A napraforgó-betakarítás újabb adapterei

Idõbeni aktualitása miatt a következõkben a napraforgó-betakarítás technológiai mûveleteirõl, s az ehhez kapcsolódó újabb napraforgó adapterekrõl adunk tájékoztatást.

A betakarítási technológia jellemzõi

A napraforgó betakarítása a termelés egyik legfontosabb, nagy gondosságot igénylõ technológiai mûvelete. A termés optimális idõben, minél kisebb veszteséggel, jó munkaminõséggel történõ betakarítása alapvetõen határozza meg a termelés jövedelmezõségét.

A napraforgó-betakarítás technológiája a következõ fõbb munkafolyamatokból áll:

• mesterséges állományleszárítás;
• aratva-cséplés;
• szemszállítás;
• a napraforgószár zúzása;
• üzemi munkafolyamatok (tisztítás, szárítás, tárolás).

A betakarítás komplex feladat, amelyet tervszerûen kell megszervezni és ennek megfelelõen lebonyolítani. A betakarítás megtervezésekor a következõ alapvetõ szempontokat kell figyelembe venni:

• a betakarítandó terület nagysága;
• a rendelkezésre álló arató-cséplõ gépek és adaptereik kapacitása;
• a mesterséges állományleszárítás idõpontjának és a betakarítás idõpontjának megválasztása;
• a kapcsolódó szántóföldi és üzemi munkafolyamatok (aratva-cséplés, szemszállítás, magtisztítás, szárítás) összhangja;
• a tárolás, vagy értékesítés, feldolgozás lehetõségei.

Mesterséges állomány leszárítás

A napraforgó gépi betakarítását közvetlenül megelõzõ vegyszeres állományszárítás a nagyüzemi technológia szerves része. Megfelelõ idõben és minõségben történõ elvégzésével növényvédelmi – növényegészségügyi óvó – hatása is jelentõs, mivel a kémiai kezelés nyomán bekövetkezõ gyors állományszáradás a tányérbetegségek további károsítását is megakadályozza. Hatása elsõsorban elhúzódó, csapadékos betakarítási körülmények, valamint fajta napraforgó termesztése esetén elõnyös, amikor az érés egyenlõtlen, az állomány kiegyenlítetlen.

A mesterséges állomány-leszárítás további elõnyei még a következõk:

• a betakarítás korábban történhet meg, mint a természetes úton beérett napraforgóé;
• a betakarítás idõpontja az idõjárástól függetlenül elõre megtervezhetõ;
• kisebb madárkártétel jelentkezik;
• a betakarítógépek munkaminõsége javul, a betakarítási veszteségek csökkennek;
• megnõ a betakarítógépek teljesítménye;
• javul a termés minõsége;
• utánszárításnál az energiamegtakarítás révén kisebb a szárítási költség;
• a betakarítási, szállítási munkacsúcs csökkenthetõ;
• a magtisztítás és szárítás munkafolyamata jobban szervezhetõ.

A napraforgó állományleszárítását általában akkor kell megkezdeni, amikor a kaszatok nedvességtartalma 25–30% között van. Ilyenkor a növényi szárrészek legtöbbször még zöldek, de a termés már biológiailag érett. A mesterséges állomány-leszárítás után 5–7 nappal – az idõjárástól függõen – a kaszatok utóérése megtörténik, s nedvességtartalmuk 20% alá csökken. Ekkor már a szár- és levélrészek is megbarnulnak, s a betakarítás megkezdhetõ.

A kémiai állomány leszárítására jelenleg több készítmény is megfelelõ hatékonysággal alkalmazható. A vegyszerek kijuttatása légi úton történhet, mezõgazdasági repülõgéppel vagy helikopterrel. A napraforgó növényi részei a különbözõ vegyszereket gyorsan megkötik, ezért újabb permetezés a kezelés utáni csapadék esetén sem szükséges. Kezelés után 5–7 nappal az állomány teljesen megbarnul és leszárad.

A mesterséges állomány-leszárítási munkamûveletet jó alkalmazástechnikával, és a betakarító-kapacitásnak megfelelõ szakaszos bontásban kell elvégezni. Nagyon kell ügyelni arra, hogy a permetezett területet körülvevõ környezet (erdõk, más kultúrák, lakott terület stb.) kárt ne szenvedjen. Ezért is lényeges már a termõhely kiválasztásánál, hogy lakott területtõl, más kultúráktól távolesõ, zárt, tömbösített területen termesszük a napraforgót, mert csak ilyen területeken engedélyezett és lehetséges a biztonságos kémiai beavatkozás.

