MENÜ

Gyephasználat mûszaki kérdései

Oldalszám: 85
Dr. Kelemen Zsolt 2014.05.16.

Az elmúlt évtizedek a mezõgazdasági termelést érintõ, elsõsorban a szarvasmarha-tartásra vonatkozó változások nem kerülték el az amúgy sem jó helyzetben lévõ hazai gyepgazdálkodást. A gyepterületek az elmúlt idõszakban folyamatosan és viszonylag egyenletesen csökkentek, az állatlétszám csökkenésére is ez volt jellemzõ, azonban 1990 és 1995 között ez rohamosan csökkent, így az 1 ha-ra jutó kérõdzõ
létszám 1,2–1,4 közötti értékrõl mostanra 0,76-ra csökkent (1). Valószínûleg ennek tudható be, hogy a viszonylag alacsony hazai 1,5 t/ha szénahozam mellett is, és a csökkenõ gyephasználat mellett is biztosítható a szarvasmarhatartás gyepszéna igénye.

Az utolsó felmérés alapján a nagyüzemileg hasznosítható gyepterületek 716 ezer ha (a húsmarhatartásra alkalmas talajvédõ gyepek területe 241 ezer ha, a csekély szénatermésû talajvédõ szórványgyepek területe pedig 333 ezer ha-ra tehetõ) (2) természetesen ezek a tényleges használat – elsõsorban az egyes kategóriában – jelentõsen elmarad a lehetõségektõl (az intenzív hasznosítás ~ 10%-ra, a tényleges kaszálóként történõ hasznosítás 50%-ra becsülhetõ). Éppen ezek a számok mutatják azt, hogy a gyephasználatban a kérõdzõk takarmánnyal való ellátásának szerepe mellett, egyre nagyobb szerepet kap a talaj- és természetvédelmi szerep, vagyis az ökológiai adottságokat megõrzõ feladata. A jól ápolt gyepterületek turizmusra gyakorolt kedvezõ hatása sem elhanyagolható. Ezért a gyephasználatnak, gyepgazdálkodásnak a technológiáját és az alkalmazott mûszaki megoldásokat az elmondottaknak kell alárendelni.



A fentiek szerint nagyobb figyelmet kell fordítani a gyepek ápolási munkáinak elvégzésére. Az ápolási munkák gépeinek kiválasztásánál a telepített gyepek ápolásában a réthengerek alkalmazása segíti a gyepek talajállapotának beállását a kívánt értékre. A természetes gyepek esetében nagyon fontos a tisztítókaszálások elvégzése, a lekaszált növényzet, valamint az elhalt állomány eltávolítása speciális rétboronákkal. Ezek a munkálatok, a tisztítókaszálás hagyományos dobos, rotációs kaszákkal elvégezhetõk, elõnyösen használhatók a független vágószerkezet felfüggesztésû, talajkövetõ vágószerkezetû rotációs kaszák. A tisztító kaszáláshoz rosszabb talajállapot és elhanyagoltabb gyepek esetén jól használhatók – az erre a célra kialakított – vízszintes vagy függõleges tengelyû szárzúzó és mulcskészítõ szárzúzó berendezések. A gyepterületek szellõztetésére réses réthengerek használhatók, a talajlazítás pedig a szántóföldi növénytermesztésben használható középmélylazítók, mélylazítók segítségével zavarmentesen elvégezhetõ.






A gyepek hozamához szükséges NKP hatóanyagú mûtrágyák a hagyományos röpítõtárcsás mûtrágyaszóró gépekkel a kívánt adagmennyiségben kiszórhatók. Az újabb röpítõtárcsás szórószerkezetek nagyon pontos anyagmennyiség-beállítást és pontos, egyenletes kijuttatással mûködtethetõk. A gyepterületek tápanyag-ellátásában a mûtrágya-kijuttatóknak hagyományai vannak. A tartálykocsik esetében a környezeti kellemetlenségek elkerülésére, és a kijuttatás egyenletességének javítására, egyre szélesebb körben alkalmazzák a nagy munkaszélességû szórókereteket, melyek kijuttató csövekkel vannak felszerelve.



A kijuttatási veszteségek csökkentésére pedig gyakran alkalmazzák a tárcsás nyitó-csoroszlyával felszerelt hígtrágya talajba-juttató adaptereket.

