A libamáj termelés jövõje Magyarországon

N em odázható tovább a korszerû hibridek és technológiák hazai elterjesztése, meghonosítása. A termelésnek az 1970-es években végbement felfutásával kialakult, megkövesedett, mára elavult szerkezete jelentõs átalakításra szorul. Különösen a szezonalitás és az extenzivitás, mint a két legmarkánsabb jellemzõ visszaszorítására van szükség.

Nemzetközi kitekintés



Figyelmünket az utóbbi években Lengyelországra, valamint Kínára és a távol-keleti országokra kellett fordítani. A lengyel húsliba-termelés felfutása számunkra drasztikus termeléscsökkenést eredményezett. DK-Ázsia és különösen Kína kiemelkedõ jelentõségû a víziszárnyas termék-elõállítás szempontjából. A világ teljes termelésének közel 90%-a folyik ebben a régióban, sajátos fajtákkal és körülmények között. Az 1990-es évek végérõl származó adatokat mutatja be az 1. táblázat. A termékek népélelmezési cikkek, és a felhasznált fajták miatt (pl. a bütykös lúd) számunkra alapvetõen nem jelentenek konkurenciát. Kínában azonban az állam által támogatott program keretében jelentõsen elõretört az európai lúdfajták tenyésztése és tartása, kifejezetten exportcéllal. A termékek minõsége jó, elõállításuk költsége igen alacsony, ami a jövõben a versenyhelyzet élezõdéséhez vezet.

 

Szempontunkból rendkívül fontos a lúd, a mulardkacsa és a pézsmaréce kihizlalt mája, a világszerte foie gras néven ismert termék elõállításának alakulása, amely töretlen emelkedést mutat (2. táblázat). A világ legnagyobb termelõje és fogyasztója Franciaország, ahol a mulardkacsamáj termelése dominál. Magyarország a libamájtermelésben világelsõ.

A nagymértékben exportorientált magyar baromfiipar nemzetközi versenyképessége sok szempontból korlátozott. A baromfitermelés és -feldolgozás önköltsége meghaladja az élenjáró országokét. Az elmúlt évtizedben a takarmány és a munkaerõ költsége jelentõs mértékben emelkedett és már nem képes kompenzálni a gyengébb termelési eredményeket. A csirke és a pulyka fõ exportpiacain radikális árcsökkenés zajlott le, amely napjainkban a víziszárnyas termékekre – beleértve a kihizlalt lúd- és kacsamájat – is kiterjedt. Ez a forint erõsödésével, továbbá a baromfiipari termelési költségek növekedésével együtt a baromfifeldolgozó vállalatokat válságos helyzetbe hozta. Az árversenyben a hatékonyság javítása, az önköltség csökkentése lenne a legfontosabb eszköz a kibontakozásra. A döntõen a libamájtermelésre koncentráló hazai hízottmáj-elõállítás a jövõben csak jelentõs korszerûsítéssel lehet versenyképes. További kihívás számunkra a kényszeretetés várható betiltása. Erre várhatóan csak 15 év múlva kerül sor, addig is azonban állatvédelmi megszigorítások várhatóak.

A májlúd ágazat korszerûsítésének fõbb elemei és az eddig elért hazai eredmények



A hatékony, a termékelõállítás folyamatának követhetõségét is lehetõvé tévõ minõségi libamáj-elõállítás alapja az egységesített, áttekinthetõ és stabil genotípusra alapozott termelés. Ennek fontosabb elemeit a következõkben tekinthetjük át. A Kaposvári Egyetemen végzett szelekciós munka és fejlesztési tevékenység eredményeképpen megvalósultak a nagyüzemi, intenzív tömés mûszaki és technológiai feltételei és kialakult az erre legalkalmasabb genotípus.

Genotípus



A májtermelés egységesített technológiájának alapja a korszerû módszerekkel, jól szelektált genotípus. A tenyészkiválasztás az optimális májnagyságra és a máj minõségére irányul. Ez csak egyedi teljesítményellenõrzéssel és folyamatos májhizlalási tesztekkel lehet eredményes. A Kaposvári Egyetemen két éve indított tenyésztési program a fenti alapelveken kívül az elõtömésre való reakciót is figyelembe veszi. A computer tomográfiás és ultrahangos vizsgálattal az elõkészítési folyamat végén azon egyedeket emeljük ki és tenyésztjük tovább, amelyekben a legnagyobb máj található. Ezáltal kiváló májtermelõ képességû hibridet állítottunk elõ (átlagosan 800 g-os májtömeg, 95–99%-os exportminõség). Az ANABEST G néven forgalmazott hibrid további elõnye, hogy koncentráltan a májra hízik, így perifériás zsírdepók alig képzõdnek.

