A nélkülözhetetlen folyékony „alkatrész” - Figyeljünk a kenõolajok használatára

A gépek mûködéséhez megfelelõ kenõanyagokra, ezen belül is nagyrészt kenõolajokra van szükség. A petróleum, az állati zsírok és a növényi olajok kora régen lejárt, mert amióta J. Ellis amerikai orvos az 1860-as évek közepén a nyersolajból kifejlesztette az elsõ „igazi” kenõolajat a gõzgépekhez, és J. D. Rockefeller megalapította a Standard Oil társaságot (1870), a fejlõdés rohamossá vált. A géphasználók számára ma már egyre nagyobb nehézséget jelent eligazodni a számos gyártó különféle olajfajtája, -típusai között, és az olajokkal szemben támasztott sokféle igény, fõleg az eltérõ kenõképesség és hatástartam, a viszkozitás, továbbá a keverhetõség alapvetõ kenéstechnikai kérdéseiben.

A mai korszerû traktorok, betakarító gépek gépkönyvei három-négyféle kenõolaj használatát írják már elõ a motorokhoz, a nyomatékátviteli hajtóegységekhez és a hidraulika rendszerekhez. Jelentõsen megnö-vekedett ezen szerkezetekben a kenõolajok igénybevétele. A nagy hõterhelés, az illesztési pontosság és a megnövekedett fordulatszám miatt megnõttek a kenõolajokkal szembeni elvárások.

A kenõanyaggyártó cégek szoros figyelemmel kísérik a mezõgazdasági erõ- és munkagépek fejlõdését, és többen a gépgyártókkal szorosan együttmûködve fejlesztik termékeiket a megbízható üzemeltetés, az értékmegõrzés és a gépek hosszú élettartama érdekében. Ehhez nagyon sok követelményt kell kielégíteni mind a motorolajok, mind a hajtómû- és hidraulika olajok tekintetében.

A korszerû motorolajjal szembeni legfontosabb elvárások a következõk:

• súrlódás és a kopás csökkentése (kevesebb üzemanyagfogyasztást jelenthet),

• hõigénybevétel és magas felületi terhelések elviselése,

• korrózió elleni védelem (savak semlegesítése),

• habzásgátlás, vízzel történõ emulzió megakadályozása,

• szennyezõanyagok lekötése és diszpergálása,

• lerakódások meggátlása,

• tömítésekkel szembeni semleges viselkedés,

• kémiai stabilitás, hosszú élettartam,

• könnyû, gyors indítás biztosítása,

• a motoralkatrészek hûtésének elõsegítése,

• a motor hidraulikus elemeinek mûködtetése.

Ezeket a feladatokat az alapolajokhoz hozzáadott különféle adalékok biztosítják (pl.: viszkozitásnövelõ, dermedéspont csökkentõ, öregedésgátló stb.), ezáltal a motorolajok a kenõanyagrendszer legbonyolultabb tagjai. A más kenõanyagoknál szükséges 1-2 alapolajjal és a 3-5 féle adalékkal szemben általában 2-4 különbözõ alapolajat és sok esetben 10-12 féle speciális adalékot tartalmaznak, melyek mennyisége meghaladhatja a 20%-ot is. Egyedi receptek alapján ezek egymás hatékonyságát fokozzák. Az utólagos adalékolás már kockázatot jelent, mert felbomolhat a recept egyensúlya, így elmaradhat az ígért hatás.

A megfelelõ motorolajat, mint a motor „vérét” a viszkozitási tulajdonságok és a teljesítményszint alapján kell kiválasztani.

Közismert, hogy az olajok különbözõ hõmérsékleten eltérõ folyási tulajdonságokkal rendelkeznek. A viszkozitási index a folyási képesség változását jelenti a hõmérséklet függvényében.

A SAE (az Észak-amerikai Autómérnök Szövetsége) viszkozitási osztályokat határozott meg, amelyek egy- és többfokozatú csoportokra oszthatók, utóbbiak olyan kenõolajok, melyek több viszkozitás-osztályt fognak át. A motorolajok alkalmazhatóságát az 1. táblázat mutatja.

