MENÜ

Szántási módok mûszaki alapfeltételei

Oldalszám: 23
Dr. Soós Sándor 2014.05.29.

Sokszor leírtuk, hogy a mezõgazdasági munkafolyamatok technikai háttere mennyire fontos befolyásoló tényezõ. Igaz ez a szántásra is, amelynek mûszaki alapfeltételeit az ágy- és váltva forgató ekékre vonatkozóan foglaljuk össze (az ekék többféle szempont szerinti besorolásából ezúttal kihagyva a rigol-rotációs-tárcsás stb. típusokat).

A fõbb konstrukciós szempontok mellett vizsgálati részeredményeket is közlünk. A szántás- és technikai bázisának fontosságát, illetve elismertségét az is jelzi, hogy az európai céges TOP-25 listán (IMAGE-BAROMETER, info: DLG) három tradicionális ekegyártó (Kverneland, Lemken, Rabe) is elõkelõ helyen szerepel a sok vezér-gépes (traktor-kombájn) cég között.



Elsõként ismételjük át az ekék általános felépítését. A mûködõ részek – amelyek feladata a vágás, forgatás és a porhanyítás – közvetlenül érintkeznek a talajjal: szántóvas a kormánylemezzel, elõhántó, csoroszlya, altalajlazító betét. Az összekötõ részek az elõbbi elemeket kötik egy egységbe, erre a feladatra az ekegerendely- vagy keret, illetve az eketörzs szolgál. Az utóbbira szerelt szántóvas kormánylemez és ekenád együttese jelenti az ekefejet. Az ún. támasztó részek feladata az eke stabilitásának biztosítása, azaz a különbözõ irányú erõk felvétele és ellensúlyozása: ekenád és csúszótalp, valamint a határoló és szállító kerekek. A vonó- és függesztõ szerkezetek a traktorral való, szabványos geometriákhoz igazodó kapcsolatot biztosítják. A szabályozó szerkezetek az eke részeinek szabatos beállítására alkalmazhatók (mélység, szélesség, szintezés stb.). Az eketestek túlterhelés elleni védelmét különbözõ biztosító szerkezetekkel oldják meg (mechanikus, félautomata, automata), melyekkel a törések és deformációk elkerülhetõk.



Jól érzékelhetõ tehát, hogy az ágy- és váltva forgató ekékre egyaránt érvényes technikai elemek gyártástechnológiája és minõsége rendkívül meghatározó szempont. Ezek összhangja, élettartama és mûszaki üzembiztossága (K41=0,96–1) döntõen befolyásolja a szántási folyamat gazdaságosságát is.

Új beruházás esetén részesítsük elõnyben a váltva forgató ekéket, amelyek ún. környezeti kockázata kisebb, mint a hagyományos ágyekéké: azaz a mûveleti és mozgásjellemzõkbõl is adódóan kisebb mértékû a káros talajtömörödöttség, csökkenthetõ az erózió mértéke, s mindezt jobb munkaminõség elérésével tudjuk biztosítani. A táblaméret függvényében további üzemeltetési és energetikai elõnyök is realizálhatók a kis- és nagygazdaságokban egyre inkább terjedõ váltva forgató ekékkel. Az FVMMI GM Kht. számos típus vizsgálatát folytatta az elmúlt idõszakban. Az alábbiakban röviden kitérünk a felépítés általános ismertetésére és a szárzúzott kukoricatarlón rögzített fõbb munkaminõségi és energetikai mutatókra.



A minõségi váltva forgató ekék kialakítása magában hordozza a mai modern gépszerkesztési követelményeket. Példa erre az ekék robusztus felépítése, a hidraulikus elemek megbízható mûködése, valamint az ún. segédgerendelyes szállító-fordító vázszerkezet, amelynek megbízhatósága már idehaza is egyértelmûen kedvezõ fogadtatásra talált. A konstrukciós kialakítás szempontjából lényeges eltérést a mûvelõ elemek kialakítása, azok elrendezése és az egyes kiegészítõ elemek (tárcsás csoroszlya, orrcsoroszlya, elõhántó, beforgató lemez, kormánylemez-toldat) megléte jelentett. Az ekék technológiai üzembiztosságát döntõen befolyásoló, ún. átömlési keresztmetszet tekintetében a vizsgált ekék méretei azonosnak tekinthetõk (osztás 1000 mm; keretmagasság 820, ill. 800 mm). A legnagyobb érték 1145 × 800 mm, míg a legkisebb 960 × 780 mm-rel voltak rögzíthetõk.



A szárzúzott kukoricatarlón adódó munkaminõségi jellemzõk alakulása rendkívül kedvezõ volt, köszönhetõ elsõsorban a közepes mennyiségû és jó szecskaeloszlású aprítéknak, valamint a kedvezõ talajállapotnak. Az új kormánylemezekkel is kiegészített funkcionális próbák és mérések igazolták, hogy a szántási feladatok sorában változatlanul az õszi mélyszántás a kritikus pont. Rendkívül fontos ezért e feladatnak jó minõségben és kedvezõ energiamérleggel történõ elvégzése. A 30–35 cm munkamélység tartományban végzett mérések kedvezõ eredményei az elért, az agrotechnikailag szükséges munkasebesség tartomány felsõ szakaszában realizálható értékeknek is volt köszönhetõ: a gépcsoportok mindegyike képes volt a 7,3–9,2 km/h munkasebesség határok között dolgozni, jelentõsebb kerékcsúszás nélküli vontatással. Ez a hajtóanyag-fogyasztás eredményeinek alakulásában is jelentkezett: a mérõszakaszokra vonatkoztatott 20,9–26,7 kg/ha hajtóanyag-felhasználás igazolja, hogy a vizsgált váltva forgató ekék energetikailag jól illeszkedtek az üzemeltetõ erõgéphez.

