Az elsõ termékenyítés idejének alakulása magas holstein-fríz vérhányadú tejelõ állományokban

Az arányokat tekintve ez a selejtezési ok ugyanúgy, mint a láb és a tõgyrendellenességek miatti kiesések, dollár és euró milliárdokban mérhetõ világviszonylatban.

A termékenységgel kapcsolatban fõleg az elsõ termékenyítés optimális idõpontjára vonatkozóan különbözik az egyes szerzõk véleménye. Abban nincs a kutatók között véleménykülönbség, hogy az elsõ termékenyítés ideje fogja meghatározni elsõsorban az egyed késõbbi termékenységi mutatóit, termékenységét.

A szakirodalom általános javaslata szerint az elléstõl számított 60 napon belül ne termékenyítsük még a teheneket. A legtöbb tehenészetben ez az idõ 50–60 nap. Berry (1996) szerint, ha a teheneket 50 napnál korábban termékenyítik gyengébb lesz a termékenység. Következményei lehetnek annak, ha a kötelezõ várakozási idõt 45 napra csökkentjük, bár alacsonyabb lesz az elléstõl az elsõ termékenyítésig eltelt idõ 12–15 nappal, de a vemhesülési arány csökken.

Az irodalomban az elléstõl az elsõ termékenyítésig eltelt idõt általában 70–90 nap között határozzák meg. Hillers és mtsai. szerint (1996) Floridában az elléstõl az elsõ termékenyítésig eltelt idõ átlagosan 77 nap volt. Amerikai kutatások szerint az elsõ termékenyítés optimális ideje 70–75 nap. Észak-Karolinában (8991 állomány) ez az idõ átlagosan 95 nap. Wisconsini kutatók szerint ezen idõszak optimálisan 45–60 nap. Olyan telepeken, ahol jó a termékenység, az elléstõl az elsõ termékenyítésig eltelt idõ optimálisan 65–70 nap (Smith és Becker, 1999).

Az is fontos szempont az elsõ termékenyítés idejének meghatározásakor, hogy a legtöbb tehén elsõ ivarzása az ellés után 30–50 nappal mutatkozik.  Az elsõ ovuláció az ellés után 17–42 nap múlva következik be. Cikkek számolnak be arról, hogy minél magasabb a tejtermelés, annál késõbb következik be az elsõ ovuláció. Floridai egyetemen 54 holstein tehenet ellenõriztek, a vér progeszterontartalmát mérve vizsgálták az ovuláció idejét. Megállapították, hogy a legkorábban ciklust kezdõ teheneknek volt a legkevésbé hiányos az energiamérlegük (Harris, 1992).

A szakirodalom szerint minden tehenet legalább egy alkalommal termékenyíteni kell az elléstõl számított 100 napon belül. A cél az, hogy az elléstõl az elsõ termékenyítésig eltelt idõ hossza átlagosan 75–80 nap legyen, és 10% alatt maradjon azon teheneknek az aránya, amelyeket ellés után 100 napon belül nem termékenyítettek. Nebel (1997) arról számolt be, hogy ha ez az idõ átlagosan 95 nap, akkor a tehenek 40%-át nem termékenyítették 100 napon belül.

Az elléstõl az elsõ termékenyítésig eltelt idõ meghosszabbodásának egyik fõ oka a gyenge ivarzás-megfigyelési hatékonyság. Ugyanakkor a nem megfelelõ kondíció, a kedvezõtlenül elhúzódó negatív energia-egyensúly, vagy az elléssel és a tõggyel kapcsolatos rendellenességek is növelik ezen idõszak hosszát.

Klaas és mtsai. (2004) arról számolnak be, hogy a szubklinikai masztitisz megnyújtotta az elléstõl a termékenyítésig eltelt idõt átlagosan 6–12 nappal, Huszenicza és mtsai. (1998), valamint Barker és mtsai. (1998) szerint a klinikai masztitisz is igazolhatóan növeli ezt az idõszakot. A reprodukciós rendellenességek is növelték ezt az intervallumot. A visszamaradt placenta pl. 6 nappal hosszabbította meg ezt az idõszakot. A tejtermelés is befolyásoló tényezõ. A háromnál többször ellett idõsebb teheneknél 5,4 nappal volt rövidebb az elléstõl az elsõ termékenyítésig eltelt idõ, mint a fiatalabb teheneknél. A befolyásoló tényezõk között még a takarmányozásra és a humán tényezõkre, a managementre utalunk, de olvashatunk arról is, hogy az évek elõrehaladtával Ohio-i tehenészetekben az elléstõl az elsõ termékenyítésig eltelt idõ 6 év alatt 4 nappal nõtt, valamint az is bizonyított, hogy az állomány nagyságának is van befolyása erre a mutatóra, mert nagyobb állományokban átlagosan 2 nappal korábban termékenyítettek elõször, mint kisebb és közepes állományokban.

