MENÜ

A gyomfelvételezés hagyományos és újabb módszerei a környezetkímélõ és herbicid takarékos gyomszabályozásért

Oldalszám:
Dr. Czimber Gyula, Dr. Reisinger Péter 2014.05.16.

Ma már környezetkímélõ vagy herbicidtakarékos gyomirtási technológiák kidolgozása kívánatos. A  herbicideket kézi munkaerõvel, egyéb gépi technológiával pótolni azonban nem lehet. Herbicidek és kézi munkaerõ alkalmazása helyett a nagyobb szakértelmet kívánó „gyomszabályozás” módszereit kell alkalmazni. Ehhez pedig nemcsak a termesztett növények biológiáját, hanem az egyes gyomfajok biológiáját, egyedfejlõdési sajátosságait is alaposan ismerni kell. Az intenzív növénytermesztés során – nagy szakmai hozzáértéssel – a kultúrnövény „vetésforgóját” kell úgy megtervezni, hogy a termesztett növény maga gyõzze le az állományában megjelenõ, károsító gyomfajokat. Ehhez elõször is tudni kell azt, hogy az illetõ területek potenciálisan milyen gyomfajokkal fertõzöttek, mely fajok okozhatnak jelenlétükkel terméskiesést? Ez különféle gyom-felvételezési eljárásokkal vizsgálható. A gyomfelvételezési módszerek nagy része szakemberek körében közismert.

A kisüzemek tulajdonosai általában ismerik saját területük gyomfertõzöttségét. A nagyobb gazdaságok birtokosai ezekkel az ismeretekkel nem biztos, hogy rendelkeznek, ezért vagy egy beosztott növényvédõs szakember, vagy felkért szakértõk végzik a gyomszabályozást megelõzõ gyomfelvételezési munkákat.

Hazánkban a legelterjedtebb a Balázs–Ujvárosi-skála alapján történõ felvételezés, amely a gyomfajok területfoglalási (borítási) átlagadatait tünteti fel több mintavételi terület (kvadrát) felvételezése alapján. A faj borításának nagyságrendje utal a kártétel mértékére, de nem feltétlen fejezi ki a faj gyakoriságát, darabszámát. Hibája az, hogy általában nem a tárgyév, hanem a következõ gazdálkodási év gyomviszonyait prognosztizálja. Ez viszont nem pontos, mert elõre nem ismertek a következõ év csírázást befolyásoló klimatikai adatai. Mindezek ellenére a leginkább használatos, mert tökéletesebb módszer nincs és az országos gyomfelvételezések is ezzel az eljárással készülnek és így összehasonlíthatóvá is válnak. A fajlista mindenesetre jelzi a gyomirtás szempontjából „veszélyes” gyomnövények jelenlétét (l. még a „Veszélyes 48 „ c. kiadványt is). Természetesen ezek a felvételezések nem herbicidekkel kezelt területeken történnek, mert a kezelés hatása lefedi a potenciális gyomosodás mértékét. Ezért javasolják helyette sokan a talajok gyommagkészletének a vizsgálatát.

A talajok gyommagkészletének vizsgálata számszerûségét tekintve valóban pontos, de igen nehéz, sok munkát igénylõ feladat. Egy adott szántóföldön (táblán) az a gyomfaj biztosan megjelenhet, amelynek magját (termését) a talaj tartalmazza. A megjelenés azonban csak feltételezhetõ, – legalábbis mennyiségi vonatkozásait tekintve – mert a magvak csírázását, a gyomok megjelenését a csírázásbiológiai jellemzõk  (dormancia, kényszernyugalom) irányítják. A gyomnövények magprodukciójáról, csiranyugalmáról egy elõzõ írásunkban részletesen beszámoltunk.

A számlálási módszer során egy négyzetméteres területeken kihúzzuk a gyomokat és fajok szerint megszámlálva csoportosítjuk. Ezek az adatok a vegyszeres gyomirtás eredményességét jelzik. Javasoljuk, hogy a jövõben a herbicidmentes gyomirtási eljárásoknál (gyomfésû, gyomkefe stb.) ezt a módszert is alkalmazzák.

A kaszálási próba során a kaszálók növényállományát elemezzük. Ennek során megtudhatjuk a takarmányozási szempontból hasznos és káros fajok jelenlétét, mennyiségi (zöldtömeg, száraztömeg) adatait.

A növekedés-analízis a kultúrnövény és gyomnövényei idõegységenkénti produkciójáról szolgáltat adatokat. Kiváló módszer a növények közötti versengés dinamikájának a megismeréséhez, ami a herbicid-mentes gyomirtási technológia kidolgozását segíti.

 

Gyomfelvételezés földrajzi helymeghatározó eszközök segítségével



A gyomnövény-populációk a mezõgazdasági mûvelésû táblákon térben és idõben változatos, heterogén képet mutatnak. Szabályosságot a gócszerû elõfordulású évelõ fajoknál tapasztaltunk, amikor az adott gyomfaj (pl. Cirsium arvense) a letelepedés és csírázás helyétõl kiindulva aggregált kör, vagy ovális alakban fordul elõ. A magról kelõ fajok esetében megfigyelhetõ a táblaszéleken a betelepülés, majd a mûvelési iránnyal megegyezõ terjedés.

