Hírek az Európai Unió országaiból

Ennek kétharmada sertéshús volt, melynek fogyasztása – a baromfihússal együtt – évrõl évre bõvült. Baromfihúsból 10,8 kilogrammot ért el a tavalyi egy fõre jutó mennyiség. A marhahús viszont veszített népszerûségébõl, 2003-ban fejenként 8,4 kiló, a BSE-kór megjelenése elõtt pedig még 10,5 kilogramm/fõ fogyott. Birka- és kecskehúsból 0,7 kilogrammot fogyasztottak a német polgárok.
A német kacsahús-termelés az utóbbi években számottevõen nõtt. 2003-ban 45,2 ezer tonnát termeltek, 35 százalékkal többet az 1997. évinél. Az egy fõre jutó fogyasztás 1 kilogramm körül alakult. A kacsahús import lényegesen csökkent. A behozatal fele más uniós tagországokból, fõként Franciaországból, az Egyesült Királyságból és Hollandiából érkezett. A harmadik országok közül jelentõs szállító volt Magyarország, ahonnan évente 11–13 ezer tonna egész, illetve darabolt kacsahúst szállítottak Németországba.
A múlt év végi állatszámlálás nem várt eredményt hozott: közel 400 ezerrel csökkent a szarvasmarhák száma, holott a belsõ fogyasztás és az árak emelkedését prognosztizálják. A rendkívül alacsony sertésárak ellenére viszont 250 ezerrel nõtt a sertések száma az egy évvel korábbi felvételhez képest. 2003. novemberében 12,3 millió darab szarvasmarhát és 26,5 millió darab sertést tartottak. 2004-ben sem várható a sertéshús-termelés visszaesése, közölte a német piac- és árfigyelõ szolgálat (ZMP).
2003-ban 45,4 millió sertést vágtak, ez az újraegyesítés óta a legnagyobb mennyiség. Rekordot ért el az élõ sertés behozatala is, a múlt évben több mint 2 millió darab volt, félmillió darabbal meghaladva az elõzõ évit. A ZMP számítása szerint a 4 millió tonnára rúgó sertéshús-termelés mintegy fele származott importból. A német piacot is túlkínálat jellemezte sertéshúsból, mely lenyomta az árakat. A sertés termelõi ára 1,26 euró volt kilónként, 7 százalékkal alacsonyabb a 2002. évinél. A fogyasztói ár 3–5 százalékkal csökkent. Az egy fõre jutó fogyasztás 55,9 kilóra emelkedett.

Hollandia
Tizenöt évvel ezelõtt még 130 ezer farm mûködött az országban, ma már csak ennek kétharmada. Az elõzõ években 3-3 ezer farm „tûnt el”, 2003-ban már 4 ezerrel lett kevesebb a farmok száma. Különösen a sertéstartás koncentrálódott. 1998-ban 33 ezer farmon hizlaltak sertést, öt évvel késõbb, 2003-ban 10 ezer volt a sertéstartó gazdaságok száma. A tejtermelõ farmok száma öt év alatt felére csökkent.
Nõtt a gazdaságok mérete: a szántóföldi termelõk területe megkétszerezõdött, a tejtermelõ farmokon 1998-ban még átlagosan 39 tehenet tartottak, 2003-ban már 59 darabot. (Ennek ellenére lényegesen növekedett az önköltség, emellett a tejtermelõk nyeresége az utóbbi tíz évben 30 százalékkal csökkent.)
A holland agrár-gazdasági intézet vizsgálta a tejtermelés jövedelmezõségét, mely szerint 2002-ben a tej kilónkénti önköltsége 0,48 euró volt, a legkevésbé hatékony farmokon (a farmok alsó egynegyedében) 0,64 euró, a leghatékonyabb felsõ negyedben 0,41 euró. Utóbbiak a nagygazdaságok voltak. A tej átvételi ára viszont csak 0,34 euró volt kilónként, alacsonyabb, mint a leghatékonyabban termelõk önköltsége. A holland termelés jövedelmezõsége a szomszédos tagországokhoz képest is romlott. Külsõ, nem mezõgazdasági tevékenységbõl eredõ jövedelemforrás nélkül a tejtermelõ farmerek már régen csõdbe mentek volna. A családi jövedelem majdnem fele nem mezõgazdasági munkából származik.
A holland agrárkutatók szerint 2003-ban az agrárágazat jövedelme az elõzõ évi alacsony, 20 milliárd eurós szinten maradt. Az állattenyésztõk számára nehéz év volt a 2003-as, míg a növénytermesztõ farmok profitáltak az egyre emelkedõ termelõi árakból. A tej és a sertés termelõi ára csökkent, a burgonya, a gabona ára viszont emelkedett.
2003-ban a csirkehús termelés 482 ezer tonna volt, a baromfivész miatt 22 százalékkal kevesebb az elõzõ évinél. 2004-re viszont már 527 ezer tonnával számolnak, ami még mindig 15 százalékkal alacsonyabb lesz a 2002. évi mennyiségnél. Ennél nagyobb mértékben, 58 százalékkal esett vissza a pulykahús termelése. A múlt évben mindössze 20 ezer tonna volt. Itt is jelentõs növekedésre számítanak 2004-ben. Az idei termelés valószínûleg eléri a 44 ezer tonnát, ám alatta marad a baromfivész elõtti kibocsátásnak.

Spanyolország
A spanyol agrártárca közleménye szerint a mezõgazdasági jövedelem az 1995. évi 17,3 milliárd euróról 2003-ra 23,6 milliárdra növekedett. 2003-ban a mezõgazdasági termelés értéke 38,7 milliárd eurót tett ki. Az áttekintett idõszakot különösen az állattenyésztési termékek gyors fejlõdése jellemezte. A sertéságazat bõvülése kiugró volt, kibocsátása egyharmaddal bõvült, ugyanebben az idõben az unió egészében 9 százalékkal nõtt az ágazat produktuma. 1996-2002 között a marhahús termelés egytizedével növekedett, miközben az EU-ban 8 százalékkal csökkent a kibocsátás. Baromfihúsból 2002-ben 38 százalékkal termeltek többet az 1996. évinél, az unió termelésbõvülése 8 százalékot ért el. A birkahús termelés is nõtt (7 százalékkal), az EU-ban viszont 8 százalékkal visszaesett.
Spanyolország hamarosan az unió legnagyobb sertéstermelõ és -exportõr országa lesz. Jelenleg még Németország vezeti a sort, de elõnye Spanyolországgal szemben évrõl évre apad. A spanyol sertésállomány mára már egyenlõ a dán és holland együttes állománnyal. Az utóbbi 40 évben 4-szeresére bõvült a sertések száma. Egy kocától évente 17,2 vágósertést nyernek, tíz évvel korábban még csak 15-öt. A termelési költségek további leszorítását tervezik. Jelenleg egy kiló sertéshúst (vágott súlyban) 1,07–1,16 euróért állítanak elõ, míg Németországban 1,35, Dániában 1,28, Hollandiában 1,31 euró az önköltség. A spanyol elõny az alacsonyabb munkabérekbõl és a kisebb, állóeszközök után elszámolt értékcsökkenésbõl adódik. A spanyol sertéshús zsírtartalma azonban magasabb, mint a más uniós országokban elõállított sertéshúsé.

Bõvebb információkat a szerzõknél, illetve az Agrár Európa Nemzetközi Agrárgazdasági Hírlevelében talál.