GM-fajták problémái, különös tekintettel a hazai kukoricatermesztésünkre

Ez a nemesítési eredmény csak mûvi úton állítható elõ, a természet ezt reprodukálni nem tudja. Ilyen például a génmódosított kukoricafajta, ahol egy baktérium sejtjei által termelt méreganyag génjét ültették át a kukoricába, ezáltal a kukorica sejtjei méregtermelõvé váltak és elpusztítják a károsító kukoricamoly egyedeket.
A genetikailag módosított fajták nemesítése, annak jövõje igen sok lehetõséget tartogat a termesztõk számára. Az európai fogyasztók egyenlõre félnek a GM-fajtáktól, félnek attól, hogy az új tulajdonságok az emberi szervezetbe, vagy takarmány útján az állatokba bejutva nem kívánt módosítást fognak létrehozni. Erre eddig a tudomány sem pozitív, sem negatív választ nem tudott adni. A mi szempontunkból a genetikailag módosított szervezetek zavaró hatása elsõsorban az idegen beporzó növényeknél, kiemelten a kukoricánál, káposztarepcénél jelentkezik.
Az EU 16 GM kukoricafajtát vett EU-listára. A listán szereplõ fajták az EU tagállamaiban termeszthetõk, kivéve, ha egy adott ország kormánya „védzáradékot” bocsát ki, vagyis ideiglenesen tiltja országában a GMO termelését. Magyarország ilyen védzáradékot adott ki, és fenntart mindaddig, amíg a termesztési lehetõségek nem válnak szabályozottá. A szabályozás alapját az 556/2003. számú EU-rendelkezés határozza meg. Ennek legfontosabb elõírásai:
• Nemzeti hatáskörben kell megoldani, mert ott ismertek legjobban a helyi körülmények (szubszidiaritás elve).
• Biztosítani kell az együttélés (koegzisztencia) lehetõségeit mind a GM-fajták, mind a mentes, hagyományos fajták termelõinek.
• A hagyományos termelési rendszerbe (GMO-mentes fajták) a beilleszkedés feltételeihez az új termelési rendszernek (GM-fajtáknak) kell alkalmazkodni.

Magyarországon évente mintegy 1,1–1,2 millió ha-on állítunk elõ kukoricát és a termés – körülményektõl függõen – 5–8 millió tonna körül mozoghat. Ugyancsak mintegy 29–35 ezer ha között állítunk elõ évi 300–350 hibridkukorica-fajta vetõmagját. Mind az árutermesztést, mind a vetõmagtermelést izolációs távolsággal kell elválasztani egymástól, és az esetleges GMO kukoricatermesztéstõl. Az izolációs távolságot az EU 66/402 direktívája, és ez alapján a magyar 48/2003. (IX. 19) rendelet szerint 200, illetve magasabb szaporító fok esetén 400 méter. A magyar viszonyokat fentieken túl bonyolítja a jelentõs csemegekukorica-termesztésünk, amiben az EU-n belül igen komoly szállítók vagyunk. Továbbá a kukoricabogár jelenléte, ami ellen ténylegesen, eredményesen csak vetésváltással tudunk védekezni, ez pedig tovább fokozza az eddig is sok gondot jelentõ izolációs problémát. 
Ha valakinek eddig nem tûnt problémásnak a GMO-helyzet, két témát kell még kiemelnünk a hazai sajátságok közül. Az egyik a földrajzi viszonyaink adottságai, és az idegen megtermékenyülés ezzel összefüggõ esélyei (sík terület stb.). A másik a birtokszerkezeti viszonyok, beékelõdõ tanyák nagy száma és ezek következtében kialakulható idegen megporzás veszélye. Magyarországon tehát kiemelt jelentõsége van a GM-fajták megfontolt alkalmazásának. Ha a hazai körülmények között körültekintés, szabályozás nélkül kerülne ki GM-fajta, nagy valószínûséggel bekövetkezne az idegen megporzás, a nem kívánt megtermékenyülések, amelyek egy visszafordíthatatlan folyamatként jelentkeznének.
