MENÜ

A tejelõ tehenek takarmányozásának kritikus pontjai

Oldalszám: 96
Molnár Ernõ 2014.05.26.

A tejtermelés költségének arányaiban egyre csökkenõ, ám még így is a legnagyobb tétele a takarmányköltség. A gazdaságosság növelésére vagy megõrzésére a termelõk elsõ eszköze, egyben legfõbb lehetõsége a költségek csökkentése. Ennek eredendõen két útja van: azonos ráfordítások mellett növeljük a hozamokat, vagy lehetõleg a hozam megõrzése mellett csökkentjük a költségeket. A hazai gyakorlat azonban a harmadik utas megoldást preferálja, azaz a növekvõ hozamok melletti csökkenõ összköltséget.

A takarmányok és a takarmányozás költségeinek csökkentése a fentiek alapján nem kerülhetõ meg. Az elvárás teljesítését azonban nem egyszerûen olcsó, hanem hatékony takarmányozással kell megoldani. A megoldás közben nem szabad megfeledkezni arról, hogy ez a termelés és a tejminõség alapja; ez a preventív eszköze az állomány egészség megõrzésének, a kedvezõ szaporodásbiológiának; ez az egyik legnagyobb hatású és jól befolyásolható környezeti tényezõ a genetika kihasználásában; sok esetben a növekvõ költségei valamilyen technológiai hiányosságot is ellensúlyoznak.
A következõkben a hatékony takarmányozás kritikus pontjait tekintem át, melyhez a kiindulási állapot: adottak a takarmányféleségek és a helyi körülményeknek megfelelõ optimalizált takarmányadag.

1. Humán oldal, munkaszervezés
A vezetõ feladata, hogy a helyi körülményekre adaptált, a törvényi elõírásoknak és a szakmai irányelveknek megfelelõ, a vevõi igényeket kielégítõ terméket adó, betartható üzemi technológiák készüljenek és ellenõrzötten mûködjenek. Ezekbõl bõvítéssel a teendõk módját, helyét, anyagait, módszereit, elvégzõit meghatározó, számonkérhetõ munkautasítások, munkaköri leírások készíthetõk. Tartalmukat – visszatérõen is - oktatni kell, magát a dokumentumokat az érintett munkaterületen ki kell függeszteni, az érintetteknek aláírásukkal igazolva át kell adni. E „kották” segítik, hogy a naponta ismétlõdõ takarmányozási munkák lehetõleg azonos módon, idõben és minõségben történjenek, a dolgozók tisztában legyenek a feladataikkal, valamint, hogy a rendszerbe kerülõ személyek minél hamarabb teljes értékû dolgozók legyenek. A takarmányozást végzõ személy „bizalmi ember”, a vezetõi jelenléten kívül is nagy értékû gépekkel és készletekkel dolgozik. Szerepét a telepi bérezés kialakításánál is súlyozni kell, legyen érdekelt a tejtermelés nagyságában, munkaterületének rendezettségében, a készletek folyamatos üzemnek megfelelõ kezelésében (Csak akkor van betartva a takarmányadag, ha mindig mindenbõl van készletünk!).

A nyomon követett készletek mellett a hazai gyakorlat szerint a tápokat, koncentrátumokat, kiegészítõket a következõ szállítás elõtt min. 1 héttel célszerû rendelni. Vásárolt ipari eredetû takarmányokból 2-4 hét szükségletének megfelelõ mennyiséget érdemes raktározni.

