Kukoricabogár „altató”

A 2004. évben tapasztalt kukoricabogár-fertõzés idejét, mértékét és milyenségét tekintve eltérõ véleményekkel és magyarázatokkal találkozunk. Egy azonban tény, hogy volt lárvakártétel és imágófertõzés, csak mindkettõ egy kicsit kisseb mérvû és kicsit késõbb jelentkezett,  mint ahogy azt megszoktuk. Egy kicsit elaltatott bennünket a bogár és mi is magunkat.



Ennek az lett az eredménye, hogy a lárvakártétel ellen még csak-csak védekeztünk, de az imágók elleni védekezést már nem tartottuk szükségesnek. Indokoltuk ezt magunknak azzal, hogy a késve rajzó bogarak lekésték a kukorica virágzását, tehát igazi gazdasági kártól már nem kell tartani. Azzal a ténnyel, hogy a bogár nem csak kárt okoz, hanem szaporodik is, azzal bizony már nagyon kevesen törõdtek.



Pedig ez az a pont, ahol a jövõben alapvetõen szükséges változtatni.



Az Egyesült Államokban azt mondják a kukoricabogárról, hogy olyan kártevõ, amelyik „elaltatja” a farmer éberségét, mert vannak évek, amikor a kártevõ megjelenése vontatottabb, a kártétele késõbb jelentkezik és kevésbé látványos. Ilyenkor a farmerek úgy gondolják, hogy itt az ideje egy kis spórolásnak. Sikerült az „altató” és a következõ évben újult erõvel támad a kukoricabogár.



Valljuk be, ez történt idehaza mivelünk is az elmúlt esztendõben. A kukoricabogár „elaltatta” az éberségünket. Félõ azonban, hogy a múlt év õszén lerakott tojásokból kikelõ lárvák, majd imágók tömege „fúj majd erõteljes ébresztõt” ebben az évben. Nem lesz kérdés az, hogy védekezzünk-e a kukoricabogár ellen, hanem inkább az, hogy mikor? Mivel és mennyiért?



Vegyük sorra, a rendelkezésünkre álló eszközöket és vizsgáljuk meg azok hatékonyságát és gazdaságosságát.



Az ma már mindenki számára egyértelmû, hogy a kukoricabogár elleni integrált védekezést tekintve a következõ módszerek állnak rendelkezésünkre:

• Vetésváltás.

• Lárva elleni védekezés: csávázás, talajfertõtlenítés.

• Imágó elleni védekezés.

Elemezzük végig minden egyes védekezési módszer elõnyét és gyenge pontját.

Vetésváltás: Mindenki által elismerten a kukoricabogár elleni védekezésnek ez az egyik leghatékonyabb és legolcsóbb (legdrágább?) módszere. Gyenge pontja azonban, hogy vannak területek, ahol képtelenség a vetésváltást megoldani, mert nincs megfelelõ terület. Ilyen problémával küzdhet például a kukoricavetõmag-termesztés. A másik gyenge pontja pedig az, hogy ott, ahol az elõzõ évben búza volt és nem végeztek szakszerû tarlókezelést, ott meg van a veszélye annak, hogy elsõ éves kukoricában lárvakártétellel találkozhatunk.

Lárva elleni védekezés:



Vetõmagcsávázás: A védekezési technológiák közül az egyik legkézenfekvõbb és technikailag legkönnyebben kivitelezhetõ és viszonylag gazdaságos megoldás.



Talajfertõtlenítés: Lényegesen nehezebben kivitelezhetõ és drágább megoldás. Hatékonyságát nagyban befolyásolja az a tény, hogy a szerkijuttatás idõpontja és az elhúzódó lárvakelés között jelentõs idõ telik el, és közben a talajfertõtlenítõ szer egy része lebomlik. Tehát a szerben lévõ biológiai hatékonyság csak részben tud érvényesülni.



Mindezek ellenére nyugodtan kijelenthetjük, hogy egyetlen kukoricatermesztõ sem mondhatja azt, hogy a kukoricabogár-lárvák ellen nem kell védekezni.

