MENÜ

A korszerû húshibridek keltetése

Oldalszám:
Dr. Bogenfürst Ferenc, Terenyi Szilveszter 2014.05.26.

Baromfiféléink genetikai teljesítõképességének realizálása, különösen a korszerû, nagy hozamú brojlerek nevelésének elsõ hetében, nagymértékben függ a keltetés sikerétõl. A pecsenyecsirke elõállításának ideje egyre rövidül, miközben a keltetés idõtartama nem változik, miáltal aránya és jelentõsége a teljes folyamatban hangsúlyosabbá válik. Ezért helyezõdik napjainkban fokozódó figyelem a keltetés színvonalára, a naposcsibék minõségére, valamint a nevelésnek az egészen korai, a kikelést közvetlenül követõ idõszakára, az indításra. Az inkubációs faktorok ugyanis nemcsak a keltethetõséget határozzák meg, hanem létfontosságú szervek, szervrendszerek kialakulását is befolyásolják, ami a késõbbi nevelési eredményekre is nagymértékben kihat.

A korszerû húshibridek keltetése

A korszerû húshibridek embrióira a nagyobb növekedési erély, a jóval erõteljesebb anyagcsere és a fokozott érzékenység jellemzõ. Sokkal feltûnõbben reagálnak a keltetéstechnológiai pontatlanságokra, különös tekintettel a hõmérséklet beállítására és a hõelosztásra. Keltetésük folyamán új fogalmat kell megtanulnunk és fõleg mérnünk: az embrióhõmérsékletet. Ez azt jelenti, hogy nem a keltetõtér hõmérsékletét figyeljük, hanem az embrióét.

A genotípus jelentõsége. A baromfifélék hústermelõ képességének javításában elért bámulatos genetikai elõrehaladás jelentõs hatással van az embriófejlõdésre is. A korszerû, gyors fejlõdésû, nagy hozamú brojlerek, a nagytestû pulyka-, házikacsa- és lúdhibridek embriói már a keltetés alatt nagyobb növekedési erélyt mutatnak. A jelenleg forgalmazott húshasznú tyúk- és pulykahibridek növekedési erélye lényegesen nagyobb az 5–10 évvel ezelõtti konstrukciókéhoz képest, ami már a keltetés alatt is megmutatkozik. Az 1. ábra azt szemlélteti, hogy a hibrid embriók növekedési erélye még a gyors növekedésû hústípusú fajtákét is meghaladja. A fokozott izombeépítés nagyobb CO2-, vízgõz- és hõtermeléssel jár, aminek elvezetésérõl gondoskodni kell. A mérések arra mutatnak, hogy a modern brojlerek az elõkeltetés végén csaknem kétszer annyi hõt termelnek, mint a klasszikus genotípusok (az egy embrióra számított energiatermelés 0,12 W-ról 0,28 W-ra emelkedett).

Nehézségek a keltetésben. A korszerû, gyors fejlõdésû brojlerek keltetésével kapcsolatosan számos nehézség merül fel. A többlet oxigénszükséglet a keltetõgép megnövelt szellõztetésével könnyen pótolható. Az önhõ kezelése azonban nem egyszerû feladat. A duplájára emelkedett hõtermelés következtében az embriók lényegesen érzékenyebbé váltak arra, hogy hõmérsékletük ne emelkedjék az optimális 37,8 °C fölé. Erre a keltetés végén a 18. naphoz közeledve egyre nagyobb esély van, hiszen a keltetõgépek hûtõkapacitását a régi típusú brojlerek hõtermelésére méretezték.

Az önhõ elégtelen eltávolítása az embrióhõmérséklet emelkedéséhez vezet még akkor is, ha az ellenõrzõ hõmérõk a beállított értéket mutatják. Egy átlagos, szakaszos üzemû keltetõgépben ugyanis gyakran lehet az embriók hõmérsékletében eltéréseket megfigyelni attól függõen, hogy a ventilátortól és a padozattól milyen távolságban, továbbá a tálcán belül hol helyezkednek el. A ventilátor közelében lévõ tojások esetében a kielégítõ légcsere biztosítja a hõmérséklet viszonylag egyenletes elosztását és azt, hogy azok 39,0 °C fölé ne melegedjenek. A ventilátortól távol a levegõáramlás lelassul, így a sarokban lévõ tojások, különösen a kocsik középsõ tálcáin és azon belül a légmozgástól elzárt sorokban lévõk jelentõsen felmelegednek. Az egymáshoz nagyon közel elhelyezett tojássorok egyre jobban felmelegítik a levegõt, amely az útjába esõ elsõ sort még képes lehûteni, a legtávolabbi tojások azonban akár 40 °C fölé is melegedhetnek.


 


Az embrió és a keltetõtér közötti energiaáramlás szempontjából a légsebesség tehát lényeges tényezõ. A gyorsabb légmozgás jelentõsen növeli a hõátadást még akkor is, ha a beállított hõmérsékleti értéket nem változtatjuk. A 3. ábra azt az összefüggést szemlélteti, hogy az embrió és az õt körülvevõ levegõ hõmérséklete közötti különbség milyen nagy mértékben függ a tojástömegtõl és a levegõ sebességétõl (4000 w/m3 metabolikus hõtermelést feltételezve). A légsebesség növelésével együtt járó hûtõhatás a tojás hõmérsékletét sokkal közelebb hozza a keltetõgépéhez. Az 50 g-os tojás és a levegõ közötti hõmérsékletkülönbség 0,5 m/s légsebesség esetén 1,6 °C, míg 2,0 m/s mellett csak 0,8 °C, a 70 g-os tojásnál az értékek magasabbak: 2,2 °C és 1,2 °C az elõbbi sorrendben.

