Az amerikai kukoricabogár elleni védekezés aktuális kérdései

A kezdetben jelentkezõ igen magas imágó egyedszámok csökkenõ tendenciája is ezt támasztja alá. Sõt a szerbiai tapasztalatok is azt mutatják, hogy ott, ahol a termelõk hosszabb távon tudatosan alkalmazzák a védekezés különbözõ formáit, ott lecsökken a populáció nagysága. Azzal ugyanis, hogy a vetésváltással eldönthetjük a földben lévõ tojások – és egyben az abból késõbb kifejlõdõ lárvák és imágók – sorsát is, elmondhatjuk, hogy – sok kártevõvel ellentétben – a kezünkben van a kukoricabogár! Ez pedig igen komoly lehetõség – és egyben felelõsség is – minden termelõ számára!



Minden bizonnyal köztudott már, hogy az elsõ számú védekezési módszer a kártevõ ellen a vetésváltás. A 10 évvel ezelõtti években, amikor arról született döntés, hogy milyen vetésszerkezet kerüljön kialakításra, még nem jelentett gondot a kukorica önmaga utáni termesztése. Most viszont már a második évben is jelentékeny károk jelentkezhetnek egyes területeken. Éppen ezért meg kell próbálni a lehetõ legkisebb mértékûre csökkenteni a monokultúrás területek arányát; a vetésváltás ez esetben a fenntartható kukoricatermesztés egyik kulcsfontosságú mozzanatává vált. E mûvelet gyakorlatilag külön költséget nem jelent és a hatékonyságát tekintve minden más védekezési módszernél eredményesebb.



Nyilván nem minden esetben oldható meg a vetésváltás, például egy öntözõberendezés alatt tartott csemegekukorica esetében. Az ehhez hasonló esetekben a védekezésnek egyéb módszereit lehet alkalmazni.



A megelõzõ védekezés egyik eszköze, ha a nyár folyamán a peték lerakása elõtt végezzük el az imágók elleni védekezést, megakadályozva ezzel a talaj tojásokkal való „elfertõzõdését”. Az imágók elleni védekezés nem nehéz, hiszen egy igen aktív, a növény felszínén tartózkodó és abból táplálkozó kártevõrõl van szó. A legolcsóbb, kontakt hatású piretroid hatóanyagcsoportba tartozó készítményekkel is igen jó eredményeket lehet elérni. Egyetlen problémát az esetlegesen elhúzódó rajzás okozhatja, ilyenkor elõfordulhat, hogy egyetlen kezelés nem elegendõ. Ez esetben két kezeléssel vagy egy hosszabb hatástartamú, felszívódó készítménnyel végzett egyszeri permetezéssel érhetünk el megfelelõ hatást. A Födmûvelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium állásfoglalása szerint a kukorica a pollenszóródás ideje alatt virágzó kultúrának minõsül, így a méhek védelmére vonatkozó szabályokat szigorúan be kell tartani. Napközben csak méhekre nem veszélyes készítményekkel lehet védekezni. Méhkímélõ technológia esetén pedig a csillagászati naplemente elõtt 1 órával lehet megkezdeni a permetezést, miután meggyõzõdtünk róla, hogy a méhek befejezték a környéken a repülést. A kezelést 23 óráig be kell fejezni és csak méhekre mérsékelten veszélyes készítmények használhatóak. Virágzó állományban a méhekre kifejezetten veszélyes szerek nem használhatóak fel.



Légi kijuttatás esetén az eredményes védekezéshez minimum 80 l/ha permetlémennyiség szükséges.



A preventív védekezés szükségességének megállapításához az imágók számát kell megfigyelni. Az egyik módszer szerint például 25 növényen az imágókat megszámoljuk és egy növényre esõ átlagot számolunk. Természetesen, ha több növényen végezzük el a számolást, akkor pontosabb adatot kapunk, a 2 × 100 növényen elvégzett vizsgálat már igen megbízhatónak mondható. Amennyiben a kiszámított átlagos egyedszám meghaladja a 1 imágó/növény értéket, abban az esetben már indokolt a védekezés. Másik módszer a Pherocon AM sárga ragadós lapcsapda használata. Ha van olyan hét a nyár során, amikor a csapdában 30-40 imágó gyûlik össze a 7 nap alatt, akkor ez jelenti a védekezés szükségességét. Ezek az imágószámok már akkora mennyiségû lerakott tojást jelentenek, melybõl kikelõ lárvák gazdasági szintû kárt okozhatnak.








