Károsít a spanyol házatlan csiga

Rendszertani besorolásuk

A spanyol házatlan csiga (Arion lusitanicus Mabille, 1868) a puhatestûek (Mollusca) törzsén belül a csigák (Gastropoda) osztályába, szárazföldi csigák (Stylommatophora) rendjébe, és a simatestû házatlan csigák (Arionidae) családjába tartozik.

Leírásuk

Megjelenésük alapján könnyen összetéveszthetõk a barna házatlan csigával (Arion rufus), melyet a 80-as évek elején, Barcs környékén figyeltek meg. Ám a barna házatlan csiga nincs terjedõben, így a hazai észlelések általában a spanyol házatlan csigára vonatkoznak. Színük leggyakrabban narancsszínû és az élénk vörösbarna közötti átmenet, de piszkosszürke, vagy éppen barna változatai is elõfordulnak. Gyakoriak a zömök, nagytestû, közel 15 centiméter hosszúságú egyedek. Duzzadt elülsõ részük oldalán jellemzõ, nagy légzõnyílások találhatók, a hátuk felszíne erõsen bordázott. Talpaik szegélye világosabb, oldalukon esetenként sötét sávok húzódnak.

Életmódjuk

A buja növényzettel fedett vegetációt, árokpartokat, elgyomosodott mezõgazdasági területeket különösen kedvelik. Élettevékenységük a nedves, csapadékos körülmények között intenzívebb, mint általában. Rejtõzködõ életmódot folytatnak, éjszaka, borús idõben aktívabbak. A sûrû növényzet takarása alatt napközben is könnyen rájuk akadhatunk, de leggyakrabban késõ este, vagy hajnalban találkozhatunk velük. Magyarországon az elmúlt két év (2004–2005) csapadékosabb idõjárása kedvezett a tovaterjedésüknek és felszaporodásuknak. A nedvesebb mikroklímájú, növényzettel dúsan benõtt területek ideális élõhelyet biztosítanak a spanyol házatlan csigák számára. Számos útjukba kerülõ növényt elfogyasztanak, a zöld növényi részeken reszelõ nyelvük segítségével szabálytalan alakú foltokat rágnak, vagy éppen tarrágást okoznak. Nyúlós nyálkájukkal, ürülékükkel szennyezik a termést. A tárolt zöldségeket a tárolókban is megdézsmálhatják. A föld alatti növényi részek (gyökerek, gumók) is áldozatul eshetnek a károsításuknak. Kártételüket csapadékos tavasz és nyár esetén egész évben megfigyelhetjük. Legnagyobb számban mégis a nyár végén, õsszel találkozhatunk velük, elõfordulásuk gyakran gócosan jelentkezik. Szaporodásukra kedvezõ években két nemzedéket is fejleszthetnek. Tojásaikat levélzettõl védett, árnyékos helyeken, közel a talajfelszínhez, sekélyen, a laza talajba rakják, telelésük is tojásalakban történik. Tojásrakásuk gyakran elhúzódó, a legtöbb tojást nyár végén rakják. A petékbõl közvetlenül (átalakulás nélkül) fejlõdnek ki a fiatal csigák. Tömeges felszaporodásukat a csapadékos idõjárás mellett az ugaroltatás, minimális talajmûvelési technológiák, a mûvelés nélküli vizes területek elhanyagolt, elgyomosodott élõhelyek elõfordulása segíti.

Védekezés megelõzéssel, riasztással, vagy csalogatással (csapdázással). Figyelnünk kell a termõhely kiválasztásra, kerüljük a mély fekvésû, vizenyõs területeket. Vízfolyások és gyepesített árok mellé, lehetõleg ne ültessünk tág térállású, értékes növényeket. Gyomos, ugaroltatott tábla mellé ne tervezzünk zöldséges kertet.