A gyepek betakarításánál – a szénakészítés esetén – figyelembe kell venni a gyephasznosítás különbözõ kategóriáit, az üzemi és ökológiai adottságokat, és a gépi technológiát ennek megfelelõen kell megválasztani.



A szénakészítés gépesítésének színvonala és a technológiai fegyelem betartása a téli tárolású takarmány minõségét meghatározza. A gyepekbõl hazai viszonyok között általában jó minõségû széna készíthetõ, szársértõs kaszák használata csak csapadékos idõjárás esetén szükséges. A gyepek esetében is fontos a kaszálás idõpontjának megválasztása és a kaszálás minél gyorsabb elvégzése. A hazai üzemi viszonyokat tekintve a kisebb területtel rendelkezõ vállalkozások az 1,6–2,4 m munkaszélességû függesztett, a közepes méretû vállalkozások a 2,8–3,0–5,0 m munkaszélességû vontatott, míg a nagy, több száz hektár termõterülettel rendelkezõ vállalkozások a gépkombinációban üzemeltethetõ vagy magajáró nagy munkaszélességû kaszákat használhatják elõnyösen. A gyepszéna–készítésben hazai viszonyok között a nagy hozamú gyepek, vagy kedvezõtlen idõjárás esetén szükséges a rendterítés, ill. rendösszerakás, rendszellõztetés elvégzése.



A szálastakarmányok minõségének beltartalmi értékeinek a megóvása szempontjából az egyik legfontosabb munkamûvelete a rendkezelés. A rendterítés és a terített rendek lazítása, szellõztetése során a területen vékony rétegben egyenletes vastagságú terített rendet kapunk, melynek következtében a takarmány vízleadása gyorsan és egyenletesen történik. A rendterítés az anyag 70–75%-os nedvességtartalma mellett történik, ezért erre a célra nagy munkaszélességû, szállítási helyzetben összecsukható, nem vezérelt ujjas 4–6–8 forgórésszel szerelt vontatott gépeket használunk.

A terített rendek összerakásának, ill. a szõnyegrendek kettõs rendbe történõ rakásának pedig a következõ munkamûveletben használatos bálázógépek leterhelése, ill. a bálázás jó minõségben történõ elvégzése szempontjából van jelentõsége.






Rendrakásra vezérelt ujjas forgórésszel szerelt, nagy munkaszélességû gépeket használunk. A nagy, 8–10 m munkaszélességgel dolgozó gépek 2–4 forgórésszel is készülhetnek, a forgó részeket tartó konzolok pedig a forgórészekkel együtt szállítási helyzetben felcsukhatók. A nagy munkaszélességben történõ, jó minõségû, veszteségmentes munkavégzés, valamint a takarmány szennyezésének elkerülése végett a forgó részeket tartó konzolok csapokkal csatlakoznak a vázkerethez, és a forgórészeket különleges, tandem, gyakran iker elrendezésû futómûvek támasztják alá.



A kisebb termõterülettel rendelkezõ vállalkozások a rendkezelési munkák elvégzésére univerzális gépeket használhatnak, melyek a rendterítés, lazítás, összerakás, forgatás munkamûveleteit egy géppel végzik el.



A szálastakarmányok beltartalmi minõségének megóvására, tehát a rendkezelésre vonatkozó szabályokat pontosan be kell tartani.



A nagy hozamú gyepeknél a kaszálás után közvetlenül 70–75% nedvességtartalom mellett célszerû elvégezni a rendterítést. Kisebb hozamok esetén, száraz idõjárási viszonyok mellett a rend összerakásáig nem is szükséges az anyagot megbolygatni. Gyep-, ill. lucernaszenázs-készítésnél akár szögletes nagybálázót, akár szecskázót alkalmazunk a rendterítéstõl eltekinthetünk. A betakarító gépek teljesítményének kihasználása érdekében azonban még nagy hozamú gyepeknél is szükséges a rendösszerakás. A gyepszenázs-készítésnél a rendösszerakást 45–50% nedvességtartalom mellett célszerû elvégezni.



A gyepszéna-készítésnél a rendrakást 20% körüli nedvességtartalomnál lehet végezni. A lucernaszéna-készítésnél a rendterítés – közvetlenül a rendrevágás után 75–80% nedvességtartalomig – kedvezõ hatású. Lucernánál különösen fontos, hogy feleslegesen ne mozgassuk a rendet, mert a levélpergési veszteség minden manipulálásnál nagyobb lesz. Ezért fontos, hogy a rendösszerakást, rendkettõzést is 40–45% nedvességtartalom mellett végezzük, amikor a levél még nem pereg. Nagyon fontos, hogy laza, szellõs rendet rakjunk, mert az anyag így képes utánszáradni.