Igaz viszont az, hogy aki azt mondja, hogy a kukoricabogár-lárvák ellen akár csávázással, akár talajfertõtlenítéssel, nagy hatékonysággal lehet védekezni, az nem mond igazat és elaltatja a közvéleményt. A hazai és nemzetközi szakirodalomban leírt kísérleti eredmények alaposabb elemzésével mindenki számára világossá és egyértelmûvé válik, hogy a kezeletlen kontroll százalékában kifejezve nem kapunk jobb biológiai hatékonyságot, mint amit a hazai szakvélemény is elfogad. Ez pedig csávázás esetében közel 50%, a talajfertõtlenítés esetében pedig 60% körüli.



Tehát annak a kérdésnek az eldöntése, hogy a lárvakártétel ellen hogyan védekezzünk, csávázással vagy talajfertõtlenítéssel, kevésbé inkább hatékonyság kérdése, mint annak, hogy mekkora a fertõzési nyomás, és mennyit vagyunk hajlandók invesztálni erre a kezelésre.



Sajnos ma még nem áll rendelkezésünkre olyan egzakt vizsgálati módszer, amelyikkel meg tudnánk határozni az év elején, hogy az adott évben mekkora lárvafertõzéssel számolhatunk.



Ezért marad a hit, a meggyõzõdés, a rutin és a gazdasági megfontolás.

Imágó elleni védekezés: A rendelkezésünkre álló védekezési technológiák közül ez az egyik leghatékonyabb. Különösen igaz ez azokra a kezelésekre, amelyekben INVITE technológiát alkalmaznak. Költségét tekintve egy INVITE + DIABRO kezelés a középkategóriába tartozik, de ha figyelembe vesszük a közel 90%-os biológiai hatékonyságot és azt, hogy a kukorica virágzása idején korlátozás nélkül használható készítmények közül a leghosszabb védettséget biztosítja, akkor megállapíthatjuk, hogy ár–érték arányt tekintve egyike a legjobb megoldásoknak.



Az imágókat tekintve azonban a szakmai éberség „altatásának” a veszélye kettõs. Az egyiket maguk a szakemberek végzik, amikor arról beszélnek, hogy az imágók által okozott kár nem is annyira jelentõs. (Csak 10–30%!)



Az éberséget a másik oldalról maga a kukoricabogár „altatja” a kései, elhúzódó, ebbõl adódóan gyengének tûnõ rajzásával. (Lásd 2004.)



Azzal viszont még az éberebb szakemberek sem sokat törõdnek, hogy a bogár nemcsak kárt okoz, hanem szaporodik is, és egyedenként 400–1000 db olyan tojást rak a talajba, amelybõl a következõ évben lárvák kelnek ki, és amelyek ellen újra védekezni kell!



Tehát egyértelmû, hogy a kukoricabogár imágói ellen védekezni kell függetlenül attól, hogy intenzív, vagy esetleg elhúzódó a rajzása.



A kérdés ebben az esetben is csak az lehet, hogy mikor, mivel és hányszor védekezzünk? Erre a kérdésre pedig szakmai meggyõzõdéssel azt válaszolhatjuk, hogy INVITE technológiával a tojásrakó nõstények rajzásának kezdetén, majd két hét múlva megismételve.



Lehet azt is kérdezni, hogy miért van szükség az INVITE-ra? Erre a válasz az, hogy azért, mert a vele együtt kijuttatott rovarölõ szer minden cseppje hasznosul és kifejtheti maximális hatását, függetlenül a szórásképtõl, fedettségtõl és penetrációtól. Az INVITE technológiának pont az az egyik erõssége, hogy a nagy cseppekben kijuttatott permetlécseppeket a gyorsan mozgó bogarak megtalálják, legyen az a kukorica bármely részén, vagy esetleg még a gyomnövényeken is. Ezek a cseppek pedig úgy mûködnek, mint a csapdák, mert az a kukoricabogár, amelyik ilyen permetlécseppel találkozik, addig el nem mozdul, amíg az egész cseppet el nem fogyasztotta, vagy amíg el nem pusztul.



A kukoricabogár elleni hatékony védekezésben bizony használnunk kell az integrált védekezés minden elemét, egyiket sem hagyhatjuk el.

Az imágók ellen pedig azért kell INVITE technológiával védekeznünk, hogy ne a kukoricabogár altassa el a mi éberségünket, hanem mi „küldjük azokat örök nyugalomra” azért, hogy mi nyugodtan aludhassunk.