Szarvasmarha-istállói padozatok – padozat, tehénmatrac, gumiszõnyeg

A közlekedõ folyosók és a mozgástér mérete és kialakítása olyan legyen, hogy a szükségtelen „szociális nyomás” kialakulása elkerülhetõvé váljon, ne alakuljon ki a szûk méretek és zsúfoltság okozta stresszhelyzet.

Tilos a szarvasmarhákat teljes rácspadozaton tartani. A pihenõtér szilárd felülete alkalmas legyen a megfelelõ kényelmet biztosító-, a sérülések kockázatát kizáró réteg fogadására, ill. szalma, vagy más megfelelõ anyaggal történõ almozásra.

Ideális padozat valamint a kemény és csúszós padozat



Valószínûleg a szarvasmarha tartók többsége helyesen úgy véli, hogy a füves-, homokos „padozat” ideális a tehén járószerkezete számára. Megfigyelhetjük, hogy ha a padozat beton, tehát kemény, felülete sima, nedves, trágyás, tehát csúszós, e padozaton a tehenek óvatosan, félénken mozognak, kicsiket és megfontoltan lépnek, lassan haladnak, gyakran megcsúsznak, egyes tehenek lába (gyakran ivarzáskor) szétcsúszik, és e teheneket már nem lehet megmenteni.



A kemény, csúszós padozat hátrányos tulajdonságait gyakran almozással próbálják mérsékelni. Az állatok alá került megfelelõ minõségû alomnak ugyanis megvan az az elõnye, hogy:

• nincs koptató hatása, síkos padlón gátolja a lábak szétcsúszását, a talajra lépés és járás mozgási energiájának egy része az alomanyag alakváltozási energiájává alakul át, így nem érvényesül a kemény padló dinamikus ellenhatása,

• kis hõelnyelõ képessége és rugalmassága, valamint a bõrfelületi páraleadást elõsegítõ hatása miatt meleg és kényelmes fekhelyet biztosít az állatok számára;

• nedvszívó képességétõl függõen csökkenti a vizelettel, bélsárral szennyezett fekhely nedvességtartalmát, de megköti a bélsárból, vizeletbõl keletkezett gázok egy részét is,

• a levegõbõl a padozatra hulló mikrobák is rátapadnak, így az alom naponkénti kicserélése egyben csíraszegény környezetet is jelent az állatok számára.

A padozattal szemben támasztott követelmények szarvasmarha istállókban



Megfelelõ alom használata mellett tehát a padozat minõsége iránti követelmények közel sem olyan nagyok, mint kevés almos tartásban. Ebbõl az is következik, hogy a szarvasmarha-állomány biológiai igényeit kielégítõ padlószerkezeteknek, sok és bonyolult feltételnek kell megfelelniük, amint az alom mennyiségét csökkentjük.



Az istálló padozata funkcionális szempontból két részre osztható:

• arra a területre, amelyen a szarvasmarhák állva tartózkodnak (közlekedõ utak, etetõtér),

• és arra a területre, amelyen a szarvasmarhák fekve tartózkodnak, pihennek (pihenõtér).

Az etetõ- és közlekedõfelületi padozattól elvárható, hogy fertõzési kaput nyitó sérüléseket, sebeket ne okozzon, anyaga ne legyen mérgezõ, felülete ne legyen csúszós, kemény és akadályozza meg a rágcsálók behatolását. A gumiszõnyeg alapjául is szolgáló tömör padló két rétegbõl áll. A teherhordó aljzatból (többnyire beton) és altalajból (döngölt anyag, vagy kõzúzalék feltöltés). Szarvasmarha istállókban a közlekedõ utak készülhetnek rácspadozattal is.



A pihenõtéri padozattal szemben számos követelményt támasztunk, amelyek egyidejû, teljes körû kielégítése igen nehéz mûszaki feladat. A pihenõtéri padozat lehet mélyalmos és pihenõbokszos. A pihenõboksz pihenõfelülete lehet kemény padozatú és vastagon almozott, vagy a kemény padozaton gumiszõnyeg vagy matrac és vékonyan almozott.



A hagyományos pihenõbokszok kemény, tömör felületét 5–10 cm vastagon szalmával, fûrészporral, faforgáccsal, kenderpozdorjával borítják. Az alomanyagot különbözõ idõközökben cserélhetik. Az új kialakítású pihenõbokszokban, a gumiszõnyegek vagy a matracok, az alattuk lévõ kemény padozattal, és a felületükön lévõ vékony alomanyaggal együtt szolgálnak az állatok pihenõhelyéül.



