Nedves etetés – gyakorlati problémák

I. Takarmányozás

A nedves etetésnél felvetõdik a melléktermékek etetésének lehetõsége (savó, keményítõ, ill. söripari melléktermékek), azonban jelenleg Magyarországon ez egy kevésbé járható út az alapanyag nehéz hozzáférhetõsége, idõszakos jellege, nehéz tárolás, valamint a nem „standard” minõség miatt. Ma ezt itthon nem javaslom.

Amit célszerû figyelembe venni, az az, hogy jelentõsebb vitaminveszteségek várhatók, így minden esetben javasolt 10–20%-kal megemelni a vitaminszinteket, valamint különös gondot kell fordítani a különbözõ takarmány-alapanyagok vízfelvevõ képességére (répaszelet).

Két alaptípusa van a nedves etetésnek: a fermentált, illetve nem fermentált nedves etetés. A fermentáltnak komoly elõnye, hogy egy stabil flórájú terméket kapunk, ami különösen malackorban, választás körül elõnyös, ámde ez a legbonyolultabb is, hisz nem tudjuk felmérni pontosan a fermentáció által felmerült táplálóanyag-veszteséget. Míg a nem fermentált nedves etetésnél különös gondot kell fordítani arra, hogy a vízzel keverés után minél hamarabb feletessük, hisz itt nem tudjuk befolyásolni a kialakuló baktériumstruktúrát, így az esetek nagy részében fél óra alatt kialakul egy E. Coli domináns flóra, aminek negatív hatásait nem kell ecsetelni.

II. Milyen sûrû legyen az anyag?

Szintén egy kritikus kérdés, hogy hol van az a szint, mely szárazanyag- tartalomnál, amikor még könnyen kiosztható csõrendszeren keresztül a takarmány, de a túl magas víztartalom még nem korlátozza a teljesítményt. Ebben az esetben szakirodalmi adatokra tudok hagyatkozni, itt a takarmányfelvétel csúcsa 20–22% szárazanyag-tartalomnál van, ami 1 : 3,5 takarmány : víz aránynál alakul ki.

III. Színhúskihozatal

Gyakran azért ódzkodunk a nedves etetéstõl, mert azt hallottuk, hogy hízóink színhúskihozatala romlik. Ez teljes mértékben igaz, ám hazánkban ennek nincs komoly jelentõsége. Kísérleti adatok egyértelmûen jelzik, hogy nedves etetésnél 1% színhúskihozatal-csökkenéssel számolni kell.

IV. Higiénia

Neves etetésnél a higiéniánál nem lehet semmi fontosabb. A csõrendszeren keresztül történõ kiadagolás esetén nagy dilemma, hogy mossuk, fertõtlenítsük a csöveket, vagy ne. Általában el szokott maradni, aminek hatására változatos flóra tud kialakulni, aminek „áldásos” hatása gyorsult bélperisztaltika, esetlegesen komolyabb probléma is lehet. Ez kellemetlen, nem is beszélve arról, hogy mit kezdünk a mosófolyadékkal.

Nagyon jó megoldás lehet egy stabil flóra kialakítása a csövekben, mely két etetés között is domináns tud maradni (lactobacillus) és nem hoz negatív következményeket. Egy másik megoldásról Hollandiában hallottam, ott gyakran alkalmaznak egy külön tartályban savanyú savót, mely pH-csökkentõ hatása révén sikerrel gátolja a különbözõ mikroorganizmusok elszaporodását. A rendszer úgy mûködik, hogy a normál etetés végén savót osztunk ki, ezzel tisztítva és stabilizálva a rendszert.

V. (Állat) Egészségügyi kérdések

Jó pár éve, a cirkovírus megjelenése óta küzdünk a jelentõsen megnövekedett malackori elhullással, amit komoly medikációval is csak nehezen tudunk megfogni, erre is megoldás lehet a fermentált nedves etetés. Az egész a választással kezdõdik: a fermentált folyékony takarmány etetése során folyamatossá válik a takarmányfelvétel, szignifikánsan növekszik (szárazetetéshez képest) a bélbolyhok magassága, valamint a kriptamélység, ami egyértelmûen a bélrendszer jobb integritását jelzi. Ez a magasabb egészségügyi státus jelentõsen csökkentheti a cirko kártételét.

Az így nyert magasabb állategészségügyi státus, valamint a jelentõsen alacsonyabb pH- és a folyamatos tejsavtermelõbaktérium-jelenlét kézben tudja tartani (csökkenti) az E. Coli, Salmonella, Dysenteria, légúti problémákat is.

Elõnyök:

• Magasabb takarmányfelvétel,
• jobb tömeggyarapodás,
• jobb takarmányértékesítés,
• kevesebb por,
• stabil bélflóra – jobb állategészségügyi státus.