Tavaszi vetõmaghelyzet, a minõsített vetõmag jelentõsége

A vetõmagtisztítások még most zajlanak, a fémzárolások, a vetõmag-minõsítés végrehajtása részben még elõttünk álló feladat. Amit a vetõmag-elõállítás termelési adataiból látni lehet, az röviden csak annyi, hogy vetõmaghiánnyal – különösen a jelentõsebb fajok esetében – nem kell számolni, legalábbis egyelõre.

A „legalábbis egyelõre” kifejezést sajnos az õszi kalászosok vetõmag-felhasználásának kedvezõtlen tapasztalatai íratják le velem. A kalászosok vetõmag-elõállításában a 2004. év az elmúlt idõszak legeredményesebb évei közé sorolható (táblázat).

Kalászosokból a betakarított termés nagyságra, és minõségre is jobb volt, mint az elõzõ évek eredményei. Õszi búzából pl. 293 ezer tonna vetõmag nyersáru állt rendelkezésre, ebbõl 200–205 ezer t fémzárolt vetõmagot lehet elõállítani. Ténylegesen mintegy 160 ezer t fémzárolására került sor. Ebbõl a Vetõmag Szövetség és Terméktanács tagságától származó adatjelentések alapján kb. 130 ezer t került felhasználásra, vetésre. A maradványkészlet magas, és a vetõmag-elõállítóknak ez vitathatatlanul gondot jelent. De nem ez a fõ probléma, mert a fémzárolás (vetõmag-minõsítés) érvényességi ideje az EU jogszabályi elõírások alapján módosult, így 2005-ben ez a vetõmag zavartalanul értékesíthetõ. A kitûnõ minõség biztosíték arra, hogy 2005. év õszén elvetve jó növényállományt kapnak a felhasználók. A 2005. évi vetõmagszemlék során a szaporító terület nagyságát azonban mérsékelni kell.

Mi volt az oka az alacsony vetõmaghasználatnak?

• A 2004. évi árubúzatermés tetszetõs, szép volt. A gazdálkodók kisebb ráfordítással csinálhattak ebbõl saját célra vetõmagot, megspórolva ezzel a fémzárolt vetõmag beszerzését, az ún. vetõmag-felújítást.

• A gazdálkodók pénzhiányra hivatkoztak a vetõmag megvásárlásának elmaradásakor. Ezt azonban érdemes körbejárni.

• A vetõmag-forgalmazók legtöbbször halasztott fizetési feltételekkel álltak megszokott vevõik rendelkezésére.

• A 2004. évi magas átlagtermés és az intervenciós értékesítés lehetõsége biztos jövedelmet jelentett (ígért) a gazdálkodóknak. A hektáronkénti jövedelem elvben jelentõsen meghaladta az elõzõ évek bevételeit.

• A gazdálkodók számára az „üzenetek” nem a mennyiségi és minõségi versenyhelyzet felismerése és felvállalása irányában hatnak.

Az intervenciós minõségi küszöb értékeket a gazdálkodók teljesíteni tudják a gazdálkodók feltételezése szerint úgy, hogy ehhez nincs szükség a nemesített, fémzárolt vetõmaghasználatra. Ezt a szemléletet nem cáfolja meg a „Helyes Gazdálkodási Gyakorlat” (4/2004. (I. 13.), 156/2004. (X. 27.) FVM rendeletek) követelményei. E jogszabályok nem a termés mennyiségét és minõségét tekintik elsõdleges célnak, hanem a környezetvédelmi követelmények teljesítését. A jogszabály követi az EU jogalkotási elõírásait és nem veszi figyelembe, hogy ott kiválóan felszerelt, anyagilag biztos lábakon álló gazdaságok mûködnek, ahol nyilvánvaló a fémzárolt vetõmag használata, a minõségi vetõmag-felújítás. Ezért e rendeletben szó sincsen a minõségi vetõmag-használatról, mint a homogén árualap megtermesztésének alapfeltételérõl. Pedig a gabona intervenciós rendszer mûködtetésének része, hogy olyan minõségi, származási igazolással rendelkezõ árualap kerüljön megtermelésre, ami iránt szabadpiaci kereslet alakul ki. Intervencióra az kerül, ami kiesik a szabadpiac versenyébõl. Az intervenciós árral azonos, magasabb árat kínáljanak a felhasználói piac képviselõi. Mindezeknek következménye, hogy a magyar gazdálkodók az intervenció számára termeltek, hogy az EU jelenlegi intervenciós készleteinek 40%-át az idei magyar termés képezi és, hogy természetesen nincsen elegendõ intervenciós raktárunk. Célszerû volna a minõségi kenyérgabona-termesztésnek fokozottabb ösztönzése. El kellene érni, hogy adottságaink kihasználásával az EU minõségi búza igényeinek kielégítésére rendezkedjünk be, és ne legyen termelési célunk meghatározója az intervenciós árualap elõállítása, mert erre más is képes. Mindez elképzelhetetlen a fémzárolt, fajtatiszta vetõmag fokozottabb felhasználása nélkül.