A rácspadlók 8–10 cm vastagságú-, fõként vasbeton anyagú-, különbözõ hézagszélességgel készülõ közlekedõ felületek, melyek esetenként rácsozott gumiszõnyeggel burkoltak.

Állathigiéniai követelmények a szarvasmarha istállók padozatával szemben



Az istállótéri padozat felsõ rétege legyen meleg, rugalmas, csúszásmentes, csíraszegény, könnyen lehessen tisztítani, fertõtleníteni és gyorsan száradjon. Ezek a feltételek csak akkor teljesülnek, ha a padozat megfelelõ lejtésû, felsõ rétege vízzáró, gödrök és repedések (mikroorganizmusok búvóhelyei) nem képzõdnek rajta, ezeket pedig csak a nagy teherbíró képességû, kopásálló és a vegyi hatásoknak is ellenálló padozat teszi lehetõvé.



A padozat felsõ felületének megfelelõ rovátkoltsága elõsegíti a bõr párolgását. A bõr párolgásának akadályozottsága a hõérzetet kedvezõtlenül befolyásolja. A teljesen sima padozaton ezért is fekszenek a szarvasmarhák kevesebbet. A bõr és a padozat felsõ felülete közötti levegõréteg hiányában a bõrrõl a nedvesség nem tud elpárologni, a tartós nedvesség, a veríték sótartalma, valamint a padozatból esetleg kioldódott anyagok hatására a bõr hámrétege ugyanúgy fellazul, mint a nedves alomanyagon vagy padozaton. A bõrhám fellazulása pedig a jelenlevõ mikroorganizmusok számára fertõzési kaput nyit.

A régi istállókban a leggyakoribb fertõzési kaput a padozat felsõ felület dörzspapírszerû érdessége (nagy koptatóhatása) rücskössége, vagy gödreinek éles pereme által okozott horzsolások és sebek adják. A baktériumok ugyanis a lábvég bõrének sérülésein behatolva gennyes gyulladást idéznek elõ. A tehenek lábvége, csánkja és tõgye gyakran sérül a padozaton, a trágyacsatorna éles betonperemén.



Fontos követelmény a padozat felsõ rétegének rugalmassága. Rugalmas padozat (2. ábra) csak költséges anyagok (gumi-, többszörös rétegû mûanyagburkolatok) felhasználásával készíthetõ.

Az is fontos, hogy a pihenõbokszi padozat lejtése az izületek szabályos terhelését, a zsigeri szervek normál helyzetét ne változtassa meg kedvezõtlenül. Növendékmarhákon végzett kísérletek tanúsága szerint az 5%-osnál nagyobb lejtésû padozaton az állatok keveset feküdtek, a nagy lejtésszögû padozat hüvely- és méhelõesésre hajlamosít. A padozat megfelelõ lejtése a kényelmes fekvés, a zsigeri szervek megszokott helyzetének megtartása és az állatok izületeinek megszokott terhelése mellett a padozat gyors felszáradása végett is fontos. Pihenõtéren az alapterület nagyságától függõen 2–3%-os lejtés szükséges, amit építkezés közben idõben kell ellenõrizni. A padozat ne tartalmazzon olyan réseket sem, amelyek külsõ élõsködõk búvóhelyei lehetnek.

Mechanikai tulajdonságok és követelmények a szarvasmarha istállók padozatával szemben



Teherbíró képesség. Az állatok, a gondozók, a berendezések, a bevitt eszközök által okozott megterhelés alatt a padozat ne repedjen meg, ne váljék gödrössé. Ez akkor érhetõ el, ha a padozat minden rétege megfelelõ teherbíró képességû. A padozatot kellõ nyomószilárdsággal kell készíteni. Egy 500 kg súlyú tehén a padozatot 0,59 MPa statikus és 1,37 MPa dinamikus nyomással terheli. Egy láb csülkeinek alátámasztási felülete 17–21 cm2.



Keménység és kopásállóság. Az anyag ellenállását egy másik, keményebb test behatolásával szemben keménységnek nevezzük. A keménység, a repedezés, gödrösödés megelõzésének fontos feltétele.



Koptató hatás. Az istállópadozat koptatja az állat csülökszaruját, bõrét és fordítva, az állat csülökszaruja és bõre koptatja a padozat felsõ rétegét.



Csúszósság. Az állatok megcsúszásával összefüggésben levõ súrlódási tényezõ, a padozat felsõ rétege és a csülökszaru tulajdonságaitól függ (3. ábra). A száraz csülökszarunak kisebb a súrlódási tényezõje, ezért csúszósabb, mint a nedves, felázotté. Egyes padozatok nedves, mások száraz állapotban csúszósabbak.

