MENÜ

A viziszárnyasok töméses hizlalásának állatvédelmi kérdései

Oldalszám: 129
Dr. Bogenfürst Ferenc, Áprily Szilvia 2014.05.16.

A kihizlalt máj a foie gras speciális termék, melyet meghatározott víziszárnyasok (a lúd, a pézsmaréce, valamint a házikacsa és a pézsmaréce fajhibridje a mulardkacsa) töméses hizlalásával állítanak elõ. A hízott máj termelése õsi tradíció, amelynek legrégebbi nyomai 4600 évesek és az ókori Egyiptomból származnak.

A tevékenységet a görögök és a rómaiak folytatták, majd a középkorban a zsidó népesség által terjedt el. A töméses hizlalásra elsõsorban a ludat választották, a madarakat akkoriban búzával vagy fügével tömték.

A világ hízott májtermelésének alakulását 1995–2003 közötti idõszakban az 1. ábra mutatja.

A világ májtermelése 2003-ban meghaladta a 21 000 tonnát, az országok igen kis számára koncentrálódik, több, mint 80%-a Franciaországban valósul meg. További jelentõsebb termelési szinttel rendelkezõ országok fontossági sorrendben: Magyarország 9%, Bulgária 5%, Izrael 1,5%. Napjainkra Franciaországban a ludat a mulardkacsa váltotta fel, a teljes termelés több, mint 95%-át e fajhibrid adja. A legnagyobb tömegû és a legjobb minõségû májat adó lúdfaj háttérbe szorult, jelenleg mindössze 8%-kal részesedik a világ májtermelésébõl, és csak néhány országban maradt népszerû (Magyarország, Izrael).

A máj elzsírosodását, a töméses hizlalás sikerét és a májminõséget számos faktor határozza meg. Ezek felismerése alapján a töméses hizlalás gyakorlata jelentõs változásokon ment keresztül. Európában és Izraelben (újabban már az USA-ban is) az állatvédõk részérõl nagyon erõs kritika és támadás éri napjainkban ezt a tevékenységet. Kifogásaikat a tudományos kutatások rendszeresen megcáfolják, újabb adatokkal gazdagítva ismereteinket a madármáj elzsírosodásának, a madár stresszreakcióinak élettanáról, a madarak viselkedésérõl és fájdalomérzetérõl. A májtermelés jövõjérõl már a francia szakemberek is bizonytalanul nyilatkoznak, pedig óriási, több tízezer embert foglalkoztató üzletágról van szó. A vita komolyságát jelzi, hogy a világ egyik legjelentõsebb kutatóbázisa a franciaországi INRA programjainak középpontjában évek óta a töméses hizlalással kapcsolatos – animal welfare (állatjóléti) jellegû – vizsgálatok állnak. Az EU is felállítatta a maga bizottságát (Scientific Committee on Animal Health and Animal Welfare), amely 1998-ban elkészítette és az interneten közölte terjedelmes jelentését. Az INRA tudósaitól származó és a tudományos bizottság jelentésében megtalálható legújabb ismereteket és a foie gras termelés jövõbeni kilátásait foglalja össze az alábbi tanulmány.

A töméses hizlalást az állati jólét szempontjából ért bírálatok igazolására tudományos vizsgálati adatok nem állnak rendelkezésre. Az ellenkezõ oldalról (a tevékenység védelmében) ugyanakkor kényszeretetés hatását számos tudományos vizsgálatban három fõ területen (élettan, viselkedés és fájdalom szempontjából) tanulmányozták.

Élettan

A tárgykörben az elsõ tanulmányokat a máj-elzsírosodás reverzibilitásának tisztázására végezték. Babilé et al., 1996, 1998; Bénard et al., 1996, 1998 vizsgálatai azt mutatták, hogy a máj elzsírosodása teljesen visszafordítható, rövid szünetekkel még akár 3 egymást követõ tömési periódus után is mind a ludaknál mind a mulardkacsáknál. Ezen túlmenõen a máj a mûködõképességét, valamint a szöveti struktúráját is megtartotta (Babilé et al., 1996 1998, Bénard et al., 1996, 1998).

Számos vizsgálatot végeztek az akut, illetve a krónikus stressz vizsgálatára a töméses hizlalással összefüggésben. A kísérletekben különbözõ stressz-indikátorokat, mint például a kortikoszteron-szint változását használták fel (Faure et al., 1996, Guémené et al., 1996, 1998a, 2001). A vérplazma kortikoszteron-szintjének mérésével, illetve az ACTH injekciót követõ reakciójának vizsgálatával Guémené és mtsai (1999) kimutatták, hogy az egyedi ketrecben elhelyezett mulard gácsérok számára a tömés nem vált ki sem akut, sem krónikus stresszt. Ezzel szemben szignifikánsan nagyobb kortikoszteron-szint volt mérhetõ a csoportos elhelyezés mellett, ahol a tömés az állatok megfogásával jár együtt. További kísérletekben kimutatták, hogy a hipotalamus – hipofízis – mellékvese tengely mûködésbe lép egy egyszerû fizikai stressz hatására, amikor egy háló segítségével 15 percig akadályozták a kacsák mozgását, aminek következtében a madarak magas szintû kortikoszteron szekréciót mutattak (Guémené et al., 1998b).

Viselkedés

Az állatvédõk egyik kiemelt bírálata, hogy a madaraknak túlzott mennyiségû takarmányt kell naponta befogadniuk. Ennek ellentmond, hogy a ludak és a kacsák önkéntes túltáplálkozásra hajlamosak, jelentõs mennyiségû takarmány felvételére képesek a költözést megelõzõ idõszakban, vagy nem idõszakos táplálékellátás mellett.