Sajnos a fémzárolt, fajtatiszta vetõmaghasználatának visszaesése más önmegtermékenyülõ fajokra is jellemzõ. 2005 tavaszán a zöldborsótermesztésnél várható a saját elõállítású mag visszavetésének növekedése. Most ott fog jelentõs fémzárolt vetõmag visszamaradni.

A belföldi fémzárolt fajtatiszta vetõmagvak iránti kereslet visszaesésének csak egyik következménye a megtermelt árualap minõségének csökkenése, és közvetve mezõgazdaságunk versenyképtelenségének hanyatlása. Másik probléma, hogy a szaporító területek csökkenése a hazai vetõmag-kínálati piacot is veszélyezteti. Márpedig ha az „import” kínálatra kényszerülünk rá, árban is, de minõségben is vesztesek lehetnek a magyar gazdálkodók, különösen ha figyelembe vesszük kontinentális termesztési körülményeinket és azt, hogy az import fajták alkalmazkodó képessége eltérõ lehet.

Kalászosok után a második legnagyobb szaporító területtel a kukorica rendelkezik Magyarországon. Biztonsággal állíthatjuk, hogy Európa legjobb kukoricafajtái között válogathatnak a hazai termelõk. Az országot járva úton-útfélen félüzemi kísérleteken keresztül mutatkoznak be a fajták és kínálják magukat. A fajta- és vetõmagkínálat rendelkezésre áll. Ráadásul a kukorica úgynevezett kozmopolita faj, ami röviden azt jelenti, hogy könnyebben alkalmazkodik a változó feltételekhez. Ma fajtáink teljesítõképességének 50–60%-át használjuk csak ki, vagyis a termésnövekedés nem elsõsorban a fajtán, hanem a termesztési viszonyokon, agrotechnikán múlik. 2005-tõl a kukoricánál egy új jelenségre kell a hazai gazdálkodók figyelmét felhívni. Európában megjelentek a genetikailag módosított fajták (GMO). Ezeknél a kívánt többlet, tulajdonságot hordozó örökletes anyagot, az idegen fajokból átvett tulajdonságot hordozó gének biztosítják. Az általuk termelõdõ ellenanyag (méreg) oldja meg a kívánt védekezési folyamatot. A világ jelentõs része azonban fél e tulajdonsághordozók esetleges megszökésétõl, más (esetleg emberi) szervezetbe beépülésétõl. A félelem jogos, vagy jogtalanságára nem térnék ki. Egy biztos: jelenleg a GM-fajták termése igen nehezen értékesíthetõ. Kukoricatermesztés során – ha van igény a GMO-ra – olyan termesztési elõírásokat és garanciális feltételeket kell bevezetni, ami a hagyományos hibridek és GM-fajták együttélését (koegzisztenciáját) maradéktalanul biztosítja. Ha ez nem mûködik, az idegen megtermékenyülés jellegébõl adódóan a hagyományos kukoricafajták is kapnak GMO-állományról pollent, megtermékenyülnek, szennyezõdnek és termésük eladhatatlanná válik. Az érdekek eltérõek. Nekünk – egyelõre – az az érdekünk, hogy GMO-mentes árukukoricánk és hibridkukorica vetõmagunk maradjon, és így eladható legyen. Elképzelhetõ, hogy ettõl jelentõsen eltérõ érdekek is mûködésbe lépnek. Most hely hiányában e kérdéskörrõl részletesebben nem számolhatok be.

Minden módon fel kell azonban a magyarországi gazdálkodók figyelmét hívni, hogy amíg a jogszabályon keresztül az egymás melletti termesztés feltétele nem alakul ki, semmilyen körülmények között se vessenek el olyan kukoricát, amelynek GMO-mentességérõl nem gyõzõdhetnek meg. Ne engedjék meg, hogy késõbbi, választási  lehetõségüket feláldozzák és közremûködésükkel GMO-fertõzés következzen be, mert ez jóvátehetetlen következményeket jelent.