Csapadékos idõjárásban nem kerülhetjük el a rend forgatását és a rendlazítást. Különösen ügyeljünk arra, hogy ezeket a munkákat mindig nagyobb páratartalmú napszakokban végezzük. A levélpergés így sem kerülhetõ el, de a veszteség kisebb lesz, mint a penészesedésbõl származó kár.



Gyepszéna-készítésben a bálázásra a szögletes kisbálakészítõ változó, ill. állandó bálakamrás hengeres, ill. a szögletes nagybálakészítõ gépek – a betakarítandó volumentõl függõen – egyaránt használhatók. A szögletes kisbálakészítõ gépek kis volumen és megfelelõ kézi munkaerõ rendelkezésre állása mellett használhatók elõnyösen.



A változó kamrás hengeres bálakészítõ gépek nagy teljesítménnyel, viszonylag nagy (1,8 m) bálaátmérõvel dolgoznak, kellõ tömörségû és jól kazalozható bálákat készítenek. Az állandó bálakamrás gépek kisebb bálaátmérõvel (1,2–1,6 m) dolgoznak, azonban általában aprítóberendezéssel szerelt változatban is kaphatók, aminek következtében viszonylag tömörebb bálákat készítenek, az aprítás következtében a bálák bontása és további aprítása, a takarmányba való bekeverése könnyebben elvégezhetõ.



A szögletes nagybálázó gépek nagy teljesítménnyel és jó munkaminõséggel dolgoznak, éppen ezért a nagy hozamú és nagy termõterülettel rendelkezõk részére javasolható a használatuk. A szögletes nagybálaként betakarított gyep, ill. lucernaszéna, a betakarítási technológia elõírásainak betartása mellett, minden esetben jó minõségû. A jó minõség és a könnyû szállíthatóság következtében – az üzemi igények kielégítése mellett – szívesen használják ezeket a gépeket kereskedelmi áru-széna elõállítására is. Mindezekkel az elõnyökkel a szögletes nagybálakészítõ gépek komoly versenytársai a hengeres nagybálakészítõ gépeknek. A szögletes nagybálakészítõ gépek alkalmasak a szálastakarmányok 40–60% nedvességtartalommal történõ betakarítására is. Az ilyen nagy nedvességtartalommal betakarított takarmányt azonban különös gondossággal kell kezelni.



Az elkészített bálákat 6 órán belül a tárolási helyre be kell szállítani, és kazalba kell rakni. A kazalozásnál pontosan és szorosan egymáshoz kell rakni a bálákat, hogy minél kevesebb levegõ maradjon közöttük. A kazal összerakása után a bálákat fóliával légmentesen le kell zárni. A tárolás során ügyelni kell arra, hogy a fóliaborítás ne sérüljön meg, és a bálák ne kapjanak levegõt. A bálakazlakat olyan nagyra célszerû kialakítani, hogy a fólia megbontása után két hét alatt feletethetõ legyen. Az így készített takarmány jó minõségû szenázs, a silókukoricához képest kevésbé savanyú, nagy a tápanyagtartalma, és mivel szálasan történt a betakarítás, konzisztenciája a szénához hasonló, vagyis a rosttartalom szempontjából is kedvezõ.



Összefoglalva az elõzõeket, megállapítható, hogy a jelenlegi idõszakban a gyepgazdálkodást több alternatíva jellemzi, amelynek a különbözõ technológiai megoldásainak alkalmazása a korábbinál nagyobb, jobban átgondolandó, de nem megoldhatatlan feladatot jelent. A technológiai változatok megvalósításához a szükséges gépek és berendezések a hazai kereskedelemben rendelkezésre állnak.

Irodalomjegyzék:

    1. Kralovánsky U. Pál: Mezõgazdaságnak mostoha gyermeke a gyepgazdaság

      (Takarmányozás, 2004. 4. sz.)

    1. Dr. habil. Dr. h. o. Makai Sándor–Makai Péter: Gyepterületek ápolása, trágyázása (Agro Napló, 2004/8.)

  1. Dr. Kelemen Zsolt: Az FVMMI által 2002-ben bevizsgált szálastakarmány-

    betakarító gépek vizsgálati eredményei (Agro Napló, 2002/9.)