Takarmánykeverõ, -kiosztó kocsi alkalmazásának jelentõsége és lehetõsége a tehenészetekben

Napjaink gyakorlatában elvárt a takarmányozás megvalósításával kapcsolatos adatok gyûjtése, jobb ellenõrzés és ezeknek a telepek számítógépes adatkezeléséhez, számítógépes telepirányítási rendszeréhez való kapcsolódása. A szállító és kiosztó vontatott munkagéptõl indulva mára eljutottunk egy önjáró univerzális tevékenységi kört ellátó munkagépig. A telepeken ma a vontatott kocsik vannak többségben, ezektõl is elvárt a szállításon kívül, a betárolás (rakodás), takarmány-elõkészítés és -keverés, -kiosztás, a betárolás és a kiosztás mérleges ellenõrzése, a munkafolyamatok számítógépes szabályozása és ellenõrzése.

A lehetõségek kihasználása

Betárolás, rakodás



A keverõ-kiosztó kocsi technikai megoldása típusonként eltérõ, de több telepi gép kiváltására és részben az azokat meghajtó traktorok számának csökkentésére is alkalmas. A kocsi pótolhatja a távolabbi tárolási helyrõl a tömegtakarmányokat beközelítõ szállító- és rakodógépeket, a silómarót, a bálaszeletelõ, -bontó, -adagoló berendezéseket. Ezeknek a funkcióknak az átvétele a kocsi töltési idejét növelheti, de a megmaradt gépek és munkaerõ hatékonyságát mindenképpen növeli.

A betárolás szakaszosan történik, az összetevõk betárolási sorrendje befolyásolja a keverék minõségét. A keverõ-kiosztó kocsik kezdetben nem készítettek teljes takarmánykeveréket (TMR-t), mert a szálastakarmányok bekeverése technikailag nem volt kivitelezhetõ. Napjainkban ez már megvalósítható, tehát az elkészült mix megfelel a „kényszeretetés”, a válogatás lehetõségét minimalizáló takarmányadag elvárásának. Azonban közben sok helyen növekedett a betárolt alkotórészek száma is. Pár éve a tömegtakarmány – melléktermék – táp-kiegészítõ koncentrátum formáció állt alkalmazásban, mára néhol az abrakfrakció több részletben kerül betárolásra. Ez a frakció napjainkban gyakorta a szárítás nélkül tartósított roppantott kukoricából, a gazdaságban termelt gabonából (búza, árpa, triticale), a vásárolt fehérjehordozókból (szója, napraforgó), a kb. 1–2 kg-os mennyiségû problémamegelõzõ koncentrátumból, „premixes elõkeverék”-bõl, ásványi kiegészítõkbõl, pufferekbõl, by pass anyagokból áll. Ez sok helyen a korábbi 3–4 betárolási tételt kb. 10–16-ra emelte. Ezzel a módszerrel kiiktatódik a tápgyártás és

-szállítás költsége, de igényesebb telepi logisztikát (rendelés, tárolás), figyelmesebb napi adagkészítést és ellenõrzést igényel.

Ebben a körben felértékelõdik az úgynevezett takarmánykonyha szerepe. Általában ezt a szerepet a megkezdett szilázskazalhoz tartozó már szabad silótér tölti be, ahová az abrakos tornyon kívüli egyéb takarmányok kerülnek beközelítésre. Az új technológiában több összetevõt kell a minõségromlás veszélye nélkül letárolni. Az új takarmánykonyha tulajdonképpen olyan egy oldalról nyitott pajta, tároló épület, ahol takarmányféleségenként fülkék vannak kiképezve. Ezekbe a fülkékbe könnyen be tud jutni a kiosztó-keverõ kocsi vagy a rakodógép, illetve a feltöltést végzõ szállító jármû. A fülkénkénti betárolt mennyiségek általában heti vagy havi szükségleteknek megfelelõk.

Mérés



A keverõ-kiosztó kocsik elektrometrikus mérleggel vannak felszerelve. A gép fedélzeti egységében rögzítettek a takarmányozási csoportok egy-egy egyedére vonatkozó összetevõk és azok napi mennyiségei. Ezen alapadatok a csoportok aktuális létszámát megadva határozzák meg a betárolandó mennyiségeket. Ez alapján egy beprogramozott adag mellett a bekevert mennyisségek változhatnak, de azok összetevõi és azok egymáshoz viszonyított aránya állandó marad. Ez adja azt a lehetõséget, hogy a technológia betartása mellett megítélhetõ legyen az egyes összetevõk minõségváltozása, a takarmányadag optimalizálás helyessége, a csoportok szárazanyag-felvevõ képessége.

A kisebb mennyiségben (25–40 kg-nál kisebb mennyiségben) bekeverésre kerülõ anyagokat célszerû külön elõre kimérni, vagy kalibrált mérõedénnyel adagolni. Több helyütt gyakorlat a kis mennyiségû anyagokból – akár egy egyszerû csigás keverõvel – elõkeveréket készíteni.

