A hazai olajtöktermesztés perspektívái

Felhasználási területei

Az olajtök kiváló humán-egészségügyi hatásai miatt fogyasztása rendkívül egészséges. Hidegen sajtolt olaja kiváló minõségû salátaolaj és a benne lévõ mintegy 25 féle alkaloidának köszönhetõen roboráló, féreghajtó, gyulladáscsökkentõ és gyógyító hatású. Prostata hyperthrophia és Prostata adenoma esetén tüneti kezelést biztosít, de természetesen rendszeres orvosi ellenõrzés is szükséges. Az olaj sajtolásakor visszamaradó magdara édesipari alapanyag, illetve koncentrált fehérje takarmány. Zsenge termésébõl fõzelék, bébiétel, savanyúság is készíthetõ. A szarvasmarhák takarmányozásában is jelentõs szerephez juthat. Vemhesítési idõszakban történõ etetése – magas E-vitamin- és ß-karotin-tartalma miatt a szaporodásbiológiai mutatók javulását segítheti elõ, felhasználásával a költséges sárgarépával, illetve szintetikus anyagokkal történõ táplálékkiegészítés kiváltható. Beltartalmi mutatóinak részletes ismertetésérõl az Agro Napló 2002/5. számában találnak további információkat (www.agronaplo.hu/archivum).

Európa nyugati országaiban már felismerték a termék gyógyító hatását, népszerûsége egyre nõ. Magyarországi fogyasztása egyelõre lassan terjed, az ország nagy részén nem is ismerik. A tökmag-olajütés az ország DNy-i részén, elsõsorban az Õrségben honosodott meg, ahol már az 1900-as évek elején is kedvelt téli elfoglaltságot adott a tökmag feldolgozása, olaját pedig egész évben fogyasztották. Napjainkban tapasztalható felfutása elsõsorban a mag exportra történõ értékesítésének köszönhetõ.

A növény botanikája, fiziológiája

Gyökérzete erõs, mélyre hatoló fõgyökérzet, a talaj felsõ rétegét sûrûn behálózó mellékgyökérzettel és a szár csomóiból fejlõdõ járulékos gyökerekkel. Elágazó, elheverõ, lágyszárú növény, „futó” típusainak szárhossza 3–5 métert is elérhet. Nagyméretû levelei néhány fajtánál viaszosak, sûrûn szõrözöttek. Levélzete a víztartalomra és hõre rendkívül érzékeny. Magas hõmérséklet, intenzívebb párologtatás, kisebb vízellátási zavarok nyomán a levelek azonnal lankadnak. Egylaki, váltivarú, rovarmegporzású, idegetermékenyülõ nö-vény; nagyméretû, sárga színû virágokkal. A hím- és nõvirágok aránya 3:1. Termése kabaktermés, melyet az olajtök augusztus közepétõl az elsõ fagyokig folyamatosan érlel. Az érett kabakok sárga színûek, zöldesbarnásan csíkozottak (1. kép). Húsának színe szintén sárga. A héj nélküli magok sötétzöldek, teltek, fajtától függõen 100–500 g ezermagtömegûek. Az olajtök magvai hûvös, sötét helyen hosszú ideig avasodás nélkül eltarthatók, általában 40% olajat tartalmaznak. Olaja sötétebb zöldessárga színû, a félszáraz olajok közé tartozik. Mintegy negyedét telített (palmitin- és sztearinsav), a fennmaradó részét pedig telítetlen (linol- és olajsav) zsírsavak teszik ki.

