A technológiafejlesztés lehetõségei a korai burgonyatermesztésben

Ezt alapvetõen két tényezõ motiválja; az egyik a külföldi fajtákra alapozott vetõburgonya-termesztésünk kezdõdõ összeomlása elõbb a baktériumos barnarothadás miatt, jelenleg pedig a virúsfogékony fajták relatíve  magas virúsfertõzöttsége csökkenti a szaporítási kedvet és növeli a kockázatot. A másik tényezõ az EU-csatlakozás után kialakuló új piaci helyzet.

Újabb külföldi értékesítési lehetõségeink elõreláthatólag a korai (sárgahéjú) burgonya piacon lesznek – elsõsorban a tõlünk északabbra lévõ országokban (Ausztria, Németország, Belgium, Csehország, Szlovákia, Lengyelország stb.) –, ha a minõségi – piaci igényeknek versenyképes áron, a megfelelõ idõben és helyen meg tudunk felelni. A korai burgonya területe  6–8 ezer ha, amelybõl az átmeneti fóliatakarás mellett folyó korai termesztés és a hajtatás kb. 700 hektáron folyik. Úgy tûnik, hogy az átmeneti fátyolfóliás termesztést célszerû növelni, mivel közvetlenül a fóliasátras korai burgonya után szedhetõ, amikor az árak még magasak, valamint ennek a területe szabadföldön kisebb ráfordítással, egyszerûbben és gyorsabban növelhetõ, mint a zárt termesztõ berendezésû (fóliasátras) korai burgonya területe.

1. Ökológiai adottságaink



Magyarországon a burgonya számára az optimálisnál magasabb hõmérséklet, a csapadék kis mennyisége és kedvezõtlen eloszlása (egyre gyakoribb nyári aszály) mellett elsõsorban a korai és vírusrezisztens fajták szaporítása és termesztése lehet versenyképes és eredményes. A rövid tenyészidejû (korai) fajták termesztésekor a tenyészidõ nagyobb része esik a hûvösebb, jobb vízellátású tavaszi idõszakra. A vírusrezisztencia pedig azért fontos, mert a hazai klímánkon elõforduló nagy vírusvektor (levéltetû) egyedszám a vírusfogékony fajták gyors leromlását okozza. Rezisztens fajta használatával biztonságos fajtafenntartás és – a szaporítási lépcsõk növelhetõsége miatt – lényegesen olcsóbb és jobb minõségû, biztonságos vetõburgonya-elõállítás válik lehetõvé, amellyel akár 50%-kal is csökkenthetõ lenne a vetõburgonya ára és ezen keresztül az étkezési burgonya termelési költsége és önköltsége is.

A legjobb minõségû burgonya a hagyományos – homoktalajú – burgonyatermesztõ körzetekben termelhetõ, ezért törekedni kell – harmonikus tápanyag- és vízellátás mellett – ezeken a burgonya számára kedvezõ, könnyen felmelegedõ, laza szerkezetû humuszos homoktalajo-kon – elsõsorban a korai – a burgonya-elõállítás növelésére.

2. A biológiai alapok fejlesztésének lehetõsége – új fajtajelölt



A fajták megválasztásánál elsõsorban az igen korai – kori fajtákat részesítsük elõnyben. Magyarországon a Nemzeti Fajtajegyzékben 2003-ban 54 fajta szerepelt, amelybõl 19 igen korai és korai érésû, ezen belül 15 fajta asztali, 1 hasábburgonya (pommes-frites), 2 chips, 1 pürépehely élelmiszer-ipari feldolgozásra alkalmas. Egy korai fajtánál a gumó-növekedés mértéke folyamatosan gyorsul, míg a lombozaté visszafogott marad. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen fajtánál a levelek által megtermelt szervesanyag nagyobb része a gumóba vándorol. Korai fajtánál a lombozat maximális kifejlõdésének ideje korábbra esik, de a levelek életciklusukat is korábban fejezik be. Az úgynevezett „Harvest index” – a termés (gumó) szárazanyag-tartalma osztva az összes megtermelt szárazanyag mennyiségével – korai fajtánál magasabb.



