A kocák takarmányozása a szaporodási ciklus alatt

A szaporodás egyes fázisai jelentõsen különböznek az állatok tápanyag-igényeinek szempontjából.



M inden vemhességi ciklus eredményességét nagymértékben a megelõzõ laktációs és választás utáni idõszak történései determinálják. Laktáció alatt a koca veszít a testtömegébõl, mivel a tejtermelés igényeit még a legkoncentráltabb takarmányozással sem tudjuk kielégíteni. Ez így el is fogadható, ha a testtömeg csökkenés mérsékelt szinten marad, nem haladja meg a 20, egyes újabb vélemények szerint a 10 kg-ot. A szaporodás – éppúgy, mint minden más életfolyamat – energia függõségû, ezen belül a szaporodás – fõleg az ivarzás és a tüszõfejlõdés – nagy energiaigényû folyamat. A választás utáni újra ivarzás idejére az energetikai folyamatokat pozitív irányba kell állitani. Ez annál könnyebb, minél jobban tudjuk mérsékelni a koca laktáció alatti testtömeg csökkenését.



Nagyon fontos a takarmányban az egyes tápanyagok mennyisége és egymáshoz viszonyított aránya. Ha bármelyik fontos tápanyagból hiány adódik, az limitáló lehet a többi értékesülése szempontjából. Mégis ki kell emelni ilyen vonatkozásban az energia szerepét, mert az energiahiány abszolút limitáló hatású még abban az esetben is, ha minden más tápanyag optimálisan biztosított.



A szoptatás alatt törekedni kell arra, hogy a kocák maximális takarmányt, ill. energiát tudjanak felvenni. Hazai gyakorlatban ez a maximális takarmányfelvétel 4,5–6 kg mennyiséget jelent, ami nagyon kevés. Erre hajlamosit a gyakorlatban leginkább alkalmazott napi kétszeri etetés az elletõben. Kétszeri etetéssel ennél nagyobb mennyiség nem is igen etethetõ meg. Még akkor sem, ha a kocákat elõzõleg a vemhesség utolsó szakaszában „gyomrosították”, azaz naponta csak egyszer etették. Angol szakirodalomban létezik az ún. Stotfold módszer, miszerint a kocának ellés napján 2,5 kg takarmányt adnak, majd 10 napon át napi 0,5 kg-mal növelik a fejadagot. Így a 11. napra állatonként naponta 7,5 kg takarmány felvétel érhetõ el. Ezután a kocákat egyedileg a szoptatott malacok száma szerint takarmányozzák, és 13-as alom esetén a laktáció csúcsán 10,5 kg a napi takarmányfogyasztás. Hazai gyakorlatot is tudok említeni. A Green 2000 Kft. egyik telepén (1500 koca) naponta négyszer etetnek az elletõben – 6, 10, 14 és 18 órakor-, és 7,5–8 kg takarmányfelvételt tudnak elérni. Az eredmény a kiegyensúlyozott 80%-os ellés és 10,7 született élõ malacátlag. A szezonális eredménycsökkenés nem haladta meg az 5%-ot.



A szoptató kocatápnak az alábbi fõbb beltartalmi értékekkel kell rendelkezni: energia DE 14,5 MJ, em. ny. fehérje 17–18%, lysin 1,1%, Ca 1,1%, P 0,7–0,8%. Különösen fontos a takarmány összetétel és a takarmányfelvétel biztosítása az egyszer ellett kocák – kocasüldõk – esetében, hiszen azok a kihordott vemhesség után a malacok felnevelése mellett még intenzív növekedési fázisban vannak, és hatványozottabban kerülhetnek energia-deficitbe.



A kocák kondicióját az 5 pontos kondíció bírálati skála alapján ítélhetjük meg. Eszerint az elletõbe bemenõ kocák átlagos kondíció értéke 3,5 körül kell legyen, míg a választáskor ez az érték ne csökkenjen 2,5 alá.



