Betakarítási tennivalók a jó minõségû, piacképes búzáért

A szakmában közismert, hogy több évtizede hazánkban 60%-ot meghaladó a gabona-részarány a vetésterületbõl, ezen belül a búza kevés kiviteltõl eltekintve elérte, vagy meghaladta a 1,1 millió hektárt. Magyarország agroökológiai környezete, kiváló feltételeket biztosít a gabonatermesztésre, ennek is köszönhetõ, hogy a növénytermelés szerkezetében részaránya meghatározó. Korszerû biológiai alapokkal rendelkezünk, a technikai, mûszaki színvonal is a gabonatermesztés bázisán fejlõdött.

Nem látszik tehát más alternatíva a jó értelembe vett gabona-túlsúly ellensúlyozására. A jelenlegi közgazdasági viszonyok valamint az Európa Uniós szabályozás (intervenciós felvásárlás) is a gabonatermesztést preferálják. Alapvetõ feladatunk és érdekünk tehát az ágazat erõsítése, fejlesztése, versenyképességének növelése.

Az eddigi vegetációs idõszak idõjárási körülményei (csapadékos, hûvös május) kedvezõen befolyásolták a kalászosok terméskilátásait. Ahhoz, hogy eredményes legyen az aratás végsõ soron, hogy a termelõ fáradozását siker koronázza érdemes néhány termésalakító tényezõvel foglalkozni, leginkább a meghatározó kalászos gabona, a búza sorsán keresztül.

Feltételezhetõen a búzatermelõk széles körében tudatosult, hogy az ágazatot a minõségi termény-elõállítás teszi eredményessé. Alapvetõ követelmény a gyakorlati tapasztalatokon és tudományos eredményeken nyugvó agrotechnika alkalmazása. Fontos agronómiai feladat a megfelelõ termõhely, a jó elõvetemény kiválasztás, a szakszerûen kivitelezett talajelõkészítés, a növény igényének legjobban megfelelõ intenzív tápanyag-utánpótlás, a vetésidõ, a fajta helyes megválasztása, valamint a korszerû növényápolás.

Ha mindezekhez kedvezõ évjárat is párosul, nem marad el a megcélzott eredmény. Amennyiben a június és a július eleje nem lesz szélsõséges, a terméshozamok kedvezõen alakulhatnak. Többéves tapasztalat azonban azt mutatja, hogy a jónak ígérkezõ mennyiségi és minõségi terméskilátások is veszélybe kerülhetnek a betakarítás elhúzódásával.

Az aratási idõ megválasztásánál a legfontosabb tényezõ a búzaszem érettségi állapota. A tápanyagok beépülése a szemekbe a viaszérés végéig tart. A beépülés akkor áll le, amikor a szemek nedvességtartalma 20% körüli. A teljes érés, amikor a búza biztonsággal tárolható a 13–14%-os nedvességtartalomnál következik be, ekkor az aratást meg kell kezdeni, mert túlérésben rohamosan jelentkezik a mennyiségi és minõségi veszteség.

Amilyen fontos a korszerû agrotechnika alkalmazása, ugyanolyan fontos a betakarítás, a terménykezelés szakszerû végrehajtása.

Az lenne a kívánatos, ha a mûszaki feltételek mindenhol lehetõvé tennék a 10 napon belüli terménybetakarítást.

Legnagyobb veszélyt a betakarításkor a csapadékos idõjárás okozhatja. Ha a lábon álló búza beérett és esõt kap a szemekben – a tartósan nedves közeg hatására – megindulnak a biokémiai folyamatok és az alfa amiláz enzim aktivizálódásával az esésszám csökken. Optimális az esésszám 250–350 sec. között, a búzavevõk, a feldolgozóipar is az ilyen árut keresi, intervencióra 220 sec. feletti értékekkel lehet csak teljesíteni.

Ha nedvesség hatására az esésszám 220 sec. alá süllyed – ilyenkor már csirázott szemek is vannak a búzában – a terményt csak takarmányként lehet értékesíteni, jelentõs árveszteséggel.

Csökkenthetõ az alacsony esésszám kialakulásának kockázata a viszonylag magasabb, 16–18%-os víztartalom melletti korábbi betakarítással az ezt követõ kíméletes szárítással vagy átfúvatással.

Az elmúlt évek kedvezõtlen tapasztalatai miatt nem kerülhetõ meg a terménytisztítás kérdése. A tisztítás elmaradása, vagy elégtelen elvégzése miatt a csökkent értékû szemek aránya számos termelõ árujában meghaladta az MSZ szerinti megengedett 2%-ot, sõt sokszor az e téren  enyhébb követelményeket támasztó 5%-os tõzsdei elõírást is. Az ilyen árut a vevõ vagy át sem veszi, vagy jelentõs értékben bonifikál. További értékvesztést eredményezhetnek az ilyen búzákban könnyen szaporodó fuzárium gombafajok. Az idõ elõtt bekövetkezõ raktári rovarfertõzöttség arra utal, hogy a tárolók egyáltalán nem vagy nem szakszerûen végzik el a raktárak kötelezõ fertõtlenítését.

