MENÜ

A Ca és Zn növénytáplálási jelentõsége hazai talajaink tápanyag-ellátottságának függvényében

Oldalszám:
Dr. Szakál Pál, Dr. Schmidt Rezsõ, Dr. Kalocsai Renátó 2014.05.15.

A kalcium és a cink a növények számára létfontosságú tápelemek. Együttes tárgyalásukat sajátságos antagonisztikus kapcsolatuk indokolja. Nagy szénsavas mésztartalmú bázikus talajokon más mikroelemekhez hasonlóan gyakran kell cinkhiánnyal számolnunk, míg a cinkkel jól ellátott talajokon sok esetben a talajok hátrányos savanyúsága (gyenge mészellátottsága) okoz problémákat a növénytermesztés számára.

A kalcium sokoldalú szerepet tölt be a növények életfolyamataiban. A növényben szervetlen és szerves sók alkotórészeként, vagy ionos formában van jelen. Élettani jelentõsége a plazmakolloidok hidratáltsági állapotának kialakításában, a sejtmembránok permeábilitásának szabályozásában jelentõs. Segíti az osztódó szövetek sejtjeinek osztódását, valamint kedvezõ hatással van a gyökérnövekedésre is. A megfelelõ Ca ellátás fokozza a talajban a nitrifikációt, segíti a növények nitrogénfelvételét, azok fehérjeszintézisét.



A növényélettani vonatkozásokon túl a Ca kedvezõen alakítja a talajok szerkezetességét és a talaj szerkezeti elemeinek stabilitását. A talaj szerkezetén keresztül a megfelelõ mészállapot kedvezõen befolyásolja a talajok víz-, hõ-, és levegõgazdálkodását, valamint ezen keresztül a tápelemek feltáródásához elengedhetetlen mikrobiológiai folyamatokat. A talajok szénsavas mésztartalma alapvetõen befolyásolja azok kémhatását, így a különbözõ tápelemek (köztük a cink) felvehetõségét (1. ábra).

 






A Ca hiányát nem minden esetben kíséri látható tünet. Ebben az esetben a növények gátolt növekedésébõl lehet rá következtethetni. Kifejezettebb hiány esetén a növényi csúcsrügy fejlõdése elmarad, a szárbaindulás késik, vagy elmarad. Számos esetben a hiány következtében a növényen nem fejlõdnek új levelek, a meglévõ idõsebb levelek csúcsi részei elszíntelenednek és elnyálkásodnak. A hiány jellegzetes tünete a fiatal növényi részek klorózisa, valamint a fiatal levelek kanalas felkunkorodása és a levélerek megbarnulása.

Kalciumhiány esetén a gyümölcsök foltosodása (alma stippesedése), csúcsi részének rothadása figyelhetõ meg és szinte minden esetben drámaian romlik a termék tárolhatósága (3. ábra).



Hazánk talajainak kémhatását és ezen keresztül mészállapotát a 2. ábra mutatja be. Talajaink mintegy 13%-a erõsen savanyú kémhatású. Ezek a gyenge mésztartalmú talajok elsõsorban az Alpokalján, az Északi-középhegység ÉK-i részén, valamint a Rába, Szamos és a Körösök mentén fordulnak elõ.

 






Gyengén savanyú kémhatású talajokkal (talajaink mintegy 43%-a) fõleg a Dunántúli-dombvidéken, az Északi-középhegységben, a Nyírségben, a Tisza és számos mellékfolyójának teraszain, valamint a Kisalföld déli peremrészein találkozhatunk. Az ország talajainak ugyanakkor 38%-a a felszíntõl karbonátos. Ilyenek például a löszplatók, Duna-Tisza közi homokhátság, valamint jellemzõen a Duna-menti területek talajai.



A növények kalciumellátása karbonátos talajokon zavartalan. Kis adszorpciós kapacitású, savanyú homoktalajokon azonban kicsi a Ca2+-ion-koncentráció a talajoldatban, így a növények kiegyensúlyozott tápelem-ellátása szempontjából kiemelten fontos a megfelelõ Ca-utánpótlás.



