Környezetkímélõ növényvédelem új lehetõségei

A Magyarországon engedélyezett növényvédõ szerek a felhasználást követõen valóban lebomlanak, szermaradékuk értéke a belátható idõn belül alig kimutatható, az élõvilágot már nem veszélyeztetõ szint alá csökken. Ám egyes vélemények szerint aggodalomra mégis lehet okunk, mert a felhasználáskor a felhasználóra, és a kívánatos lebomlás eléréséig a fogyasztóra nézve még veszélyes lehet a felhasznált kemikália. Persze a felhasználó egészségét védik a védõfelszerelések, melyek használata ránézve kötelezõek, a kezelt termék fogyasztóinak egészségét pedig védi a permetezéstõl betakarításig kötelezõen elõírt (a hatóanyag lebomlásáig elegendõ) várakozási idõ betartása.  A kívánatos eredmény, azaz a peszticid hatóanyagtól mentes termék piacra kerülése a vegyszert felhasználók hozzáértésétõl, becsületességétõl, és az ilyen esetben nélkülözhetetlen hatósági ellenõrzések hatékonyságától nagymértékben függ. Így van ez az élet bármely, veszélyforrást is magában rejtõ területén, mint például a közlekedésben. A közlekedésben csak olyan személyek vehetnek részt, akik a KRESZ szabályait kifogástalanul ismerik, azt magukra nézve kötelezõnek tartják, és annak általuk történõ betartását pedig arra hivatott szervek ellenõrzik. Sajnos balesetek idõnként mégis vannak. Ezért nem véletlen, hogy a köznapi értékítéletünk szerint a növényvédelem, mint „veszélyes üzem” kerül megfogalmazásra. Valójában a fent vázoltakon túl, a növényvédõ szerek széles körû alkalmazása, számos további veszélyt is jelenthet számunkra. Mik is ezek? A legproblémásabb körülmény az, hogy a felhasználás során, ha minden óvóintézkedést betartunk is, alig kerülhetõ el, hogy az általunk célirányosan, egy bizonyos károsító ellen kijuttatott növényvédõ szer (azaz annak hatóanyaga) más nem célzott szervezettel is „kapcsolatba kerüljön”. Ugyanis a mezõgazdasági termelés színtere a természet része, ezért úgy is szoktuk nevezni, hogy az „agrár-biotóp”. Az agrár-biotóp is biotóp (élõhely), és amennyiben még máig sem kielégítõen ismert, bonyolult rendszerébe bármi módon is beavatkozunk, annak ilyen-olyan (esetenként káros) következménye lehet. Az agrár területek biotópjain is (hasonlóan a háborítatlan élõhelyekhez) számos, az élõvilág mûködése szempontjából szükséges elem (élõlény) fordul elõ. Mivel az alkalmazott kemikáliák nem faj-specifikus hatásúak, az ott elõforduló, számunkra hasznos és közömbös (de mindenképpen szükséges) élõlényekre is hatnak. Ezért nem véletlen, hogy szélsõséges környezetvédõs szemlélettel, az intenzív módon, vegyszeres növényvédelembe részesített mezõgazdasági területek, akár „kultúr sivatagoknak” is tekinthetõk. Természetesen az igazság valahol félúton van. Tudományos vizsgálatok igazolják, hogy a vegyszerezett területeken (agrár-biotópokon) is jelen vannak az élõvilág fontos elemei, de jóval kisebb faj és egyedszámban, mint egyebütt. Ebbõl jól látható, hogy a kémiai növényvédelemben részesített mezõgazdasági területek élõvilága a beavatkozás mértékétõl függõen sérül, de koránt sem semmisül meg teljesen. Különösen igaz ez az úgynevezett integrált védelemben részesített területeken, ahol csak a környezetvédelmi követelményeknek is megfelelõ, bizonyos értelemben környezetkímélõ készítményeket és eljárásokat használják. Az ilyen termelést a fejlett mezõgazdasággal rendelkezõ országokban (így Magyarországon is) államilag támogatják. Persze a támogatás jellege és mértéke országonként változik, vélhetõen helyenként még kialakulóban van. E pozitív irányú fejlõdés jeleként fogható fel, hogy környezetbarát növényvédelmi eljárásként új, Magyarországon korábban nem alkalmazott módszerek is ismertté váltak, engedélyt kaptak, vagy engedélyezés alatt állnak. A következõkben két ilyen módszert ismertetünk.