Amennyiben a következõ évben is kukorica vetését tervezzük ugyanabba a táblába, akkor minden esetben szükséges az ilyen felmérés elvégzése a nyár során. Akár tervezünk imágó elleni kezelést, akár nem. Ugyanis a következõ év tavaszán már nincs olyan módszer a kezünkben, mely alapján szakmai alapon lehetne döntést hozni a lárvák elleni védekezés szükségességérõl. (Az áttelelõ tojások tavaszi vizsgálata vagy kinevelése hosszadalmas és nem túl megbízható eredményt ad.) Ha szükséges és történik is kezelés az imágók ellen és az eredményes, akkor a jövõ évi termesztés biztonsága nagymértékben növekszik. Permetezés hiányában viszont a lárvák elleni különbözõ védekezési módszerek alkalmazása szükséges a következõ év tavaszán, nyilvánvalóan csak akkor, ha az egyedszámok meghaladták az imént említett kritikus értékeket. Amennyiben alacsonyabb ennél a bogarak száma, úgy viszonylag kis kockázat mellett védekezés nélkül is termeszthetõ önmaga után a kukorica.



A lárvák elleni védekezési módszerek többfélék lehetnek, az alkalmazott módszer kiválasztását számos szempont befolyásolja. A rovarölõszeres csávázást ott célszerû alkalmazni, ahol gyengébb a fertõzés, illetve a kártevõ felszaporodása még a kezdeti szakaszban van. Lényeges, hogy a területen az elõzõ évben ne legyen gyökérkártétel és ne legyen tömeges az imágórajzás sem. Ilyen helyzetben a rovarölõ csávázószerek használata is hatékony lehet. A csávázott vetõmag használata preventív védekezésként is alkalmazható. Ugyanis a lárvák elpusztítása késlelteti a faj felszaporodását az adott területen, amivel évekkel elodázhatjuk a teljes területen végrehajtott vetésváltás kényszerû alkalmazását. A csávázott vetõmag elõnye, hogy rendkívül könnyû és biztonságos a vele való munka. Nem ad tökéletes hatékonyságot, ezért csak egy adott, alacsonyabb fertõzöttségi szint mellett képes a kártételt a gazdasági kár szintje alá szorítani. Felhasználható készítmények: Cruiser 350 FS (tiametoxam), Gaucho 600 FS (imidakloprid); Poncho FS 600 (klotianidin), Semafor 20 ST (bifentrin).



Az eddigi hazai vizsgálatok alapján az erõsebben fertõzött területeken a folyékony vagy granulátum típusú talajfertõtlenítõ szerek használatával lehet leghatékonyabban védekezni. (Ne felejtsük el, hogy a szulfonil-urea típusú gyomirtószerek és a szerves-foszforsav-észter típusú talajfertõtlenítõ szerek együttes alkalmazása fitotoxikus tüneteket okoz a kukoricán!) A vetéssel egymenetbeni kijuttatás a lárvakelés négy–hat héttel késõbbi kezdete miatt szintén nem ad tökéletes (100%-os) hatékonyságot, de egy nagyobb arányú fertõzöttség mellett is képes a kártételt a gazdasági kár szintje alá szorítani. A drága és igen kis hatékonyságú teljes felületkezelés helyett mindenképpen a sorkezelés alkalmazása javasolt.



Tapasztalataink szerint még az új, külföldi vetõgépek mikrogranulátum- adagolói is igen pontatlanul dolgoznak, akár ± 100%(!)-os eltérések is adódhatnak a gyári adatok és a ténylegesen kijuttatott dózis között! Még a leforgatásos módszer sem igazán megbízható, itt kb. ± 20%-os eltéréseket tapasztaltunk. Legpontosabb az a módszer, amikor egy ismert vagy lemért mennyiségû talajfertõtlenítõ szerrel feltöltött géppel egy adott területet elvetünk és megfigyeljük az anyag fogyását, vagy a maradék szert visszamérjük. Érdemes erre egy kis idõt áldozni, mert egy, a szükségesnél alacsonyabb dózis súlyos dõlési károkat, a magasabb dózis pedig felesleges plusz költséget okozhat.

A lárvák ellen felhasználható készítmények: Agrofur (karbofurán), Chinufur 40 FW (karbofurán), Counter 5 G (terbufosz), Dursban 480 EC (klórpirifosz), Force 1,5 G (teflutrin), Force 10 CS (teflutrin), Furadan 10 G (karbofuran), Marshal 25 EC (karboszulfán), Pyrinex 48 EC (klórpirifosz). Ha nem megkésve, hanem idõben vetjük el a kukoricát és esetleg a fajta erõs kezdeti gyökérnövekedésû, akkor ezzel nagymértékben lehet csökkenteni a károsítás következményeit. A lárvák vetés után 4–6 héttel késõbbi megjelenésének idején már erõs gyökérzettel rendelkezõ állomány jobban viseli a kártételt. Száraz idõjárás esetén csökken a gyökerek regenerációs képessége, csapadékos viszonyok mellett komolyabb rágást is képes elviselni a kukorica megdõlés nélkül. Amennyiben a vetéssel együtt nem történik meg a védekezés, az utolsó lehetõségük a lárvák ellen a 6–8 leveles állományban elvégzett kezelés. Ennek egyik módszere a kultivátorra szerelt granulátumszóró adapterrel vagy perisztaltikus pumpával a sor mellé a talajba juttatott talajfertõtlenítõ szeres kezelés. Mivel a tõ mellé kerül a hatóanyag, ezért csak korlátozott a hatás.

