemeinek geometriai kialakítása és jelentõsen eltérõ rugókarakterisztikája is igazolja, hogy az adott feladatra és az adott termesztési (talaj) körülményekhez igazodóan kell a gazdálkodónak új gépet vásárolnia, vagy a régit ún. új betétekkel kiegészítenie. Igen fontos üzemeltetési szempont, hogy agrotechnikailag megfelelõ munka – elsõsorban a sekély magágykészítéshez – csak traktornyomlazítóval felszerelt gépekkel végezhetõ. A növényi maradványok kezelési és õszi alapmûvelési pontatlanságainak köszönhetõen sok gondot okoz a szerves anyagok felszíni/felszínközeli jelenléte, amely a „kombinátor kapa” jellegû (pozitív ráhelyezési szögû) szerszámmal felszerelt magágykészítõ gépek üzemeltetésénél technológiai problémákat (eltömõdés, berakódás) jelent. Ilyen esetben egyesek szívesebben használják a talajhatású, általában ívelt fogakkal ellátott, csillagkerekekkel szerelt gépeket, ahol a nagy kerületi sebességgel dolgozó kések képesek a gyomnövények gyökereit is elmetszeni, s az erõsebb szármaradványokon átgördülve csökkentik az eltömõdés veszélyét. Közismert az is, hogy a gyakran elõforduló „vizes táblák” munkálatait az ilyen forgómozgású mûvelõ elemekkel korábban is el lehet kezdeni, mivel olyan talajnedvesség-állapot mellett is megfelelõen dolgoznak, ahol a hagyományos (passzív) elemek még eltömõdnének.

A tavaszi magágykészítés eljárásaihoz számos eszköz készül. A már jól ismert KÜHNE KMG magágykészítõ gépcsalád mellett feltétlen említést érdemelnek az OMIKRON Kft. termékei is. A cég gyártmánystruktúrájának sikeres gépei a tavaszi mûvelésre is jól alkalmazható magágykészítõ gépek és az új ásóboronák. A hagyományosan kis- és középgazdaságok számára gyártó cég legújabb fejlesztései már a nagyobb motorteljesítményû traktorok, s ezzel a nagyobb táblaszerkezetû termelõk irányába mutatnak. Szintén kiemelendõk a szántáselmunkálásra, vegyszerbedolgozásra és magágykészítésre egyaránt alkalmas – hazánkban népszerû – AGRIKON ásóboronák új változatai, a talajfelszín egyenetlenségeitt tekercsrugós terhelésû tagokkal követõ FÁB 5,6/6,6/8,2 típusok.

Megemlítjük még, hogy tavasszal fontos lehet a különbözõ profilos hengerek használata is (magágykészítés, vetéslezárás és ápolás stb.) Legújabb vizsgálati eredményeink és üzemeltetési tapasztalataink szerint a GÜTTLER cég ún. prizmahengerei – önálló vagy „kombinátorral”, illetve ásóboronával is kapcsolható kivitelben egyaránt – igen jó aprító-porhanyító hatással alkalmazhatók még a nehezebben mûvelhetõ, kötött agyagos talajokon is.

A különbözõ magágykészítõ gépeket – amelyek import beszerzése széles nemzetközi skálát mutat – mûszaki szempontból értékelve megállapíthatjuk, hogy alapvetõen döntõ eltérés lényegében csak a munkaszélességben, valamint a traktor–munkagép kapcsolat módjában található, mivel a már korábban említett mûvelõelem-választék a széles körû piaci liberalizációnak köszönhetõen szinte minden forgalmazó palettáján és opciós kínálatán szerepel. E tények birtokában úgy véljük, hogy kivétel nélkül mindegyik magágykészítõ gép jelenthet olyan pozitívumot a gazdálkodók számára, amely feltétlen elõrelépést jelent a korábbiakhoz képest. A gépkiválasztásnál természetesen számtalan tényezõt (ár!, alkatrész, garancia) figyelembe kell venni, amelyek sorát ki kell egészíteni a következõ, szintén fontos kulcsszavakkal:

•  agrotechnikai sebesség igény (8–14 km/h) és ergonómia;
•  optimalizált gépkapcsolások (geometria–hidraulika–energetika);
•  mûvelõelemek kompatibilitása (talaj-mûszaki/technológiai üzembiztosság).

