Az õszi búza vetõmaghelyzetrõl

2004. évben 49 000 ha-on 297 547 tonna õszi búza vetõmag nyerstermés termett. Ebbõl az OMMI adatai alapján 153 040 tonna került fémzárolásra. A Vetõmag Szövetség és Terméktanács tagjainak adatszolgáltatása szerint mintegy 92 750 tonnát használtunk fel. Tehát az összes nyerstermés 31%-a hasznosult vetésre, a termesztés eredeti céljának megfelelõen.



2004. évben az FVM adatai szerint 1 140 444 ha-on vetettek õszi búzát. Elõbbi számokból kiindulva a terület 32%-ára került fémzárolt vetõmag elvetésre. A jelenlegi jogszabályok mindenütt elõírják az áru nyomon követhetõségét, az eredetigazolást, mint a piaci versenyhelyzet követelményét. A nyomon követhetõség a vetõmagból kell kiinduljon. Elsõ kérdés, hogyan lehet igazolni az árugabona fajtáját, ha nem tudjuk igazolni a minõségi vetõmaghasználatot, vagyis a fajtát?



42 562 ha-on 5055 t/ha átlagterméssel összesen 215 150 tonna tisztítatlan nyersterméssel számolhatunk, ami 50 000–60 000 tonnával kevesebb az eredetileg vártnál. Az eddigi vetõmag-tisztítási tapasztalatok kedvezõek. Egyes fajtáknál, helyeken elõfordult csirás szem, ami nagyobb tisztítási veszteséget jelenthet, de ez érdemében nem befolyásolja a várható vetõmagkészletet. A várható fémzárolt vetõmag tömegét és a 2004 õszén megmaradt készleteket figyelembe véve a 2005. évi õszi búza vetésterületre akár 70–80% felújítással is jutna vetõmag. Ez azonban a kereslettõl függ. Valószínûbb, hogy ismét jelentõs vetõmagkészletek maradnak meg. A vetõmag-elõállítóknak át kell gondolni az õszi búza vetõmag-elõállítás lehetõségeit. Nevezetesen csökkenteni kell a fajták számát, ami korlátozná a fajták kínálatát, csökkenteni kell a vetõmagszaporító-terület nagyságát, vagyis a tényleges vetõmagkínálatot. A vetõmag-felhasználást befolyásoló tényezõként szóba jöhet a vetõmag árának csökkentése. Ez az út azonban csak elméletben megoldás. Ahhoz, hogy a vetõmag-termesztés megtérüljön, a megtermelt vetõmag összes költségeinek kell megtérülnie, ez pedig az alacsony értékesülés során a növekvõ általános költségek miatt nem járható. Mindebbõl egyértelmûen következik, ha nem változik meg a minõsített vetõmag iránti jelenlegi igény, lényegesen csökkenteni kell a fajta- és vetõmag-kínálatot. Második kérdés tehát, hogy ilyen körülmények között hogyan alakul versenyképességünk?



Nézzük a kérdést az árubúza értékesítési lehetõségek szempontjából. 2004-ben a gabonatermelés célzott piaca az intervenció volt. Õszi búzából az EU intervenciós készleteinek közel felét Magyarország adta. Jelenlegi adatok szerint 4,4 millió tonna került 2004. évi termésbõl felajánlásra és július 31-i határideig átvételre. 2005. évi termést õszi búzából 5,2–5,3 millió tonnára becsültük, az összes kalászos 7–7,4 millió tonna lehet. Mindebbõl 3,8–4,0 millió tonna búza várható intervencióra, összesen mintegy 5 millió tonna kalászos. A jelenlegi intervenciós készletek lassan csökkennek, a raktárbázis korlátozott, és az állatállomány száma – mint fogyasztó – nem nõtt. Harmadik kérdés mit tudunk csinálni õszi kalászos (búza) termésünkkel?



Jelenleg reménykedünk, de hogyan tovább? Bízunk abban, hogy rendbe hozott, vagy új raktárakkal, és az FVM által tervezett 2 + 2 éves bérleti rendszerekkel a raktárak kapacitása emelkedni fog. A remény azonban kevés. Gondolkozzunk egy kicsit az EU szemével. Mit csinálhat az EU ilyen magas intervenciós készletekkel. Feltételezhetõen korlátozni szeretné az átvételi kötelezettségeit. Ezt a minõségi követelmények szigorításával, így az intervenciós áru piacképességének javításával, és az intervenciós átvétel tömegének csökkentésével oldhatja meg. Gondoljunk az eredetigazolásra, a különbözõ beltartalmi követelményekre, (pl. toxintartalomra stb.) és arra az egyszerû piaci követelményre, hogy a paraméterekben megfelelõ, egységes áru vonzóbb a vevõ számára. Tudunk-e ehhez  alkalmazkodni, illetve milyen más lehetõségekkel tudunk élni. Nem hiszem, hogy adottságaink jelenleg lehetõvé tennék az õszi búza, kukorica vetésterületének mérséklését. Megoldás csak a termés minõségi színvonalának emelése, stabilizálása volna. Egyszerûsítve, az elõremenekülés. Magyarország tud minõségi kemény búzát termelni, ebben versenyezni az EU tagállamokkal. Ellenkezõ esetben a megtermelt árubúza egy része nem fog megfelelni az intervenció növekvõ igényeinek. Itt a negyedik kérdés, mit fognak a termelõk a visszamaradó, értékesíthetetlen búzával csinálni? E kérdést különösen jelentõsé teszi a betakarítások során esetenként jelentkezõ minõségromlás, vagyis annak lehetõsége, hogy a termés egy része nem fog megfelelni az intervenciós követelményeknek.



Hosszú távon azt kellene elérnünk, hogy Magyarország ismételten a minõségi búzatermelés hazájává váljon. Ennek útja a vetõmag-használattal kezdõdik, az eredetigazolás mûködtetésével, a növényvédelmi elõírások betartásával folytatódik. El kell érni, hogy szabadpiac kiépüljön a minõségi búzatermesztésre és csak az kerüljön intervencióra, ami megmarad. Természetesen ez mind termelési többletköltséget jelent, intenzív értékesítési követelményeket igényel. Elsõsorban az értékesítés lehetõségét kell mérlegelnünk és meg kell ragadni a lehetõségeket, feltételezve, hogy valószínûen nem lehet a minõségi búzánkért intervenciós ár fölötti bevételre számítani, de legalább el tudjuk búzatermésünket helyezni.



A megfelelõséghez azonban a termelõi összefogás, integrációs szervezés, és elsõsorban szemléletváltás szükséges. Csak az EU átlagtól, intervenciós minõségtõl jobb, versenyképesebb búzát lehet termelni. Ezzel esélyt teremtünk a piacon magunk számára.



A témával összefüggõ, de más kérdés a gabonafélék területi arányának csökkentése. Ez csak úgy oldható meg, ha helyére jövedelemtermelõ kultúrák kerülhetnek. Van min spekulálni a gazdáknak és az agrárirányításnak egyaránt.