Termesztési és hasznosítási vizsgálatok a pattogatnivaló kukoricával

A termés legnagyobb részét hõkezelés után, natúr vagy ízesített változatokban, csemegeként fogyasztjuk. Lisztté õrölve újabban a különleges minõségû pékárukban is megjelenik. Közkedveltségét ízletességének és kedvezõ étrendi hatásának köszönheti. Termesztéstechnológiájáról, beltartalmi összetételérõl kevés hazai kutatási eredmény és vizsgálat áll rendelkezésünkre. A legtöbb pattogatnivaló kukoricát az USA-ban és Mexikóban termesztik, Európában Románia és hazánk számítanak jelentõsebb termelõnek. A világszerte, így nálunk is közismert elnevezése (popcorn) a hõkezelés során képzõdõ hangjelenségre utal.



A hazai köztermesztésben korábban a szabadelvirágzású magyar fajtákat a szemtermés alakja szerint rizsszemû és egérfogú csoportba sorolták. Mindegyik csoportban a legkülönbözõbb szemszínû (fehér, sárga, kék, piros) tájfajták voltak. A XX. század ’60-as éveiben jelentek meg elõször az amerikai nemesítésû popcornhibridek. A hibridek elõretörése mind a mai napig tart, közöttük is elõtérbe kerültek az USA-fajták. A mai hibridek szemtermésének alakja csepp vagy gömbölyded, színük a sárga különbözõ árnyalata (a képen).

A mosonmagyaróvári karon az alternatív növényekkel folytatott kísérletek keretében 2002-tõl vizsgálatokat kezdtünk a pattogatnivaló kukoricával.



 Célkitûzéseink között szerepelt:



• növekedési, fejlõdési sajátosságok megfigyelése,

• termesztéstechnológiai ismeretek bõvítése,

• beltartalmi vizsgálatok,

• terméselemek mérése,

• térfogatváltozás meghatározása pattogtatás után,

• a vizsgálatok alapján javaslatok a termésfelhasználás bõvítésére.

A két éven keresztül (2000 és 2001) végzett elõkísérletek kimutatták, hogy a pattogatnivaló kukorica ökológiai igénye (nagyobb és kiegyenlítettebb vízigényét kivéve) nagyon hasonló a takarmánykukoricáéhoz. Vizsgálódási kedvünket növelte, hogy a termés mindkét évben jó áron volt értékesíthetõ. Ezekután 2002–2003-ban szabatos kísérletet is beállítottunk. 2002-ben a „Poppy” fajtát, 2003-ban a Poppy mellett további két fajtát is vizsgáltunk, melyeket jelen cikkünkben „01” és „02” jelzéssel szerepeltetünk.








A kísérleteket mindkét évben csernozjom réti jellegû, meszes, Duna-öntés talajon végeztük, melynek fõbb jellemzõi: pHH2O = 7,79–7,87; pHKCl = 7,12–7,14; KA = 49–52; humusz = 3,2–3,5%; CaCO3 = 19–22%; összes N = 0,22–0,28%; AL-oldható P2O5 = 193–242 mg/kg; AL-olható K2O = 68–87 mg/kg. A két év csapadék- és hõmérsékletadatait az 1. táblázatban foglaltuk össze. A kavicságy feletti termõréteg vastagsága 70–85 cm. A kísérletek egytényezõsek, véletlen elrendezésûek, 4 ismétlésesek voltak, nettó parcellaméretük 60 m2. Az elõvetemény mindkét évben az ÖKO-10 õszi búza volt. Az alap- és starter trágyázás adagjai: N68P150K80.



A talajmûvelést a kukorica alá, hagyományosnak tekinthetõ módon végeztük:



• tarlóhántás + hengerezés tárcsával + gyûrûshengerrel,

• tarlóápolás + hengerezés tárcsával + simahengerrel,

• alapmûvelés nehéztárcsával,

• tavasszal simítózás, vetõágy-elõkészítés kombinátorral.

A vetés fõbb adatai:

• A vetés ideje: május 2. (2002), április 26. (2003),

• A vetés módja: gépi-szemenkénti Wintersteiger parcella-vetõgéppel,

• Sortáv/tõtáv/vetésmélység: 75 cm/20 cm/4 cm,

• Vetészárás: simahengerrel.



Ápolási munkák:



• gyomszabályozás 4-6 leveles állapotban (Tropazin-fulltime), és egyszeri sorköz-kultivátorozás,

• egyszeri permetezés a hímvirágzás kezdetén (Bancol),

• kézi tõszámbeállítás 5,5 db/m2 növényre.



