A vitamin-szerû anyagok szerepe a takarmányozásban

További csoportot alkotnak a vitaminszerû anyagok. Számos vegyület tartozik ide (1. táblázat), amelyek az anyagcserében betöltött szerepük alapján vitaminok, de a vitaminoktól eltérõen a szervezet ha nem is a szükséges mennyiségben, de általában képes ezeket szintetizálni. A nagy termelésû állatok esetében azonban a szervezet szintetizálókapacitása sok esetben nem kielégítõ. Szükségesnek tartjuk megjegyezni, hogy míg a vitaminkiegészítõk a keveréktakarmányok szerves részét képezik, addig egyes vitaminszerû anyagok esetleges hiányával sok esetben nem számolunk. Fel kell arra is hívni a figyelmet, hogy ezen anyagok szervezetben betöltött szerepének tisztázása nagyban függ attól is, hogy milyen ütemben fejlõdik az analitika, valamint a fiziológiai ismeretünk. Jelen cikkünkben azt a néhány vitaminszerû anyagot tekintjük át, melyek tekintetében rendelkezésre állnak megbízható állatkísérletek eredményei.

Kolin (B7 vitamin)

A kolin (B7 vitamin) a sejtmembrán foszfolipidek elõanyaga, és részt vesz a zsír-transzportban és -metabolizmusban is. A metioninnal és a lizinnel együtt metil donorként májvédõ funkciót lát el. Ingerület átvitelnél az acetilkolin része. Hiánya esetén a zsírmájszindróma, perózis, csontok és izületek deformációja, lábszétcsúszás jelentkezik sertések esetében. Baromfiféléknél magas mortalitás, csökkent tojástermelés és keltethetõség figyelhetõ meg. Mivel a kolint a szervezet képes szintetizálni metioninból, a vitaminok közé való besorolása vitatható. Mindazonáltal a kolin-klorid a gazdasági haszonállatok premixeinek szokványos összetevõje, mivel a nagy termelõképességû állatok esetében a szervezet nem képes megfelelõ ütemben elõállítani a szükséges mennyiséget. Az egyes állatfajok és korcsoportok takarmányainak javasolt kolin-tartalma a 2. táblázatban látható. Egyes kutatási eredmények szerint (Baker, 2005) a túlzott kolin-ellátás csökkentheti a növendék- és hízósertések teljesítményét. A túlzott kolin-ellátás egyik oka lehet, hogy a feleslegben etetett metionin képes helyettesíteni a kolint. A sertéstakarmányok többségükben a szükségletet meghaladó mértékben tartalmaznak metionint. A másik ok, hogy a keveréktakarmányok összeállításánál általában nem veszik figyelembe a komponensek vitamintartalmát. A full-fat szója, extrahált szójadara és kukorica jelentõs mennyiségû biológiailag hasznosítható kolint tartalmaz. Ezért a sertéstápok esetében célszerûnek látszik a kolinkiegészítést a komponensek kolintartalmához igazítani.

Karnitin (Bt vitamin)

Az L-karnitin fontos szerepet tölt be mind az emberi, mind az állati szervezetben. L és D formában létezik. A D forma nagy mennyiségben gátolja az L forma mûködését. A szervezetben az L-karnitin a hosszú szénláncú zsírsavaknak a mitokondriumokba való transzportjában vesz részt, ezúton segítve az energiaellátást. További szerepe az energia metabolizmus szabályozásában, valamint a rövid- és közepes szénláncú zsírsavaknak a mitokondriumból való elszállításában van. A kifejlett állatok karnitin-ellátottsága általában megfelelõ, a májban és a vesében metioninból és lizinbõl a szervezet elõ tudja állítani. Mindazonáltal a fiatal- és a megnövekedett energiaigényû állatok (laktáció, munkavégzés) esetében a de novo szintézis nem szolgál elegendõ L-karnitinnel. Karnitin-hiány esetén a zsírsavak oxidációja gátolt, és a zsír-szintézis kerül elõtérbe elsõsorban a májban. Nehéz munkát végzõ állatok esetében csökken a teljesítmény. Malacokkal végzett vizsgálatokban az L-karnitin adagolás hatására javult a takarmányértékesítés mintegy 10–15%-kal a választást követõ 2–4 héten (Rincker et al., 2003). A karnitin kiegészítés hatását befolyásolja a malactakarmány energia (zsír) tartalma is. Hízósertések esetében a karnitin-kiegészítés nem befolyásolja a hízlalási teljesítményt, de kedvezõ hatással van a vágóminõségre (Owen et al., 2001). A karnitin-kiegészítés kocák esetében javította a reprodukciós teljesítményt (Ramanau et al., 2002, Eder et al., 2000), míg kanok és kakasok esetében növelte a sperma mennyiségét és javította a spermiumok vitalitását (Neumann et al., 2002, Baumgartner, 2003). Elhízott kutyák és macskák esetében a karnitin-kiegészítés hatására csökken az élõsúly és a test zsírtartalma (Sunvold et al., 1998, Center, 1998). A keveréktakarmányok javasolt L-karnitin kiegészítésének mértéke a 3. táblázatban látható.

