A fajtaválasztás jelentõsége a versenyképes napraforgó-termesztésben

A napraforgó hazánkban az utóbbi évek egyik kedvelt kultúrájává vált. A napraforgó termesztés felfutását a fogyasztói szokások változása: az állati zsírok helyett a növényi olajok fogyasztása, az ipari igények, és a viszonylag stabil piac segítette elõ. A tavalyi év kalászos gabona és kukorica intervenció problémái mellett, még a nyomott piaci árakkal is az olajos növények, a repce és a napraforgó piaca biztos volt, ezért a rekordhozamok mellett kialakult árakon is jövedelmezõ volt a napraforgó termesztése. Az európai és világpiaci tendenciák is azt mutatják, hogy az olajos növények piaca stabil növekedési pályát mutat, aminek különös lendületet adhatnak Európa-szerte az egyre inkább beinduló és felfutó biodízel programok. Mivel Németország, aki jelenleg is már nettó repce importõr, humán és biodízel célra fõleg repcét dolgoz fel, jelentõs behozatalra szorul, ezért a napraforgó exportunk a jövõben biztos piacokra találhat.

A ’90-es évek óta a napraforgó vetésterület jelentõsen emelkedett, 2005-ben mintegy 520 000 ha-t tett ki (olajipari, étkezési, madáreleség, hibrid elõállítás), amelybõl azt olajipari napraforgó területe mintegy 490 000 ha volt. Ez az arány megközelíti a 15%-ot a teljes szántóterületen, és az ökológiai potenciál, valamint a helyes gazdálkodási gyakorlat (fõleg a Sclerotinia miatti vetésváltás kényszere) nem engedi meg a terület további lényeges növelését.
Ahhoz, hogy akár nyomott árak mellett is jövedelmezõ legyen a napraforgó termesztése, szükséges a hozamokat magas, 3-4 t/ha szint körül stabilizálni. Bár a gyakorlat a napraforgót hagyományosan igénytelen, jól alkalmazkodó növénynek tartja, a korszerû fajták a magas termésekhez legalább közepes adottságú termõhelyet, valamint intenzív tápanyag-utánpótlási és növényvédelmi technológiát igényelnek. A helyes fajtaválasztását indokolja, hogy hazai kutatások alapján a termést csak maga a genotípus (hibrid) 20–25 %-ban határozza meg.

Mivel a napraforgó minõségét alapvetõen ismét a fajta határozza meg, célszerû a minõség kapcsán néhány fontosabb kérdést tisztázni.

Olajtartalom

Az étkezési (madáreleség) fajtákra, illetve hibridekre az alacsonyabb (30–40%) olajtartalom jellemzõ. Az olajipari hibridek olajtartalma általában 45–55% között van, leggyakrabban a szárazanyag 48–53%-a. Természetesen száraz években alacsonyabb kaszattermés mellett magasabb olajtartalom alakul ki, átlagnál csapadékosabb években, mint az elmúlt két esztendõ, alacsonyabb olajtartalmak adódtak. 2005-ben gyakori volt a 45–48% körüli olajtartalom is. Az olajtartalom nagysága a genotípusban nagymértékben meghatározott, egyes hibridek közepes olajtartalom mellett igen magas kaszatterméssel kiemelkedõ olajhozamot produkálnak (pl. Alexandra PR, Barolo RM), mások alacsonyabb termésszint mellett, magasabb olajtartalommal hasonló nagyságú olajtermést képesek elõállítani. Kiemelkedõen magas olajtartalmú hibrid a Diabolo PR. E típusok az OMMI kísérleteiben standardként is képviseltetik magukat.