Egyéb kísérleti körülmények:



• a vetõmag minden esetben csávázott volt,

• a szomszédos területen takarmánykukorica fajta-összehasonlító kísérlet volt,

• a betakarítás kézi erõvel történt, 2002-ban 22%, 2003-ban 18% átlagos szemnedvesség-tartalomnál.

A 2003. évi fenológiai megfigyelések eredményeit a 2. táblázatban foglaltuk össze.








A két év megfigyeléseibõl levonható következtetések



• A rendkívül aszályos és forró tenyészidõ mindkét évben csökkentette a többcsövûségre való hajlamot, nagymértékben növelte a meddõ tövek arányát,

• a nagyarányú kukoricamoly-kártétel részben növényvédelmi hiányosság következménye, részben valószínûsíti, hogy a kártevõ szívesebben települ be a pattogatnivaló kukoricába, mint bármelyik takarmánykukoricába (a szomszédos fajta-összehasonlító kísérletben 1% alatti volt a fertõzés),

• a szomszédos fajta-összehasonlító kísérlet alapján az általunk vizsgált pattogatnivaló kukoricák a FAO 400-as éréscsoportba sorolhatók,

• ugyancsak a szomszédos takarmánykukorica-fajtákkal összehasonlítva a pattogatnivaló fajták elõbb mutatják a vízhiány jeleit („furulyázás”, alsó levelek leszáradása),

• az úgynevezett fekete réteg (black layer – a biológiai érés jele) kialakulását követõen lassúbb vízleadásra lehet számítani, mint pl.: a FAO 400-as lófogú takarmánykukoricáknál, ami a sajátságos szemfelépítésbõl adódhat,

• a pattogatnivaló kukorica mindenütt „általános kukorica termesztéstechnológiával” termeszthetõ, ahol a takarmánykukorica 6 t/ha-nál nagyobb termést ad,

• aszályos években (mint 2002–2003) legalább 1-2-szeri termésstabilizáló öntözés indokolt a hímvirágzás és a tejesérés idõszakában,

• jó természetes és mesterséges termõhelyi körülmények között (jó víz- és tápanyagellátás, mérsékelt állománysûrûség) jelentõs a többcsövûségre való hajlam,

• mostoha körülmények hatására nõ a meddõ tövek aránya, drasztikusan csökken a csõméret (lásd a 2. táblázat adatait).

A 2002–2003. évi terméseredmények és értékelésük








A 2002. évben a Poppy fajtával elért szemtermés mennyisége, 13,5%-os víztartalomra számítva (a szomszédos 30 fajtás takarmánykukorica-kísérlet fõ-átlaga 6,11 t/ha volt):

A 2003. évi szemtermés 13,5%-os nedvességtartalomra számítva (a szomszédos 40 fajtás takarmánykukorica-kísérletben szereplõ 11 db FAO 400-as hibrid termésátlaga 4,37 t/ha volt):

A szemtermés mennyiségi értékelése



• A két száraz évben a takarmánykukorica hibridekhez viszonyítva a pattogatnivaló fajták relatív termése 59,5–82,4%,

• a 2003. évi hozamok alapján a Poppy termõképessége a legjobb, leginkább megközelítette a FAO 400-as takarmánykukorica hibridek átlagát a 82,4%-os teljesítménnyel.

A terméselemzések értékelése



A föld feletti részek egymáshoz viszonyított arányát ismétlésenként 5-5 db átlagos, egycsövû tövön vizsgáltuk. Az 5–7 cm-es tarló hagyásával levágott tövekrõl a csöveket leszedtük, a szemeket lemorzsoltuk, mértük, majd súlyállandóságig szárítottuk és ismét megmértük. Az adatokból megállapítható, hogy:



• a fajták között a terméselemek között lényeges különbség nincs,

• a Poppy fajtánál az évjárat hatására a csutkahányad változása jelentõs,

• a fajták átlagában megállapítható, hogy a pattogatnivaló kukorica M%-a jobb, mint a takarmánykukorica hibrideknél, a HI (harvest index) érték viszont rosszabb (takarmánykukorica hibrideknél a 0,4-es HI többnyire minimális követelmény).

A fajták ezerszemtömegét, térfogattömegét 20 db átlagos csõtermésrõl morzsolt szemek mérésével határoztuk meg, úgy, hogy minden csõrõl külön gyûjtöttük a csúcsi, a középsõ, és az alapi szemeket. Vizsgálataink alapján megállapítható, hogy:



• a csõ csúcsától az alapi irányba egyenletesen nõ a szemek tömege,

• az átlagos ezerszem-tömeget a középsõ harmadon lévõ szemek képviselik.