A további eredményes és versenyképes termesztés feltétele – a biológiai alapok oldaláról – a vírusrezisztens – elsõsorban korai – magyar fajták nemesítésének elõtérbe helyezése, szaporításának és termesztésének fokozatos növelése. Szaporításuk a magyar ökológiai adottságok mellett is biztonságos és az I. fokú vetõgumó lényegesen olcsóbbá válhat, amely versenyképes vetõ- és étkezési (primõr és korai) burgonya termesztést tesz lehetõvé – a termesztési kockázat lényeges csökkenése mellett. Ilyen új korai piacos, sárgahéjú fajtajelölt a Pannónia, amely várhatóan 2005-ben kap állami elismerést és új lehetõségeket kínál a korai burgonyatermesztés eredményének növelésére. Az eddigieknél bõtermõbb, igen jó ízû, „B” fõzési típusú fajta vírusrezisztens, így a súlyos leromlást okozó PLRV (Levélsodró vírus) és a PVY (Y vírus) sem betegíti meg. Gumója a sugárgombás varasodásra is nagyfokú rezisztenciát mutat, valamint a burgonyarákkal (Synchytrium endobioticum D1) szemben szintén rezisztens.

3. Agrotechnika fejlesztésének lehetõségei



Legfontosabb termesztési szempontok

• A 4 éves vetésforgó szabályainak szigorú betartása

• Harmonikus tápanyagellátás – az új környezetkímélõ és gazdaságos trágyázási rendszer alkalmazásával

• Öntözéses étkezési burgonyatermesztés kialakítása

• Elsõsorban a baktériumos betegségek megelõzése, visszaszorítása érdekében farmhigiénia alkalmazása

• A gépesítés, tárolás és csomagolás folyamatos fejlesztése, korszerûsítése

3/1 Elõhajtatás, gyökereztetés fejlesztése



Optimális fejlettségû, erõs, zömök fénycsíra eléréséhez megfelelõ hõmérséklet (16–18 °C ), fény és magas páratartalom szükséges. Ilyen feltételek között 4–5 hét alatt elérhetjük a kívánatos csírázási állapotot. Csíráztatásra legalkalmasabbak az üvegházak, de alkalmasak a fóliasátrak is és minden olyan helyiség, ahol a kívánatos hõmérsékletet és szórt fényt biztosítani lehet. Lehet rekeszekben (M 10), vagy zsákokban is csíráztatni. Az ültetés elõtti csírapattintás is elõnyös és gyorsabb kelést tesz lehetõvé, ez fõként nyári termesztésnél javasolható. A gumók csíráztatását, edzetését mesterséges fénnyel is végezhetjük. A legjobbak az energiatakarékos kompakt fénycsövek. Az elõgyökereztetési technológiát továbbfejlesztettük, amellyel rugalmasan alkalmazkodni lehet az optimális ültetési idõhöz A ládában lévõ burgonya gyökereztetése  – tõzeggel való betakarása, beöntözése – a hõmérséklet lecsökkentése (5–6 °C-ra) mellett 10–14 nap alatt elvégezhetõ. Ez további 7–10 nap elõnyt jelent szedéskor. Az elõhajtatott (gyökereztetett) vetõburgonya az ültetés után gyors kezdeti fejlõdést és korai állományzáródást és korábbi szedést biztosít, továbbá korábban – már március közepétõl – kiültethetjük a szántóföldre, mivel hidegebb talajban (4–5 °C) is folytatódik a gyökérfejlõdés.

3/2 A vetõgumó csávázása



A vetõgumót a tárolás folyamán és a kiültetés után több kórokozó – fõként a fuzáriumos száraz rothadás (Fusarium sp.) és burgonyahimlõ (Rhizoctonia solani) – károsíthatja. A gumóbetegségek legnagyobb hányadát a fuzáriumos betegségek  okozzák, amelyek sérülések, sebek helyén hatolnak be a gumóba, és elõidézik a gumók száraz rothadását. A fertõzött vetõgumónál csírázási, kelési problémát okoz. A másik jelentõs gumókárosító gombabetegség, a burgonyahimlõ a kiültetett burgonyánál okozhat csírarothadást, késõbb hajtásrothadást. A fertõzés a gumóra is ráterjedhet és fekete színû szaporító képletek (szkleróciumok), „himlõ” jelennek meg a gumó héján. Ez a primõr (korai) burgonya termesztésében minõségromlást okoz. A hideg, nyirkos talaj, a vetésforgó be nem tartása, rossz agrotechnikai eljárások alkalmazása mind a betegség felerõsítését, illetve kialakulását idézik elõ.

Egyik védekezési lehetõség – az egészséges vetõgumó-használat mellett – az említett gombabetegségek ellen a gumócsávázás, amelyre több csávázószer is rendelkezésre áll, pl. Agrocit, Topsin-M 70 WP, Witavax 2000, Prestige.