Másik módszer a permetezõ szórófejjel a tõre permetezett és töltögetõ kultivátorral azonnal bedolgozott folyékony készítmény kijuttatása. Lényeges, hogy itt a sorok közé belógó és a tövekre irányított szórófejeket (Teejet 10008) használjunk, melyek a menetiránnyal párhuzamosan vannak beállítva, valamint, hogy legalább 400 l/ha lémennyiséggel dolgozzunk. Ha sikerül a lárvakelés idõpontjában, precízen elvégezni a kezelést, akkor igen jó eredményre számíthatunk.



A kelés hozzávetõleges idejét effektív hõösszeg számítással határozhatjuk meg. Április 1-je után elkezdve, ha a 12,7 °C feletti értékekbõl számított hõösszeg eléri a 150–160 °C-ot (irodalmi adatok 176,5 °C-ot adnak meg), akkor számíthatunk a kelés – és egyben a gyökérkárosítás – megkezdõdésére is. A kártételt kezdetben a gyökerek belsejében rágott járatok kialakulása jelzi. Ezek megfigyelése is támpontot adhat, ekkor azonban már azonnali beavatkozás szükséges.



Ha sikerült megvédenünk az állományt a dõléssel járó kártételtõl, akkor a legveszélyesebb idõszakon már túl vagyunk. A gyökérkárosítás július közepéig teljesen befejezõdik, tehát a legutolsó lárvák még eddig jelen lehetnek. Kb. június végétõl már megjelenhetnek az elsõ imágók, melyek további károsítást okozhatnak a kukoricán. Kezdetben levélhámozás jelentkezik, a virágzás megkezdésekor elõször a címeren, késõbb a bibeszálakon károsít. Ez utóbbi jelenti a legnagyobb veszélyt, mert magas egyedszámok esetén olyan mértékû lehet a bajusz lerágása, mely komoly termékenyülési problémákhoz vezethet. Ez a hibrid- és csemegekukorica esetén 0,5–1 imágó/növény, a takarmánykukorica esetében pedig 3–5 imágó/növény egyedsûrûség mellett várható. Ha ezt eléri vagy meghaladja a bogarak száma, akkor az idei termés védelmében az állománykezelés indokolttá válik.



Az imágók jelenléte június végétõl egészen októberig tart, ezen belül a rajzáscsúcs száraz, meleg nyarakon július végén, hûvösebb idõben augusztus elsõ felében jelentkezik. A permetezések elvégzésére is ezekben az idõszakokban lehet szükség. Mivel a bogarak vándorlási hajlamot mutatnak, ezért az imágók elleni védekezés végrehajtása térségi összefogással lényegesen hatékonyabb.



A nõstények a petéiket zömmel a kukoricaföld talajába helyezik, de ha elvirágzott már a kukorica és megkezdõdik a bogarak egy részének az elvándorlása, akkor más kultúrákban is megtörténhet a tojásrakás. Ez azonban csak kismértékû, jelentõs problémát eddig sehol sem okozott.



A hatályos növényvédelmi szabályozás szerint: „A lárvával fertõzött területet zárlat alá kell helyezni, azon a következõ évben kukoricát termelni tilos.” A növényvédelmi hatóság ennek értelmében tehát elrendelheti a kötelezõ vetésváltást, ilyen helyzetben ennek elvégzése alapvetõen a termelõ érdeke is. Sokszor felmerülõ kérdés, melyet fontos tudni, hogy a lárvák a talajban vándorolni, a szomszédos tábla kukoricáit megkeresni nem képesek. Maximum 1-2 sorköznyi távolságot tudnak megtenni, de ha nem találnak kukoricagyökeret, akkor a talajban elpusztulnak.



Összefoglalásképpen elmondható, hogy kis kártételi veszélyhelyzetben vagy megelõzésképpen lárvák elleni védekezésre  elégséges lehet a csávázott vetõmag használata. Nagyobb veszély, ill. fertõzés esetén a talajfertõtlenítõ szerek használata indokolt. Erõs rajzás, több éves monokultúrás termesztés igen komoly kockázati tényezõnek számít, ezért ebben az esetben mindenképpen a vetésváltás alkalmazása javasolható! Az imágók elleni nyári védekezésekkel megakadályozható a tömeges tojásrakás, így megelõzhetõ a kártétel.



A kukoricabogárral, mégha nem igazán kellemes is, de meg kell tanulnunk együtt élni és az ellene való védekezés már most része a kukorica integrált növényvédelmi technológiájának. Ne feledjük: azzal, hogy eldönthetjük tavasszal, milyen növényt vetünk az elõzõ évi kukoricatábla talajába, a kikelõ lárvák ezreinek a sorsát határozzuk meg, a kártevõ tehát a kezünkben van…