A sertések táplálóanyag-szükséglete, ill. ajánlások az abrakkeverékek táplálóanyagszintjére

A közölt értékek egy átlagos genetikai képességû állomány legjobb teljesítményét célzó ajánlás. Kiindulásként a sertések várható napi takarmány (szárazanyag) -felvételét fogadtuk el, és ebbõl vezettük le az abrakkeverékekben nyújtandó táplálóanyag-mennyiségeket.



A táblázatokban nemcsak a sertések aminosav-szükséglete szerinti össz. aminosav-mennyiségeket ismertetjük, hanem a valódi ileális emészthetõ aminosav-tartalmat is. Ily módon válik ugyanis lehetõvé, hogy a takarmányfehérjében elfogyasztott össz. aminosav mennyisé-gébõl a hasznosítható arányt is megismerjük. Hazai viszonylatban új, hogy az állatok fehérjeellátásának pontosítása érdekében – a nemzetközi szakirodalomban elfogadottaknak megfelelõen – az ún. ideális fehérjeelv alapján, vagyis a lizin százalékában is megadjuk a legfontosabb aminosavak arányát.



Közöljük az állatok energiaellátásával kapcsolatban mind az emészthetõ, mind a metabolizálható energiaértéket, valamint a sertés teljesítménye szempontjából meghatározó lizin : energia arányt is.



Az ajánlások között szerepel még a nyerszsír, a nyersrost, a legfontosabb vitaminok, valamint a makro- és mikroelemek mennyisége is.

Napi takarmány- és táplálóanyag-felvételi ajánlások



A következõkben ismertetendõ ajánlásokat a korábbi munkákban (Takarmány Kódex (1990), Schmidt (1993), Babinszky (2000), NRC (1998), Degussa (2000) stb.) ismertetett táplálóanyag-szükségleti adatok felhasználásával alakítottuk ki a különbözõ korú tenyész- és hízósertések részére.

A malac, a hízó és a tenyészsertések részére a napi átlagos takarmány-, ill. táplálóanyag-felvételi ajánlásokat az 1. táblázatban ismertetjük. Az adatok között megtalálható a légszáraz takarmány- és a szárazanyag-felvétel, továbbá az ebben lévõ emészthetõ és metabolizálható energia- (MJ), valamint a nyersfehérje-, nyersrost- és a nyerszsírtartalom.








A 2. táblázatban az abrakkeverékekben nyújtott össz. aminosav-mennyiségbõl naponta ajánlott felvételt közöljük. A táblázatban csak a lizint, a metionint, a metionin + cisztint, a treonint és a triptofánt, mint legfontosabb esszenciális aminosavakat szerepeltettük. Ugyancsak ebben a táblázatban foglaltuk össze a kalcium, a foszfor, a nátrium és a magnézium ajánlott napi felvételi mennyiségét.

Ajánlások az abrakkeverékekben biztosítandó táplálóanyag-mennyiségekre



A 3. táblázatban foglaltuk össze a sertés abrakkeverékekben nyújtandó emészthetõ energia, nyersfehérje, és legfontosabb esszenciális aminosavak ajánlott mennyiségét, valamint az ehhez tartozó lizin : energia arányt.

A 4. táblázatban az abrakkeverékekben biztosítandó valódi ileális emészthetõ aminosav-mennyiségeket ismertetjük, amelyhez a következõket kívánjuk hozzáfûzni.

Korábban elegendõnek tartották a takarmányok fehérjéinek aminosav-összetételét megadni a sertéstáp-recepttúrák összeállításához, bár ismert volt, hogy a táplálékkal felvett, fehérjében kötött aminosavaknak csak egy része szívódik fel a vékonybélbõl, míg a többi továbbjut a vastagbélbe, ahol azokat a baktériumok saját fehérjeszintézisükhöz használják fel, és ahol már nincs fehérjeemésztés és -felszívódás. Az utóbbi mintegy 20 évben kidogozott módszerek segítségével lehetõség nyílt az aminosavak látszólagos, majd valódi (standardizált) emészthe-tõségének megállapítására is. A módszer lényege, hogy a sertés vékonybelének utolsó szakaszába operációval beépített kanül segítségével vett béltartalomból meghatározható, hogy a táplálékkal felvett aminosavakból mennyi szívódik fel, és az így megállapított értékek alapján kapjuk meg az ún. látszólagos emészthetõséget.