A 2. ábra szemlélteti a ludak és a kacsák viselkedését arra vonatkozóan, hogy a tömési eljárás vagy a tömõ személye elutasítást (averzió) vált-e ki a mulard gácsérokból és a gúnarakból. A madarakat csoportosan mélyalmos fülkékben helyezték el (pihenõfülke), ahonnan egy 8 m hosszú folyosón keresztül egy másik fülkébe jutottak, ahol takarmányt vehettek fel (etetõfülke). 20 napig tartó ún. edzõ periódusban megtanították õket a nevelõ helyiségbõl a takarmányozás helyszínére történõ mozgásukra, ahol kedvük szerinti mennyiségben vehettek fel takarmányt. Mozgásuk spontán, önkéntes és teljesen kényszermentes volt. A tréningszakasz után a madarakat kettéválasztották, az egyik csoportot az etetõfülkében tömték, a másik csoport változatlan, kontroll maradt. A tömött takarmány mennyiségét az önként felvett kontroll csoportéhoz igazították. A tesztidõszak alatt a kontroll csoportban valamennyi mulardkacsa spontán közlekedett az etetõterembe, de a kísérleti csoport egyedeinek is 25–100%-a önként átment a tömõterembe. A kacsák csak részleges visszautasítást mutattak a töméssel szemben és a ludak esetében nem volt jele az averziónak (Faure et al., 1998, Guémené et al.,1998b; Guémené et al., 1999).

A kacsák menekülési viselkedését Faure és mtsai (2001) vizsgálták. A 3. ábrán jól látható, hogy a menekülési intenzitás erõsebb egy ismeretlen személy megjelenésekor, mint a tömést végzõ személlyel szemben. A tömést végzõ egyéntõl tartott távolság idõvel egyre rövidebb lett, ami igazolja, hogy nem fejlõdött ki averzió a tömõ személyével szemben (Faure et al., 1998, 2001).



Etológiai megfigyeléseket végeztek különbözõ elhelyezési körülmények között tömött kacsákkal. Semmilyen jelentõs változást lehetett megfigyelni a folyamat alatt, kivéve a lihegõ viselkedést, amely fokozódott a tömési periódus végéhez közeledve, különösen az egyedi ketrecekben elhelyezett kacsák esetében. Ezek a megfigyelések a hõszabályozási folyamatban bekövetkezõ változást mutatnak. Ezzel szemben az egyedi ketreces elhelyezést nem lehetett összefüggésbe hozni az unalom, a passzív viselkedés vagy a frusztráció valamilyen jelével (Faure et al., 2000). Az ilyen ketrecekben elhelyezett kacsákat még aktívabbaknak találták, mint azokat, amelyeket csoportos ketrecben tartottak.

Fájdalom

Az állatvédõk gyakran állítják, hogy a tömés mûvelete fájdalmas a madár számára. A fájdalomérzéssel összefüggõ neurofunkcionális jelzõket vizsgáltak és hasonlítottak össze annak kimutatására, hogy milyen potenciális jelei lehetnek a kacsák fájdalmának, a töméses hizlalás különbözõ fázisaiban. Gyakorlatilag láthatóvá igyekeznek tenni a fájdalmat. Servier et al. (2003) két helyzetet tanulmányozott: töméses hizlalást és a nyelõcsõ akut fájdalomstimulálását. A 2. esetben a kortikoszteron hatásának idõbeni lefutását használták a stressz kimutatására. A kortikoszteron az elsõ napon még stabil maradt. Közvetlenül a fájdalomstimulálás után a szívfrekvencia növekedett, és emelkedõ maradt a következõ 2–3 órára (× 1,5–2,0). A nyelõcsõ falán kialakuló bevérzés a periferiális gyulladás jele, egyúttal fájdalom forrása is. Ezt 2. szituációban minden esetben meg lehetett figyelni, de nem volt megfigyelhetõ a tömött kacsáknál a tömés kezdetén, vagy a közepén és csak néhány állatnál volt megfigyelhetõ (< 25%) az utolsó tömési napon, a nyelõcsõ esetlegesen elõforduló sebesedése vagy fertõzés, mint pl. candidózis miatt. Egy specifikus genetikai markerre lehet következtetni, amely nagyon intenzív volt a kezelt kontroll kacsákban, és a fájdalomstimulálás után rögzíthetõ volt fehérje-immunohisztokémiával. Hasonló kísérleti feltételek között a perifériás és központi idegi aktiválás megfigyelései fájdalomérzetet mutattak a gerincvelõben és az agyban a kémiailag kezelt kacsáknál, de egyetlen tömött kacsánál sem.

Bár további vizsgálatokra van szükség, minden tárgykörben, a jelenlegi eredmények nem támasztják alá a bírálatok indokoltságát, amelyet a töméses hizlalással és a foie gras termeléssel szemben felhoznak.

A francia termelõk egyébként politikai vonalon is igyekeznek kifogni a szelet az állatvédõk vitorlájából. 2005 novemberében a francia nemzetgyûlés nemzeti kinccsé nyilvánította a tömött liba és kacsa máját. A fentiekben összefoglalt tudományos munka és az ismertetett politikai döntés példaértékû egy gazdaságilag és a nemzeti identitás, hagyományok szempontjából fontos tevékenység védelmére.