3/3 A vetõgumó-darabolás alkalmazása



Az optimálisnál (28–40 mm) nagyobb méretû vetõgumók közül az 50-60 mm-es 2 részre, a 60–80 mm-es 4 részre darabolása mindenképpen elõnyös és költségcsökkentõ. A vírusok és baktériumok átvitele – nem megfelelõ fertõtlenítés esetén – problémát jelenthet, ezért célszerû speciális darabológéppel végezni a mûveletet, amely minden vágás után fertõtleníti a darabolókést. A darabolás serkenti a csírázást, így a darabolás után az egyébként nem csírázó „alvó” rügyek csírázása is megindul, ami szintén elõnyös. A darabolást az elõhajtatás elõtt kell elvégezni.

Állománysûrûség kérdése



Az állománysûrûség nagymértékben kihat a betakarított termés méreteloszlására és minõségére (a gumótorzulások, ikernövekedés, üregesség kialakulására is hatással van). Az 1 m2-re esõ fõhajtások száma függ a termesztési céltól, a vetõgumó méretétõl és a fajtától is, amelyet – mindezek figyelembevételével – az ültetéskor helyesen beállított tõtávolsággal alakíthatunk ki. A gumótermés méreteloszlását befolyásoló két legfontosabb tényezõ a tõtávolság és a vetõgumó mérete. Ha nagyméretû gumót kívánunk termelni, akkor 28/40 mm-es, kisméretû vetõgumót kell ültetni, vagy a nagyobb méretû gumót darabolni kell. A gumódarabolás korai termesztésnél elõnyös és alkalmazásával jelentõsen csökkenthetõ a vetõgumóköltség. Korai burgonya termesztésénél korán és nagy gumóméret elérése a cél, ilyenkor 1 m2-en 15–19 hajtás szükséges. Az intervallumon belül a fajtatulajdonságok és a tápanyag- és vízellátás függvényében határozzuk meg az optimális hajtásszámot. A termés a kisebb állománysûrûség (nagyobb tenyészterület) miatt korábban éri el a kívánt méretet, nagyobb és kiegyenlítettebb lesz. Korai – korai hasábburgonya-termesztéshez is a kisebb (28–40 mm-es) vetõgumóméretet célszerû használni (táblázat).



Ahhoz, hogy pontosan meg tudjuk határozni, hogy egy adott fajta adott méretû  vetõgumójából mennyi gumó kell egy hektárra – az optimális állománysûrûséghez (fõhajtás/ha) – és hogy milyen tõtávolságot állítsunk be, tudnunk kell, hogy mennyi fõhajtásra számíthatunk gumónként. Ezt az elõhajtatott vetõgumónál pontosan látjuk, de általában – mérettõl és fajtától függõen – 2–6 közötti. Ez alapján a kiszámított gumószámot megszorozva 1 gumó tömegével kg-ban megkapjuk a hektáronkénti vetõgumó-szükségletet kg-ban, valamint a gumószám függvényében kiszámítható a szükséges tõtávolság is.

3/4 Tápanyag és vízellátás fejlesztése



Csak harmonikus tápanyag- és vízellátás mellett lehet eredményes a korai burgonyatermesztés. A tápanyagok pontos mennyiségét talajvizsgálatokkal kell megállapítani, amelyhez a jövõben rendelkezésre áll az „Új környezetkímélõ trágyázási szaktanácsadási rendszer”, amelyet Csathó Péter MTA TAKI konzorciumvezetõ irányításával a korai burgonyára is kidolgoztunk. Nagy jelentõsége van az istállótrágyázásnak, amelynek adagja 50–100 t/ha közötti és a zöldtrágyák (pl. olajretek) szélesebb körû alkalmazásának. A korai szabadföldi burgonyatrágyázáshoz általában azokat a mûtrágyákat használjuk, amelyeket a szántóföldi növények termesztéséhez, de hajtatásban és takarásos termesztésben – ahol a termesztés valamivel nagyobb költségeket is elvisel – fejtrágyaként számításba jöhetnek a gyorsan felvehetõ komplex mûtrágyák is (Ferticare, Kemira-komplexek stb.). A káliumtrágyák közül elsõsorban a szulfát típusúak jöhetnek számításba (pl. Káliumszulfát, Patentkáli), tekintettel arra, hogy a burgonya klórérzékeny. Magnéziumtrágyázásra nagyon eredményesnek bizonyul a keserûsóval történõ lombtrágyázás, ami jól keverhetõ a burgonyánál alkalmazott növényvédõ szerekkel. A burgonya hatékonyan hasznosítja a lombtrágyákat, erre új lehetõségként több éve szabadföldi kísérleti kipróbálás alatt van több termésnövelõ hatású algakivonatos készítmény, amely Ördög Vince NYME egyetemi tanár fejlesztése.