Betain

A betain egy aminosav származék mely a legtöbb élõlényben megtalálható, és a kolin (B7 vitamin) lebontásának köztes terméke. Aktív szerepe van a sejtek ozmózis nyomásának szabályozásában, lipotróp anyag, valamint metil-csoport donorként is szolgálhat a metionin homocisztinbõl való visszaalakulásához és számos létfontosságú anyagcseretermék (pl. foszfolipidek, karnitin, kreatin) szintéziséhez (Kidd et al., 1997). A karnitin szintézis serkentésén keresztül növelheti a zsírsavak oxidációját, ezen keresztül csökkentve a testzsírtartalmat. A betainnal kapcsolatos kutatások lendületet kaptak, amikor Cadogen et al. 1993-ban a hátszalonna vastagságának csökkenésérõl számolt be. Az elmúlt idõszakban végzett vizsgálatok változó eredményeket mutatnak (4. táblázat). Néhány esetben a betain-kiegészítés számottevõen javította a hízlalási teljesítményt és a színhúskitermelést. Azonban a vizsgálatok egyikében sem sikerült a különbséget statisztikailag is igazolni. Az alacsony metionin- és energiatartalmú sertés- és broilertakarmányok betainnal való kiegészítése során nem sikerült igazolni a feltételezett metionin-helyettesítõ hatást (Matthews et al., 1998, Garcia et al., 2000). A kísérletek változó eredményének valószínû oka a betainnak a kolinnal és karnitinnel együtt az anyagcserében való komplex szerepe. Az eddigi ellentmondásos eredmények tehát azt bizonyítják hogy további kutatások szükségesek annak tisztázására, hogy mikor jár pozitív eredménnyel a takarmányok betainnal való kiegészítése.

Esszenciális zsírsavak (EFA, F vitaminok)

Az esszenciális zsírsavak (EFA) közé eredetileg a linol-, linolén- és arachidonsavat sorolták. A kutatások azonban igazolták, hogy a szervezet az arachidonsavat képes elõállítani linolsavból. A monogasztrikus állatokban az emésztõcsatornából a zsírok egy része zsírmetabolizmust elkerülve jut a zsírdepókba. Ezt a mechanizmust kihasználva lehet az állati zsír zsírsavösszetételét befolyásolni a takarmány zsírforrásán keresztül. Kérõdzõ állatok esetében a bendõmikrobák a telítetlen zsírsavakat hidrogénezik, ezáltal a kérõdzõk zsírja több telítetlen zsírsavat tartalmaz. Az esszenciális zsírsavaknak két fontos élettani funkciójuk van: membránalkotók és a prosztaglandin szintézis elõanyagai. Hiányuk esetén csökkent növekedés, hámosodási zavarok, legyengült immunrendszer, szaporodásbiológiai és szívmûködési zavarok léphetnek fel. A legtöbb állatfaj esszenciális zsírsavigénye kielégíthetõ linolsavval. A hosszabb ideig megfelelõ zsírtartalmú takarmányt fogyasztó állatok nagyobb mennyiségû EFA-t raktároznak, ezért késõbb alakulnak ki az EFA megvonása utáni hiánytünetek, mint választott állatoknál. Kifejlett állatoknál ezért nehéz indukálni a hámképzési zavarokat. Koprofág állatok esetében a lágy bélsár elfogyasztása további esszenciális zsírsavforrásként szolgál. Az egyes állatfajok esszenciális zsírsavigénye az
5. táblázatban látható.

Következtetések

A gazdasági haszonállatok termelési szintjének növekedésével az állatok anyagcseréjének egyensúlya sokkal könnyebben borul fel. Ezért bizonyos körülmények között a vitamin-szerû anyagok adagolása pozitív hatású lehet, mivel a megnövekedett igényt a szervezet nem képes fedezni. Az ez idáig rendelkezésre álló kutatási eredmények alapján a kolin, karnitin és esszenciális zsírsavak alkalmazása a gazdasági haszonállatok takarmányaiban megalapozott, míg a többi vitamin-szerû anyag felhasználhatósága további vizsgálatokat igényel.