Ma ezeket használjuk leginkább. A számok nem jelentenek közvetlenül Celsius fokban mért hõmérsékletet, de minél kisebb a W (az angol winter szó kezdõbetûje) elõtt álló szám, annál hidegebb idõben, a téli idõszakban, és ha minél nagyobb a W után álló szám, annál melegebb környezetben, forró nyáron használható az adott kenõolaj. Ennek alapján például a SAE 10W-40 jelölésnél a 10W a hidegoldali, a 40 a melegoldali viszkozitási tulajdonságokat jelenti, egy ilyen minõségû olaj –25 °C-tól a +35 °C-ig terjedõ hõmérséklet tartományban használható.

A motorolajok másik nagyon lényeges jellemzõje a teljesítményszint, ami meghatározza az adalékolásból adódó motorikus tulajdonságokat, a motorolaj teljesítõképességét. Leegyszerûsítve azt mondhatjuk, hogy a teljesítményszint a motor tisztaságával áll összefüggésben. Ha a motor a motorolajat mechanikailag, kémiailag és termikusan nagymértékben igénybe veszi, hamarabb történik lerakódás, kokszosodás, kopás a motoralkatrészeken. A megfelelõ motortisztaság és élettartam csak magasabb teljesítményszintû motorolajjal érhetõ el. A teljesítményszintek a motorikus igénybevételt legjobban modellezõ motorfékpadi vizsgálatokon és a motorolaj fizikai-kémiai jellemzõit is meghatározó laboratóriumi méréseken alapulnak.

Minden teljesítményszintben állítanak elõ bármelyik viszkozitási fokozatba tartozó motorolajat.

Mivel a világ mezõgazdasági erõgép gyártását három amerikai érdekeltségû konszern (CNH, JD és AGCO) határozza meg, ezért a teljesítményszintre vonatkozó szabványok közül az amerikai API (American Petroleum Institute) rendszert vehetjük figyelembe, amely a nagyteljesítményû dízelmotorokhoz való motorolajokat öt szintbe sorolja (2. táblázat).

A jelölésben a C után álló betû abc-sorrendben a növekvõ teljesítményszinteket jelöli. Emellett ismeretes még több nemzetközi minõségjelölés, többek között az Európában 1995-ben bevezetett ACEA (az európai jármûgyártók szövetsége) új motorolaj minõsítési rendszer, amelyben a nehéz haszonjármû dízelmotorokhoz az „E” osztály az E2-E3-E4-E5 kategóriákba sorolja a motorolajokat. A szintén amerikai MIL–L (katonai) szabványok inkább az amerikai motorok igényeit tartják szem elõtt.

Fontos lehet ismerni az egyes jármû-, illetve motorgyártók saját gyártómûvi minõsítési rendszerét, mert ezek veszik figyelembe legfõképp a saját igényeiket (pl.: MERCEDES-BENZ, FORD/NEW HOLLAND, CATERPILLAR/ALLISON, GM, JOHN DEERE, MASSEY FERGUSON, MAN).

A hajtómûolajoknak alkalmasaknak kell lenniük a fogaskerékhajtások, a nedves tengelykapcsolók és az erõátviteli rendszerben elõforduló egyéb gépelemek intenzív kenésére. A hajtómûolajokkal szemben támasztott általános követelmények között szerepel szintén a kopás- és súrlódáscsökkentés, a teherviselés, a keletkezõ hõ elvezetése, a korrózió megakadályozása, valamint a zaj és a vibráció tompítása. A hajtómûolajok kiválasztásánál szintén a viszkozitás szerinti besorolás és a teljesítményszint ad útbaigazítást.

A viszkozitás szerinti osztályozás alapját a SAE J 306 szabvány képezi (3. táblázat), a viszkozitási tulajdonságok jelölése formailag a motorolajokéval megegyezik, pl.: SAE 80W, SAE 85W-140.

A motorolajok és a hajtómûolajok viszkozitásának összehasonlítását a 4. táblázat tartalmazza.

A teljesítményszint szerinti felosztást ugyancsak az API határozza meg (5. táblázat). Ezek mellett szintén nagyon fontosak a gyártói elõírások (lásd az elõbbi gyártók felsorolását, amely kiegészül a ZF-el).