A kiosztó-keverõ kocsi mérlegének kijelzõjén jól követhetõ a kocsin lévõ takarmány mennyiségének változása. A betárolás során könnyíti a mennyiségek pontosabb megtartását – külsõ rakodógépes töltés esetén – , ha a kocsi a szükséges mennyiség elérése közelében fény vagy hangjelzést is ad. Ezek a jelzések a telepen tevékenykedõ vezetõt is segítik az ellenõrzésben.

Fontos a mérés pontosságának a fenntartása. Szélsõséges esetben a hibás mérésre csak a hetente–havonta tartott takarmánykészlet ellenõrzések készletkülönbségei, vagy az egész állomány nagyarányú takarmányfogyasztás változásai derítenek fényt. Féléves-éves gyakorisággal célszerû szakszervizzel ellenõriztetni a méréstechnikát, illetve ildomos heti gyakorisággal a mûszakkezdéskor ismert tömegû anyaggal (pl. egalizált zsákos takarmánnyal) ellenõrizni a mérés pontosságát.

Természetesen ugyancsak fontos megjegyezni, hogy a munkagépünk mér, de nem tudja megkülönböztetni a mérésre kerülõ összetevõket, tehát a rendszer kijátszható!

Elõkészítés



A különbözõ gépészeti megoldású keverõ-kiosztó kocsik némelyike speciális takarmány-elõkészítésre is alkalmazható: takarmányrépa, burgonya stb. mosásos tisztítására; gabonafélék lúgos feltárására; szálastakarmányok aprítására. Egyes típusok népszerû egyedi felhasználási lehetõséget is kínálnak: képesek a szalma aprítására és az aprított szalma istállóba, pihenõtérre való fúvására.

A takarmánykeverés során az adag mechanikai elõkészítése is zajlik. A kiosztó kocsi forgó elemei tépõfogakkal, késekkel felszereltek, sõt több esetben a keverõtér belsõ palástján állókések is találhatók. A kiosztókocsik ezen elemei vágják, aprítják a bekerülõ szálastakarmányokat, tömegtakarmányokat. Az aprítás mértéke függ a kések számától, épségétõl, elhelyezésétõl, a mozgó elemek forgási sebességétõl, a keverési idõtõl és a kocsiba tárolt takarmányok mennyiségétõl. A túlaprított keverék esetén a jászolba kerülõ anyag struktúra nélküli lesz. Ez gyorsítja a takarmány emésztõ traktuson való áthaladását, rontja a táplálóanyagok felszívódását és hasznosulását. A rövid részekbõl álló adag csökkenti a bendõmozgások számát, mérsékli a kérõdzést, higítja a bélsarat. Több ponton is teret enged az anyagforgalmi problémák megjelenésének.

A keverõcsigás megoldások némelyike összenyomja, tömöríti a keveréket. Az etetés, a takarmányfelvétel oldaláról a lazább keverék kedvezõbb.

Keverés



A keverés célja, hogy a különbözõ méretû és táplálóanyag tartalmú összetevõkbõl homogén keveréket képezzünk. Az alapanyagok megfelelõ elõkészítése esetén ez nem okoz gondot. Amennyiben az adag nem egyenletes elkeverésû, úgy a különbözõ komponenseket ki tudja válogatni a tehén, tehenenként más-más koncentrációjú takarmány kerül felvételre. Ez azonos csoporton belül is a megengedhetõnél nagyobb eltérést okoz: a táplálóanyagokkal való ellátás szintje állatonként különbözõ lesz, az eltérõ rostellátás miatt a bendõmûködésben is nagy szórás alakul ki. Pl. amennyiben a tehén jól kiválogatja az abrakos részt, akkor a kísérõ körülményektõl függõen állatunk egészségi állapotát rossz irányba fordítjuk. Vagy az oltógyomor leterhelésével annak helyzetváltozását, vagy a megnövelt, bendõben könnyen lebomló takarmányhányad miatt a bendõ renyhébb mûködését, elsavanyodását, az acidózis valamelyik formájának megjelenését segítjük elõ. Halmazati hátrány még, hogy ezek a formák a laktáció elején sokkal könnyebben kialakulhatnak, így az állat számára egészségtelen, számunkra pedig gazdaságtalan laktáció elé nézhetünk.

A keverék homogenitása pár perc alatt kialakítható. A keverés és a nagyobb méretû összetevõk aprítása egyszerre történik. A szakaszos betárolás miatt az elsõként bekerült összetevõ aprítása, keverése történik a leghosszabb ideig. Így nem véletlen, hogy sokan a szálas- és tömegtakarmányok betárolásával kezdenek. Amennyiben a keverék rossz struktúrájú kedvezõbb eredményt érhetünk el az egyszerre kevert mennyiség és a keverési idõ változtatásával, de a betárolás sorrendjének módosításával is.

A keverékben méret szerinti osztályozódás történhet hosszabb szállítás során. A régi gyakorlat, illetve a régi és új tartástechnológiák együttélése mellett elõfordul, hogy egy tehenészet tulajdonképpen több telepbõl áll. A keverõ-kiosztó kocsik bevezetésének hajnalán teljes takarmánymixszel csak a tejelõ teheneket kívánták ellátni, mára kibõvült a kör a szárazonállókkal, növendékekkel. Gyakorta ez a három csoport egymástól több kilométerre van, az ellátás egy központi teleprõl történik, az összekötõ utak pedig nem jó minõségûek….Újabban már létezik olyan társulás, ahol 15–20 km-es körzetben több kisebb telepet 1 kiosztó kocsi szolgál ki. Itt sok egyéb kedvezõtlen tényezõ mellett ezt is kezelni kell.

