Hogyan válasszunk tõgyfertõtlenítõt?

A tisztítási és fertõtlenítési feladatok részeként a tõgyhigiénia is igényli a fejés elõtti és utáni fertõtlenítõszerek használatát.

A gyakorlatban elterjedt vegyszerek hatóanyagai különbözõek lehetnek. A gyártók természetesen törekednek a legjobbnak feltüntetni készítményeiket, így a vevõnek meglehetõsen nehéz eligazodni a bõséges kínálatban.

Nem segíti a helyzetet, hogy az engedélyezés hazai gyakorlata az EU csatlakozás óta változóban van, és az ún. biocid rendelet megfelelõ mellékleteinek hiányában a hatóságok is várakozó álláspontra helyezkedtek. Korábban a minisztérium meglehetõsen szigorúan, a tõgyfertõtlenítõket, állatgyógyászati segédanyagként az FVM által szabályozott törzskönyveztetési eljárás alá vonta. Ez azt jelentette, hogy a gyártónak a rendelet által elõírt protokoll szerint kellett mikrobiológiai, fejõházi vizsgálatokat végeztetni, továbbá ellenõrzésre került a gyártóhely, a csomagolás, és a forgalmazás is.

Az EU csatlakozás azonban lehetõvé tette, hogy a külföldi gyártók, saját hazai, úgymond EU-s engedélyük birtokában megjelenjenek a piacon és csupán regisztrációs kötelezettségüknek eleget téve, megkezdjék a forgalmazást. A hazai gyártók a megfelelõ törvényi és szabályozási háttér hiányában piaci hátrányba kerülhetnek, amit a vevõk a túlkínálat miatt természetesen nem fognak érzékelni.

Kérdéses azonban továbbra is az, hogy mi alapján válasszanak? Az nyilvánvaló, hogy nem lehet csak az ár a domináns. A kockázat ugyanis nagy, ha arra gondolunk, hogy a nem megfelelõ higiéniai gyakorlat vagy akár egy olcsó de nem kellõen hatékony vegyszer is veszélyeztetheti a leadott tej minõsítését. A spórolás itt keményen visszaüthet.

Anélkül, hogy részletekbe menõen ismertetnénk a lehetséges hatóanyagokat és azok kombinációit, az egyes vegyi anyagok elõnyeit és hátrányait, szakirodalmi adatokra hivatkozva bemutatjuk a tõgyfertõtlenítõ anyagok hatóanyag szerinti becsült piaci részesedését a világon. (Proceedings of the British Mastitis Conference (2002) Brockworth, 1–14 old., Institute for Animal Health/Milk Development Council)

A fentiekbõl úgy tûnik, hogy a legelterjedtebb hatóanyag a jód, ami egy nagymolekulájú szerves anyaghoz kötve ún. jodofor alakban kerül felhasználásra.

Általánosságban az mondható, hogy olyan szert válasszanak a telepeken, amely hatékonynak bizonyul az új mastitis fertõzésekkel szemben, és amelyik nem irritálja sem a tehenek, sem a fejõk bõrét. A hatóanyag sajátságaihoz illeszkedõ bõrkondicionáló anyagok jelenléte egy kompozícióban elengedhetetlen, mert a minden szempontból egészséges tõgy feltétele a jó hatásfokú tejleadásnak.