A mûholdas helymeghatározás, a térinformatika, a hardverek és szoftverek fejlõdése következtében ma már a mindennapi gyakorlatban is lehetõvé vált a pontos, DGPS alapú gyomtérképek készítése. Ezen térképek segítségével lehetséges szemléletesen ábrázolni egy táblán az egyes gyomfajok elterjedését, az egyes pontokhoz tartozó gyomborítási értékeket. Ezekbõl olyan információk szûrhetõk ki, amelyek csak számszerû adatbázisokból gyakorlatilag nehezen követhetõk és szemléltethetõk, mint például egyes fajok betelepülése és elterjedésének mértéke, a gyomfajok populációdinamikája a táblán több év során és a foltkezelések helyének kijelölése.

A térképezés hatékonysága és gazdaságossága a távérzékelési eljárások segítségével a jövõben jelentõsen növelhetõ. A távérzékeléssel kapott adatokból akár órákon belül pontos gyomtérkép készíthetõ. Ezek elõnye az is, hogy a tábla minden pontját reprezentálják, ugyanis a táblabejárásos módszer az egyes cellákon kapott értékeket extrapolálja a cellák közötti területre. A tábláról készített fotók a terepen azonosított (gyomfajonkénti) tanulóterületek segítségével végzett színelemzése (klasszifikációja) során gyorsan, kevesebb élõmunkával gyomtérképek készíthetõk. A klasszifikációhoz a multi- és hiperspektrális felvételek a legalkalmasabbak, az ilyen mûholdfelvételek alkalmazásának azonban a felbontás szab gátat, amely a ma hozzáférhetõ felvételeknél 1020 m. Ezért a célra az alacsony és közepes magasságból készített légifotók a legmegfelelõbbek, fõleg amennyiben azok nem pankromatikus, hanem multi- vagy hiperspektrális módban készültek. A térinformatikai szoftverek lehetõvé teszik azt is, hogy egy nagyobb területrõl alacsony magasságból készített légifotókat ortofotóvá alakítsunk és koordinátáik segítségével pontosan összeillesszünk. Ezáltal gazdaságosan, egyszeri repüléssel nagy területekrõl nagy felbontású digitális ortofotókat készíthetünk, amelyek klasszifikációjával elkészíthetõk a gyomtérképek.

A gyomtérképezésnek és az erre épülõ precíziós gyomszabályozás alkalmazásának három feltétele van:

 

 

    • pontos földrajzi helymeghatározás (GPS, DGPS)

 

    • az input adatok feldolgozása során létrehozott folyamatvezérlõ logikai rendszer (algoritmus),

 

  • automatizált kijuttatás-technika.

 

A precíziós gyomszabályozás szervezésének alapvetõen két szervezési formája ismeretes:

 

 

    • On-line (real-time) vagy közvetlen (azonos idejû) módszer.

 

  • Adatbázison alapuló módszer.

     

 

Az on-line módszer lényege az, hogy a képi információgyûjtés, a képfeldolgozás és a vezérlés egy menetben történik. A permetezõ traktor elejére felszerelt kamerák fényképezik a területet és a mesterséges látás módszerével értékelik a felvett képanyagot. A felismert gyomnövényzet alapján történik a vezérlés. A gép szórókerete 3 méterenként szakaszolható és a permetezõ kereten több, egymástól független csõrendszer helyezkedik el. A csõrendszerhez külön permetlé tartályok tartoznak. Ennek fejlesztett változatánál nem alkalmaznak külön permetlé tartályokat, hanem egy víztartály létezik és a gyári készítmények a szórófejek közelében kerülnek befecskendezésre, erre alkalmas szerkezettel. Az on-line fejlesztés költségigényes és a megoldás a jelenlegi formában túlautomatizált.

Az adatbázison alapuló módszer lényege, hogy az információgyûjtés, az adatfeldolgozás és a mûszaki vezérlés idõben és térben elválik egymástól. Az adatbázis építésen alapuló technológiatervezés számos, egymással összefüggõ elembõl tevõdik össze. A térinformatika szempontjából lényeges az, hogy tábláról rendelkezzünk a legfontosabb méretekkel és alakkal kapcsolatos információkról, mert e nélkül nem tervezhetõk meg elõre a különbözõ mintavételi munkafolyamatok. Szükséges tudni a táblát mûvelõ, vagy kezelõ gépek munkaszélességét, mert ennek alapján tervezhetõ meg a precíziós technológia.

A hazai kutatás-fejlesztések során már eddig is számos eredmény született. Ilyenek, pl. a táblaszintû gyomtérképek létrehozása, az egyes táblarészekre adaptált eltérõ gyomirtási technológia kimunkálása, az évelõ gyomfajok foltkezelése, a preemergens kezelések automatizált dózisváltoztatása a talajtulajdonságok függvényében.