A korai burgonya – rövidebb tenyészideje miatt –  a tenyészidõben kevesebb vizet igényel. Kedvezõ a vízellátása szempontjából, hogy tenyészidejének nagyobb része esik a jobb csapadékellátottságú és mérsékelten meleg tavaszi–nyár eleji idõszakra. Ettõl függetlenül az öntözésnek kiemelkedõ jelentõsége van mind a mennyiség, mind a gumóminõség szempontjából. A korai burgonya öntözésére a kisebb táblákon a legjobb módszer a mikroszórófejes öntözés. Ezzel a táblába telepített rendszerrel szükség szerint – aszályban akár naponta elvégezhetõ a kis vízadagú öntözés. Egy aszályos idõszakban (pl. ilyen volt 2003. május–július közepe) azt jelenti, hogy homoktalajokon 1-2 naponként 6–15 mm vizet kell kiöntözni.



A korai burgonya gyomszabályozása a többszöri kapás töltögetés mechanikai gyomirtó hatása és  a rövidebb tenyészidõ miatt kisebb problémát jelent, állományvédelme pedig – szintén a rövidebb tenyészidõ, korábbi betakarítás miatt – kevesebb permetezéssel megoldható.

3/5 A korai termesztési mód – átmeneti fátyolfólia-takarásos szabadföldi termesztés – alkalmazása








A mûanyag fátyol használata – ültetéstõl kitakarásig – hidegben a hõt visszatartja, melegben viszont jól átszellõzik, amely különösen lényeges a takarás utolsó idõszakában a fokozódó napi felmelegedés miatt. Erre a lehetõségre elsõként Magyarországon Gólya Elek, a Kecskeméti fõiskola tanára hívta fel a figyelmet. A mûanyag fátyol is jól megvédi a növényeket az elõforduló talaj menti fagyoktól is –4 °C-ig. A mûanyag fátyolt – átlagos idõjárásnál – április 20-a körül kell leszedni. A takarás ideje alatt, majd ezt követõen a szedésig – igény szerint – öntözés szükséges, amelyre a legjobb a mikroszórófejes öntözési mód. A mûanyag fátyol használata esetén a burgonya igen kedvezõ mikroklímában fejlõdik, így mintegy 2 hetes elõny tapasztalható a takarás nélkülihez viszonyítva. A szedést – elõhajtatott és gyökereztetett vetõgumó használata esetén – május végétõl lehet kezdeni. Várható termés 20–25 t/ha.

Javaslatok a burgonyatermesztõknek

• A eredményes és biztonságos magyar burgonyatermesztés (õszi felszedésû és tárolt is!) a jövõben csak a versenyképes és vírusrezisztens újabb magyar fajták szélesebb körû alkalmazásával valósítható meg, amellyel lényegesen csökkenthetõ a burgonya önköltsége és ezáltal javul a versenyképesség, jövedelmezõség.

• Az elkövetkezendõ idõkben a várhatóan biztosabb piaci lehetõségeket kínáló korai burgonya termesztésébe a hagyományos primõr és korai termesztõ körzeteken (Csongrád, Bács-Kiskun és Pest megye) kívül az ehhez jó talajadottságokkal rendelkezõ Nyírség és Somogy is bekapcsolódhat, elsõsorban a nyári (június-július–augusztus) korai burgonyával (1. kép). A koptatott, feldolgozott korai burgonya termesztése más – kötöttebb talajú – térségekben is lehetséges.

• A szabadföldön a koraiság – alkalmas vírusrezisztens korai fajta (pl. Pannónia), az elõhajtatás és gyökereztetés alkalmazása mellett – az átmeneti fátyolfólia-takarással fokozható legeredményesebben (2. és 3. kép).

• A termelõ szakmai ismereteinek folyamatos növelése, profi szaktanácsadók igénybevétele mellett törekedjen a termõhelyhez, a termelési célhoz és a termelési színvonalhoz alkalmazkodó fajtaspecifikus agrotechnika szakmailag legjobb végrehajtására!

Ennek teljesülése esetén bízhatunk abban, hogy hazai szükségletünket továbbra is hazai elõállítású burgonyával tudjuk kielégíteni, sõt korai burgonyával megjelenhetünk a külpiacokon is és a burgonyatermesztés továbbra is sok magyar termelõ megélhetését, fejlõdését segítheti.