Éghajlatigény

Hõ- és fényigényes, mérsékelt vízigényû növény. Csírázásához 12 °C-os talajhõmérséklet szükséges, termésképzõdési optimuma 25–28 °C. Fejlõdésének korai szakaszában a fagyokra nagyon érzékeny, de õsszel a beérett termés –3–4 °C-on sem károsodik. Árnyéktûrõ növény, köztes termesztésben a kukorica társnövénye. Vízigénye virágzáskor és termésképzõdéskor a legnagyobb. Fajtától függõ tenyészideje 130–150 nap. A talajjal szemben nem igényes. Ha a talaj kultúrállapota jó, minden szántóföldi termõhelyen termeszthetõ. Legnagyobb termést meszes vagy semleges körüli, gyorsan felmelegedõ, humuszos homokon, homokos vályogon és 42 KA-nál lazább csernozjomokon ad. Mély fekvésû, hideg, tömörödött talajba történõ vetését kerülni kell! A hideg, csapadékos idõjárás esetén kialakuló levegõtlen, pangóvizes talajokon a legjobb minõségû vetõmag felhasználása mellett is számítani lehet a magok foltszerû kipállására. A végtermék minõségét már nagyon kis mennyiségû, talajban visszamaradt peszticidszármazék is teljesen tönkre teheti, hiszen élelmiszerként vagy gyógyszerként a szermaradványt tartalmazó magvakat hasznosítani nem lehet (lásd: Pepponen kapszula botrány). Vetése elõtt ezért talajvizsgálat elvégzése javasolt.

A termesztés módszere

Az elõveteménnyel szemben nem igényes, de a növényvédõszer-maradványokra nagyon érzékeny. Tág térállása miatt gyomnevelõ kultúrának számít, ezért az elõvetemény gyomosító hatására figyelni kell. Legjobb elõveteményei a kalászos gabonák, de a felaprított szárú kukorica is megfelelõ. Utána, a zöldégfélék kivételével, bármilyen tavaszi vetésû növény sikeresen termeszthetõ. Önmaga után 4–5 évig ne kerüljön!

Jó minõségû talaj-elõkészítéséhez elengedhetetlen az õszi mélymûvelés. A betakarítás során fontos az egyenletes talajfelszín, ezért tavasszal simítózni szükséges. Fogasolással, kombinátorozással gondoskodni kell a talaj gyommentesítésérõl, „feketén” tartásáról is. Az apró, morzsalékos szerkezet kialakítása érdekében vetés elõtt sekélyen kombinátorozzunk.

Az olajtök tápanyagigényes növény. Magtermesztésben különösen P2O5- és K2O-igénye jelentõs. A N-trágyázást is meghálálja, de a túladagolás hatására betegség-túlérzékenység és magkötési problémák léphetnek fel. Tág térállása miatt mûtrágyaszóróval kombinált vetõgéppel történõ sortrágyázása javasolt. Tápanyagigénye szervestrágyával is kielégíthetõ, de a trágya ne tartalmazzon fertõtlenítõ klórt. Az olajtök tápanyagigényérõl részletesen a táblázat ad tájékoztatást.

Általában május 1. dekádjában vethetõ, 120–200 cm-es sor- és 40 cm-es tõtávolsággal, talajtípustól függõen 4–7 cm-es vetésmélységgel. Kisebb (max. 1-2 ha-os) területen szóba kerülhet fészkes vetése is. Ilyenkor egy fészekbe 3–4 mag kerüljön, melyeket az elsõ lomblevelek megjelenésekor egyelni szükséges.

Ápolási munkái közül kiemelkedik a gyomok elleni, vegyszeres és mechanikai módszerek kombinált alkalmazásával végrehajtott védekezés. A jó betakaríthatóság feltétele ugyanis a termõterület gyommentessége. Az olajtökkultúrában jellegzetesen elõforduló gyomnövények a libatop- és disznóparéjfélék, a parlagfû, a kakaslábfû, valamint a különbözõ muhar- és keserûfûfajok. Foltokban megjelenhet a mezei acat, a tarackbúza és az apró szulák is. A gyomokat a növény kelésétõl a sorközök beárnyékolásáig folyamatosan irtani kell. Mechanikus gyomirtásra június végéig 1-2 alkalommal biztosan szükség van, ezért erre a sor- és tõtávolság megállapításakor figyelemmel kell lenni! Kisebb területen kézi kapálás is alkalmazható megoldás.