2. Takarmányok minõsége, minõségvédelme
A takarmányadagok a takarmányok laboratóriumi vizsgálata alapján készülnek, de a minta pontos képet csak a mintázott tételrészrõl ad. A tárolt mennyiségek azonban nem homogének. Pl.: a szilázs táplálóanyag és szárazanyag-tartalma a betakarítás alatt szinte naponként változhat, de táblánként, fajtánként is eltérõ. A szénák minõsége kaszálásonként eltérõ. A telepi vezetõnek, a kiosztást végzõ dolgozónak folyamatosan nyomon kell követni az etetett takarmányok érzékszervileg észlelhetõ változásait, a változások alapján korrigálni kell az adagokat. A rendszeresen vásárolt takarmányféleségeket idõnként célszerû mintázni és analizáltatni, ezt a saját gazdaságban készülõ tápok esetében szintén hasznos elvégezni. A betárolt tömegtakarmányok takarását minden szelesebb-csapadékosabb idõt követõen át kell vizsgálni, a sérült védõborításokat javítani kell, hiányában penészedés, rothadás várható. A kazlak, silók, fóliatömlõk körül, illetve alatt ne gyûljön össze a víz, mert a készletek rothadását okozza. Ezek környezete rendezett, jól megközelíthetõ legyen, hogy a kitárolás során a takarmányhoz ne keveredjenek szennyezõ anyagok (sár, kõ, gyomok stb.). A minõségromlás csökkentése érdekében a kitárolás alatti fóliatömlõk, fedett kazlak késõbbiekben kietetendõ részét mindig vissza kell fedni. A silókazlak szennyezett, beázott, penészes részeit, fõként a tetejét és a silófal fölötti oldalrészeket még a növendékkel és a szárazonállókkal se etessük fel. A silótérbe a máshol tárolt tömegtakarmányokból csak a napi etetendõ mennyiséget hozzuk át, azt is a többitõl jól elkülönítve. Az abrakokat és kiegészítõket szavatossági idõn belül el kell etetni. A kiegészítõk, koncentrátumok zöménél elvárás a nedvességtõl, napsugárzástól való védelem. Ezekbõl a készítményekbõl nem szabad a silótéri „takarmánykonyhában” készleteket raktározni. A tápos toronysilók és a betárolási vonal épségét, fedettségét idõszakonként ellenõrizni kell. Gondot általában a boltozódások miatti ütögetésekbõl eredõ sérülések és a betöltés során keletkezõ meghibásodások okozzák. A tornyok jelöltek legyenek, legyen rajta feltüntetve a tartalmazott táp neve is. A problémák elkerülése végett lehetõleg mindig azonos táp kerüljön ugyanabba a toronyba. A takarmányok mozgatásánál használt pótkocsik, rakodók, eszközök ne legyenek a trágyamozgatás, elhullott állatok szállításának is az eszközei. A takarmányok takaró és zsákfóliái, a bálamadzagok ne kerüljenek a takarmányba, mert ez emésztõszervi problémákat okoz.

3. Kitárolás, kiosztókocsi használata
Meghatározó a kitároló-kiosztó gépek, berendezések mûszaki állapota. A folyamatos üzem érdekében a jó karbantartás mellett is ki kell dolgozni a rakodó, vontató és kiosztó gépek gyors pótlásának lehetõségét. Fõbb hibaforrások: rossz közlekedõ utak (kerék, féltengely és mérõtengely hibák), takarmánnyal bekerülõ károsító tényezõk (bálamadzag, elszabadult fém alkatrészek, kövek, savas közeg stb.), túlzott nyomással történõ mosás miatti beázások, rágcsálókár (elektromos vezetékek károsodása), fokozott igénybe vétel.

Fontossága okán napi ellenõrzések tárgya legyen a kiosztókocsik maró- és aprító kése, valamint a mérleg.

A kocsikba történõ betárolás sorrendjénél a gyártók ajánlásait kell követni. Cél a homogén mix. Homogén mix hiányában fokozottan kell acidózissal, oltógyomor helyzetváltozással számolnunk. A keverék minõségét befolyásolja: a tömegtakarmányok betakarítás kori szecskamérete, a takarmány elõkészítés (silómarás, aprítás), a betárolás sorrendje, a keverési idõ. A keveréken belüli frakciók aránya a fenti módszerekkel és az adag összetevõinek változtatásával módosítható.