Az eltérõ vélemények, valamint a téma aktualitása miatt választottuk vizsgálatunk céljául a termékenységi mutatók alakulását hat véletlenszerûen kiválasztott tehenészeti telepen. A vizsgált egyedeket 1990-2004 közötti idõszakban termékenyítették és lettek vemhesek. A vizsgált állomány 90%-ának holstein-fríz vérhányada nagyobb volt, mint 87,5%. Az 1. táblázat az egy, kettõ vagy több termékenyítésre vemhes, valamint az összes vemhes egyed elsõ termékenyítésének idejét tartalmazza gazdaságonként.

Azokat az egyedeket, melyek az elsõ termékenyítésre vemhesültek, ellés után 63 és 108 nap között termékenyítették. Látható, hogy a gazdaságok között igen nagy különbségek vannak, az irodalom szerinti kedvezõ idõszakban egy gazdaság termékenyít (60 és 70 nap között) elõször. Azoknak az egyedeknek, amelyek kettõ vagy több termékenyítésre lettek vemhesek, 54 és 91 nap között volt az elsõ termékenyítési idejük, ami viszont nem volt sikeres. Az is megfigyelhetõ, hogy az elsõ termékenyítések néhány nappal elõbb történtek, mint az elsõ termékenyítésre vemheseknél. Az összes vemhes egyedet vizsgálva az átlagok 55 és 101 nap között alakultak úgy, hogy 80 és 90 nap között található a gazdaságok nagy része. Az átlagok alapján a pontos termelési környezet ismerete hiányában messzemenõ következtetéseket levonni nem szeretnénk, az adatokat csupán figyelemfelkeltésnek szánjuk.

A 2. táblázat a termékenyítési index és a szervizperiódus alakulását tartalmazza gazdaságonként.

Az elsõ termékenyítésre vemhes egyedeknél a szervizperiódus hossza megegyezik az elsõ termékenyítés idejével. Több termékenyítés esetén a termékenyítési index 2,82 és 3,22, a szervizperiódus hossza 154 és 188 nap között alakult. Az összes vemhes egyedet vizsgálva megállapítható, hogy termékenyítési indexben gazdaságonként igen jó az eredmény, viszont a szervizperiódus hosszáról már ez nem mondható el, a kapott átlagok 122 és 151 nap között alakultak. Ez az eredmény azt jelzi, hogy az egymást követõ termékenyítések között ivarzási ciklusok maradtak ki, termékenyítés nélkül!

A megoszlási vizsgálatok adnak pontos képet az elsõ termékenyítések alakulásáról.

A 3. táblázat az elsõ termékenyítésre vemhes egyedek termékenyítéseinek megoszlását tartalmazza.

2–24% között voltak olyan egyedek, amelyek akkor lettek vemhesek, ha ellés után 21 és 40 nap között történt a termékenyítésük. 41 és 60 nap között egy termékenyítésre az egyedek 16–44%-át tudták vemhesíteni. Magas az arány (15 és 27%), melyeknél az optimális elsõ termékenyítési idõ 61 és 80 nap között volt. Ellés után 81 és 100 nap között a vizsgált egyedek 7–21%-a lett vemhes egy inszeminálásra. A még elfogadható 101–120 napos kategóriában figyelhetõ meg az egyedek 4–12%-a. Ezt követõen az arányok fokozatosan csökkennek, kategóriánként és gazdaságonként az arányok 1–9% között alakultak. 200 nap feletti elsõ termékenyítést az egyedek 2–8%-ánál regisztráltunk, ez magas aránynak tekintendõ. Ha megvizsgáljuk a 100 nap felett vemhesült egyedek arányát gazdaságonként, igen meglepõ, 10–44% közötti eredményt kapunk. Öt gazdaságé igen magas, csak egy gazdaság eredménye kedvezõ.

A két vagy több termékenyítésre vemhes egyedek elsõ termékenyítési idejének megoszlását a 4. táblázat mutatja.