Legjelentõsebb kártevõi a különbözõ talajlakó rovarok, fonálférgek, a közönséges takácsatka, az uborka-, a feketerépa- és a zöld õszibarack levéltetû. Ez a 3 levéltetûfaj nemcsak a szívogatással okozott közvetlen kártétel miatt kiemelkedõ jelentõségû, hanem, mint az uborka, a görögdinnye, a cukkini és a dohány mozaikvírus vektorai, közvetett módon is nagy kártételt okozhatnak. Az olajtökállományban, a vírusok mellett leggyakrabban elõforduló betegségek: a lisztharmat, a peronoszpóra, a fuzáriumos hervadás, a kolletotrihumos és a kladospóriumos betegség. Hideg, csapadékos idõben, illetve öntözött körülmények között a fehér- és szürkepenészes rothadás is elõfordulhat. Mivel az olajtök jól ellenáll a gombás megbetegedésekkel szemben, ezért ellenük, félve a magban esetleg felhalmozódó szermaradékoktól, vegyszeres védekezés általában nem javasolt. Nagyfokú lisztharmat-fertõzöttség esetén szükségessé váltat a vegyszeres védekezés, ilyenkor kéntartalmú szer alkalmazható, mert nincs szermaradványa.

Bár az olajtök mérsékelt vízigényû, de a virágbimbós állapotban történõ öntözést meghálálja, így a szárazság idején (június végén és július közepén) kiadagolt 60-60 mm víz jelenõs termésnövelõ hatású lehet.

Betakarítás, elõfeldolgozás

Az olajtök betakarítása alapvetõen függ a termesztési céltól. Amennyiben takarmányozási célra a teljes növényt betakarítjuk, 60–80 t/ha termésmennyiséggel számolhatunk. A terményt teljes érést megelõzõen kell betakarítani, frissen is feletethetõ vagy silózással tartósítható.

A mag hasznosítású olajtök betakarítása rendkívül munkaigényes, nagy körültekintést és jó munkaszervezést igénylõ folyamat. A jó minõségû végtermék eléréséhez ugyanis elengedhetetlen, hogy a betakarítás megkezdése után a lehetõ legrövidebb idõn belül alacsony víztartalmú, sajtolásra kész terméket nyerjünk. Az érés jelei: a héj ujjheggyel nem nyomható be. A szár és a levél száradásnak indul, a kabakok megsárgulnak és az indától könnyen elválnak. A betakarítás akkor kezdhetõ meg, ha az állomány minimum 70–75%-a érett (idõpont szerint ez általában szeptember végére, október elejére esik).

A hagyományos betakarítási módnál elõször a termések összegurítása, „rendsodrása” szükséges. Ezt a mûveletet az erõgép elejére szerelt ék alakú eszközzel kell végezni, amely, mint egy hótoló, sorokba rendezi a termést. A munkálat során a kabakok az indáról leszakadnak. Ügyelni kell a munkafolyamat kíméletes elvégzésére, mert a termésnek a tarlón még 6-8 napig utóérésre van szüksége. Az utóérés során a magokat tartó köldökzsinór megfonnyad, a mag kinyerése így könnyebb, a betakarító gép munkája tisztább lesz. A sorokat egymástól 3-4 méter távolságra kell kialakítani, hogy a betakarítógép azok között közlekedni tudjon (2. kép). Az utóérlelt kabakokból speciális betakarítógép (3. kép) segítségével nyerjük ki a nagy nedvességtartalmú magot. A vontatott kivitelû betakarítógép kb. 0,5 ha/munkaóra területteljesítményû, a tököt összeroppantja, a magot és a húst szétválasztja. A magot gyûjtõtartályba juttatja, a húst pedig a tarlón szétteríti. Megfelelõ mûködtetéséhez a kezelõn kívül kisegítõ személyzet is szükséges.

Napjainkban kezd terjedni a tökmagarató-cséplõ géppel történõ betakarítása. A klasszikus gabonakombájnon jelentõs átalakításokat kell végrehajtani és speciális „terelõasztal”-lal kell felszerelni (4. kép). Elõnyeik a hagyományos betakarítási módhoz képest:

• a betakarítás megkezdése elõtt nem szükséges a kabakok sorokba rendezése, 6-8 napos utóérlelése,

• a hagyományos módhoz képest mintegy négyszeres (~2 ha/munkaóra) területteljesítmény.

Mivel ezek a munkagépek csak olajtök betakarítására használhatók, kellõ mértékû kihasználtságuk csak évi 4-500 ha olajtök betakarításával érhetõ el. Éppen ezért ilyen tökkombájnokkal egyelõre csak tökmagolaj-sajtoló üzemek termesztési körzeteiben találkozhatunk.