A 250 cm3-es szabványos hektoliter tömegmérõvel meghatározott Hl-tömeg fajtánként:



01:   84,8 kg

02:   83,1 kg

Poppy (2002):  83,7 kg

Poppy (2003): 84,1 kg.

A mintacsövekrõl lemorzsolt és „frakcionált” szemtermés térfogatát mérõhengerben mértük, majd az átlagos és a „frakcionált” ezerszemeket kipattogtattuk és ismét megmértük a térfogatot. Ezt követõen kiszámítottuk az ún. „pattogtatási index”-et egyrészt térfogatarányosan, másrészt az OMMI-módszer szerint (100 g szemtermésbõl literben számolt térfogat). Az eredményeket a 3. táblázatban foglaltuk össze. A pattogatatás elõtt a fajták és a frakcióik szemtermése hasonló víztartalmú volt. Az ingadozás mértéke: 13,4–13,7% közötti. A hõkezelés után megszámoltuk a ki nem pattogott szemeket, számukat és a relatív értékeket a 4. táblázat mutatja.

A szemtermés fajtánkénti térfogatával, a pattogtatás hatásával kapcsolatos eredményekbõl levonható következtetések:



• a szemek mérete nagymértékben változik a csutkán való elhelyezkedés szerint, mindegyik fajtánál az alapi szemek a legnagyobbak, kivételt képez a Poppy 2002-ben mért adata (3. tábl., 3., 4. oszlop),

• a hõkezelés utáni térfogat-növekedés követi mindegyik fajtánál az eredeti szemméret-különbségeket (3. tábl., 5.,6. oszlop),

• a pattogatatási hiba (4. tábl.) mértéke a csúcsi szemektõl folyamatosan nõ, ellentétesen változik a szemméret-növekedéssel (3. tábl., 3. oszlopa), a jó minõséget jelzõ adatokat az irodalomban nem találtunk.

A föld feletti részek beltartalmát is vizsgáltuk a Poppy fajtánál. Az általános értékeket összevetettük a lófogú kukorica MSZ 6830-66 szerinti adataival. A pattogatnivaló kukorica szára beltartalmát tekintve szinte azonos a jó minõségû lófogú kukoricáéval, ezért erre vonatkozóan nem közlünk adatokat.

A beltartalmi adatok alapján megállapítható, hogy:

• a pattogatnivaló kukorica nyersfehérje-tartalma 35–38%-kal több, mint a jó minõségû lófogú kukoricáé,

• a kedvezõ aminosav-összetétel növeli a fehérje biológiai értékét,

• a nagyobb mennyiségû nyers rost, a kevesebb N-mentes kivonható anyag- és a mérsékelt energiatartalom jó étrendi hatást biztosítanak (5. táblázat).

A kedvezõ beltartalom, a jó étrendi hatás alapján megvizsgáltuk, hogy bizonyos arányban a búzaliszthez keverve milyen minõségû kenyér készülhet. Az ún. „próbacipó”-készítéshez szabványos laboratóriumi malmot, kemencét, valorigráfot stb. használtunk. A pattogatnivaló kukorica lisztjét 5–10–20–50%-ban kevertük a búzaliszthez. A 6. táblázatban az 5 : 95, 10 : 90 arányú keverésbõl származó eredményeket tüntettük fel, mert ilyen arányok mellett a valorigráfos vizsgálat, a próbacipó méretei, a kenyér ízletessége igazolták a pattogatnivaló kukorica lisztjének felhasználhatóságát. A 20–50%-os keveréknél nagymértékben nõtt a VE, csökkent a próbacipó térfogata.

Felhasznált irodalom:

Dániel, L. (1978): A csemege és a pattogatnivaló kukorica termesztése.

Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

Fehér, B. (2001): Pattogatnivaló kukorica termesztése.

Zöldség- és gyümölcstermesztés 5. 4. 12 p.

Késmárki, I.–Nagy, S.–Petróczki, F. (2004): Vizsgálatok a pattogatnivaló kukoricával (Zea mays conv. microsperma Koern). XLVI. Georgikon Napok. Új kihívások, új lehetõségek a mezõgazdaságban, Keszthely. Szakmai kiadvány.

ISBN 963 9096 962., MSZ 6830-66

Nagy, S. (2004): Terméselemzési vizsgálatok pattogatnivaló kukoricával.

Szakdolgozat, NYME-MÉKOMMI (2001):

Nemzeti Fajtajegyzék.

OMMI kiadvány, Budapest