21 és 80 nap között kategóriánként és gazdaságonként az arányok kismértékben emelkednek, ami úgy is megfogalmazható, hogy ezekben a napokban elõször termékenyített egyedek ezekre a termékenyítésekre nem lettek vemhesek. Magasabb kategóriákban az arányok viszont igen kis mértékben, de csökkentek, ez vonatkozik a 100 nap feletti elsõ termékenyítésekre is, ahol az arányok 4 és 31% között alakultak, ami még mindig magas.

Az 5. táblázat az összes vemhes egyed elsõ termékenyítésének megoszlását tartalmazza.

Itt szeretnénk ismertetni, hogy összességében az egyedek 0,1 és 0,4%-a az ellést követõ 20 napon belül vemhes lett, visszakeresni az esetleges okokat viszont nem állt módunkban. A termékenyítések számától függetlenül a táblázat jól mutatja az elsõ termékenyítések megoszlását, mely a következõ: 21 és 40 nap között termékenyítették elõször a tehenek 2 és 27%-át. 41 és 60 nap közötti arányok a legnagyobbak: 20 és 47%. Gyakori még a 61–80 nap közötti intervallum is, amely 15–28%. A 20 nappal késõbbi elsõ termékenyítés 6 és 21% között fordult elõ. 100–120 nap között 2–11%-os ez az arány. 120 napnál késõbbi idõpontban történõ elsõ termékenyítés 1 és 9% közötti aránnyal tapasztalható. A 200 nap felett elõször termékenyített egyedek aránya 0,9 és 6%. A 100 nap felett elõször termékenyített egyedek aránya is magas, 5–39% között alakult, ami gyenge eredményre utal.

A megoszlási vizsgálatok alapján összegzésként az adatokat három szempont szerint csoportosítottuk, ezek a következõk: az irodalom által ajánlott 60 napos „várakozási idõ”, az ideális elsõ termékenyítésként meghatározott 60–70 nap közötti idõszak (a mi adatfeldolgozásunkban 60–80 nap) és a 100 nap feletti elsõ termékenyítések aránya szerint.

Az elsõ termékenyítésre vemhes egyedek esetében 60 napon belül az egyedek 20–68%-át termékenyítették és erre a termékenyítésre vemhesek is lettek. Elgondolkodtató, természetesen az adott gazdaság körülményeinek „tiszteletben tartása mellett”, hogy ennyi termékenyítéssel, azaz ennyi vemhes egyeddel „megéri-e” 60 napig várni az elsõ termékenyítéssel. Az adatok arra engednek következtetni, hogy nem. Az ideálisnak meghatározott idõben történõ termékenyítés az egyedek 15–27%-ánál fordult elõ, úgy hogy vemhesek is lettek. A 100 nap felett elõször termékenyített egyedek aránya 10–44% között alakult egy sikeres vemhesítéskor. Öt gazdaság esetében az arányok (26, 29, 30, 32, 44%) igen magasak.

Ha az egyedek kettõ vagy több termékenyítésre vemhesültek, akkor 60 napon belül a tehenek 24 és 76%-át termékenyítették elõször. Ez az arány valamivel magasabb, mint az elsõ termékenyítésre vemheseknél. Ebben az esetben ennyi egyedet termékenyítettek elõször, de nem lettek vemhesek. Az ideálisnak tartott elsõ termékenyítési idõben a tehenek 15–27%-a úgy került elõször termékenyítésre, hogy nem lett vemhes. A 100 nap feletti arány 4–31%, ami szintén magas.

Az összes vemhes tehenet értékelve megállapítható, hogy 60 napon belül az elsõ termékenyítések 23–40%-a figyelhetõ meg. Az ideális idõpontban csupán 15–28%-ban történik meg az elsõ termékenyítés, és 100 nap felett pedig 5–39%-ban.

A kapott eredmények alapján összefoglalásképpen megállapítható, hogy nem lehet mereven meghatározni és elõírni az elléstõl számított elsõ termékenyítés idejét, hanem azt mindig az adott tehén egyedi biológiai állapota befolyásolja, ha ehhez hozzásegítjük. A hazai gyakorlatban az is elfogadott tény, hogy ha az ellés „rendben” volt, az ivarzás szabályos, akkor lehet termékenyíteni akár 42 napon belül is, nem kell megvárni az elsõ termékenyítéssel a 42 vagy a 60 napot.

Báder E*. – Gergácz Z.* – Györkös I.** – Báder P.* – Kovács A.* – Boros N*.

*Nyugat-Magyarországi Egyetem MÉK Mosonmagyaróvár

Szarvasmarha- és Juhtenyésztési Tanszék

** Állattenyésztési és Takarmányozási Kutatóintézet Herceghalom