A gépkiválasztás mögött minden esetben termõhelyre koncentrált, szakmailag megalapozott ismereteknek kell állnia. Az egyre szélesebb körben elterjedõ, új magágykészítõ eszközök nem jelentik a jól bevált tavaszi talaj-elõkészítési eljárások és mûveletek (simítózás, egy-, illetve kétmenetes magágykészítés, mûtrágyák, valamint talajfertõtlenítõ- és gyomirtó szerek bedolgozása) részleges elhagyását.

A magágykészítõk eladási darabszáma nagyságrendileg megegyezik a másodlagos talajmûvelõ eszközökével, ez azonban már 25–30%-kal kevesebb a tavaly elõttinél. A számszerû lista élén fõleg hazai gyártók (AGRIKON, OMIKRON, METALWOLF stb.) állnak. E gépek az eladási darabszám alapján tipikusan magyar talajmûvelõ gépeknek, vagy másképpen szólva a gazdálkodók egyik kedvencének is tekinthetõk. Az összesen eladott több mint 600 kombinátor 65–70%-a hazai származású. Az érték szerinti eloszlás azonban számunkra kedvezõtlenebbül módosul, mivel a hazai cégek bevétele mindössze 50–55% piaci részesedést jelent.

Fenti adatokból is kitûnik, hogy az eladási darabszámok a magágykészítés gépesítése terén is fokozatosan csökkennek, sajnálatosan igazodva az agráriumot is érintõ gazdasági recesszióhoz. Mindemellett fontos megemlítenünk, hogy különbözõ forrásból származó statisztikai adatokat összevetve az állami támogatással megvalósított gépvásárlások aránya több mint 95% fölötti. Az elemzés egyértelmû párhuzamot mutat a darabszám és az eladási érték arányváltozásai között. Ez sokak szemében nemcsak egyszerû gépkialakítást és a még mindig jelentõsen olcsóbb hazai munkaerõt jelenti, hanem gyártástechnológiai, azaz minõségi problémák elõtérbe kerülését is!

Egy magágykészítõ gép jó munkája nem csak a fejlesztõn és a gyártón, hanem az üzemeltetõn is múlik. A modern eszközök és mûvelõelemek (osztott hengerborona-terhelés, precíziós szintezési elv a felszínkövetésre és az azonos munkamélységû mûveletvégzésre, egyszerûsített és egyúttal gyorsabb gépkezelhetõségi pozíciók kialakítása) csak a hozzáértõ gazdálkodók keze alatt válhatnak igazán hatékonnyá. Köztudott az is, hogy a jó magágykészítés nem tavasszal kezdõdik, mivel a rendszerint nehéz idõjárási körülmények között végzett, agrotechnikai és mûszaki problémák sokaságával jellemezhetõ õszi alapmûvelések tavaszunkra is kihatnak. A gondokon a gépesítés saját lehetõségeivel próbál enyhíteni: a bevezetõben említett csapadékbizonytalanság is késztette arra a konstruktõröket, hogy megalkossák a már több helyen ismert precíziós magágykészítõ gépeket. Ezekkel jobban lehet igazodni a szélsõségesebb körülményekhez, s ezen belül a talaj nedvességtartalmához is. Az új gépek bonyolultabbak, s így sajnos általában drágábbak. E tény újra a gazdálkodó terheit növeli, s technológia fejlesztõ szándékú beruházásait a jelenlegi közgazdasági környezetben – halódó támogatások, illetve azok kifizetési problémái – képtelen megvalósítani.