Olaj (zsírsav) összetétel

A hagyományos napraforgóolaj legnagyobb arányban kétszeresen telítetlen linolsavat és háromszorosan telítetlen linolénsavat (65–70%), egyszeresen telítetlen olajsavat (20%), és telített zsírsavakat (sztearinsav, palmitinsav, 10–15%) tartalmaz. A többszörösen telítetlen zsírsavak kedvezõ táplálkozásbiológiai tulajdonságaikról ismertek, viszont az olaj eltarthatóságát negatív irányban befolyásolják. Ezért az utóbbi évtizedekben fontos nemesítési cél lett a kevésbé avasodó, sütéskor jobb hõállóságú, egyszeresen telítetlen olajsav arányának emelése. Az ilyen típusú olajösszetétel biodízel elõállítására is alkalmasabb. Az emelt olajsavtartalmú minõségre az USA-ban külön kategória is született, a közepes olajsavtartalmú (mid-oleic vagy NuSun) csoport. Ezen hibridek olajsav-tartalma 50–65% közötti.

A „valódi” magas olajtartalmú minõséget (high oleic, HO) azok a hibridek jelentik, amelyek olajtartalma az F2 (áru) nemzedékben tányér izoláció nélkül legalább 80%. Sajnos jelenleg a magas olajsavtartalmú fajták terméspotenciálja mintegy 10–20%-kal alacsonyabb a hagyományos hibridekéhez képest, ezért termesztésük elsõsorban akkor gazdaságos, ha az áru a normál fajtáknál magasabb áron értékesíthetõ. Ma Magyarországon a feldolgozóipar részérõl sajnos még nincsen jelentõs érdeklõdés e minõségi kategória iránt, a néhány tízezer hektáron folyó magas olajsavtartalmú napraforgó termesztés gyakorlatilag teljes mértékben exportcélokat szolgál.

Jelenleg hazánkban az egyetlen elismert HO-hibrid az Olsavil, amely egyben OMMI standard is, az új magas olajtartalmú fajtajelöltek összehasonlító fajtája. Az új fajtajelölteknek az állami elismerési kísérletekben el kell érniük az Olsavil szabadföldi (izoláció nélküli olajsavtartalmát). Napjainkban minden jelentõs napraforgó nemesítõ cég dolgozik meglevõ hibridjeinek HO-változatain vagy új HO-hibrideken. Természetesen EU-csatlakozásunk óta az EU-fajtalistán szereplõ hibridek magyarországi forgalmazása is lehetséges. A magas olajsavtartalmú genotípusoknál elõnyös a fajtán belüli termékenyülés jelentõs aránya, kedvezõ, ha más, hagyományos hibrid pollenje nem képes termékenyíteni a HO-hibridet, így nem csökken a potenciális olajsav arány. Az idegen pollenû beporzás elkerülése érdekében a fajtatulajdonos a közeli napraforgótábláktól legalább 100–200 m izolációs távolságot ajánl. Sajnos az Olsavil viszonylag kései érésû hibrid, a jövõben kívánatos lenne új, szántóföldön lehetõleg izoláció nélkül is stabilan magas olajsavtartalmú, igen korai vagy korai érésû, a hagyományos csúcsfajtákéhoz hasonló termõképességû magas olajsavtartalmú hibridek megjelenése. 2005-ben számos üzemi kísérletben látható volt az NK Brio hibrid HO-változata NX 33896 kóddal. Amennyiben e kiváló hibrid olajsavtartalma stabilan 80% felettinek mutatkozik, a közeljövõben jelentõs elterjedésre számíthat a magas olajsavtartalmú napraforgót termesztõ gazdálkodók körében.

Fehérjetartalom

Elsõsorban az étkezési és madáreleség célú fajtáknál van jelentõsége, 15–20% körül alakul. Olajipari hibrideknél az extrahált dara takarmányozási értékének egyik értékmérõje.

Héj-bél arány

Különös jelentõségû az étkezési fajtáknál, de természetesen az olajat tartalmazó értékes magbél magas aránya az olajipari fajtáknál is kívánatos.

