A kukorica és a napraforgó gyomnövényei, a herbicides védekezés irányelvei

A kukorica termesztése vetésforgóban vagy monokultúrában történik. A herbicidekkel legjobban ellátott kultúrák közé tartozik, a gyomproblémák mégsem csökkentek. Újabb és újabb veszélyes gyomnövények kerülnek elõtérbe, míg mások egy idõre háttérbe szorulnak. Megjelentek és felszaporodtak a nehezen írtható gyomnövények, amelyek komoly kihívást jelentenek a gyomszabályozásban. A gyomszabályozásban továbbra is a legfontosabb szabály, a korai gyomosodás kikapcsolása, mivel a fiatal gyomnövények – a kukoricánál is – tavasszal nagyobb terméskiesést okoznak, mint a nyárutói erõsebb és látványosabb gyomosodás.

A monokultúrás termesztés, illetve az adott területen, azonos típusú gyomirtó szerek tartós, több éven keresztül történõ használata kukoricatermõ területeink gyomflórájának teljes átalakulását eredményezte. A gyomflóra leszûkült, nagyobb mennyiségben fordulnak elõ a táblákban a nehezen irtható gyomnövények, illetve megjelentek az egyes gyomirtó szer hatóanyagokkal szemben ellenálló, rezisztens gyombiotípusok.

Az alább felsorolt gyomnövények felismerése, elõfordulásuk ismerete elengedhetetlen a megfelelõ gyomszabályozás eléréséhez. A felsorolt gyomnövények hazánk különbözõ termõterületein, a gyakoriságuk, a borítási értékük, a kompetíciós képességük, a herbicidekkel szembeni ellenállóságuk miatt komoly kihívást jelentenek, jelenthetnek a kukorica termesztésében.

Fontosabb gyomfajok a kukoricában:

• Évelõ egyszikûek: tarackbúza (Agropyron repens), csillagpázsit (Cynodon dactylon), nád (Phragmites communis), fenyércirok (Sorghum halepense);
• Magról kelõ egyszikûek: pirók ujjasmuhar (Digitaria sanguinalis), közönséges kakaslábfû (Echinochloa crus-galli), muhar fajok (Setaria spp.), köles fajok (Panicum spp.);
• Évelõ kétszikû gyomnövények: mezei acat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis), hamvas szeder (Rubus caesius), vidrakeserûfû (Polygonum amphibium), sövényszulák (Calystegia sepium);
• Magról kelõ kétszikûek: disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), libaparéj fajok (Chenopodium spp.), parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), olasz szerbtövis (Xanthium italicum), bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium), selyemmályva (Abutilon theophrasti), árvakelésû napraforgó (Helianthus annuus), csattanó maszlag (Datura stramonium).

A felsorolt fajok többsége jó kompetíciós képességû, egyes fajok nagyméretû maggal rendelkeznek, ami lehetõséget ad a gyomnövénynek a mélyrõl való kelésre (eredménye az elhúzódó, folyamatos kelés, akár szárazabb tavaszokon is). Ezen tulajdonságuk is nehezíti a hatékony gyomirtást, illetve, a herbicidekre a gyomnövények, a fejlettségük egy bizonyos szakaszában a legérzékenyebbek!

Lehetséges herbicid-kijuttatási módok kukoricában:

• Vetés elõtt alkalmazható szerek (PPI technológia): kijuttatás után szinte azonnal a talajba kell dolgozni a készítményeket. Csapadék nélkül hatnak. Csak kombinációban alkalmazzuk, a gyomirtási spektrum szélesítése miatt. Elõfeltétel a jól elmûvelt, aprómorzsás talaj. Lehetõségként ugyan rendelkezésre áll a technológia, de mivel gyomirtó szerrel igen jól ellátott kultúráról van szó, inkább az egyszerûbb, kisebb gépkapacitást igénylõ preemergens illetve posztemergens kijuttatási technológiát választják a termelõk. A PPI technológia elsõsorban a magról kelõ egyszikûekre hatnak, de néhány kétszikû gyomnövényre is van mellékhatásuk. 
• Vetés után kelés elõtt alkalmazható szerek (Pre-technológia): a pre-kezeléseknél is alapvetõ, hogy 2-3 féle hatóanyagot kombináljunk a megfelelõ gyomirtási hatékonyság eléréséhez. A készítményeket gondosan elmunkált, aprómorzsás talajra permetezzük ki. A hatóanyagok a csírázó gyomnövényeket irtják, így a csírázás mélységéig a talajba kell mosódniuk a szereknek. A bemosó csapadék mennyisége a szerek oldhatóságától függõen 15–30, de akár 40 mm is lehet, aminek a kijuttatás után két héten belül kell esnie, máskülönben a hatóanyagok elbomlanak a napfény hatására, ezáltal csökken a gyomirtási hatékonyság, vagy teljesen el is marad.
• Állománykezelések (Poszt-technológia): általában elfogadható (vannak kivételek is), hogy a készítmények a 2–4 leveles gyomnövények ellen hatnak a legjobban, s a kukorica 10–20 cm-es korban jól elviseli (fitotoxicitás nélkül) a kezeléseket. Terjednek a csak állománykezelésre alapozott technológiák, de ezeknek a veszélye, hogy a korai gyomosodás károsítása nagyobb (nagyobb terméskiesés), s a felülkezelés csak optimális idõjárási feltételek között ütemezhetõ napos pontossággal. Nagyobb területen termelõknek valószínûleg sohasem szabad csak egyetlen módszer mellett lándzsát törniük.
• PRE/POSZT kezelések ülepedett magágyban (a kukorica szempontjából PRE, a gyomok szempontjából POSZT): az eljárás lényege, hogy a kukoricát ülepedett magágyba kell vetni, ahol a gyomok már tömegesen csíráztak, szikleveles állapottól egészen négy valódi leveles állapotban vannak a vetés idõpontjában. A módszer elõnyei között lehet említeni a kisebb idõjárási függõséget, illetve a készítmények PRE és POSZT hatásspektruma összegzõdik. A nehezen irtható magról kelõ gyomokkal erõsen fertõzött kukoricatáblákon lehet ezt a technológiát alkalmazni, abban az esetben, ha a talaj laza szerkezetû, jó vízgazdálkodású, könnyen felmelegedõ, és megfelelõ mennyiségben hullott tavasszal csapadék. Fontos technológiai szabály, hogy a kezeléseket a vetés után 2-3 napon belül el kell végezni, máskülönben a kikelõ kukoricára erõsen fitotoxikus lesz a technológia! 
• Levélalá permetezés technológiája: ehhez a gyomirtási technológiához különleges, az adott technológiára specifikusan kialakított szórófejeket, szórókeretet kell alkalmazni. Ennél a kijuttatási technológiánál a kukoricaállomány 40–60 cm magas, és a sorok közé történik a szórófejek belógatása, a kikelt gyomok permetezése.   
• Csemegekukorica gyomszabályozása: lényegesen kevesebb készítményt használhatunk, mert érzékenyebb a kultúrnövény. Ugyanakkor nincs szükség a leghosszabb hatástartam elérésére, mert a tenyészidõ rövidebb. Emellett a hosszú élelmezés-egészségügyi várakozási idõvel rendelkezõ herbicidek sem használhatók, illetve a készítmények csak elõzetes fajtaérzékenységi vizsgálat után alkalmazhatók, a fitotoxikus tünetek elkerülése érdekében.
• Vetõmagtermesztés gyomszabályozása: a hibridkukorica vetõmagtermesztés gyomirtására a herbicideknek a szûkebb palettája áll rendelkezésünkre, mert a beltenyésztett kukoricavonalak, szülõpartnerek herbicid-toleráló képessége sokkal kisebb, mint az árukukoricáé. A szülõpartnerek érzékenységénél minden esetben figyelemmel kell lenni az alkalmazott hatóanyagokra, készítményekre a fitotoxicitás elkerülése érdekében.

A kukoricatermõ területeken elõforduló gyomnövények ismerete, illetve a kelõ gyomok felismerése alapvetõ fontosságú ahhoz, hogy megfelelõ minõségben elvégezhessük a gyomszabályozást a vegetációs idõben. Ha tudjuk azt, hogy mely gyomnövények ellen kell megvédeni a kukoricanövényt, akkor arra teljes bizonyossággal fel tudjuk állítani a gyomirtási technológiát, mivel szinte minden gyomnövényre megvan a megfelelõ herbicid hatóanyag. A megfelelõ technológia megválasztása lehetõséget ad arra, hogy a kukorica terméspotenciálját szinte maximálisan kihasználjuk az adott év folyamán!

A napraforgó gyomnövényei, gyomszabályozása: a gyomirtás elsõsorban a magról kelõ egy- és kétszikû gyomnövények ellen irányul, az évelõ kétszikûek ellen az elõveteményben vagy annak tarlóján védekezzünk. Az egyszikû gyomnövények, köztük az évelõk ellen a „legegyszerûbben” a szelektív egyszikûirtókkal védekezhetünk posztemergensen. A kétszikû gyomnövények ellen a ppi és pre kezeléseknek fõleg az elsõ 6–8 héten kell eredményesnek lenniük, míg a napraforgó árnyékoló levelei kifejlõdnek. Ha már kifejlõdnek az árnyékoló levelek, és megfelelõ a tõszám, akkor a napraforgó kiváló gyomelnyomó képességgel rendelkezik.