A felsorolt tényezõk azt bizonyítják, hogy a keltetõgép hõmérséklete nem azonos az embrió hõmérsékletével és azt nem kizárólag a levegõ hõmérséklete határozza meg. Nem elegendõ tehát csupán arra koncentrálni, hogy megfelelõ hõmérsékletet állítsunk be a keltetõgépben, az ismertetett kölcsönhatásokat is figyelembe kell venni. 

A kutatások azt mutatják, hogy az embrióhõmérséklet túlzott megemelkedése (39,5 °C fölé) nemcsak a keltethetõséget érinti negatívan, hanem hatására csökken a szív mérete, ártalmas az emésztõszervekre, különösen a vékonybél mûködését zavarja, és károsítja az immunrendszert is. A kívánatosnál magasabb hõmérséklet a köldök környéki szövetek túl intenzív és ezáltal tökéletlen záródását eredményezheti. A sziktömlõ nem képes idõben a testüregbe záródni és bélkizáródás is felléphet. A jelenség jellegzetes képe a köldöknél megjelenõ fekete csomó és fonál.

A túlmelegedett tojásokból kelt csibék növekedési erélye, takarmányértékesítése romlik, fogékonyabbak a megbetegedésekre, ily módon a keltetés nem kielégítõ színvonalának sokkal súlyosabb ökonómiai következményei vannak, mint egyszerûen a kelési százalék csökkenése.

A hagyományos brojlerekre kialakított levegõsebesség mellett az embrióhõmérsékletet illetõen jelentõs eltérések alakulhatnak ki a keltetõgépben. Erre és a hõmérséklet ingadozásra a korszerû brojlerembriók szélsõségesen érzékenyek.

A hûtésteljesítmény és a hõelosztás javítása. E két paraméter kulcsfontosságú a korszerû brojlerek keltetésében, amelynek javítására a következõ lehetõségek vannak:

 

 

    • A tojások periodikus hûtése a leghatékonyabb megoldás és egyúttal a leginkább természetszerû. Ez a víziszárnyasok keltetésére elterjedt megoldás az iparszerû brojlertermelésben nehezen kivitelezhetõ, mert különleges feltételeket kíván és jelentõs munkatöbblettel jár. Az esetenként óriási mennyiségû tojás rendszeres gépen kívüli, vagy hideglevegõs hûtését nem lehetne pontosan végrehajtani, ezért inkább a következõ pontokban ismertetett áthidaló megoldásokra törekednek.

 

    • A korábbihoz képest 0,1–0,3 °C-kal alacsonyabb hõmérséklet a keltetés végéhez közeledve.
    • A légmozgás sebességének növelése a keltetõgépben, illetve a tojások felett, amelyre mûszaki és keltetéstechnológiai módosítás egyaránt lehetõséget kínál. Az elsõbe a ventilátorok fordulatszámának növelése, a lapátok alakjának és dõlésszögének változtatása tartozik. A technológiamódosítás lényege a tojássorok között létrehozott nagyobb tér, amelyet akkor érhetünk el, ha a forgatást megszüntetjük, vagyis a tálcákat a keltetés 15–16. napjától kezdve folyamatosan vízszintesen hagyjuk. A tojások forgatásának a keltetés ezen a késõi idõszakában már nincs mérhetõ hatása, ugyanakkor vízszintesen a tálcák között nagyobb a tér, mint 45 °-ban elfordítva. Ezáltal a levegõ sebessége és kiegyenlítettsége javul, a hõátadás is jobb lesz, és az embriók között kisebbek lesznek a hõmérsékleti különbségek.
  • Párásítás a keltetõgépen belül és a keltetõ-teremben. A keltetõgépben elporlasztott víz párolgása hûti a tojásokat, de ha a párásítás nem egyenletes, hideg foltok és ezáltal embrióhõmérsékleti különbségek alakulhatnak ki. Segít az elõkeltetõ terem páratartalmának növelése is.

 

Változtatások a brojlerkeltetésben

A húshibridek keltetése az utóbbi néhány évben számottevõen módosult. A kezdeti embriófejlõdés szempontjából elõnyös, ha – a természetes keltetéshez hasonlóan – magasabb hõértékekkel indul az elõkeltetés. A hõmérséklet csökkentése a keltetés végén fontos.

A páratartalom és a szén-dioxid szintjét meghatározza az, ha a szellõzõket a 10. napig zárva tartjuk. Ezt egyrészt a meleg megõrzése érdekében tesszük, másrészt a túlzott ventiláció mellett az elõkeltetõ gép feleslegesen fût, hût, párásít. Valamennyi levegõ a zárt szellõzõnyílások mellett is beáramlik a keltetõtérbe.

Elõnyös, ha a 15. napot követõen a forgatást leállítjuk és a tálcákat vízszintes helyzetben hagyjuk (jobb levegõáramlás).

Lépésrõl lépésre, apró technológiai módosításokkal haladjunk elõre, legyünk körültekintõek. Figyelembe kell venni a keltetõgépre a gyártó által készített eredeti utasításokat, a keltetõgépek mûszaki állapotát, a keltetõtermek környezeti paramétereit (hõmérséklet, páratartalom, szellõztetés) és az üzem sajátosságait is.

Az új technológiával, kedvezõek a hazai tapasztalatok: javult a keltethetõség és a brojlerek életképessége. A keltetésfilozófiát természetesen a keltetõgépgyártók is igyekeznek követni, illetve azoknak megfelelni. Az elmúlt néhány évben módosított, esetenként forradalmian új konstrukciókkal jelentek meg, amelyekrõl és számos további kérdésekrõl olvashatnak és rengeteg információt találnak A keltetés kézikönyve (Dr. Bogenfürst Ferenc, 2004) c. szakkönyvben.