Általában a növények Ca-igényének jó részét a szuperfoszfát fedezi. A talajsavanyúság megszûntetésére azonban kalcium-karbonátot, vagy kalcium-karbonát tartalmú anyagot kell a talajba juttatnunk. Gyakorlati oldalról különbséget kell tennünk a mésztrágyázás és a kémiai talajjavítás között.



Mésztrágyázás esetében a cél a talajok savanyúságának mérséklése, illetve a kalciumhiány csökkentése. Ebben az esetben kisebb mészadagokkal dolgozunk (0,5–2 t/ha hatóanyag). Napjaink mûtrágyázási gyakorlata alapján szinte minden karbonátmentes talajon indokolt lenne a mûtrágyák savanyító hatásának kalcium-karbonáttal történõ mérséklése.



Jegyezzük meg, hogy a mésztrágyázás minden esetben indokolt, ha az Y1 (hidrolitos aciditás) értéke laza talajokon nagyobb, mint 4,6, illetve kötött talajokon nagyobb, mint 8. Miáltal azonban a hidrolitos aciditás értékének meghatározását az AKG programok által elõírt talajvizsgálati követelmények nem tartalmazzák a mésztrágyázás szükségességének elbírálását a talajok kálium-kloridos pH (pHKCl) értéke alapján is elvégezhetjük. Ez alapján pH 6,0 alatt mindenképpen indokolt a mésztrágyázás. A javasolt mésztrágya-adagokat az 1. táblázat mutatja be.

 






A mésztrágyázás nem helyettesíti a kémiai talajjavítást. A kémiai talajjavítás célja ugyanis a talajok kedvezõtlen fizikai és kémiai tulajdonságainak megváltoztatása. Ez azonban csak lényegesen nagyobb mészadagokkal (általában 5–20 t/ha hatóanyag) érhetõ el. A talajjavítás csak talajtani szakértõ által laborvizsgálati eredmények alapján elkészített terv alapján végezhetõ.



A cink nélkülözhetetlen mikroelem. Jelentõs enzim-alkotórész és enzim-aktivátor. Aktívan részt vesz a fehérje-anyagcserében és az auxintermelés serkentése révén a növények növekedés szabályozásában.

 







 

Hazánk talajainak nemzetközi összehasonlításban is gyenge a cinkellátottsága. Talajaink közel 50%-a közepes, vagy ennél gyengébb Zn-ellátottságot mutat (4. ábra).

 






Míg a gabonafélék viszonylag kevéssé, a burgonya, a paradicsom, a cukorrépa és a lucerna közepesen érzékenyek a Zn-hiányra, addig a kukorica, a komló, a len és a bab jelentõs termésveszteséggel válaszol az elégtelen Zn ellátottságra. A cinkhiányos területek leginkább az ország ÉNy-DK átlója mentén elterülõ meszes talajokon helyezkednek el, ott, ahol a talajvizsgálati eredmények alapján a legmagasabbak a foszfortartalmak is. Éppen ezen a területen folyik a legkiterjedtebb kukoricatermesztés is. (A kukorica Zn táplálásával bõvebben az Agro Napló 2004/4. számában megjelent cikkünkben foglalkoztunk.)

 






Cinkhiány esetén a felsõ levelek érközi klorózisa, majd a levéllemez teljes kifehéredése tapasztalható. A levelek aprók maradnak és a fellépõ auxinhiány miatt rozettásodás, torzulás, valamint törpe szártagúság figyelhetõ meg.  A cinkhiány a kukoricán és a cirkon a legszembetûnõbb. A hiány következtében a kukorica növekedése visszafogottá válik, az ízközök lerövidülnek. Az állomány lemarad az adott fenológiai fázisra jellemzõ növénymagasságtól. A hiány következtében az idõsebb leveleken a középér mellett mindkét oldalon fehéres-halványsárgás klorotikus csíkok alakulnak ki. Ezek a levélalaptól egészen a csúcsig futnak, miközben a középér, a levélszél és a levélcsúcs zöld marad. Tartós hiány esetén a levél szürke, bronzszínû lesz, majd nekrotizál. A virág- és termésképzési zavarok következtében erõs hiány esetén a hektáronkénti termés mennyisége akár 80%-kal is csökkenhet. A cinkhiány jellegzetes tüneteit a 6. ábra mutatja be.



