DIAMOND V XP LS® élesztõkultúrával - Magyarországon végzett kísérletek összefoglalva

A kísérletek célja a külföldön már évtizedek óta igazolt eredmények hazai megerõsítése avagy megkérdõjelezése, cáfolása volt, valamint a hazai felhasználók szakmai támogatása döntéseik elõkészítésében. Az alábbiakban a három kísérlet eredményeit foglaljuk össze.

Szarvasmarha, Ostffyasszonyfa, 2004



A laktáció elején álló HF-tehenek két csoportba osztva: negatív kontroll, illetve DVXP-kezelés: napi 50 gramm DVXP tehenenként a negatív kontroll takarmányához adva; kísérleti etetés megkezdve 2004. július elején.

2004. július 18. és szeptember 20. között átlagosan (az adatszolgáltatásból kiesõ néhány napot figyelmen kívül hagyva) 71,5 tehén vett részt a kísérletben; július 18-án 31 fõ a negatív kontrollban, ill. 14 fõ a DVXP-csoportban; maximális létszám 57 tehén a negatív kontrollban, ill. 40 a DVXP-csoportban. A két csoport statisztikailag nem ugyanazt a populációt reprezentálja, mert a kísérlet elején a DVXP-csoport lényegesen fiatalabb volt (átlagosan 1,97 ellés), mint a negatív kontroll (átlagosan 2,50 ellés); a kísérlet vége felé a különbség a résztvevõ állatok számának növekedése, illetve néhány állat távozása során kiegyenlítõdött. A két csoport a maximális létszámot szeptemberben érte el, viszont szeptember 7-én a negatív kontroll létszáma jelentõsen (18%-kal) csökkent.

A több elsõborjas állatot tartalmazó DVXP-csoport átlagosan 2%-kal kevesebb tejet termelt, viszont szárazanyag-felvétele lényegesen kisebb volt (21,50 kg/nap/fõ a negatív kontrollé, 17,96 a DVXP-csoporté). A DVXP-kezelésben résztvevõ fiatalabb állatok egységnyi szárazanyagra vetített tejtermelése a teljes vizsgált idõszakban 17%-kal magasabb volt a kontrollénál; 17,96 kg/nap/fõ szárazanyag-felvétel esetén ez napi 3,77 liter/tehén értékkel magasabb tejtermelésnek felel meg. (A szárazanyag-felvételnél csak az elfogyasztott lucerna, kukoricaszilázs és széna szárazanyagát értékeltük ki.)

Lúdhízlalás, 2004

Mintegy 5000 Emdeni Fehér lúd, a keléstõl a 4. élethétig egy csoportban, majd az 5. élethéttõl kezdõdõen egy-egy negatív kontroll, illetve DVXP-csoportra bontva. Az elsõ négy hétben minden madár 0,5% DVXP kiegészítést kapott a takarmányában; az 5. héttõl kezdõdõen a negatív kontroll nem kapott több DVXP-kiegészítést, a DVXP-csoport takarmányát 0,35% DVXP-vel egészítettük ki. A tömeggyarapodás mérése hetente egyszer mindkét csoportban, reprezentatív minták alapján, illetve a teljes állomány mérése a 13. hét végén. Kísérlet kezdete 2004. április 29-én, átlagos testtömeg az elsõ napon 93,7 gramm.

Szarvasmarha, Felsõcikola, 2004

Jelen kísérlet bizonyos eredményeirõl már korábban beszámoltunk; most további adatokat és következtetéseket is bemutatunk.

HF-tehenek, az ellést megelõzõ 3. héttõl kezdve az ellést követõ elsõ hónap végéig minden állat napi 50 gramm DVXP kiegészítést kap, a 30. laktációs naptól kezdve az állatok véletlenszerûen (páros, ill. páratlan fülszám alapján) két csoportba osztva: negatív kontroll, illetve további napi 50 gramm/állat DVXP-kezelés. Az elsõborjas üszõk és idõsebb tehenek aránya a két kísérleti csoportban azonosnak tekinthetõ.

Megállapítható hogy a két csoport tejtermelési átlagai között szignifikáns különbség van; a két különbözõ átlag szórásai statisztikailag azonosak. Szeptember hónapban a 30. és 59. laktációs napú tehenek tejtermelését összehasonlítva a DVXP-kezelés p = 0,001 szignifikanciaszintnél 1,843 liter/tehén/nap értékkel magasabb tejtermelést eredményezett.

A szeptember 1. és november 30. közötti teljes idõszak átlagában a DVXP-kezelés 0,8%-kal csökkentette a tej zsírtartalmát (3,98%-ról 3,95%-ra); viszont október 18-án takarmányváltás történt a bendõvédett zsír adagjának emelésével, s a novemberi befejés mindkét csoportban jelentõs tejzsírnövekedést mutatott ki, a takarmányváltást követõen a DVXP-kezelt csoport tejének zsírtartalma 3,95%-kal volt magasabb a negatív kontrollénál (4,21%, ill. 4,05%); a DVXP-csoport tejtermelése az egész vizsgált idõszakban magasabb volt a negatív kontrollénál.

Következtetések

A DVXP-kezelés a kísérletben jelentõs javulást eredményezett tejelõ tehenek takarmányának szárazanyag-hasznosításában. Egy másik kísérlet megmutatta, hogy a DVXP-kezelés szignifikánsan és jelentõs mértékben megnöveli a statisztikailag azonos populációba tartozó tehenek tejtermelését; ha a DVXP-kezelés kellõ energiaellátással párosul, akkor ez együtt jár a tej zsírtartalmának egyidejû emelkedésével. Húshasznosítású fiatal ludakkal végzett kísérletben a DVXP-kezelés nagyobb tömeggyarapodást eredményezett jobb takarmányhasznosítás mellett.

Köszönetnyílvánítás

Ezúton fejezzük ki köszönetünket az Ostffyasszonyfai „Petõfi” Szövetkezet, a Bábolna Rt. Viziszárnyas Divízió és az Agárdi Agrárgazdaság Rt. munkatársainak a kísérlet során végzett munkájukért.