Leggyakoribb gyomnövények a napraforgóban:

• Évelõ egyszikûek: tarackbúza (Agropyron repens), fenyércirok (Sorghum halepense);
• Magról kelõ egyszikûek: vadzab (Avena fatua), közönséges kakaslábfû (Echinochloa crus-galli), muhar fajok (Setaria spp.), köles fajok (Panicum spp.);
• Évelõ kétszikû gyomnövények: mezei acat (Cirsium arvense), apró szulák (Convolvulus arvensis);
• Magról kelõ kétszikûek: disznóparéj fajok (Amaranthus spp.), libaparéj fajok (Chenopodium spp.), parlagfû (Ambrosia artemisiifolia), olasz szerbtövis (Xanthium italicum), bojtorján szerbtövis (Xanthium strumarium), csattanó maszlag (Datura stramonium), vadrepce (Sinapis arvensis), repcsényretek (Raphanus raphanistrum), varjúmák (Hibiscus trionum), lapulevelû keserûfû (Polygonum lapathifolium);
  A legkevesebb gyomprobléma a jól gyomirtott kalászos után van. A kukorica után vetett napraforgóban okoz a legtöbb „fejfájást” a kikelõ gyomok sokasága!

A lehetséges herbicid kijuttatási módok napraforgóban: a napraforgó gyomszabályozását a termelõk elsõsorban alapkezeléssel oldják meg, mivel a kiegészítõ állománykezelés lehetõsége kockázatos (fitotoxicitás, idõjárási tényezõk, géphiány), illetve a rendelkezésre álló készítmények száma is korlátozott. A szerválasztás emiatt nagy körültekintést igényel, a megfelelõ szakmai ismeret alapvetõ követelmény. Tehát a napraforgó gyomszabályozásában az elsõdleges szakmai szempont a lehetõ legnagyobb gyomirtási biztonságra való törekvés.

Ehhez a szakmai tapasztalat és a területen elõforduló gyomnövények ismerete továbbra is elengedhetetlen! 

• Vetés elõtt talajba dolgozott készítmények (PPI technológia): alapkezelésre egyetlen készítmény önmagában nem elegendõ, csak kombinációkat alkalmazzunk, mert az egyes készítmények, a gyomflórának csak meghatározott spektrumát irtják. A kombinációkkal a magról kelõ egy- és kétszikû gyomnövények ellen tudunk hatékonyan védekezni.
• Vetés után kelés elõtt alkalmazható szerek (PRE technológia): a kezelés utáni csapadék megléte, vagy éppen elmaradása nagymértékben befolyásolja a hatékonyságot! Ezért ennek a technológiának a sarkalatos pontja a csapadék, aminek a kezelést követõ két héten belül, minimum 15–20 mm kell lenni a megfelelõ hatás eléréséhez. A csapadékhiány miatt bekövetkezõ hatékonyság csökkenést ellensúlyozni lehet (a mára talán elfelejtett technológiával), mégpedig, a preemergensen kijuttatott készítményeket néhány napon belül sekélyen (2–4 cm mélyen) bekeverjük a talajba!
• Állománykezelés (POSZT): a „hagyományos” napraforgó kultúrában sikeresen egyedül az egyszikû gyomnövények ellen lehet védekezni posztemergensen! Illetve „tûzoltásra”, megfelelõ technikai feltételekkel, levélalá permetezve lehet védekezni a kétszikûek ellen. A termelõk a 2005-évtõl megismerkedhettek, a nemesítés útján elõállított, (nem GMO) imidazolinon-rezisztens és a tribenuron-metil-ellenálló napraforgó hibridekkel. Ezen hibridek vetése azzal az elõnnyel jár, hogy olyan viszonylag széles hatásspektrumú, eredetileg nem napraforgóban alkalmazott hatóanyagokkal tudunk megfelelõen védekezni a kétszikû gyomok ellen.    
• PRE/POSZT kezelések ülepedett magágyban (a napraforgó szempontjából PRE, a gyomok szempontjából POSZT): fontos, hogy a kezeléseket azonnal, de legkésõbb három napon belül el kell végezni!
• Defóliálás, deszikkálás: a betakarítás elõsegítésére, a szárítási költségek csökkentésére vegyszeres kezelések végezhetõk, melynek eredményeként a növények a természetes folyamatokhoz képest gyorsabban és nagyobb mértékben veszítenek vizet, egyszerre érnek be, zöld részeik és az esetleges gyomnövények leszáradnak és a betakarítás zavartalanul elvégezhetõ, a termény tárolható. Deszikkálásról akkor beszélhetünk, ha a cél a növény vízleadásának gyorsítása és növelése volt, s ezért még a teljes érés elõtt meghatározott idõvel végzik el a permetezést. A cél a betakarítás megkönnyítése, a szárítás elkerülése, vagy a szárítás költségeinek csökkentése, a raktározáskor a bemelegedés, befülledés, bepenészedés elkerülése. Defóliálásnak azt az eljárást nevezhetjük, amikor a növények föld feletti zöld részeit leszárítjuk. Ez természetesen szintén járhat vízvesztéssel, de ezt rendszerint a természetes érési folyamat befejezéséhez közel végzik, s egyértelmûen a betakarítás elvégzését könnyítik meg, illetve teszik lehetõvé. A készítmények hatásának fokozására adalékanyagok, illetve elsodródást csökkentõ (cseppnehezítõk) szerek állnak rendelkezésre.

A napraforgó gyomszabályozása nagy odafigyelést, a terület jó ismeretét kívánja. Kevesebb lehetõség van a „hibák” kijavítására, az engedélyezett herbicid hatóanyagok száma miatt.