Rugalmasság. A padozat felületére, a statikusan (testtömeg), valamint a dinamikusan (a járás közben érvényesülõ gyorsulás) ható erõ, a padozat rétegeiben kisebb-nagyobb fokú alakváltozást idéz elõ. A keletkezett alakváltozás egy része átmeneti jellegû (rugalmas), másik része viszont maradandó (pl. gödör, repedés, megnyúlás). Az alakváltozást nem mutató padozati réteg merev, a reá ható mozgási energiát szinte teljes mértékben és azonnal visszaadja, vagyis nagy a dinamikus és statikus ellenhatása. Ezzel szemben a rugalmas padozati rétegen, a lábvég késleltetve nyeri vissza a mozgási energiát, így kisebb az idõegységre jutó dinamikus hatás, a csülök szétterül, így kisebb a statikus ellenhatás is.

Hõtechnikai követelmények



Amikor az állat fekszik, testébõl a padozat bizonyos mennyiségû hõt von el. A hõelvonás nagysága elsõsorban a padló felsõ felület hõtechnikai tulajdonságaitól függ. Kellemes hõérzet akkor jelentkezik, ha a padló felmelegítéséhez már kevés hõ is elegendõ, és így a bõrhõmérsékletben csak kisméretû csökkenés következik be.



A pihenõbokszi padozat felé a hõleadás, az állat bõrfelületi hõmérsékletének és a pihenõtér felületi hõmérsékletének különbsége következtében indul meg, majd az idõ elõre haladtával annál nagyobb mértékben csökken, minél kisebb a pihenõhely felsõ rétegének (gumiszõnyeg, matrac, alomanyag) fajlagos hõelnyelési tényezõje. Az olyan padozatokat, amelyek fajlagos hõelnyelési tényezõje 0,56 kJ/m2s½K-nél kisebb, meleg tapintású vagy meleg padozatnak, a 0,56–0,84 értékûeket félmeleg, és a 0,84-nál nagyobb fajlagos hõelnyelési tényezõvel rendelkezõ padozatokat pedig hidegpadozatnak nevezzük. A fiatal és a tejelõ állatok tõgye alatt, alom nélküli tartásban, csak melegpadozatot ajánlatos használni, az alommal takarékos tartásban a félmeleg padozat is megfelelõ lehet. A padozat akkor megfelelõ, ha szarvasmarha a harmincadik percben egységnyi bõrfelületérõl legfeljebb annyi hõt ad át a padozatnak, mint az optimális hõmérsékletû levegõnek.



A padló hõtechnikai ellenõrzéséhez a tapintásos vizsgálat vagy a pontos méréshez hõáram-mérõk használhatók. A tapintással történõ vizsgálat során a kézfejet a padozatra helyezzük, és szubjektív hõérzetünket a száraz szalmacsomón (meleg), száraz téglán (félmeleg), illetve betonkockán (hideg) tapasztalt hõérzethez viszonyítjuk. A rendelkezésre álló eszközök közül a termoelemes hõáram-mérõvel közvetlenül meghatározható a padozatra fekvõ állatból a padozatba irányuló hõáramlás.



A hidegpadozat káros a termelésre. Az ilyen padozaton, télen a tehenek keveset fekszenek, s ha le is fekszenek, a lábak fokozott has alá húzásával, energiaveszteséggel járó izommunkát végeznek.



A félmeleg és hideg padozatok hõtechnikai tulajdonságait bõvebb almozással, gumiszõnyeges, ill. tehénmatracos burkolással lehet javítani.

A padlózattal szemben támasztott számos követelmény (kis fajlagos hõelnyelési tényezõ, nagy mechanikai szilárdság, kopásállóság, jó fertõtleníthetõség, csúszásmentesség stb.) miatt, a megfelelõ szerkezet kialakításához, különbözõ tulajdonságú anyagok és rétegek helyes kombinációjára van szükség. Ezért terjednek el a többrétegû padozatok, ahol pl. az alsó rétegek a teherhordók, a felsõ rétegek pedig a hõszigetelést, a jó fertõtleníthetõséget, csúszásmentességet szolgálják.