Szabad savszám

Jelentõsebb tányérbetegségek (Sclerotinia, Botrytis) fellépésekor, mint az elmúlt évben, jelentõs problémákat okozhat a magas savszám (FFA, free fatty acid) érték. Ugyanis a tányérrothadáskor a kaszatokban is kedvezõtlen bomlási, oxidációs folyamatok zajlanak le, melyek során a zsírsavak glicerin észterei szabad zsírsavakra (linolsav, linolénsav, olajsav, sztearinsav, palmitinsav stb.) és glicerinre hidrolizálnak. Az ilyen olaj tárolhatósága, stabilitása nagymértékben csökken. 2005-ben jól megfigyelhetõ volt, hogy a tányérsclerotinia-fertõzést jobban toleráló hibridek egészségesebb tányért, ezzel jobb minõségû, alacsonyabb FFA-értékû olajat tartalmazó kaszatokat hoztak.

A napraforgó hibridekkel szemben támasztott legfontosabb követelmények

Termõképesség

Az utóbbi évtizedekben a napraforgó hibridek terméspotenciálja jelentõs mértékben megnõtt, a jelenlegi csúcshibridek kisparcellás körülmények között gyakran elérik az 5-6 t/ha száraz kaszattermést, üzemi kísérletekben és árunövény táblákon 2004-ben és 2005-ben egyaránt gyakran elõfordultak 4 t/ha termést jelentõsen meghaladó hozamok is. 2004-ben a legnagyobb termõképességû hibridek több ezer ha átlagában is 3,5 t/ha felett teljesítettek. Azonban meg kell jegyezni, hogy a gyengébb termõhelyekre, extenzívebb termesztéstechnológiákhoz nem mindig érdemes a csúcsfajták drága vetõmagját elvetni.

Egy kiváló alkalmazkodóképességû, viszont alacsonyabb termõképességû hibrid e területeken gyakran jobban meg tudja közelíteni a rá jellemzõ terméspotenciált, és hozamban felülmúlhatja a csúcsfajtákat, viszont jobb adottságú területeken, intenzív technológia mellett nem versenyképes a legjobb hibridekkel.

Termésstabilitás

A közkedvelt, piacvezetõ hibridek népszerûségüket nemcsak magas termõképességüknek, hanem több éven át és a legtöbb termõhelyen realizálható, stabil hozamuknak is köszönhetik.

Betakarítási nedvességtartalom

Bár e tényezõnek nincsen olyan jelentõsége, mint a kukoricánál, azonban a hibridek között akár 3–5% különbségek is lehetnek, amelyek a szárítási költségekben egyértelmûen jelentkeznek. Újabban elterjedõben vannak a zöld száron érõ hibridek, azonban meg kell jegyezni, hogy az állományszárítás nélkül történõ betakarítás során a zöld tányérdarabok a betakarító gép áteresztõképességének csökkentésével jelentõs problémát okozhatnak. Ezen kívül a cséplõdobban szétkent törmelékek visszanedvesíthetik a már viszonylag száraz kaszatokat is. Ezért e hibrideknél az állományszárítás feltétlenül ajánlott.

Növénymagasság, szárszilárdság

Egyértelmûen az alacsonyabb, zömökebb, jobb kaszattermés-szár arányú (Harvest-index) hibridek használata az elõnyösebb. Azonban a növénymagasság és a termõképesség (a nagyobb fotoszintetikus felület miatt) között általában szoros kapcsolat van. A nemesítõk feladata ezen ellentmondás csökkentése, a növénymagasság megõrzése a termõképesség csökkenése nélkül. A magasabb genotípusok szára gyakran vékonyabb, ami szárszilárdsági problémát is okozhat, viszont egyértelmûen kedvezõ azon termelõk számára, akik nem napraforgó adapterrel, hanem átalakított gabona vágóasztallal végzik a betakarítást, ugyanis a vastag szárat a gabonaasztal kaszapengéi nehezebben képesek átvágni.

Tányérállás

Optimális esetben a tányérok félig bókolóak, ugyanis a bókoló típus háti oldalán az összegyûlt csapadékvíz gyorsítja a tányérrothadást, a nagyon felálló tányérokon általában a madárkár jelentõsebb. Fontos, hogy a tányér-szár ízesülési pontja is olyan kúpos legyen, hogy abban az esõvíz ne álljon meg. A jelentõsen visszahajló szárvég, nagy tányérokkal és esõs idõjárás esetén jelentõs szártörést vagy gyökérdõlést idézhet elõ, amelyek jelentõsen növelik a betakarítási veszteségeket.