 







 

A réselt és normál (teli) kormánylemezek vonatkozásában lényeges számszaki eltérések nem tapasztalhatók sem munkaminõségi, sem pedig energetikai szempontból. A számok alakulásának tendenciája mégis azt mutatja, hogy a réselt kormánylemezes eketestek porhanyítási, forgatási jellemzõi egyik esetben sem kedvezõtlenebbek, mint a hagyományos eketesteké. A lényegében azonos geometriai méretekkel jellemezhetõ eketestek összehasonlításánál pedig egyértelmûen alacsonyabbak a réselt változatok hajtóanyag-felhasználási mutatói; ezen megállapítás egybevág azon korábbi mérési tapasztalatainkkal, miszerint a nagyobb agyag- és nedvességtartalmú, középkötött és kötött talajokon réselt kormánylemezes eketestek energiamérlege 3–10%-kal is kedvezõbb, mint a teli kormánylemezeké (mérési hibahatárok figyelembevételével). Külön kiemelendõ, hogy az ilyen eketestek kevésbé hajlamosak a betömõdésre, berakódásra, ezért a technológiai üzembiztosság növelése céljából a réselt kormánylemezek elõnyben részesíthetõk.

 







 


 


 


 

A különbözõ lazító betétek alkalmazása során megállapítottuk, hogy a szántás felszínén eltérések nem tapasztalhatók, ugyanakkor a barázdafenék az utolsó eketestre szerelt betét lazítása miatt szakadozott, rögökkel borított. Ez jól látható volt a keresztszelvények elemzése során is, amelyeknél lényeges különbség adódott a min. 10 cm, illetve a max. 24 cm munkamélységben dolgozó betétek után. Elõzõ esetben lényeges lazítást nem tapasztaltunk, míg az utóbbinál már az ún. eketalp záróréteg áttörésére, a felszíni rétegek középmély szántása mellett a 38–50 cm munkamélységû rétegek fellazítására is sor került. Ez utóbbi esetben lényegében az eketestek egymenetben végzik a középmélyszántó eke és a középmélylazító munkáját, melynek jelentõsége a talajvédelem szempontjából több irányból is (menetszám csökkentés, vízvisszatartó hatás növekedése, talajszerkezet javítás) megközelíthetõ.



Az üzemeltetés oldaláról a lazító betétek és az örvendetesen terjedõ szántáselmunkálók alkalmazása lényegében nem okoz nehézséget, az elemek felszerelése és beállítása átlagos szakmai képzettség mellett is jó színvonalon elvégezhetõ.



Vizsgálati-üzemeltetési következtetések:

    • a szántóvas síkja alatti lazítás munkamélységét mindig a talajállapot, a zárórétegek elhelyezkedése, az optimális traktor-munkagép kapcsolat biztosítása, valamint a szántásos technológia idõrendi függvényében kell megválasztani;
    • a különbözõ szántáselmunkálók használatát elsõsorban a nyárvégi vetõszántások során – ahol szerepük fokozott jelentõséggel bír – a rögképzés javítása és a felszínközeli evaporáció csökkentése céljából;
    • a nagyobb fajlagos mûvelõelem terhelésû, ún. vontatott változatok használatát a nehezebben mûvelhetõ középkötött- és a kötött talajokon;

  • a rászerelt szántáselmunkáló használatát a könnyû- és a jól mûvelhetõ középkötött talajokon a terhelési arányok beállításának függvényében.

    Külön fejezetet érdemel az új ekék önkritikus fejlesztési koncepciója is. Köztudott, hogy az egy évtizeddel elõbbi gyártmányok még nem igazodtak hazai üzemeltetési körülményeinkhez – talajok állapota, az üzemeltetés színvonala és az õszi „nehézségek” (pl. a kukoricaszárral) –, s ez nem egy esetben mûszaki-technológiai üzembiztossági problémákat okozott. A fõ elv a kedvezõ árszint megtartása melletti munkaminõségi javulást és a mûszaki üzembiztosságot javító fejlesztés volt, s így alaposan „megerõsödött” az új eke-generációk mindegyik tagja, ill. azok mûszaki-technikai részelemei.

 

A fejlesztések fõbb jellemzõi röviden az alábbiak szerint összegezhetõk:

    • az új ekék szilárdsági méretezése és megbízhatósága 25–40%-kal megnõtt;
    • a kopó alkatrészek élettartama jelentõsen/árarányosan növekedett;
    • új szántóvas formák kerültek kialakításra (barázdaszeletelõs, keményfém lapkás, osztott);
    • új kormánylemezeket konstruáltak az igen kötött talajokra is;
    • módosítások történtek a kiegészítõ tartozékok fejlesztésében: beforgató lemez kitámasztás, állítható vágásszögû elõhántók, oldalt elhelyezett kerekek;

 

  • általános szerkezeti erõsítések kerültek bevezetésre a következõknél: függesztõ- és fordítómû, gerendely falvastagság, ekeszár és felfüggesztés, ill. nagyobb nyíróerõ a túlterhelés elleni biztosító csaphoz, növelt felületi felfekvésû és élettartamú, ún. négypont fordítású ekenád.

Ismételten fel kell hívni a figyelmet, hogy ma már nagy választékban állnak rendelkezésre az ún. kukorica elõhántók: a vizsgált eketípusokhoz és természetesen más ekékhez is választhatók azok az elõhántók, amelyek geometriai kialakításuknál és az eketestek közötti elhelyezésüknél fogva hatékony alátakarást és eltömõdésmentes szántást biztosítanak. Úgy gondoljuk, hogy a fent vázolt mûszaki fejlesztések eredményei kedvezõ fogadtatásra találhatnak, tovább javítva a szántás technikai színvonalának hátterét.