A rácspadlók alkalmazása tehén-, növendék- és hízómarhatartásban egyaránt elterjedt. A rácspadozat kiterjedhet az istállópadozatnak a pihenõtéren kívüli kisebb-nagyobb részére: pl. kötetlen tehén, vagy hízómarhatartásban az etetõtérre és a közlekedõfolyosóra. Hõtechnikai szempontból a rácspadozatra és a tömör padozatra azonos követelmények vonatkoznak. Rácspadozatos szarvasmarha pihenõtér az állatvédelmi törvény értelmében nem építhetõ. A rácselemek hézagai egyenlõ távolságúak legyenek, helyenként se legyenek kitöredezve. Kedvezõ, ha a rácspadozat felsõ felülete gumiszõnyeggel fedett.

Hidrotechnikai tulajdonságok



A pihenõtéri padozat koptatórétegétõl elvárt tulajdonság, hogy a vizet ne eressze át, mert a víz kedvezõtlenül befolyásolja a padozat hõtechnikai tulajdonságát. Elvárható az is, hogy a padozat pórusaiban se rekedjen meg a víz, mert ez elõsegítheti a mikroorganizmusok szaporodását.



A padozatfelület legyen vízzáró, és rendelkezzen kellõ (mintegy 3%) lejtésszöggel, a nedvesség gyors elvezetése érdekében.



A padozatot a talajnedvesség felszivárgása ellen 15–20 cm kavics-, salak-, murva- stb. ágyazattal kell védeni. A víz elleni szigetelés növelésére mûanyag réteg is beépíthetõ.



A padozat anyagának kémiai összetevõi ne legyenek mérgezõek. Elõnyös, ha a padozat anyagában olyan összetevõ is van, amely a mikroorganizmusok szaporodását gátolja.



A padozatanyag fizikai-kémiai tulajdonságai olyanok legyenek, hogy a padozat egyes rétegei egymáshoz jól tapadjanak, és a padozatot egyszerûen lehessen javítani. Fontos, hogy a magas hõmérséklet, gõzzel való tisztítás, forró vizes fertõtlenítés stb. se károsítsa a padozatot.



A padozatanyag legyen korrózióálló. Fontos, hogy a víz, a bélsár, a vizelet, a fertõtlenítõszerek, a nedves takarmány erjedési termékei (pl. tejsav) ne oldják a padozat anyagát.

A gumiszõnyegek a tehénmatracok szerkezeti felépítése



A gumiszõnyegek általában mintegy 10 mm vastagságú tömör gumilemezbõl (1. ábra, 1/a tétel) vagy habosított kaucsuk- vagy mûanyag-lemezbõl (1. ábra, 1/b tétel) vagy alul tapadó korongokkal ellátott tömör gumilemezbõl (1. ábra, 1/c tétel) állnak. A gumiszõnyeg egyrétegû, a tehénmatrac pedig kétrétegû.

A tehénmatrac lehet: – szövettel fedett vastagabb (15–20 mm vastagságú) gumiszõnyeg (1. ábra, 2/a tétel), – szövettel fedett matrac, amely alul gumi- vagy mûanyag aprítékkal töltött összetartozó párnákból áll (1. ábra, 2/b tétel).



A gumiszõnyeget az etetõtér a közlekedõtér, az elõvárakozó, a fejõterem állatközlekedésre használt felületei burkolására használják. A tehénmatrac a pihenõboksz pihenõfelületének fedésére szolgál. Kísérleti tapasztalatok szerint a jól kialakított pihenõboksz annál népszerûbb a tehenek számára, minél rugalmasabb matracos pihenõfelülete (4. ábra).

A gumiszõnyeg és a tehénmatrac fekvésre való használata néha ellentmondásos. Megfigyeltük, hogy a gumiszõnyeggel fedett etetõtérrel rendelkezõ istállókban, az etetõ és közlekedõ téren fekvõ tehenek aránya jelentõs 8–10%, ha az istállóban jóval kevesebb tehén van, mint amennyi a pihenõbokszok száma, ha/és a tehenek nincsenek hozzászokva a pihenõbokszok használatához, ha/és a pihenõbokszok nem kellõen almozottak.



Mint tudjuk, a tehenészet pénzveszteségével jár, ha a tehenek: – nem fekszenek és kérõdzenek napi 10–14 órát; – nem állnak és esznek napi 5 – 6 órát. Másként mondva: a tehénnek fájdalommentesen kell tudni állni és menni, kényelmesen kell tudni pihenni (5. ábra), hogy nagy legyen a teljesítõképessége. A gumiszõnyegek, a tehénmatracok alternatívákat jelentenek a tehenészetek padozattal kapcsolatos pénzveszteségeinek mérsékléséhez, a tehenek teljesítõképessége javításához, az egészségesebb, nagyobb teljesítményû, hosszabb hasznos élettartamú tehénállományok megvalósításához.