Csigákkal fertõzött terület közelében kerüljük a minimális talajmûvelési technológiákat. Vegyük figyelembe, hogy kora tavasszal végzett talajmunkákkal, jelentõsen csökkenthetjük az egyedszámukat. Csigákkal fertõzött területeken mondjunk le a vastag, jól átnedvesedõ talajtakaró alkalmazásáról. Amennyiben lehetséges reggel öntözzünk, és kerüljük az esti és gyakori öntözéseket. Lehetõség van az úgynevezett „csigakerítés” alkalmazására is. Ez 20 cm magasságú fémlemezbõl készül, a tetejét 45 fokos szögben visszahajtják. A visszahajló perem a csigák bevándorlási irányába nézzen. Egyes megfigyelések szerint bizonyos növények (begónia, fekete ribiszke, paradicsom, harasztok stb.) riasztó hatással van a csigákra. Ugyanakkor kiválóan csalogatja a csigákat a védendõ területen kívül elhelyezett lédús növényi részek (burgonya és uborka darabok), vizezett korpa stb. A házatlan csigák rendszeres összegyûjtése különösen akkor eredményes, ha rejtõzködésre alkalmas, nedves, beárnyékoló anyagokat, eszközöket (vizes rongyokat, deszkákat, cserepeket) helyezünk a károsított területre. A hajnalban ezek alá rejtõzött csigákat rendszeresen eltávolíthatjuk és megsemmisíthetjük. Csigagyûjtésre jól beváltak a sörös csigacsapdák is. Ennek lényege, hogy mûanyag, vagy üvegpoharakat ásunk a védendõ terület talajába, melyekbe csalogatás céljából kevés sört töltünk. Alkalmanként az összegyûlt csigákat eltávolítjuk, megsemmisítjük.

Biológiai védekezés

Egyes nyugat-európai országokban az indiai futókacsával védekeznek a házatlan csigák ellen. Ez a délkelet Ázsiából származó, furcsa, függõleges testtartású kacsa hatékonyan pusztítja a házatlan csigákat. Alkalmazásuk a spanyol házatlan csiga ellen is bevált. Házatlan csigák ellen, egy Magyarországon még nem engedélyezett készítmény, a Nemaslug is bevált külföldön. Ennek a „hatóanyaga” egy fonálféregfaj, ami a csigákat pusztítja. Itthon is kifejlesztett biológiai védekezés hiányában, segítõ társaink lehetnek a természetes elõfordulású, csigapusztító hasznos élõ szervezetek. Ezek a nagytestû futóbogarak, varangyok stb. szívesen tartóz kodnak az ökológiai termesztésû zöldség és veteményeskertekben.

Védekezés kémiai anyagokkal, növényvédõ szerekkel

Legismertebb az oltatlan mészpor alkalmazása. Csigaölõ hatása azon alapszik, hogy a csigák közlekedõ útjaira kiszórt mészpor a csigák nedves testén maró-, ölõhatást fejt ki. Kertészetekben gyakran eredményesen alkalmazzák. A mészpor rendszeres használata esetén számolni kell annak talaj- lugosító hatásával is.

A szántóföldi és kertészeti kultúrákban (palántaágyakban és üvegházakban) zöldségfélék, dísznövények és szamóca védelmére alkalmazható, forgalmazott csigaölõ szerek is sikeresen pusztítják a csigákat. Ezek a Delicia csigaölõ szer (5% metaldehid) 15–20 kg/ha adagban, Limex csigaölõ szer (6% metaldehid) 0,6 g/m2, Mesurol csigaölõ szer (4% merkaptodimethur) 3 kg/ha, Detia Degesch Schneckenkorn (6% metaldehid) 0,6 g/m2.

Szabadföldön sorközbe, sávosan, kupacokba kell kihelyezni a csigaölõ szert, ügyelve arra, hogy a friss gyümölcsre, és a zöld növényi részekre ne kerüljön.Hajtatásban, a fóliasátor szélén, a búvóhelyek környékén szabad sávosan a talajfelszínre helyezni, úgy hogy az ne kerüljön a szélsõ sorok leveleire, terméskezdeményeire.  A szereket felülrõl a növényállományra szórni tilos! A csigaölõ szerek közvetlenül nem használhatók olyan zöldségfélékben (zöldhagyma, kapor, saláta, spenót, sóska), melyeknek a friss része kerül fogyasztásra. Azonban a kerti közlekedõ utak mentén, valamint a kerítések mellett elõvigyázatosan alkalmazhatók.

A spanyol házatlan csiga, különösen csapadékos évjáratban jelent veszélyt a kertészeteknek. E hívatlan jövevénnyel is fel kell vennünk a küzdelmet. A védekezésnél sose felejtsük el, hogy a védekezés a megelõzéssel kezdõdik, de szükség esetén a gyári készítmények bevetésével folytatódik. Erõs fertõzés esetében természetesen e módszerek együttes alkalmazása is szükségessé válhat.