A fertõzött tételeket nem lehet piacra vinni, a vevõi lehívások (malmokra, uszályba stb.) emiatt késnek, a szerzõdések elhúzódó teljesítésének anyagi konzekvenciái vannak. A fõ növények közül a búzának van a legtöbb minõségi kategóriája. Az egyes minõségû tételek piaci árának szóródása azért igen tág határok között mozog, elérheti tonnánként a 3–5 ezer Ft-ot is. Érdemes tehát a betakarítás utáni minõség szerinti elkülönített tárolás, természetesen ott, ahol ez kivitelezhetõ. Sajnos azonban a termelõk egy részének nincs tárolója, így kénytelenek a terményüket a felvásárló raktárába szállítani, és alacsony áron értékesíteni. Más fejlett búzatermelõ országokban (USA, Kanada) ez a kérdés megoldott, ilyen irányú árveszteséget ott a termelõk nem szenvednek el.

Minden a terményét saját, vagy bérraktárban elhelyezõ termelõnek minõségbizonyítványt kell szerezni az árujáról, így lehet korrekt üzletet kötni, és a termeltetési, adásvételi szerzõdést teljesíteni.

A minõsítés terjedjen ki a Magyar Szabvány elõírásaira, valamint az alveográfos W és P/L értékekre is, ez utóbbiak az export-kötéseknél elõírt minõségi követelményként szerepelhetnek. A minõsítéseket célszerû akkreditált laboratóriumokkal elvégeztetni, közülük a bel- és a külföldi vevõk az SGS Hungary Kft.-t, a GABONA CONTROL-t és a MERTCONTROL-t preferálják. Az MSZ szerinti minõsítés mellett kérni kell az intervenciós elõírás szerinti vizsgálatot is, amiért általában külön díjat nem számítanak fel a laboratóriumnak.

A gabonaintervenció elsõ évének tapasztalata azt mutatja, hogy a felajánlott búzatételek döntõ többségben megfeleltek a 824/2000 EK bizottsági rendeletnek. Számos tétel került azonban visszautasításra 5% feletti törtszem és 220 sec. alatti esésszám következtében.

Felhívjuk a figyelmet arra, hogy az intervenciós minõsítésnél a szedimentációs értékhatár min. 22 ml, azonban 22–30 ml között a szabályozás elõírja az ilyen búzatételek lisztjébõl készült tészta gépi feldolgozásra való alkalmasságának vizsgálatát. Nem megfelelõ konzisztencia esetén a búza kizárja magát az intervencióból. Tehát az értékhatár elérése nem jelenti automatikusan a „megfelelést”.

Az elmúlt években növekvõ mértékben romlott a sikér minõsége, amit a sikérterülés jelenít meg (optimális 3–5 mm). A következmény, hogy a 8 mm terülést (MSZ felsõ határa) jelentõsen meghaladó búzák csak takarmányminõséget képviselnek. Az ilyen minõségromlás elõidézõje lehet a betakarítás elõtti hõség, a fuzárium fertõzöttség, vagy az elmúlt évben a poloska-kártétel. Az elsõ okot nem tudjuk kivédeni, a másik kettõ ellen a korszerû növényvédelem eszközével sikeresen fel tudunk lépni.

Az IKR Rt. szakemberei feldolgozták a részvénytársaság számára 2004-ben a termeltetésbõl átadott búzatételek sikérterülésének alakulását a poloska szúrt szemek arányának tükrében (1. táblázat) és az alábbiakat állapították meg: a poloska szúrt szemek arányának emelkedésével nõt a sikérterülés, tehát romlott a sikérminõség. Az elmúlt évben az Alföldön volt jelentõs a poloska-kártétel, aminek következtében nem kevés 15–18 mm terülésû búzatétel került a raktárakba. A gyenge sikér minõséghez (pl. 18 mm terülés) alacsony alveográfos érték (60–75 W) gyenge sütõipari érték (47–51-es farinográfos értékszám) párosult. Az IKR tapasztalati számai megerõsítik a tudományos vizsgálatok erre vonatkozó eredményeit.

A minõségromlást elõidézõ tényezõk ellen a vegetáció alatt védekezhetünk sikeresen, kivéve az idõjárást. A betakarításkor meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyekkel az idõjárás kedvezõtlen hatását kivédhetjük (gyors betakarítás). Szakszerû tárolással, a termények minõség szerinti elkülönítésével növeljük az esélyét annak, hogy a megtermelt terményt az átlagosnál kedvezõbb áron értékesíthessük.

A betakarításkor piaci kilátások az intervenciós készletek „bentragadása” miatt kedvezõtlennek mutatkoznak. Kínálati piacra kell számítani, az árak nyomottak lesznek. Azonnali értékesítési esély csak a jó minõségû malmi búzára lesz. A gyengébb búzákat az intervenció veheti fel. Azonban a nagyobb áruforgalmi zavar csak úgy kerülhetõ el, hogy az intervenciós rendszer ez évben már mûködik, ellenkezõ esetben a gabonapiac összeomolhat.

Látszik tehát, hogy a gabonaágazat helyzetének javítása érdekében egyaránt vannak termelõi feladatok (minõségi áru elõállítás) integrátori feladatok (szolgáltatási, szaktanácsadási rendszer javítása), állami és európai uniós feladatok, (intervenció magas szintû kezelése, különös tekintettel a raktárkapacitás létrehozásának vagy bõvítésének támogatására, a készletek rugalmas külpiaci értékesítése). A gabonaágazat szereplõinek egymásra utaltsága nem vitatható, a siker érdekében nem nélkülözhetik tehát az összefogást.