A közép- és utóbél szakaszokban, a fehérjelebomlással egy idõben folyik a mikrobiális fehérjeszintézis. Ez a fehérje a mikrobafehérjék aminosav-összetételére jellemzõ szerkezetet mutat, és eltér a takarmányfehérjékétõl. Tehát a vékonybélbõl továbbjutó aminosavakat részben a vastagbélben levõ baktériumok használják fel, illetve ezek egy része a bélsárral kiürül, másik része pedig a vizelettel, ammónia formájában, távozik a szervezetbõl. Ez az oka annak, hogy csak bélsáranalízissel nem adható korrekt válasz az aminosavak emészthetõségére vonatkozóan, mert a vastagbélbe jutott aminosavak már nem használódnak fel a sertés fehérjeszintéziséhez. Ez az oka annak, hogy csak a vékonybél végéig felszívódott aminosavakat tartják az állat szervezetében hasznosíthatónak, ill. értékesülõnek. A leírtak alapján megállapított érték az aminosavak látszólagos, vékonybélben megállapított (ún. ileális) emészthetõsége.



Az eddigiekben a látszólagos emészthetõséget tárgyaltuk, ami – mivel nem veszi figyelembe az endogén (nyál-, hasnyálmirigy-kiválasztás, enzimfehérjék és nyálkahártyasejtek, bélhámsejtek stb.), a szervezet belsõ kopásából eredõ fehérjéket, ill. aminosavakat – még mindig nem nyújt valódi képet a ténylegesen hasznosítható aminosavakról. Ezért kísérleti úton megállapították, hogy a takarmányban elfogyasztott össz. aminosavakból, figyelembe véve az endogén N-, ill. aminosav-veszteséget, mennyi található az ileum végén. Meg kell jegyezni, hogy az endogén fehérje-, ill. aminosav-veszteséget kétfelé lehet osztani, éspedig egy alap- és egy specifikusan hozzáadódó veszteségre. Az elsõ kapcsolódik a szárazanyag-felvételhez, míg a második a takarmány rost- vagy antinutritív tartalmához fûzõdik, de befolyásolhatja a takarmány zsírtartalma is. Az endogén aminosav-veszteség megállapítása történhet fehérjementes diéta etetésével, vagy 100%-ban emésztõdõ fehérjetakarmány (pl. kazein) felhasználásával és regresszió alkalmazásával.



Az 5. táblázatban, az ideális fehérjeelv alapján, az össz. és valódi ileális aminosavarányokat ismertetjük az abrakkeverékekben, sertések számára. Az ideális fehérjeelvet nagyon sok kísérleti eredmény alapján határozták meg. Sertésekkel végzett N-anyagforgalmi vizsgálat keretében, eltérõ aminosavszinteken elért maximális N-retenciót jelölték meg az esszenciális és nem esszenciális aminosavak lizinhez viszonyított arányára vonatkozóan.



Szakirodalmi adatok felhasználásával az ideális fehérjeelv szerint állítottuk össze a különbözõ életkorú és hasznosítású sertések részére a néhány legfontosabb esszenciális aminosav lizinhez viszonyított arányát. A táblázat továbbá nemcsak az össz. aminosav-arányokat, hanem a valódi ileális emészthetõ aminosavak arányát is tartalmazza.

A 6. táblázatban a különbözõ életkorú és hasznosítású sertések abrakkeverékében ajánlott nyersrost- és nyerszsírtartalmat, valamint makroelem-mennyiségeket közöljük.

A 7. táblázatban a <10, 10–20 és 20–30 kg-os malacok abrakkeverékeinek részletes táplálóanyag-tartalmára teszünk ajánlást. A táblázat tartalmaz ajánlásokat a vitaminok és ásványi anyagok mennyiségére is.

A 8. táblázatban a különbözõ hízósertés súlykategóriákra (30–110 kg) vonatkozóan a táplálóanyagok mellett ismertetjük a vitamin- és ásványianyag-ajánlásokat is.

A 9. táblázatban a tenyészsertések (vemhes és szoptató koca, tenyészsüldõ, tenyészkan) abrakkeverékeiben biztosítandó táplálóanyagokat, valamint vitamin és ásványianyagokat tüntettük fel.