A takarmányadagot közvetlenül a kiosztás elõtt keverjük össze, különben számíthatunk néhány alkotó minõségromlására, legrosszabb esetben evvel is ronthatjuk teheneink szárazanyag-felvételét. A leírtak fokozottan igazak a nyári félévben. Mindezt azért tartom fontosnak leírni, mert találkoztam olyan teleppel, ahol 12 óránként etetnek, de csak egyszer kevernek.

Kiosztás



A kiosztás során komoly veszteségeket tudunk képezni azokból a kocsiból kijutó takarmányokból, amelyek nem kerülnek az állat elé. Egy részük a kocsiszekrény, illetve a fenéklemez folytonossági hiányából, a kiosztó szerkezet mûszaki hibáiból ered (pl. lyukas kihurdó szalag, kopott kihordó csiga, rossz szögben beállított surrantó lemez…). Ezeknél a hibáknál a szétszóródott takarmányokkal közlekedési útját végig csíkozza a kiosztó-keverõ kocsi, a kihullott részek szennyezõdnek és állat elé már nem kerülhetnek. A gondot fokozza, hogy egyes, értékesebb összetevõkbõl (abrak) viszonylag több juthat ki, illetve folyékony összetevõ (glükoplasztikus anyagok, melasz, víz) nem kerülhet bekeverésre.

A veszteségek másik fele a helytelen kiosztásból származik, a rossz beállítások, kiosztáskori rossz jászol megközelítés vagy a nagy sebességgel való kijuttatás eredménye. Az elpocsékolt takarmány a jászolt megkerülve annak a traktor- vagy a tehénjárta közlekedési útjára kerül és a trágyával, szennyezõdésekkel keveredik.

Keverõ-kiosztó kocsi vásárlásnál a kiosztás lehetõségeit mérlegelve kell döntenünk. Akkor kedvezõ a kocsi használata, ha a telep minden, vagy kisebb átalakítással minden részén, minden együtt élõ tartástechnológiai megoldásnál mûködtetni tudjuk. A választásnál figyelembe kell venni a kocsiszekrény magasságát, szélességét, fordulékonyságát, valamint a jászolra ürítés megoldását.

A napi kiosztások számát a jászol kialakítása, befogadóképessége, az idõjárástól való védettsége, az évszaki sajátosságok alapján kell meghatározni. Ennél a pontnál azonban illendõ és hasznos minden fölé emelni a tehén tökéletes kiszolgálását, az étvágy fenntartását, a szárazanyag-

felvétel maximalizálását. Ennek egyik praktikuma, hogy több vetés esetén azok igazodjanak a fejések számához és idõpontjához. Etetõasztal esetén – a kiosztástól függetlenül – gyakori jászolra igazításokkal váltható ki a nagyobb takarmányfelvétel.

Adatgyûjtés és -elemzés

A napi munkafolyamatok során a keverõ-kiosztó kocsi számítógépes rendszerében sok adat rögzül. Ezek információt adnak az etetés kezdetérõl és befejezésérõl, a kocsitöltések és kiosztások számáról és idõpontjáról, keverésenként a betárolt összetevõk számáról és mennyiségérõl, a keverés idejérõl, a napi takarmány felhasználásról. A korszerû rendszerekben ezek egy mobil adathordozóval (lemez, patron) könnyen áttölthetõk az irodai PC-re. Az adatok kiértékelését a kocsihoz járó felhasználóbarát programok szolgálják, pl. a betáplált adagösszetételtõl való eltéréseket – az áttekintést segítve – egybõl %-osan is kijelzik. Ezek az adatok kiváló forrásai a folyamatokat irányító és kontrolláló telepi managmentnek.

Az adatok felhasználása sokrétû lehet. A kiírt mennyiségektõl és arányoktól való eltérés alapját adhatja a takarmányozást végzõ dolgozó minõségorientált bérezésének (mozgóbéres rendszer). Az egymást váltó dolgozók termelést befolyásoló eltérései nyomon követhetõek, a tényekkel szembesített dolgozókkal jobban minimalizálhatók. A készletgazdálkodás számára kedvezõ, hogy minden tétel fogyása követhetõ, konkrétabbá tehetõ a takarmányozási naplóban való feladás. Azért csak konkrétabbá, mert az itt feladott alomszalma, romlott és szennyezõdött, hulladéknak számító takarmány nem kerül bemérésre.

A keverõ-kiosztó kocsi megfelelõ használata jó eszköz a kedvezõtlen „végtermék” (beteg tehén, kis tejtermelés, kedvezõtlen tejbeltartalom), rossz gazdasági eredmény megszületésének megakadályozására. Lehetõséget biztosít a takarmányozás folyamatközbeni ellenõrzésére és módosítására.