Petefürkész darazsak alkalmazása kártevõ lepkék ellen Trichoplus készítménnyel (biológiai védekezés)

A darazsakról sincs mindenkinek jó véleménye (akárcsak a növényvédelemrõl). Nyilván azért, mert kevesen tudják, hogy a darázsalkatúak számos alcsaládja, mint a petefürkészek (Trichogrammatidae) a természetben pótolhatatlan szerepet játszanak az élõvilág egyensúlyának fenntartásában. A petefürkészek apró, egy mm-nél kisebb méretû rovarok, sajátos életmódjuk miatt, nevezetesen más rovarok (fõképpen lepkék) petéinek parazitálásával váltak fontos szabályozó tényezõvé a természetben. A lepkék néhány fajának, falánk, növényevõ hernyói, jelentõs mezõgazdasági kártevõk. Kárt csak az apró petékbõl kikelõ  hernyók okoznak, így  kézenfekvõnek látszott, még a kártételt megelõzõen, a petéiket parazitáló petefürkészek „bevetése” a biológiai növényvédelemben. A Világ számos részén alkalmazzák ezt az elmés módszert a kertészeti és szántóföldi kultúrákban. A módszer azon alapszik, hogy a petefürkész darazsakat mesterséges körülmények között, valamely jól szaporítható lepkefajon (lisztmoly, mezei gabonamoly stb.) szaporítják fel, így a vevõnek parazitált lepkepetéket adnak el védekezés céljából. A termelõ a károsítótól veszélyeztetett területre helyezi ki azt, a kártevõ lepke petézése idején. A parazitált petékbõl kikelõ petefürkész darazsak ezúttal a mezõgazdasági területen elõforduló kártevõ lepkefajok petéit parazitálják. A védelem peszticid felhasználása nélkül is érvényesül.

A cseh Biocont Laboratory Trichoplus elnevezésû „készítménye” olyan polisztirol kapszula melyben 1000 db petefürkész (Trichogramma spp.) báb található, készen a kirepüléshez. Valójában két faj (T. pintoi és T. maidis) keverékét tartalmazza, így alkalmas a kukoricát károsító kukoricamoly (Ostrinia nubilalis), a kukoricát, dohányt, paprikát, paradicsomot, és még sok más növényt károsító gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera), a káposztaféléket károsító káposzta bagolylepke (Mamestra brassicae) elleni biológiai védekezésre. Kézi kihelyezéssel 75–100 db/ha kapszulára van szükség szántóföldi körülmények között kukoricában, de 100–150 db/ha kapszula szükséges a zöldség-félékben üvegházban és szabadföldön. A hatékonyság háromszori, tíz naponkénti kihelyezéssel elérheti a 95%-ot is, átlagosan 75–95% körüli. Tapasztalatok szerint a költség alig haladja meg 20–25%-kal a vegyszeres védekezések költségeit, de a hatékonyság lényegesen jobb.

Gyümölcsmolyok elleni védekezés ivari feromonos légtértelítéssel.

Szintén peszticid-mentes módszer, de nem igazi biológiai védekezés. Azon az egyszerû tényen alapszik, hogy a nõstény lepkék által kibocsájtott természetes ivari csalogató (feromon) hatására keresik fel a hím lepkék a nõstényt párosodás céljából. Szintetikusan elõállított, ivari feromon-analóggal ugyanezt a reakciót lehet kiváltani. Ám ebben az esetben némi túladagolással elérhetõ, hogy a természetes úton, nõstény lepkék által kibocsájtott feromon vonzó hatását elfedi a szintetikus anyag, azt meghaladó töménysége.

A szintetikus ivari feromonok gyakorlati alkalmazása jól ismert, és bevált a kártevõ rovarok növényvédelmi elõrejelzésében. Ugyanakkor  az ivari feromonok a kártevõk elleni védekezésre is alkalmasak. E módszer lényege, az elõbbiekben ismertetett módon, hogy a kártevõ rovar nõstényének ivari feromonjával analóg szintetikus készítményt helyeznek ki a védendõ területre. Az adagolást (légtértelítést) úgy kell végrehajtani, hogy a kihelyezett szintetikus feromon koncentrációja elfedje a területen elõforduló nõstény egyedek természetes úton kibocsájtott feromon töménységét. A hím egyedek nem találnak a nõstényekre, ezért a szaporulat (és természetesen a kártétel is) elmarad.

E módszer gyakorlati alkalmazása kiváló lehetõséget nyújt a környezetkímélõ növényvédelemre, és szermaradéktól mentes termék elõállítására. A légtértelítést gyümölcsmolyok elleni védekezésben a világ számos részén eredményesen használják, de Magyarországon eddig még nem került bevezetésre. Ezért 2005-ben alma, csonthéjas (kajszi és õszibarack), valamint szõlõ kultúrákban engedélyezési vizsgálatokat végeztünk almamoly, almailonca, sodrómolyok, keleti gyümölcsmoly, szilvamoly, barackmoly, tarka és keresztes szõlõmoly  feromon-diszpenzerekkel.