A korszerû traktorok esetében merült fel elõször az az igény, hogy különbözõ kenési rendszerekbe lehetõség szerint azonos típusú kenõanyag kerüljön, így egyre gyakrabban találkozunk az ilyen többfunkciós olajokra vonatkozó elõírásokkal. Ezek az univerzális traktorolajok a motor és a hajtómû rendszer kenésére, valamint a hidraulikus berendezések munkafolyadékaként egyaránt alkalmazhatók. Ezek képezik a STOU (Super Tractor Oil Universal) típusú kenõolajok csoportját. A csak hajtómû- és hidraulikaolajként használható univerzális olajok az UTTO (Universal Tractor Transmission Oil) csoportba tartoznak. Mivel az egyre szigorodó emissziós normákat csak a speciális motorolajok elégítik ki, ezért utóbbinak van nagyobb jelentõsége a mezõgazdasági gépeknél. Ezekre az olajokra nem készült nemzetközi osztályozási rendszer, a mûszaki követelményeket a gépgyártók saját gépeikhez egyedileg írták elõ. A legfontosabbak és legismertebbek a Ford/New Holland, a Case-IH, a John Deere és a Massey Ferguson specifikációi.

A hidraulikus berendezések munkafolyadékainak (a hidraulikaolajnak) a teljesítményátvitel mellett szintén lényeges funkciói többek között a kopáscsökkentés, a korrózióvédelem, a hûtés. A leggyakrabban használt hidraulikaolajok az ISO szerinti szabványnak megfelelõ 32, 46 és 68 viszkozitási fokozatba tartoznak. A teljesítményszint osztályozására szintén ISO szabvány használatos, a leggyakrabban alkalmazott ásványolaj bázisú hidraulikaolajok az ISO HL, az egész évben ajánlhatóak pedig az ISO HV teljesítményszintnek felelnek meg.

A fenti áttekintésbõl is látható, hogy csak a specialisták képesek kiigazodni a viszkozitás, a teljesítményszint és az egyéb jellemzõk útvesztõjében, és aki nem figyel kellõen ezekre a kérdésekre, az a nem megfelelõ olajválasztással komoly károkat okozhat gépeinek. Ennek elkerülése érdekében bízzunk a gépgyártók választásában, és érdemes az általuk elõírt olajtípusokat használni a karbantartásk, szervizszemlék és az esetleges javítások során, a jótállási és a szavatossági idõszakban mindenképpen. A korszerû traktorok, kombájnok és önjáró munkagépek ugyanis ma már -speciális kenõolajokat igényelnek, amelyeket az igényes gyártók kifejezetten saját gyártmányaikra fejlesztettek ki, s ezek a know-how termékek a teljesítmények maximális kihasználására, a mindenkor megfelelõ kenésállapot fenntartására, az optimális fékhatás és a zajcsökkentés elérésére, valamint a hideg környezetben történõ tartós alkalmazhatóságra készültek a gépek hosszú élettartama érdekében. Ha mégis úgy dönt valaki, hogy a gépgyártói ajánlások helyett – a viszkozitásra és a teljesítményszintre vonatkozó nemzetközi specifikációknak megfelelõ – egyéb kenõolajokat alkalmazza, annak azzal a kockázattal kell szembe néznie, hogy túlfogyasztás, vagy kenési elégtelenségbõl adódó meghibásodás reklamációját elutasíthatják.

A kenõolajat a gyári elõírásoknak megfelelõen idõvel cserélni kell. Az olajcserét üzemmeleg motornál, a leállást követõ fél órán belül végezzük el. Több leeresztõnyílás esetén mindenhonnan le kell ereszteni a fáradtolajat, és idõt kell hagyni, hogy teljesen kicsurogjon. Mosóolaj használata már nem szükséges. A gyár által elõírt friss olajat csak tiszta vagy az eredeti kannából (kis hordóból), vagy tiszta edénybõl, az elõírt mennyiségben és ütemben kell betölteni az olajfeltöltõ nyíláson. Az olajcserékkel egyidõben az olajszûrõk cseréjét is mindig végezzük el.