A kis mennyiségben etetett készítményeket elõre ki kell mérni, adagolni, esetleg több esetében elõkeveréket ajánlatos készíteni.
Sok helyen tapasztalható, hogy a kiosztókocsi végig jelöli a telepet, lyukas a kocsiszekrény fenéklemeze vagy a kitároló csúszda, kihordó szerkezet valamelyik eleme. Ezzel általában a folyékony- és az abraktakarmány növeli veszteséglistánkat.

4. Kiosztás megvalósítása
A kiosztást össze kell hangolni a többi technológiával. Az etetések száma – amennyiben valamilyen helyi sajátosság nem gátolja – egyezzen meg a fejések számával, azaz napi 2-3 alkalommal történjen. A tehenek teli jászolra érkezzenek vissza a fejésbõl. Ideális lenne a fejési idõszakban elvégezni a trágyatolózást, almolást, karbantartási munkákat. A technológiák kapcsolódásának az is része, hogy folyamatosan és jó minõségû ivóvíz legyen biztosítva, az állat el tudjon jutni a takarmányig (trágya rendszeres eltávolítása, lábvégek rendszeres ápolása), a hõstressz esetén istállótechnikai eszközök csökkentsék a károkat.

A kiosztás akkor megfelelõ, ha a csoport összes állata jászolra fér (tehenenként kb. 70 cm az igény!). Ez nagymértékben változó havi ellésszám mellett érdemel nagyobb figyelmet, mert az ellési hullámhoz igazodva hol a szárazonállók, hol az elõkészítõsök és a fogadó csoportbeliek létszáma lehet magasabb az ott megszokottnál. Ilyenkor a létszámarányos etetés mellett is gondok lehetnek, fokozottan jelentkezhet a ketózis, a rossz involució és következményei.

Az etetõasztal esetén a kiosztott keveréket naponta többször jászolra kell igazítani, ezt a tehenek szinte új vetésnek, kiosztásnak veszik és újból enni kezdenek.

Az etetõasztal takarmányán ne közlekedjünk, ne szennyezzük azt.

A jászlak elhelyezését úgy kell kialakítani, hogy az idõjárás viszontagságaitól megóvja a takarmányt. A jászol fölé készített tetõ napfénytõl, csapadéktól védje a mixet és az azt fogyasztó állatot. Amennyiben a jászolban, etetõasztalon megáll a víz, a csapadék, a takarmány gyorsabban romlik, ha pedig át is folyik, akkor értékes részek mosódnak, oldódnak ki. Kedvezõtlen szagú, ízû, vagy túlszáraz, bemelegedett takarmányból a tehén kevesebbet fogyaszt. A nedvesebb fagyott komponensek felvétele emésztõszervi rendellenességeket okoz.

A nap elsõ osztását elõzze meg jászoltakarítás!

Idõszakonként a jászolból is érdemes mintát venni, hogy adatokat nyerjünk az adagkészítés pontosságáról, a szükségletek kielégítésérõl.

5. Elléskörüli idõszak
Az elõkészítés, az elletõi és fogadó csoportbeli tartás fokozott figyelmet igényel.

Mivel azt tartjuk, hogy a szárazonállás alatt a kondíció gyakorlatilag nem változhat, azt már a laktáció utolsó szakaszában be kell állítani. A szárazonállók csoportja hetente változik az apasztott állatok fogadása és az elõkészítõbe történõ átadások okán, az elõkészítõi csoport létszáma pedig lényegében naponta az ellések miatt. A kondíció megõrzése a létszámarányos kiosztással, a takarmányhoz féréssel, jó tömegtakarmányokkal megoldható. A takarmányozás szilázsra és valamilyen szálastakarmányra alapozódik, sok helyen a szálas szénarácsba, külön kerül kiosztásra. Gyakori hiba a szénarácsok ritka töltése, illetve így a felvett széna mennyiségének ellenõrizhetetlensége. Sok helyen meglévõ, de nem követendõ gyakorlat, hogy az adagot az adott takarmányvizsgálattal kapott értékeivel számolják, ám kiosztáskor az adott takarmány legrosszabb részeibõl etetnek, sõt itt etetik el a rosszul sikerült szénákat, penészes, defektes készletrészeket. Ez gyakran a számolt értékeknél kedvezõtlenebb táplálóanyag-ellátást gerjeszt.