Tenyészidõ

Ma Magyarországon a napraforgó fajtákat illetve hibrideket 3 éréscsoportba soroljuk. Az igen korai csoport jelentõsége erõsen csökkent, ma már csak 5–6%. Ezen hibridek átlagos évjáratban általában állományszárítás nélkül is betakaríthatók. Legjelentõsebb és a legtöbb hibridet képviselõ csoport a korai érésûeké, melynek vetésterületi aránya 70–80% közötti. A középérésû csoport 15–20%-ot tesz ki. Fontos hangsúlyozni, hogy ma még hazánkban a tenyészidõ megállapítására nincsen széleskörûen elfogadott és alkalmazott metodika. Viszont az OMMI 2006-ban már kísérleti céllal a hibridek tenyészidejét is értékelni fogja. 

A napraforgó hibridek tenyészidejében viszonylag kis különbségek vannak, a három éréscsoport hibridjei között legfeljebb 8–10 nap eltérés adódik. A középérésû csoportnál a deszikkálás minden évjáratban ajánlott.

Növénykórtani tulajdonságok

Napraforgó peronoszpóra (Plasmopara halstedii) ellenállóság

Különösen az olyan csapadékos és hûvös évjáratokban, mint 2004 és 2005, a peronoszpóra rezisztens (angol rövidítéssel PR, németül RM) hibrideknek vagy változatok fölénye szembetûnõ volt. Az érzékeny genotípusokon helyenként 10–20%-os primer fertõzések is elõfordultak, gyakran több méter hosszan egész sorok mutatták a jellegzetesen letörpült „káposztafej-szerû” tüneteket (1. kép). Fontos kiemelni, hogy az ellenállóság csak a lombleveleken alakul ki, ezért a szisztematikus primer fertõzés megelõzésében nagy jelentõségû a mefenoxam hatóanyaggal (Apron XL 350 FS) végzett csávázás. Magyarországon jelenleg az OMMI a 100, 330, 700, 710 és 730 rasszokkal szembeni ellenállóságot vizsgáltatja. A peronoszpóra rezisztencia dominánsan öröklõdik, e géneket vagy az egyik, vagy mindkét szülõi vonal tartalmazza. Elõreláthatóan Magyarországon 2006-tól már csak peronoszpóra rezisztens hibridek kaphatnak állami elismerést.

Napraforgó szádor (Orobanche cumana, O. cernua) rezisztencia

Ma hazánkban az E-rassz található meg, azonban sajnos e virágos élõsködõ faj (2. kép) elterjedésére és populációdinamikájára vonatkozóan nincsenek monitoring adatok. Fõleg a laza, homokos talajon, Bácsalmás térségében, a Nyírségben és Somogy megyében okoz jelentõsebb gondokat. A fertõzött területeken a védekezés legegyszerûbb és külön költséget nem igénylõ módja a rezisztens hibrid vetése (Arena PR, Diabolo PR, NK Brio, Nova, PR63A90 stb.). A szádor rezisztencia is dominánsan öröklõdik, e gén jelenléte elegendõ az egyik szülõi vonalban

Fehérpenészes szártõ- és tányérrothadás (Sclerotinia sclerotiorum) tolerancia
A napraforgó legsúlyosabb megbetegedéseit elõidézõ kórokozója. A szártõrothadás kis tányérok képzõdését és szártörést, a tányérrothadás pedig akár 70–80%-os termésveszteséget is okozhat. Érdekes, hogy az egyes hibrideknél általában a szártõrothadással és a tányér-megbetegedéssel szembeni ellenállóság között nincsen összefüggés, tehát a szártõrothadásra érzékeny fajta mutathat jó ellenállóságot a tányéron és fordítva. A 2005. év különösen súlyos kártétele (3. kép)  ismételten felhívta a figyelmet a kevésbé fogékony hibridek termesztésére, piacvezetõ fajták mutatkoztak nagyon érzékenynek. Az államilag elismert fajták kísérletének eredményei is mutatják, hogy ezen évjáratban a fajták sorrendjében nem csak a terméspotenciál, hanem a Sclerotinia-ellenállóság hatása is megmutatkozott, a korábbi években kisebb termõképességet mutató, azonban egészséges hibridek is a csúcsra kerültek.