Aratva-cséplés (kombájnolás)

A napraforgó nagyüzemi egymenetes gépi betakarítására hazánkban a különbözõ szerkezeti felépítésû napraforgó adapterekkel felszerelt arató-cséplõ gépeket (kombájnokat) használjuk.

Az arató-cséplõ gépek a betakarítás kulcsgépei. Jórészt ezek szabják meg a betakarított termék tovább-feldolgozásának lényeges paramétereit. A kombájnokat a termelõüzem mégsem a napraforgó-betakarítás nézõpontjából választja meg, miután a kalászos gabona- és kukoricaágazat jelentõsen nagyobb volumene miatt azokat adottnak kell tekinteni.

A napraforgó betakarítására a kombájnokat rövidebb ideig használjuk, mivel a növényt kisebb területen termesztik, az idõjárási körülmények, a szár- és gombabetegségek, a madárkártétel fellépésének veszélye is szûkre szabja a betakarítás idõtartamát. A napraforgóbetakarításának mielõbbi befejezését üzemszervezési okok is szükségessé teszik, a kukorica-betakarítás ugyanis a teljes betakarító gépcsoportot és szállítógép-kapacitást leköti.

Az aratva-cséplés a napraforgó-betakarításban is megegyezik a gabona-betakarítás munkafolyamatával. Ez esetben azonban – az eltérõ morfológiai és egyéb tulajdonságok miatt – a gabonakombájnt, vagy annak vágóasztalát megfelelõ adapterrel kell felszerelni.

A napraforgó betakarításakor a kombájn arató része a lábon álló terményt rövid szárrésszel levágja, és azt a cséplõszerkezetbe juttatva a cséplõdob kicsépeli. A szemtermést a tisztítószerkezet kitisztítja, és a magfelhordó elevátor segítségével a magtartályba gyûjti. A napraforgó szár- és egyéb növényi részek a szalmarázó-ládákról, valamint a törekrostáról rend formájában a tarlóra hullanak, vagy szárzúzós adapter esetében a tarlón szétteríthetõk.
Az arató-cséplõ gép magtartályában összegyûjtött szemtermés szállítójármûbe üríthetõ, és a további üzemi munkafolyamatoknak megfelelõ helyre (magtisztító, szárító) szállítható. A tarlón maradt nagy tömegû napraforgó szárrészek, kicsépelt tányérok stb. szárzúzás után tárcsázással a talajba keverhetõk. Betakarításkor a kombájnok cséplõ- és tisztító szerkezetét a betakarítandó terménynek megfelelõen átállítják: a cséplõdob és a szelelõ fordulatszámát – kerületi sebességét – csökkentik, a cséplõrés méretét növelik, a tisztítószerkezet sík- és zsalus rostáit a napraforgónak megfelelõ rostára cserélik, illetve állítják be.

Napraforgó adapterek, adaptercsaládok

A hazánkban jelenleg elterjedt, és szélesebb körben is alkalmazott – hazai gyártású – napraforgó szerelékek és napraforgó-adapterek jellemzõi a következõkben foglalhatók össze:

• NA adaptercsalád: az arató-cséplõ gépek különbözõ munkaszélességû gabonavágó-asztalára szerelhetõk, kiegészítõ felszerelésük: tányéremelõk, nagy átmérõjû (dróthálóval burkolt) motolla, kétoldalt rendválasztók;
• SNA soros behúzó-csigás rendszerû adaptercsalád, soronkénti behúzó-csigákkal, a csigák végén álló- és mozgó pengékkel két szélükön sorválasztókkal;
• NAS adaptercsalád soronkénti (füles) vitorlás-lánccal és csillagkéses vágószerkezettel; egyes kiviteleknél szállításkor összecsukható;
• UN univerzális napraforgó-adaptercsalád, soronként 2-2 behordólánc, oldalválasztókkal és forgókésekkel.

Az országban jelenleg használt és forgalmazott különbözõ típusú napraforgó adapterek jellemzõit a táblázatban foglaltuk össze.