Mindkét betakarítási mód „kombájntiszta” nyersáruját mosni kell (a tökhús maradványok csak így távolíthatók el kellõ hatékonysággal). Mosáshoz csak ivóvíz minõségû csap- vagy kútvíz használható. A kimosott tökmagot rövid idõn belül, legfeljebb 50 °C-on 10% alatti nedvességtartalomra kell szárítani, az erre a célra kialakított berendezésben. Szárítás közben a magot kíméletesen forgatni kell az összetapadás elkerülése érdekében. A leszárított magot rosta segítségével tisztítani kell. A léha, felrepedt és a fehér színû magokat ki kell válogatni, a „tökpihét” szeleléssel lehet eltávolítani. További felhasználásig a tisztított magtétel hûvös, száraz, sötét helyen, élelmiszerként tárolható.

Termesztésének jelenlegi méretei, jövõben várható tendenciái

A KSH adatai szerint Magyarországon 2003-ban csaknem 6000 ha-on termeltek olajtököt, a termésátlag pedig ~320 kg szárított tökmag volt hektáronként. A korábbi évek statisztikai adatai, megközelítõleg azonos termésátlag mellett, a növény vetésterületének növekedését mutatják. A növényfaj egyre népszerûbbé válását bizonyítja továbbá, hogy a 2003. évi Nemzeti Fajtajegyzék már 7 államilag elismert, minõsített olajtökfajtát tartalmaz, melyek közül a „Markant” (osztrák) és a „Robert” (magyar) fajták 2002-ben kerültek elismerésre (ezt megelõzõen az olajtök fajtakínálata 1995-ben bõvült utoljára).

Az olajtök a hagyományos európai uniós piacszabályozás értelmében nem tartozik a közvetlen földalapú támogatásban részesülõ „GOFR növények” közé (az olajnövények közül csak a magas olajtartalmú napraforgó, 0 erukasav-tartalmú repce, szója, olajlen). Mivel azonban Magyarország a Koppenhágai Szerzõdésben az Egyszerûsített Területalapú Támogatást (SAPS) választotta – 7 másik újonnan csatlakozó tagállamhoz hasonlóan –, ezért részesülhet az Unió közvetlen földalapú támogatásában. Ennek értéke 2004-ben hektáronként 70,22  (256 Ft/árfolyamon), melyet az olajtöktermesztõk is igényelhettek. Ez a támogatás a következõ 3 évben évi 5-5%-kal növekedni fog, majd ezt követõen évi 10%-kal és 2013-ra éri el az uniós átlagot. A fent említett szerzõdés szerint azonban az olajtök termesztésével foglalkozók nem részesülhetnek Nemzeti Kiegészítõ Támogatásban (TOPUP), mivel az csak a GOFR-növényekre adható. Ezek alapján tehát 2013-ig biztosítottnak látszik az olajtöktermesztés uniós támogatottsága, így a közeljövõben termõterületének méretei minden bizonnyal tovább bõvülnek majd.

Felhasznált irodalom:

Antal, J. (1992): Olajtök. In: Bocz, E. (fõszerk.): Szántóföldi növénytermesztés.

Mezõgazda Kiadó, Budapest. pp. 673–675.

Antal, J. (2000): Növénytermesztõk Zsebkönyve. Mezõgazda Kiadó,

Budapest. pp. 209–211.

Dutka, Gy.-né (1998): Az olajtök termesztése. Vas Megyei Agrárkamara

hírmondója, február.

Késmárki, I.–Kuroli, G. (2002): A tökfélék termesztése, különös tekintettel

a sütõtökre és az olajtökre. Agro Napló 6 (5) pp. 8–12.

OMMI (2003): Nemzeti Fajtajegyzék. OMMI kiadvány, Budapest. p. 119.

Ragasits, I. (1994): Olajtök. In: Ivány, K.–Kismányoky, T.–Ragasits, I.: Növénytermesztés. 3. átdolgozott kiadás. Mezõgazda Kiadó, Budapest. pp. 302–304.

Vecseri, Cs.–Horváth, Z. (2001): Az olajtök kártevõi.

Olaj, szappan, kozmetika 50 (2) pp. 49–53.