Egyéb kórokozókkal szembeni ellenálló képesség

(Diaporthe vagy Phomopsis, Macrophomina, Botrytis, lisztharmat, rozsda, Altenaria, Phoma stb.)
E kórokozók többnyire egy-egy kedvezõ klimatikus feltételeket biztosító évjáratban okoznak komolyabb kártételt. A vegyszeres védekezés e betegségek jó része ellen könnyebb, mint a Sclerotinia ellen, de a toleráns hibridek használata mindenképpen célszerû.

Gyomirtó szer ellenállóság

Mivel a napraforgó gyomirtásának kritikus pontja az egyéves és évelõ kétszikû gyomok ellen végzett állománykezelés (különösen száraz tavaszokon), e hiányra adhatnak megoldást az imidazolinon- és szulfonil-urea ellenálló hibridek. Tavaly jelent meg elsõként a piacon a Szlovákiában elismert, EU-fajtalistán forgalmazott IMI-hibrid, a Rimisol. Az elsõ eredmények arra intenek, hogy e technológia sem nyújt általános megoldást, viszont megfelelõ alkalmazása hatékony segítség lehet a veszélyes gyomokkal fertõzött napraforgótáblákon. A Clearfield-technológia további, termõképességben és olajtartalomban a vezetõ hibridekkel versenyképes IMI-fajtákat igényel. A PR63A82 hibrid szulfonilurea-rezisztens változata, a PR63E82 tavaly került elismerésre, jelentõsége elsõsorban a mezei acat elleni védekezés megkönnyítésében lehet a Granstar herbiciddel.

Ma Magyarországon, a kibõvült EU egyik legnagyobb napraforgó piacán a biológiai alapok tekintetében kitûnõ választék áll rendelkezésre, a Nemzeti Fajtajegyzéken összesen 119 fajta, illetve hibrid található. Ezeknek csak töredéke vásárolható meg a piacon. Az elsõ 10 hibrid a vetésterület több, mint 70%-át foglalja el.
Nincs még egy olyan növényfaj, ahol a fajták annyi változata fordul elõ, mint a napraforgó esetében: napraforgó peronoszpóra ellenálló, szádor-rezisztens, magas olajsavtartalmú, imidazolinon (imazamox)-ellenálló, szulfonil-urea (tribenuron-metil: Granstar)-rezisztens változatok és kombinációik.

Sajnos a nemesítõk gyakran azt a hibát követik el, hogy a genetikai elõrehaladás folyamatos biztosítása helyett a meglevõ hibridekbe a fenti tulajdonságok egyikét, vagy többek kombinációját viszik be, miközben csak az adott hibrid egy-egy tulajdonságát módosították, ahelyett, hogy e tulajdonságokat új, nagyobb termõképességû hibridekbe építenék.
Összefoglalva tehát, a hazai napraforgó fajtakínálat igen bõséges, és az OMMI Európa-szerte kivételesen szigorú napraforgófajta-elismerési politikájának eredményeképpen Magyarországon kiváló hibridek és változatok állnak a termelõk rendelkezésére.

A hibrid kiválasztása során figyelembe kell venni a termesztési célt, a minõségi követelményeket és a genotípusok agrotechnikai és kórtani tulajdonságait. A fajtaválasztásban nagy segítséget nyújtanak a nemesítõházak ajánlásai, az OMMI fajtakísérleti eredményei, valamint a közeli gazdaságokban beállított nagyüzemi kísérletek tapasztalatai, mellyel az adott terület talaj-, klimatikus és termesztési adottságaihoz legjobban alkalmazkodó hibridek választhatók ki.