Az EU az együtt-termesztésre (koegzisztencia) kialakítandó jogszabályokat nemzeti feladatként határozta meg. Ilyen jogszabályok készültek már Dániában és Németországban. E jogszabályok szigorú regisztrációs kötelezettséget írnak elõ a fajtát forgalmazó „fajtatulajdonos” számára, és külön a GM-fajtát termelni szándékozó számára. A forgalmazónak a tervezett mennyiség bejelentésén, és a várható forgalmazási terület megjelölésén túlmenõen kauciót kell befizetni az esetleges idegen megtermékenyülés, illetve az ellenõrzési feladatok következményeinek, illetve költségeinek fedezetére. A gazdálkodónak – amennyiben GM-fajtát kíván termelni – gondoskodnia kell arról, hogy a környezõ kukoricaállományhoz viszonyítva az elõírt szigetelõtávolság meglegyen. Ennek érdekében el kell járjon a környezõ gazdaságok felé, bejelentve vetési szándékát, és megegyezve a gazdálkodókkal, hogy az izolációs távolság biztosítva legyen. A gazdálkodónak is kauciót kell letenni a megegyezés ellenére esetlegesen elõforduló idegen beporzás kárának elhárítása érdekében. A jogszabályok abból indulnak ki, hogy minden gazdálkodónak jogában áll tevékenységét folytatni, de úgy, hogy szomszédjai számára kár ne adódjon. Ennek megfelelõen a GM-fajta termelõjének meg kell egyezni a hagyományos termelõkkel, kölcsönösen megteremtve a megbízható termelés körülményeit.
Magyarországon egy munkacsoport jött létre az FVM-ben, az FVM irányításával, akiknek feladata az ún. koegzisztenciarendeletek elkészítése. Az új rendeletnek ez év második felére meg kell jelennie, hogy a piaci résztvevõk a 2006. évre fel tudjanak készülni mindkét kukoricaféleség (vagy más idegen beporzó faj) biztonságos termesztésére. A jogszabályalkotó bizottságnak tehát olyan jogszabályt kell teremtenie, amely minden termelõ számára – a már felsorolt általános és speciális magyarországi tényezõk ellenére – biztosítsa a biztonságos termesztést. Ez volna tehát a technikai feltételek megteremtésének feladata, amit  – bármilyen bonyolultnak tûnik – jó szándékkal, kölcsönös alkalmazkodási készséggel meg lehet oldani.
Kiemelt problémát jelent azonban most az, hogy az európai piac fél a genetikailag módosított fajták humán és állategészségügyi károsító hatásától. A tudomány eddig nem bizonyította be sem a GM-fajták károkozását, sem annak mentességét. E fenntartások miatt jelenleg Európában a GMO kukoricatermés értékesíthetetlen. Ugyanakkor ebbõl a termésbõl jelentõs túlkínálat van az Amerikai Egyesült Államokból. Tehát, ha meg is tudjuk oldani az együttélés körülményeit, az értékesítés gondjai jelenleg még fennállnak.
Mindezekbõl adódik, hogy ma még nem beszélhetünk arról, hogy melyik termesztési eljárás a gazdaságosabb és olcsóbb. Lehet, hogy egy pl. totális gyomirtó szerre rezisztens GMO-kukorica termesztésével  megspóroljuk a gyomirtás ismétlését, de az izolációs távolság megteremtésének követelményei, illetve a jelenlegi értékesítési problémákkal biztos, hogy nem lesz gazdaságosabb a GM-fajta használata. Van tehát feladat, amit le kell bonyolítanunk – mégpedig közösen – ahhoz, hogy e nemesítési eredmény gyakorlati hasznosításáról is beszélni tudjunk. Természetesen könnyebb a helyzet az önbeporzó fajok esetében (pl. szója), hiszen itt csak a mechanikai keveredést kell megakadályozni a termesztés, betakarítás, szállítás és feldolgozás körülményei között.
Addig is, amíg változnak a jelenlegi piaci viszonyok, amíg el nem készül az együttélés jogszabálya, ki nem alakul annak együttélési gyakorlata, vigyáznunk kell, hogy akaratunkon kívül ne következzen be GMO-fertõzés, elõidézve a megfordíthatatlan folyamatot. Ehhez kérem a magyar gazdálkodók felelõsségteljes figyelmét, attól vegyünk vetõmagot, akit ismerünk, akitõl régóta megbízható vetõmagot kaptunk, elõsegítve ezzel saját termelési eredményeinket. Azt szoktuk mondani, hogy a vetõmag bizalmi áru. Különösen bizalmi akkor, amikor egy hibás döntés, vagy ellenérdekû cselekmény veszélyeztetheti a hazai viszonylatban közel legnagyobb vetésterülettel rendelkezõ kukorica árutermesztés termésének értékesítését.
Ma már az EU-n belül Spanyolország és Portugália GMO-val fertõzött helyzetben van. Aminek elsõ jele, hogy megjelentek azok a nyugat-európai vetõmag-termeltetõk Magyarországon, akik eddig ezekben az országokban állították elõ a hagyományos fajták hibrid vetõmagját és most keresik a magyarországi termeltetés lehetõségeit.