A japán Shin-Etsu Chemical Co Ltd. gyártmányú Isomate CLR diszpenzer almamoly (Cydia pomonella), almailonca (Adoxophyes orana), és ligeti sodrómoly (Pandemis heparana) ellen almában, az Isomate OFM rosso keleti gyümölcsmoly (Grapholita molesta), szilvamoly (Grapholita funebrana) õszi és kajszibarackban, az Isonet L plus tarka szõlõmoly (Lobesia botrana) és nyerges szõlõmoly (Eupoecilia ambiguella) ellen szõlõben lett kipróbálva. A vizsgálatokat a Fejér megyei Móron (alma, kajszi és szõlõ) és Székesfehérváron (õszibarack) végeztük. A terület kiválasztásánál ügyelni kellett az ismétlésenkénti parcellaméretre (min. 5 ha), a kezeletlen kontroll, standard kontroll (integrált védelemben részesített terület) megfelelõ irányú kijelölésére az uralkodó szélirány szempontjából, és a parcellák egymástól való izolációs távolságára (min. 100 m). A diszpenzereket a gyümölcsmolyok rajzása elõtt helyeztük ki, almakártevõk esetében 1000 db/ha, keleti gyümölcsmoly és szilvamoly esetében 600 db/ha, barackmoly esetében 1000 db/ha, szõlõmolyok esetében 500 db/ha mennyiségben. A csõszerûen megnyúlt diszpenzerek a kártevõ gyümölcsmolyok rajzási szintjében lettek, egyenletes eloszlásban az ágvégekre tekerve.  A parcellák szélsõ, 2–2 sorába 1,5-szeres mennyiségû diszpenzert helyeztünk ki. A molyok rajzását a kontroll és légtértelítéses területen 2–2 Csalamon-típusú  szex-feromon csapdával figyeltük meg.

A gyümölcsök és fürtök fertõzöttségét nemzedékenként értékeltük, a kártétel és az élõ hernyók számbavételével. A hatékonyságot az Abbott-képlet segítségével számítottuk ki.

Megállapítottuk, hogy a légtértelítéses módszer valamennyi gyümölcsmoly faj ellen hatékony volt, a hatékonyság meghaladta az integrált védelemben részesített területen tapasztalt 80–85% feletti hatékonyságot. A légtértelítéses területen mûködtetett szex-feromon csapdák gyakorlatilag alig fogtak gyümölcsmolyt, míg a kezeletlen kontroll területen a fogások jelentõsek voltak. Ezért e környezetkímélõ védekezési módszer, gyümölcsmolyok elleni védekezésre, kajsziban, õszibarackban, és szõlõben, gyümölcs és sodrómolyok elleni együttes védekezésre almában Magyarországon is bevezetésre kerülhet.

Napjainkban a növényvédelem a mezõgazdasági termesztés nélkülözhetetlen, szerves része. A kémiai (vegyszeres) növényvédelem kifejlesztése jobbára az utóbbi ötven évben zajlott le. Térhódítása lehetõvé tette a mezõgazdasági termékek mennyiségi és minõségi növekedését. Ugyanakkor a kisebb környezeti kockázattal járó, környezetkímélõ, biológiai és egyéb alternatív növényvédelmi fejlesztések ütemét gátolta, de legalábbis mérsékelte. Az elmúlt évtizedek látványosan igazolták, hogy az egyoldalúan, jobbára peszticid felhasználáson alapuló termesztés számos veszélyt rejt magába. Ezért a növényvédelem távlati fejlõdése szempontjából a szelídebb környezeti terhelést jelentõ, vagy éppen terhelésmentes eljárások lesznek az irányadók. Az új módszerek közül leginkább a biológiai védekezési eljárások a perspektívikusak, de kifejlesztésük és bevezetésük számos nehézségbe ütközik. A már bevált, és hatékony eljárások legsérülékenyebb része, az egy idõben fellépõ különbözõ kártevõk elleni együttes védelem biztosítása. Ugyanis a biológiai védekezési módszerek többnyire fajspecifikusak. Azaz, kártevõnként külön-külön beavatkozást igényelnek. Ahol biológiai növényvédelmet alkalmazunk az egyik kártevõ ellen, ott a másik ellen is arra van (vagy lenne) szükség. Vagyis a módszerek egyazon idõben és helyen nem (vagy alig) keverhetõk. Ezért világosan látható, hogy a kémiai növényvédelem még sokáig része lesz a termelésnek, a váltás hosszú és küzdelmes utat jelent. Az eddig elért eredmények máris bizalomkeltõek, leginkább a zöldség és gyümölcstermesztésben szükségesek. Ugyanis a védendõ növényi rész ez esetben közvetlen fogyasztásra kerül, vagyis szermaradéktól feltétlen mentesnek kell lennie.