 Hazai körülmények között a cink feleslege csak ritkán fordul elõ. A tünetek hasonlóak a vas-, illetve a mangánhiányhoz. A növények a növekedésben visszamaradnak, majd elhalnak. Az árpa különösen érzékenyen reagál a Zn-többletre.



A cink pótlása talajon, illetve lombozaton keresztül egyaránt célravezetõ lehet. Míg a talajon keresztül végzett Zn-pótlás számos tényezõ (talajtulajdonságok, nedvességtartalom stb.) befolyása alatt áll és ezért hatása a vegetációs periódus alatt kevéssé kalkulálható, addig a levéltrágyázás közvetlen és gyors hatása révén hatékony eszköze lehet az állományban fellépõ hiány orvoslásának. Különösen a meszes és sok felvehetõ foszfort tartalmazó talajokon javasolt a cink levéltrágyázással történõ pótlása.



A talajon keresztül végzett cinkpótlás általános adagjai 3–10 kg/ha hatóanyag nagyságúak, azonban indokolt esetben 30–50 kg/ha Zn hatóanyag-mennyiség talajba dolgozása is célravezetõ lehet. Az alkalmazható trágyaanyagok spektruma a szervetlen Zn-sóktól a különbözõ komplex vegyületekig széles skálán mozog. Cinkhiányos termõhelyen a helyesen kivitelezett Zn-levéltrágyázás termesztett növényeink értékmérõ tulajdonságainak akár 30–40%-os javulását is eredményezheti.



A kalcium és cink pótlásának tervezése során mindenképpen vegyük figyelembe a következõket:

 

 

    • a tápanyag-visszapótlás tervezése során lehetõleg támaszkodjunk az aktuális talajvizsgálati (növényvizsgálati) eredményekre,

 

    • sok szénsavas meszet tartalmazó talajokon mindig számoljunk a Zn hiány megjelenésével,

 

    • meszes talajokon a talajok nagy felvehetõ foszfortartalma tovább rontja a növény Zn felvételét, így ilyen esetekben inkább levéltrágyázással pótoljuk a hiányban lévõ tápelemeket,

 

    • meszes, cinkhiányos talajokon tartózkodjunk az egyszeri, nagy adagú foszfáttrágyázástól, mert tovább erõsítjük a cink hiányát,

 

    • enyhén savanyú–savanyú talajokon gondosan határozzuk meg a kijuttatandó CaCO3 mennyiségét, mert a hirtelen, túlzott mértékben adagolt mészmennyiség rövid távon jelentõs mikroelem-felvételi zavarokhoz vezethet,

  • hiánytünetek megjelenése esetén ne késlekedjünk, az idejében elvégzett levéltrágyázás gyors és kiváló pozitív hatást eredményezhet (A levéltrágyázásról bõvebben az Agro Napló 2004/4. számában megjelent cikkünkben találhatnak információkat olvasóink.)

 


 


 


 


 

 

 

Felhasznált irodalom:



Árendás, T.–Csathó, P. Németh, T. (2001): Tápanyag-ellátás

 a minõségorientált búzatermesztésben

In: Bedõ, Z. (szerk..): A jó minõségû, keményszemû búza nemesítése és termesztése. Lénia Bt. Érd

Birkás, M. (szerk.)(2006): Földmûvelés és földhasználat. Mezõgazda Kiadó, Budapest

Buzás, I. (szerk.) (1983): A növénytáplálás zsebkönyve

Mezõgazdasági Kiadó, Budapest

Füleky, Gy. (ed.) (1999): Tápanyag-gazdálkodás

Kovács, G. J.–Csathó, P. (szerk.) (2005): A magyar mezõgazdaság elemforgalma

1901 és 2003 között. MTA-TAKI, Budapest

Patócs, I. (szerk.) (1989): A növények táplálkozási zavarai és betegségei

Agroinform, Budapest

Pecznik, J. (1976): Levéltrágyázás

Schmidt, R. – Szakál, P. (szerk.) (1998): Talajsavanyodási helyzetkép és megoldások PATE-MTK, Mosonmagyaróvár