A növendéknyulak takarmányfogyasztásának korlátozása

A súlygyarapodásra történõ szelekció során általában azokat az egyedeket választják ki, amelyek ezt a korlátot valamelyest átlépik. Emiatt a gyakorlatban a napi takarmányadag 5–10%-os korlátozása mellett is hasonló súlygyarapodást érhetnek el a nyulak, mint az ad libitum takarmányozott társaik. A többletmunka és odafigyelés eredménye a tápfelhasználás kismértékû csökkentése. A fogyasztás korlátozásának azonban fontosabb szerepe is lehet.



A nyulak 18–19 napos korukban kezdenek szilárd takarmányt fogyasztani. Ezt követõen a felvett takarmány mennyisége folyamatosan emelkedik. Különösen korai elválasztásnál, a tej helyett ugrásszerûen több tápot esznek meg. Ez épp abban az idõszakban történik, amikor az emésztõrendszer még nem alakult át teljesen a szilárd takarmány emésztésére. Ebben az idõszakban a gyomor pH-ja 5–6-ról 1,8–2,1-re esik le, a tejjel szemben a szilárd takarmány emésztéséhez szükséges enzimek termelõdése megemelkedik, a vakbélflóra és a cékotrófia kialakul. Ekkor a szükségesnél nagyobb mennyiségû takarmány felvétele, különösen akkor, ha a keményítõ tartalma is magasabb a kívánatosnál, hátrányos lehet: emésztõrendszeri problémák, hasmenés léphet fel, ami végeredményben az elhullás megemelkedéséhez vezet.



E problémák megelõzésének egyik módja a fiatal nyulak visszafogottabb takarmányozása lehet. A nyulak rövid ideig tartó takarmánykorlátozása az emberek fogyókúrájához hasonlítható. Addig, amíg ügyelnek a táplálkozásra, látványos eredmények érhetõk el. Attól a pillanattól kezdve, hogy a fogyókúrát befejezik, nem csak a korábban leadott kilókat, hanem még ennél nagyobb súlyt is felvesznek. Több kísérlet eredménye bizonyítja, hogy a választás után korlátozottan takarmányozott nyulakban kedvezõen változtak az emésztésélettani paraméterek. Amint a 1. táblázat adatai mutatják, 20 napig tartó korlátozás esetén – a napi tápadagtól függõen – csökkent a súlygyarapodás és 80–60%-os visszafogás esetén látványosan mérséklõdött az elhullás is.



A korlátozás abbahagyását követõen, több más szerzõ eredményével megegyezõen, a növekedésben jelentõs kompenzálást figyeltek meg, ami a takarmányértékesítést is nagyon kedvezõen befolyásolta. Az elhullás viszont egy kissé megemelkedett (1. táblázat).

Az egész hizlalási idõszakra vetítve a súlygyarapodás kissé csökkent, hasonló mértékben javult a takarmányértékesítés, 80 és 70%-os korlátozás esetén 4–5%-kal csökkent a vágósúly és kisebb lett a mortalitás (1. táblázat).



Egy másik kísérletben a választás után két vagy három hétig 70%-ra korlátozták a takarmányfogyasztást, majd a hizlalás befejezéséig ad libitum takarmányozták a nyulakat.



A 2. táblázatban összefoglalt eredményekbõl látható, hogy az egy héttel tovább tartó korlátozás már csak kismértékben rontotta a növekedést. A 76 napos testsúly 5, illetve 6%-kal csökkent, a takarmányértékesítés pedig csak a 3 hétig tartó korlátozás esetén javult. A vágási kitermelés kissé csökkent, de a karkaszon belül nõtt a hátulsó rész (a combok) aránya, és számottevõen csökkent a zsírdepó (vese és vállövi zsír) mennyisége.








Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy a választás után néhány hétig tartó takarmánykorlátozás eredményeként a növekedés jelentõs csökkenésével párhuzamosan az emésztésélettani paraméterek kedvezõbben alakulnak, aminek eredményeként számottevõen csökkenhet az elhullás.



A korlátozás abbahagyását követõen figyelemre méltó kompenzációs növekedés figyelhetõ meg és emiatt csak 4–6%-kal csökken a vágósúly, míg az egész hizlalási idõszakra vetített takarmányértékesítés és az elhullás javul.

A korlátozás megszûnte után az elhullás megemelkedhet. Ennek valószínûleg az az oka, hogy az addig éhezõ nyulak hirtelen „bezabálhatnak”. Saját kísérletünkben megfigyeltük, hogy a korlátozás utáni napon a nyulak lényegesen több tápot fogyasztottak, mint a kontrollcsoport egyedei. Ez a megfigyelés arra hívja fel a figyelmet, hogy a korlátozást nem lehet hirtelen abbahagyni. Legalább egy hétig a kontrollcsoport fogyasztásával megegyezõ takarmányadagot célszerû adni, majd azt követõen a korlátozás teljesen megszüntethetõ.



A több vonatkozásban kedvezõ eredmények ellenére még nincs pontosan kidolgozott technológia. Nem tudjuk pontosan, hogy milyen mértékû és idõtartamú takarmánykorlátozás adja a legjobb eredményt. Az viszont egyértelmûen megállapíthatjuk, hogy 2–3 hétig 70–80%-os takarmány-visszafogás, majd egy hétig a túlfogyasztás megakadályozása kedvezõen hat a túlélésre és a takarmányértékesítésre úgy, hogy emellett csak néhány százalékkal csökken a vágósúly.