Az elõkészítõben és az elletõben több kiegészítõ kézi kiosztással vagy egyéb úton (ivós, kényszeritatás) jut az állathoz. Ezek elsõsorban az energiahiány csökkentését, a bendõstimulálását, a szárazanyag-felvétel maximalizálását szolgálják. A jó minõségû TMR hiánya, a folyamatos hozzáférés akadályoztatása, az egyedi kiegészítések elhagyása gyengébb laktációkezdést, alacsonyabb laktációt, ketózis, májprobléma kialakulását vetíti elõre.

6. Technológiák kapcsolódása, harmóniája
Ezt külön is érdemesnek tartom kiemelni a sok helyen látható rossz gyakorlat miatt. Cél a takarmányfelvételt, hasznosulást gátló momentumok csökkentése.

A tartástechnológia nem megfelelõ, amennyiben az állat nem tud pihenni. Pl.: ha vastag trágyaréteggel melegítjük az istállót, ha a mélyalmos istállók kitermelése után az állat nem tud vagy mer le menni a pihenõtérbe, ha nincs az istállóban megfelelõ a légmozgás, ha túlzsúfolt az istálló. Stresszhelyzetet teremtve a takarmányozás hibáján kívül csökkentjük a takarmányfelvételt, a termelést, megszüntetjük az egészséges állapotot. Tipikusan hibás válasz erre a helyzetre az abrakhányad emelése, mivel teheneinket az acidózisos lehetõségek felé tereli.

Gyakran gátló tényezõ az állatok olyan terekbe való hosszas kényszerítése, ahol nincs víz- és takarmányfelvételi lehetõség: fejõházi zsúfoló tér, inszemináló állások, körmözõ kaloda környéke, teleprészek közötti szállításra, hajtásra becsoportosító felhajtó folyosói részek…

Hiába kerül jó anyag a jászolba, ha a jászol mögött nem az a tehén van, amelyiknek szántuk a keveréket! A termelési szempontok alapján való csoportosítás és aztán az állatok kijelölt csoportban tartása alapfeladat.

7. Napi ellenõrzések
A telepi vezetõnek folyamatosan ellenõrizni kell a készletek változását, a kiosztókocsi töltését és ürítését, idõszakonként a mérleges kiosztókocsik számítógépes adatgyûjtését, a kiosztott mennyiségek fogyását, a mix minõségét és a maradékok mennyiségét, minõségét. A PC-s elemzéseket a takarmányos dolgozóknak is meg kell mutatni, hogy lássák tevékenységük pontosságát. Ezek az alkalmak újabb lehetõségeket teremtenek az eltérésekkel elérhetõ problémák bemutatására, „megelõzõ” oktatásra.

Figyelemmel kell kísérni a bélsár állagának változását, a kérõdzés állományszintû alakulását. Optimális állapot az összetevõk arányának megtartásával, a rossz minõségû részek elhagyásával, a fokozatos átmenettel végzett takarmányváltással érhetõ el.

A napi tej mennyiségi és beltartalmi adatai, a tehenek kondíciója már hosszabb idõszak takarmányozásának hatásait mutatja.

8. A hosszabb távú hatások adatainak gyûjtése, elemzése
Befejések eredményei, szaporodásbiológiai mutatók, anyagforgalmi vizsgálatok értékei, az állomány egészségi állapota együttesen jellemzi az aktuális helyzetet és irányt ad a következõ szakmai tennivalóknak.

Külsõ segítségként jó a vizsgálati anyagok elemzése, a szaktanácsok beépítése, de ezek csak irányadók. A problémákat sokan kezelhetik, de csak az üzemben dolgozók munkája révén oldódnak meg.