Folyamatos alapanyag-elõállítás



Az új termelési rendszer alapja a tömésre szánt ludak azonos, vagy közel azonos életkora, amely folyamatos naposliba-elõállítással érhetõ el. Többször tépett ludak eleve kizárandók, hiszen elõéletük nem szabályozható, elõkészítettségük ismeretlen, így májtermelõ képességük is hullámzó.



A folyamatos naposliba-elõállítás technológiáját és annak mûszaki feltételeit a Kaposvári Egyetem Állattudományi Karán kidolgoztuk. A tojástermelés minimum 15 hetes szünetekkel újraindítható, a tojók négy-öt egymást követõ perióduson keresztül képesek tojástermelésre. A szülõpárokat teljesen zárt körülmények között kell elhelyezni, az elõírt technológiai feltételeket gondosan be kell tartani. A technológia nagyüzemi körülmények között is bizonyította sikerességét. A folyamatos, egész éven át tartó naposliba-elõállítással a termelési költségek jelentõsen csökkenthetõk, hiszen a termelõkapacitás lényegesen jobban kihasználható.

Egységes felnevelés, tömésre elõkészítés (pregavage)



A korszerûsített rendszerben a tömés lényegesen rövidebb ideig tart, kíméletesebb, egyúttal intenzívebb. Erre csak jól elõkészített, egészséges, és kiegyenlített (egységes technológia szerint felnevelt) állomány alkalmas. Az elõkészítés, vagy ún. elõtömés (pregavage) technológiájának alapjait a Kaposvári Egyetemen kidolgoztuk, és folyamatosan továbbfejlesztjük.



A tömésre elõkészítés legkorábban 12–13 hetes korban kezdõdhet, 16 hetes kori kezdéssel még jobb eredmény érhetõ el. Az elõkészítési program leglényegesebb eleme a szakaszos etetési rendszer. Ez a késõbbi töméses hizlalásra rendkívül elõnyösen hat a következõk miatt:

• Kitágul a ludak nyelõcsöve, ezáltal már a tömés elején nagyobb mennyiségû tömõtakarmány befogadására lesz alkalmas.

• Elõkészíti a májat (fehérjével feltöltés), amelynek eredményeképpen alkalmassá teszi a nagy mennyiségû zsír befogadására és annak megtartására.

• Megindulnak azok az enzimatikus folyamatok, amelyek a késõbbi töméses hizlalás alatt az emésztésben fontos szerepet játszanak.
  
  • Elkezdõdik a máj elzsírosodása.

Az elõtömés hatására a ludak olyan állapotba kerülnek, amellyel tömésük sokkal egyszerûbb és kíméletesebb, a májeredmények is jobbak:

• Kiegyenlítettebb a májtömeg, javul a máj minõsége, elsõsorban textúrája.

• A francia piaci igényeknek megfelelõ 600–800 g-os májtömeg érhetõ el, magas export-kihozatali arányban.

• Kisebb a tömés alatti ráhízás, ami azt jelenti, hogy elsõsorban a máj tömege gyarapodik és nem a perifériális zsírdepók.

• Kevesebb kukoricát használnak fel a tömés alatt, ezáltal javul a takarmányértékesítés.

Az általunk kidolgozott elõkészítés (szakaszos etetési rendszer és speciális tömõ elõkészítõ takarmánykeverék) és a hozzá kialakított májhibrid lehetõvé teszi az elõtömés arányának növelését és ezzel párhuzamosan a kényszeretetés visszaszorítását.

Rövidebb, kíméletesebb tömés

A korszerûsített rendszerben a töméses hizlalás jelentõsége az elõkészítéshez képest háttérbe szorult. Elsõsorban azért, mert a tömés leegyszerûsödik, 14–16 napig tart és naponta kétszeri töméssel (tömés + rátömés) megoldható, másodsorban a kukorica elõkészítésének hosszadalmas mûvelete elmarad a speciális tömõkeverék használatának köszönhetõen.



Ebben a rendszerben a töméses hizlalás korszerû, nagyüzemi tömõházakban folyik. Ezek 1000–2000 lúd befogadó képességû, egész éven át folyamatos májtermelésre alkalmas épületek. Az ilyen típusú épület hûthetõ, fûthetõ, szellõztetési rendszere automatikus szabályozású, igen intenzív. A tömõgép tekintetében a hidraulikus keverõ-tömõ változat használatára van szükség. Fontos, hogy a tömõgépben, lehetõség szerint folyamatosan keverjük a tömõtakarmányt, ami annak koncentráltságát (ezáltal a tömés intenzitását) biztosítja.