Választás után a kocákat általában 24 órán át koplaltatják az apasztás megkönnyítése és a tõgygyulladás elkerülése érdekében. Ez alkalmazható, de nem feltétlenül szükséges, hiszen az elapasztás nem a takarmány hiánya, hanem a ki nem szopott tej negatív nyomása miatt következik be. Alapelvként kell elfogadnunk, hogy a javuló kondícióban van a legjobb szaporodás. A szoptatás alatti katabolikus állapotot anabolikussá kell változtatnunk. A választástól az ivarzásig maximális energia bevitelre kell törekednünk, hiszen a már említettek szerint a szaporodás nagy energiaigényû folyamat, és a kocák a választás után indítják be a ciklusos ivari mûködésüket. Az ekkor megetetett energia bizonyos határokon belül egyenesen arányos az ovulációs rátával, így a potenciális alomszámmal. Ezért ebben, a normálisan 4–7 napos idõszakban szoptató kocatápot etessünk egyrészt annak magasabb energia- és tápanyag tartalma miatt, másrészt a takarmányváltozás elkerülése érdekében. A sertés ugyanis enzimatikusan emésztõ állatfej, és minden takarmányváltoztatás néhány napos emészthetõség-csökkenést okoz.



A termékenyítés után következõ egy hét a következõ kritikus fázis. A folytatólagos magas energiabevitel ebben az idõszakban növeli a korai magzatelhalás mértékét. Ezért a termékenyítés napjától váltsunk át vemhes kocatápra, és egy héten át etessünk létfenntartó takarmánymennyiséget – kb. 2 kg takarmány/nap/állat. A vemhes kocatáp legfontosabb beltartalmi összetevõi: energia DE 13,5 MJ, em. ny. fehérje 12–13%, lysin 0,7, Ca 1,0%, P 0,7%. Mindenképpen jelentõsen csökkenteni kell a fehérje mennyiséget, mivel a magas fehérjetartalom egyrészt szaporodásbiológiai zavarokat okoz – pl. cysta képzõdés –, másrészt a felesleges fehérje-etetés miatti N-ürítés jelentõs energia felhasználást von maga után. A vemhesség elsõ 80 napjában a magzatoknak és a magzati függelékeknek nincs különösebb mennyiségi táplálóanyag-igényük, mert ekkor nem a növekedésük, hanem a fejlõdésük dominál.



A termékenyítés utáni 7–30. napig a kocákat a létfenntartó szint felett 10%-kal kell takarmányozni, és ekkor korrigálhatók az esetleges kondíció problémák. Általánosságban a kocák napi fejadagja 2,6–3 kg vemhes kocatáp. Azért szükséges a létfenntartó szintet kissé meghaladó energiabevitel, mert ekkor kell „tudatosítani” a kocával azt, hogy ellése után nem kell tartani a táplálék hiányától.

A vemhesség 30. és 80. napja között a takarmányozás létfenntartó szintû vemhes kocatápból. Ez kb. napi 2 kg fejadagot jelent – plusz mínusz 10% a kondíció függvényében. A nagyobb fejadagok etetését kerülni kell, mert a kocák ebben az idõszakban hízlalhatók el. A kövér kocák viszont sok problémát jelenthetnek a született malacok súlya, az alom kiegyenlítettsége, a tejtermelés szempontjából.



A magzatok intenzív mennyiségi növekedése a vemhesség utolsó harmadában megy végbe (ekkor megkétszerezik addigi tömegüket). Ezért az utolsó hónap folyamán a vemhes kocáknak adott fejadag a létfenntartó takarmánymennyiség 1,5–2-szerese legyen. Célszerû ebben az idõszakban már a szoptató kocatáp etetése. A koca ekkor nem hízlalható el!!!



Ha lehetõségünk van rá, az elletõbe történt betelepítéstõl az ellésig célszerû a kocákkal ún. elletõi tápot etetni napi mintegy 2,5 kg mennyiségben. Ennek a tápnak az a különlegessége, hogy magas rosttartalmú (8–10%) és savanyítót tartalmaz. A savanyító szerepe a húgyuti fertõzések megelõzésében van. A magas rosttartalom intenzívebb bélperisztaltikát idéz elõ. Így egyrészt megelõzi az ellés körüli bélsárpangást, másrészt intenzívebbé teszi az elléskor a méh-kontrakciókat. A méh mindig olyan intenzitással funkcionál, mint a bél. Gyorsíthatók az ellések, és megelõzhetõ az MMA szindróma.